Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-18 / 145. szám

6 Somogyi Néplap 1986. június 18., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Többet kellene sportolniuk Bizalomért bizalom Zimányban legjobban a diszkót kedvelik Egy orvos, akinek a gyó­gyítás mellett arra is jut energiája, hogy a fiatalok­kal foglalkozzon. Ez azon­ban számára természetes, így őt lepte meg legjobban a kitüntetés. Dr. Andrásofsz- ky Barna, a mosdósi tüdő­gyógyintézet igazgató főor­vosa, az Ifjúságért érdem­érem egyik idei kitüntetett­je így beszél a fiatalokkal való kapcsolatáról. — Nem szeretem a fiata­lok és idősek megkülönböz­tetését. Szívesebben h aszná­Nem tudom, észrevették-e: átöltöztek a KlSZ-tisztség- viselők. Ahhoz persze, hogy erre fölfigyeljünk, kellett egy másik új szokás is, ne­vezetesen, hogy 8 televízió már jelen van az ifjúsági szövetség országos tanácsko­zásain, központi bizottsági ülésein, Igaz, még nem min­dig valódi helyszíni közve­títések ezek. Egyelőre tehát ott tartunk, hogy a tanácskozás szüneté­ben, vagy utána, a teremben néhányan elmondják a ka­iméra és a mikrofon előtt, miről, hogyan folyik a vita. Ezalatt a háttérben szónok­ló, vagy éppen a szünetben rçyüzsgô, kávézó fiatalokat lehet látni. Eszrevették-e, hagy a nyi­latkozó, szónokló, kávézó fiatalok átöltöztek? Alig lát­ni ma már közöttük olyano­kat, akik a szokásos, enyhén kihízott érettségi öltönyt vagy kiskosztümöt, a fehér inget, blúzt viselik, gondol­ván, nem ülhetünk be akár­miben egy ilyen fontos ta­nácskozásra. Persze most sem akármiben ülnek be, hanem olyan „szerelésben”, amit általában hordanak a mai fiatal emberek. Ha sza­bad személyes megjegyzést tenni: az első titkár, aki egyébként is igen jóvágású férfi, kimondottan jó ízlés­sel választja meg a pulóve­reit ezekre az alkalmakra. Ne meditáljunk most a „ruha teszi az embert”, vagy épp az ellenkezője álbölcses­ségein, és valamilyen mély jelképrendszert se erőltes. sünk erre a jelenségre, de érdemes felfigyelni rá. Hogy miért? Ma már nyugdíjas szerkesztő kollégám segft egv régi, de nem minden tanul­ság nélküli történettel. Első nyugati útján szert tett egy élénk mintás^ sport- zakóra. (Fiatalabbaknak: a „legnyugatibb Nyugat” ab­ban az időben egy megyei lapszerkesztő számára Ber­lin, az NDK fővárosa volt.) Történt, hogy a megyei párt- vb ülésére is ebben a zakó­ban kezdett járni, nem min­lom a tapasztaltak és kevés­bé tapasztaltak kifejezést. Ez utóbbiaknak életkoruk­ból adódóan több segítségre, tanácsra, útmutatásra van szükségük. Itt az intézetben a munkatársaim között min­den generáció képviselve van, s a pályakezdőket igyek­szünk támogatni. A legfon­tosabb a bizalom. Érezzék a fiatalok, hogy számítunk rá­juk, a tudást ne csak 15—20 év munkája után ismerjük' el! Annak a megtanítását ér­zem a gyógyító munkában a den következmény nélkül. Néhány vb-tag folyamatosan ugratta, froclizta, elnevez­ték a szóban forgó ruhada­rabot főszerkesztői zakónak. De a tréfán túl is nehezen viselték némelyek, hogy az asztal körül ülő tíz-egyné- hány komoly ember között van egy, aki kirí a többi szürke öltönyös közül. A hatvannyolcas reform előtti időkben volt ez. A szerkesztőben buzgott a tett- vágy, előadót hívott a fővá­rosból, a reformot előkészí­tő szakemberek egyik leg- nevesebbikét. Azt ma már nehéz visszaadni, hogyan ha­tott a hallgatókra a tömé­nyen rájuk zúduló sok me­rész reformgondolat. Csak az egyik típusú hatásról: följe­lentő és vizsgálatot követelő levél ment a Központi Bi­zottság illetékes osztályá­hoz, mondván 1956-ban is effajta, radikális reformokat követelő rendezvényekkel kezdődtek az ellenforradal­mi események a megyében. Hogy mi köze a ' zakónak a reformhoz? Az esetet tisz­tázó vitában annak idején meg is fogalmazta a följe­lentő, hogy ő nem csodálko­zik a dolgon, hiszen ennek az elvtársnak — mármint a szerkesztőnek — még az öl­tözködése is elárulja, hogy szeret különcködni, a „vo­naltól” eltérni. Ma már más világ járja, mint húsz esztendővel ez­előtt, szerencsére nem iga­zán állnak össze a párhuza­mok. Nem hiszem, hogy a pulóver-öltönyösök ellentét­párjára egyszerűsíthetők a mai belpolitikai csatározá­sok. A KISZ-esek átöltözése másképpen lehet a korszak jellemzője. Azzal, hogy de­monstratív módon vonzza a figyelmet: ni csak, olyan em­berek ülnek ott is, mint mi, nem titokzatoskodnak zárt ajtók mögött. A divatos pulóverek ily módon végül is mégiscsak alakíthatnak, erősíthetnek rokonszenves politikai diva­tokat. Pusztai Éva legfontosabbnak, hogy ne csupán a betegséget, hanem a beteget is nézzék az orvo­sok a kezelés során. Minden ember igényli a szeretetet, a törődést, a betegek pedig kü­lönösen érzékenyek erre. In­tézetünkben sok a fiatal és az idős, akik a nagy korkü­lönbség ellenére ugyanolyan megkülönböztetett bánás­módot igényelnek. A leg­több gyerek hozzánk kerül­ve szakad el először az ott­hontól, kerül 'távól a család­tól. Óriási megpróbáltatás ez számukra, amelyet okos szó­val, türelemmel könnyebbé tehetünk. A végtelennek tetsző kór­házi napok, hetek, sőt néha hónapok gyorsabban múl­nak, ha a betegek kikapcso­lódásáról is gondoskodnak az intézetben. Az igazgató főorvos elkötelezett támoga­tója a rendszeres sportnak, testmozgásnak. Asztalitenisz, tollaslabda, futball-, kézilab­da-, teniszpálya várja az ér­deklődőket. Ez évre tervezik annak az uszodának az át­adását, amely további nagy segítséget jelent majd az asztmás gyerekek gyógyítá­sában. — Az asztmás gyerekek­nek a jelenleginél jóval töb­bet kellene sportolniuk, mo­zogniuk. Fontos tényező az úszás is. Intézetünkben 15 éve szervezünk úszásokta­tást. Ebben a munkában csakúgy, mint az intézet egész sporttevékenységében, nagy segítséget kapunk az iskola igazgatójától és a pe­dagógusoktól. Fölismerték a sport jelentőségét. Annak fontosságát, hogy a mozgás elsősorban az egészség, s nem a versenysport miatt fontos. Itt az intézetben já­tékos formában valósítjuk meg az egészségmegőrzést, figyelembe véve a gyerekek egészségügyi állapotát. Sze­retnénk ránevelni őket a ter­mészet szeretetére. Rendsze­resen szervezünk kirándulá­sokat, s nem csupán a gye­rekek részére. A természet- járó túrákon a dolgozók a gyerekeikkel együtt vesznek részt. A gyermekosztályon 174 ágy várja a rászorulókat, azokat a beteg gyerekeket, akiknek a gyógyulás mellett az egész személyiségük ne­velése is fontos feladatunk — vallja az igazgató főor­vos. H. É. Pellion Jenőné, a kapos­vári Noszlopy Gáspár Köz- gazdasági Szakközépiskola igazgatóhelyettese a diákkö­zösségek segítéséért elismerő oklevelet kapott. — 19 éve tanítok, s min­dig fontosnak éreztem, hogy ne csak az órákon találkoz­zam tanítványaimmal. Két évig a pártatapszervezat ve­zetőségi tagjaként, KISZ-ta- nácsadóként dolgoztam, szeptemberben azonban, amikor nevelési igazgatóhe­lyettes lettem, le kellett mon­danom erről a tisztségem­ről. Nagyon sajnáltam, s azt is, hogy új beosztásomban kevesebb órában tanítok. A pedagógusok diákokat segítő tevékenysége szerintem el­sősorban nem idő, hanem lel­kesedés, tenniakarás kérdé­se. Együtt kell élni a gye­rekekkel, s akkor nem igé­nyel külön időt a velük való foglalkozás. Erre azonban itt nálunk már mások is rájöt­tek. Nagyon sok pedagógus segíti a diákok szabadidős tevékenységét, támogatja a KISZ-t, a diákmozgalmat. Különösen az osztályfőnökök tesznek sóikat, az én elisme­résem az ő munkájukat is dicséri, hisz valamennyiünk jó munkája fontos, csak az enyém talán látványosabb, mint a többieké. Én irányí­tom a munkát a közösségen Néhány kilométerre a megyeszékhelytől lelkes KISZ-alapszervezet dolgo­zik. A zimányi fiatalok min­dent megtesznek azért, hogy a falu szűkös lehetőségei el­lenére jól érezzék magukat. Az eddigi munkáról, s a további tervekről Bajzik Gá­bor KISZ-titkár így beszélt: — 24 tagot számlál jelen­leg a Ságvári Endre alap­szervezet. A fiatalabb több­ség kaposvári középiskolák­ban tanul, így a programok nagy részét a hétvégére össz­pontosítjuk. Legfontosabb­nak a vidám hangulatot, a baráti közösséget tartjuk, ezért sok szabadidős progra­mot szervezünk. Sokat ki­rándulunk, s kedveljük a vetélkedőket is. Ez utóbbi megrendezése kellemesebb lenne egy hangulatos KISZ- klubban, ezért vállaltuk, hogy társadalmi munkában rendbe tesszük, kifestjük a klubot. A helyiség nem nagy, de alkalmas filmvetítésre is. Hetente két-három alka­lommal vetítenek, s az elő­adásokra szinte az egész fia­talság összegyűlik. Mozi után itt maradunk, beszél­getünk, tervezgetünk. KISZ-gyűléseket kétha­vonta tartunk, s ezeken az összejöveteleken szívesen látunk mozgalmon kívüli, és veterán KISZ-eseket is. Nagy gondunk, hogy csa­ládalapítás után a legtöbb fiatal kilép a mozgalomból. A munkába állás, a min­dennapi bejárás, a két-há­Két évvel ezelőtt a válla­latoknál sorra alakultak a szakszervezeti ifjúsági tago­zatok. Működnek azóta is, több-kevesebb sikerrel, és több-kevesebb taggal. A Masterfil Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárá­ban azonban több mint négy­száz tagja van a SZIT-nek. — A létszám valóban ked­vező — mondta Gonda Já- nosné, a tagozat elnöke. — Dolgozóink nagy része fia­tal, sok a külföldi,' akik szintén harminc év alattiak. — Két éve alakultunk, azzal a céllal, hogy a nem belül, ezért talán jobban szem előtt vagyok, de nem hiszem, hogy mások nálam kevesebbet tennének a gye­rekekért. — Fontos már tizenévesen közéletiségre nevelni a gye­rekeket, mert ha a középis­kolában nem kapja meg eh­hez a megfelelő ösztönzést, később még nehezebb lesz az indulás, önállóságra, fe­lelősségre kell nevelni a gyerekeket, s ehhez jó lehe­tőséget adnak az iskolai fó­rumok. A KISZ és a diák­mozgalom szétválásával sa­játos helyzet alakult ki az is­kolában, bár ez nem egyedi jelenség. Az iskolai diákbi­zottság hamar magára talált, tudta mik a feladatai, a le­hetőségei, a KISZ viszont nem nagyon leli a helyét. Nehéz a'gyerekeknek meg­találniuk ebben a formában a politikai jelleget, a mozga­lom megújulásához több konkrétumra lenne szükség, örömmel és lelkesen dolgoz­nak a fiatalok, csak útmu­tatást, segítséget kell adni nekik. Ha nem buzdítják őket, hajlamosak a semmit­tevésre, lustaságuk és a sok tanulnivaló miatt. Ha azonban lelkes pedagóguso­kat látnak maguk körül, ők is aktív közösségi emberek­ké válnak. Jó példa erre a mi iskolánk, ahöl a gyere­í'om műszak is nehezíti a munkát. Fontosnak tartjuk az utánpótlást, a kisdobosok­kal, az úttörőkkel való fog­lalkozást. Pártfogóként dol­gozunk a falu általános is­kolájában, sok közös rendez­vényt szervezünk a diákok­nak, hogy megismerjék és megszeressék a KISZ-mun- kát. A tavaszi történelmi ünne­pek idején járőrversenyt szerveztek a kicsiknek, majd népi játékokkal ismertették meg őket. Az alapszervezet életében a közelmúlt egyik jeles eseménye volt a falu- történeti vetélkedő, amelyről elhozták az első helyezést. A fiatalok végigjárták a falu idős lakóit, hetekig bújták a könyvtárt, hogy minél töb­bet megtudjanak községük múltjáról. A fölkészülés is­merkedésre is kiváló volt, s arra, hogy sok mindent megtudjanak a hajdani KISZ-életről. A fiatalok mindig szívesen versenyez­tek ebben . a faluban, a régi példát az utódok is követik, önkéntes tűzoltók verbuvá­lódtak a faluban, s, a csapat minden eddigi versenyről oklevéllel tért haza. A ta­gok a politikai munkában is a vetélkedőket, a játékos for­mában szerzett ismereteket kedvelik legjobban. — KlSZ-taggyűléseinkre, rendezvényeinkre nem csu­pán a mozgalom tagjait vár­juk. KISZ-en kívüliek. 35 év­nél idősebbek, sőt még a szomszéd falubeliek is gyak­KISZ-tag fiatalok érdekeit is képviselje valaki. — Három műszakban dol­goznak. Nem túl nehéz így a négyszáz embert összefog­ni? — Tizenegy vezetőségi ta­gunk van, minden műszak­ban és minden területen leg­alább egy. Havonta tartunk vezetőségi megbeszéléseket. A közös programok szerve­zése már nehezebb. A há­rom műszak, a sok és fá­rasztó munka után kevesen vesznek részt a programjain­kon. kok többségé szívesen végez közösségi munkát. Gyakran látogatják a Diáktanya ren­dezvényeit, rendszeresen részt vesznek bármiben, nem csupán az iskolai sportese­ményeken, Szívesen segíte­nek a városi események meg­szervezésében is. Jól műkö­dik a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság tagcsoportja, kedveltek a túrák, kirándu­lások. Rengeteg a program, igyekszünk, hogy minden gyerek megtalálja a kedvére valót, hogy mind több szál­lal kötődjön az iskolához, a közösséghez. ran látogatják rendezvényein­ket — mondta a titkár. A legtöbbször sportban méri össze tudását a két falu. A még színvonalasabb küzdel­mekhez azonban jó lenne egv korszerűbb sportpálya. Különösen a lányok vannak mostoha helyzetben. Régi álmuk egy salakpálya, ahol kézilabdázhatnának, fociz­hatnának. Sok társadalmi munkát végzünk. Részt vet­tünk a lomtalanítási akció­ban, vasat gyűjtünk, s vál­laltuk a háborús emlékmű rendben tartását. Az iskola és az óvoda csinosítására vi. rágokat ültetünk. A szóra­koztató rendezvények közül első helyen a hétvégi diszkó áll. Erre, aki csak teheti, el­jön. Nagy a népszerűsége a májusfának is, melyet a fiúk állítanak a lányos h izük ud­varába. Ez azonban évről évre több munkát jelent szá­mukra, mert egyre több a lány és egyre kevesebb a fiú. A legtöbb férfi most kato­na, így most nagy a motivá­lom. Ennek csak júniusban, a májusfa kitáncolásakor örülhetünk* mikor bőven van kit fölkérni a hölgyek közül., Az év másik várva várt eseménye az őszi szüreti fel­vonulás, mikor népviseletbe öltözött fiatalok lovas kocsin járják végig a falut. Nagy ünnep ez a faluban, de az év többi napján is megtalál­ják szórakozásukat falujuk­ban a zimánvi fiatalok. H. É. — Milyen programokat szerveznek ? — Dolgozóink szinte kizá­rólag lányok, asszonyok. Ép­pen ezért a legnépszerűbb a kötőtanfolyam és a főzőklub. Sok szép kötésmintát tanul­tunk a vietnami lányoktól, ők pedig megismerhették a magyar konyhát. A családo­sokra is gondolnunk kell. Míg az anyukák főznek, a gyerekek videózhatnak és játszhatnak felügyelet mel­lett. Tavaly egy SZOT-pá- lyázaton ötvenezer forintot nyertünk, s azon vettünk egy' videót. Nem is gondoltam, hogy ekkora sikere lesz. — A négyszázból hányán veszik igénybe a rendezvé­nyek adta lehetőségeket? — A műszakozás miatt ez változó, de van egy ötven­hatvan tagú „mag”. Ezek a fiatalok szinte mindenben részt vesznek. Ok eljárnak az időszerű politikai, társa­dalmi kérdésekről tartott előadásokra, a majálisra, a kirándulásokra is. Nagy si­kerrel szerveztünk tavaly szüretet Böhönyén, mármost kérdezik, lesz-e az idén is? — A vezetőség segíti a munkájukat? — Minden támogatást megkapunk tőlük. A múlt hónapban rendeztünk egy gyáregységek közötti vetél­kedőt, s a főmérnökünk szí­vesen vállalta a zsűri elnöki tisztét. Komolyabb felada­tokra is vállalkozott a tago­zat. Fölméréseket készítet­tünk a tagjaink között a nagycsaládosokról, az álla­mi gondozottakról, s most készülünk egy fölmérésre a gyermekeiket egyedül neve­lő asszonyokról. Ezeket ki­értékeljük, s gondjaikat, problémájukat \ személyesen .is megbeszéljük velük. Tá­mogatjuk is őket szerény kereteink között, de nem ez a fő célunk. Azt hiszem, már azzal sokat segíthetünk, ha a hátrányos helyzetű fiata­lokat magunk közé csábít­va sikerül az életmódjukat, életvitelüket egy kicsit meg­változtatni. V. o. Az első titkár pulóvere Négyszáz fiatalt képvisal a SZÍT KÖTNI TANÍTOTTAK A VIETNAMI LÁNYOK Közéletiség az iskolában

Next

/
Oldalképek
Tartalom