Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-20 / 146. szám

I 1988. június 20., hétfő Somogyi Néplap 5 Befejeződött a kamarazenei találkozó Értékelés és gálahangverseny A budapesti Aurus együttes Szombaton befejeződött Kaposváron a zeneiskolai ta­nárok IX. kamarazenei talál­kozója. A konzultációk után délután három órakor Mi­hály András Kossuth-díjas, kiváló művész, a zsűri elnö­ke értékelte a találkozó pro­dukcióit. Elismerően szólt a nagy műgonddal bemutatott darabokról, a „csodálatos tel­jesítményekről”. Elmondta: a zene szépsége csillapítha­tatlan vágyat táplál az egy­re jobb, színvonalasabb pro­dukciók után. Ehhez azon­ban szükség van a technikai fölkészültség állandó csiszo­lására, a fantázia frissen tar­tására is. Mihály András külön-,kü­lön értékelte a bemutatott darabokat, tanácsokkal látta el a zenetanárokat. Többször is szó esett a zongoráról, a tévesen „uralkodó”-nak vélt hangszerről, amely elnyom­ja a szóló hangszert akkor is, ha csupán lágyan kellene kísérnie. Ha egy másik hangszerrel — fuvolával, fa­gottal — játszik együtt a zongora, gyengéd partnerré kell válnia. Hangsúlyozta a tempóegység szépségét, a tempóingatagság hibájával szemben. Beszélt a kétzon- gorás produkciók régi divat­járól s arról, hogy „négy kar húsz ujja” mekkora „lárma­lehetőséget” rejt magában; ezt elkerülni csak pontosan betartott dinamikai differen­ciálással lehet. A tiszta hangzás alapja, hogy mindig a magasnak kell alkalmaz­kodnia a basszushoz. Hang­súlyozta, hogy a kamaraze­nében szigorú rend van, s ez a gyönyörű benne. Az este hét órakor kezdő­dő gálahangversenyen nyúj­tották át a művészeti díja­kat. A Somogy Megyei Ta­nács díját dr. Sótonyi Sán­dor, a megyei tanács műve­lődési osztályának vezetője adta át Kiss Ernő, Patkósné Csuti Zsófia, valamint Kiss­ire Gladics Sarolta budapesti zenetanároknak. A Kaposvá­ri Városi Tanács megosztott díját Bernáth Magda, a ka­posvári zeneiskola igazgató­ja nyújtotta át Reményi Ág­nes, Perényi Péter, Soproni Ildikó, Perényiné Guthy Éva, Illyés Béla és Kiss Katalin budapesti, valamint Békefi Antal Attila, Brandisz Már­ton, Szabó Zoé és Pék Ma­rianna szombathelyi taná­roknak. A Zeneművészek Szakszervezetének díját Pal­lós László, Kardos Kálmán, Perjés Margit, Papp Tibor és Hatler Márta kapta. A kor­társ magyar zenéért a Ma­gyar Zeneművészek Szövet­ségének különdíját Kiss Er­nő, Patkósné Csuti Zsófia és Kissné Gladics Sarolta nyer­te el. A díjátadás utáni gála- hangversenyen a budapesti, a miskolci és a kaposvári kamarazenei együttesek föl­lépése zárta a négynapos, színvonalas rendezvényt. Mint megannyi építészeti és néprajzi csoda SZÉKELYKAPU, HARANGLÁB... Az ősi európai faházépítés és a japán, illetve egyéb dél­kelet-ázsiai favázas építke­zés módszerei között sok ha­sonlóság fedezhető föl. A kelet-európai és különösen az erdélyi faházak építési, illesztési módja, szerkezete és a szobák használata sok rokon vonást mutat ázsiai hasonló megoldásokkal. Jól megfigyelhető ez, például az ősi japán főváros, Nara hí­res műemlékén, a nyolcadik században épült Soszoin templom gerendaépületén. E páratlan felismerésre jutott Ohta Kunio japán építész- professzor, a Toyo egyetem tanára több évi kutatómun­ka, számos helyszíni megfi­gyelés alapján. A kelet-európai faépítészet távol-keleti szaktekintélye — a japán építőművész-szö­vetség elnökségi tagja, a ja­pán építészeti szakfolyóirat főszerkesztője — számos e témával foglalkozó mű szer- 'zője. Doktori értekezése, amely Kelet-Európa, de el­sősorban Erdély építészeté­vel foglalkozik, a jövő hó­napban jelenik meg könyv alakban is. Felfedezései kö­zül szenzációszámba megy az a megállapítás, hogy rokon­ság mutatható ki a híres-jel­legzetes székely kontyos tető és számos ázsiai tetőszerke­zet között. Elméletéről ápri­lisban a kaliforniai Barclay egyetemen tartott feltűnést keltő előadást. Oh.ta professzor a szakér­tő elragadtatásával beszélt élményeiről, a domború fa- ragásos székelykapukról, a fából ácsolt haranglábakról, a fia tornyokkal díszített ha­rangtornyokról, mint meg­annyi építészeti és néprajzi csodáról. A Der Spiegel cí- ■ mű nyugatnémet hetilapban a minap megjelent cikk lát­tán, amely a román falu­romboló településrendezési tervet ismerteti, a professzor szava szinte elakadt. Hitet­lenkedve rázta fejét, majd kitört: „Nádpatak vagy né­met néven Rohrbach jut eszembe. Tudja, Brassó fö­lött. Annak a kis falunak a főutcáján végig az egyik ol­dalon magyarok, a másikon németek laknak. Mi lesz ve­lük? És mi lesz a házaikkal? Még egy településen belül is jellegzetesen különböznek színeikben a német és a ma­gyar épületek. Az erdélyi te­lepülések az építészet és a néprajztudomány kincses- bányái Európában. Ha eze­ket felszámolják, az egyenlő az egyetemes kultúra gyöke­reinek kitépésével...” T. A. Az idén még nem változik a felvételi rendszer A korszerűsítés irányelvei Hétvége a baleseti sebészeten Másfél nap alatt 87 sérült A sokat bírált hazai egye­temi felvételi rendszer most végre változóban van. A korszerűsítés irányelvei az egyetemre, főiskolára való bejutás merevségét kívánják oldani és a kezdeti beválá­son alapuló szelekció meg­honosítását javasolják. Az egymásra épülő módosítá­sok szakaszosan lépnek élet­be. Az idei felvételi semmi­ben sem "különbözik a tava­lyitól, alapelv ugyanis, hogy a középiskolás diák min­den változásról időben ér­tesüljön, egyetlen új köve­telmény se érje váratlanul. Meghatározó elve a fel­vételi rendszer módosításá­nak, hogy — a jelenlegi gyakorlattal ellentétben — építeni kíván az érettségi eredményekre. Hosszú tá­von arra számít a minisz­térium, hogy egy országo­san egységes érettségi vizs­garendszer bevezetésével, a felsőoktatást is képviselő független vizsgabizfcttsá- gakkal, kiküszöbölheti a mai értelemben vett felvételi vizsgát. Ehhez persze föl kell oldani a keretszámokat, s érvénybe léptetik a.felső- oktatás szintjén folytatódó szelekciót. Ez a lehetséges modell — az egyszerűsítésen túl — jól láthatóan a minőségi- kép­zést és a minőségi szelekciót célozza meg. Megannyi fel­tételét kell azonban kidol­gozni elvben és gyakorlat­ban is. A legsürgetőbb teendő a felvehetők létszámának emelése. Ezt az ország szel­lemi potenciáljának növelé­se mellett a demográfiai hullám feszítő ereje is egy­re erőteljesebben fogja kö­vetelni a 90-es évektől, ahogyan gyarapszik a felső­fokon továbbtanulni kívánó érettségizők száma. A je­lenlegi arány tartásához fo­kozatosan el kell érni a 25 százalékos emelést, és köny- nyű belátni, hogy ennek nemcsak pénzügyi feltételei vannak — bár vannak azok is —, mert nem elhanyagol­ható szempont az intézmé­nyek kapacitása sem. .(Elő­adótermek, szeminárium- szobák mellett természete­sen a kollégiumok, labora­tóriumok, műszerek, könyv­tárak stb.). A kapacitás- vizsgálatot őszig el is kell végezni, mert a jövőre, te­hát az 1988/89-es tanév vé­gén fölvételiző diákok föl- lebbezéseit már nem a mi­nisztérium, hanem a felvé- teliztető intézmény bírálja el. Ez a váltás egyben — egyetemenként, főiskolán­ként változóan — a fölve­hetők számát is növelheti, a helyi lehetőségek arányá­ban. Röviden tehát a felvételi rendszer módosításának jö­vőre kezdődő első szakasza: a keretszám nyitása. Ez évek óta 17 ezer körüli s a 18—22 évesek 9,6 százalékát jelenti, s fokozatosan 25 százalékkal kívánják növel­ni, valamint a föllebezé- sek leadása az intézmé­nyekhez. A diákok felkészü­lését és felvételi vizsgáját ez egyelőre nem érinti. Enyhíteni kell a felvételi eljárás túlhangsúlyozódott szerepén; meg' kell vizsgál­ni, milyen módon, milyen technikával építhetők be preferenciák ahhoz, hogy ne a szorosan vett felvételi vizsga legyen sorsdöntő. Csak az egész rendszert vál­toztatva lehet előrelépni. S azért is csak szakaszosan, folyamatosan lehet megva­lósítani az elképzeléseket, mert a felsőoktatással pár­huzamosan a középfokú képzésnek is idomulnia kell a változásokhoz. Első lé­pésként arra lehet számíta-^ ni, hogy az érettségi ered­mény is helyet kap a pon­tok számításában. Ha később — a kilencve­nes években — a felvételi tárgyakból való felkészült­ség minősítését az érettségi eredménye helyettesíti, ez a felsőoktatást is lépésre kényszeríti: akkorra az in­tézmények ki kell dolgoz­zák a maguk sajátos, spe­ciális vizsgarendjüket, ese­tenként az alkalmassági vizsgaszabályokat. Rugal­masabb feltételeket kell te­remteni ahhoz, hogy a hall­gatók átléphessenek egyik képzési formából a másikba, illetve szakot váltsanak Szó van az új irányelvek­ben arról is, hogy preferál­ni kívánja a minisztérium a „hozott” szakmai pluszt: a nyelvtudást, a korábban érettségizetteknél a szakmá­ban eltöltött időt s egyér­telműen a kiemelkedő ké­pességeket, az érdeklődést. A kezdeti beváláson alapuló szelekció — kísérletként — egyes intézményekben (pél. dául Gödöllőn az agrártu­dományi egyetemen) már beindult. Ezek köre is fo­lyamatosan bővülhet 1989- től. M. I. Kaposváron a belvárosi óvodák zsúfoltak, a város­széliekben pedig alig vannak gyerekek. Az információhoz a kérdés is társul: miért nem lehet a szigorú körzetesítés helyett átcsoportosítani a ki­csiket? Hiszen a hosszabb utazásért kárpótolna az ideá­lis létszám, esetleg a na­Kaposváron a baleseti se­bészet folyosójáh fiatalem­ber ül csöndesen. Karján és mellén kötés. Gépi fűkaszá­val dolgozott, s tönkrement a vízhőfókmérő műszere. Gyanútlanul lecsavarta a hűtősapkát, és a forró víz végigömlött a testén. A szakrendelésen Náksollál kezelték, fájdalma szinte megszűnt. Leginkább a meg. égett arca miatt kesereg. Üjabb sérült érkezik, sán- tikálva. Szénát gyűjteni in­dult, s a nagy porban el­csúszott a biciklivel; a ke­rékpárhoz erősített vasvilla a lábát sértette föl... — Milyen volt a hétvége? — kérdeztük dr. Horváthné dr. Vázsonyi Évát, a bal­eseti sebészeti szakrendelés ügyeleÿs orvosát. — Alig telt el másfél nap az ügyeletből, és eddig 87 sérültet láttunk el. Általá­ban 60—70 beteg jelentkezik nálunk különböző sérülé­sekkel, a tavasztól azonban ez a szám a százat is eléri. gyobb, parkosított udvar. Igaz-é a hír? Valóban van-e ilyen létszámaránytalanság? A statisztikai adatokról dr. Varga Lászlóné, a városi ta­nács művelődési osztályának óvodai felügyelője tájékozta­tott bennünket. — Az 1987—88-as tanév­ben a város 32 óvodájába 2840 kisgyerek járt, ennél összesen százzal több volt a helyek száma. Vannak olyan óvodák — például a Dési Huber, a Temesvár és a Di­mitrov utcai —, amelyekben kevesebb az óvodás, mint ahány hely van; a toponári, az Irányi Dániel utcai és a Madár utcai viszont zsúfol­tabb. — Az elmúlt időszakban jelentősen csökkent a 3—6 éves korú gyerekek száma — folytatta Garai László, a városi tanács művelődési osz­tályának vezetője. — Igazán zsúfoltnak a centenáriumi óvoda nevezhető. Ezt a lét­szám-aránytalanságot az is okozza, hogy a szülők közeli munkahelye miatt számos, külvárosban lakó gyermek is ide jár. Tehát nem ragasz­kodunk szigorúan a lakóhely E hét-végén sók volt a szúrt és vágott seb: a körfűrész­től a késig, az üvegtől a vasvilláig... A szombati autóbaleset négy sérültje közül kettő csigolyatöréssel a baleseti sebészeti osztályra került. Szintén az osztályon van egy szíven szúrt férfi (már megműtötték). Az ügyelet alatt rajta kívül még há­rom sérültet kellett meg- műteni. — Megkezdődött a vaká­ció, és ez a gyereksérülések számának a növekedését is jelenti. Két gyermeket a gyermekosztályra kellett, utalni valószínű agyrázkó­dás miatt: az egyik gödörbe zuhant, a másik pedig le­esett a lépcsőről. Vasárnap délután öt óra felé kezd új­ra erősödni a „forgalom”, a családok ekkor térnek haza hétvégi telkükről, a Bala­tonról, a strandról. A fűka­szálás, a sarlózás, az üveg­cserepek sok balesetet okoz­nak. T. R. szerinti körzethatárokhoz, a szülő és a gyerek érdekét vesszük figyelembe. A Dési Huber utca környéke nem lakótelep, zömében családi házak idősebb tulajdonosai élnek itt. Eddig a Kaposvá­ron dolgozó vidékiek gyer­mekeit irányítottuk ebbe az óvodába. Az intézmény azon­ban az „utánpótlás” hiánya miatt várhatóan átmenetileg megszűnik, az épületet kö­zépiskolai célokra átalakít­ják. Természetesen ha a de­mográfiai hullám megköve­teli, újra óvodaként műkö­dik majd. — A kisebb kihasználtság­gal dolgozó óvodákba nem csoportosítjuk át a gyereke­ket egyrészt a szülők és gyermekeik érdekében* más­részt pedig amíg egy intéz­mény a zsúfoltságot „elbír­ja”, addig nem szabad meg­zavarni átszervezéssel. Az oktatási törvény szerint az óvodás csoportok létszámá­nak alsó határa 15, az ideá- * lis pedig 20 kisgyermek. Az alsó határt a kisebb létszá­mú óvodák sem érik el, így működésük zavartalan a to­vábbiakban is. « A lengyelországi Fotótörténeti Múzeum néhány becses da­rabja (az előtérben a múezum igazgatója, Wladislaw Klim- czak). E krakkói múzeumban mintegy 2 millió fénykép, 3 ezer fényképezőgép és kamera, illetve az 1880—90-es években készített fényképekből ötven kötetnyi található (MTI Külföldi Képszerkesztőség) Csak a centenáriumi zsúfolt Középiskola lesz az óvodából \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom