Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-15 / 142. szám

2 Somogyi Néplap 1988. június 15., szerda Grósz Károly látogatása az Építőművészek Szövetségében (Folytatás az 1. oldalról.) Szóba került a Nemzeti Színház felépítésének sorsa is, amellyel kapcsolatban Grósz Károly megerősítet­te, hogy a szükséges pályá­zatok körültekintő lebonyo­lítását követően a kormány a pénzeszközök átcsoportosí­tásával megteremti e je­lentős kulturális beruházás feltételeit. Ezt követően elmondotta, hogy egyetért a szövetség nyilatkozatával, amelyben tiltakozik a romániai úgy­nevezett területfejlesztési tervek ellen, majd részlete­sen szólott nemzetiségi po­litikánkról. — A mi politikánk tartó­san az, hogy • a nemzetiség azonosságtudatát megőriz­ze, megtartsa. Azt nem me­rem mondani, hogy fejlesz- sze, mert egy asszimiláció törvényszerűen végbe megy. De az, hogy lelassítsuk ezt a folyamatot — a megőrzés egy reális program — sza­bad vállalni, és mi vállaljuk. Ezt elvi meggyőződésből valljuk, és nem viszonossá­gi alapon. Ez egy nagyon fontos tétel, tehát mi a Ma­gyarországon élő nemzetiség azonosságtudatát akkor is ápolni fogjuk, ha hazánk határain túl, másutt a ma­gyarokét nem fogják ápolni. Ezért is dolgozunk azon a nemzetiségi törvényen, ame­lyet a jövő esztendőben sze­retnénk a parlament elé ter­jeszteni. Azt is el kell mon­danom, hogy mi is adósak vagyunk a nemzetiségi kul­túra és a nemzetiségi érté­kek megőrzésében, nem for­dítunk elegendő anyagi esz­közt erre. Ügy érzem, nagy tartalékaink vannak a nem­zetiségi szövetségekkel való együttműködésben is. Az új főnök : Kenneth Duberstein Howard Baker lemondott tisztéről OLASZ KOMMUNISTÁK Hogyan tovább? Lemondott tisztéről Ho­ward Baker, a Fehér Ház politikai apparátusának ve­zetője, Reagan elnök első számú tanácsadója, aki az iráni—kontra botrány kellős közepén, a távozni kénysze­rült Donald Regan után vet­te át a rendkívüli fontos­ságú tisztet. Baker az elnökhöz intézett levelében kérte, hogy július elsejével mentsék fel tiszté­ből. Hangsúlyozta, hogy er­re személyes okok vezetik, és hogy semmiféle politikai problémája sincs. Reagan sajnálkozással fogadta Ba­ker távozását, méltatta leg­főbb munkatársának érde­meit, s haladéktalanul kine­vezte Baker utódát is. A fe­hér házi apparátus új főnöke Kenneth Duberstein, aki ed- dig az apparátus helyettes főnöke volt. Baker, aki hosszú éveken át volt szenátor, a republi­kánus párt szenátusi több­sége idején pedig a többségi pártcsoport vezetője, annak idején azért adta fel tör­vényhozási tisztét, mert a republikánus párt elnökje­47,75 millió kínai A kínai Kommunista Pártnak jelenleg 47,75 mil­lió tagja van, s az elmúlt öt évben több mint 8,9 mil­lió új tagot vették fel a pártba — jelentette ki a löltségét kívánta megszerez­ni. Hamarosan kiderült azonban, hogy erre kevés az esélye. Reagan akkor kérte fel a tisztre a befolyásos politikust, amikor az iráni— kontra botrány szinte telje­sen szétzilálta a Fehér Ház apparátusát és különösen megrontotta az elnök és a törvényhozás viszonyát. A volt szenátor 1987 februárjá­ban vette át a fehér házi stáb irányítását és sikerrel hozta rendbe. Most azonban kérte, hogy visszatérhessen a magánéletbe, folytathassa ügyvédi gyakorlatát. Baker felesége már huzamosabb idő óta kórházban van és legújabban idős anyja is kórházba került. Ez is hoz­zájárult döntéséhez. Baker a Fehér Ház köz­lése szerint maga javasolta utódjának eddigi helyettesét. A tekintélyes politikus jö­vőjéről máris megkezdőd­tek a találgatások: egyes el­képzelések szerint lehetsé­ges, hogy szeretné megsze­rezni a republikánus párt alelnökjelöltségét. párttag KKP KB Szervezési Osztá­lyának szóvivője abból az alkalomból, hogy július el­sején ünnepük a kínai Kom­munista Párt megalakulásá­nak 67. évfordulóját. A nemzetiségi politika ter­mészetesen minden ország­nak a belügye. S Romániá­ban nemcsak magyar falva­kat akarnak felszámolni, ha­nem románokat is. Ezért az az érzésem: nem helyes csak a nemzetiségek elleni táma­dásnak tekinteni ezt az ak­ciót. Grósz Károly ezzel kap­csolatban hangsúlyozta, hogy amikor szót emelünk az ilyen tervek ellen, akkor az általános emberi kultúra értékeinek védelmében is tesszük ezt. Szólt arról is, hogy gyakran bírálják a kormányzatot: nem elég ha­tározott, erélyes ezekben a kérdésekben, s az eddigi módszerek nem vezettek eredményre. Az eredmények hiánya kétségtelen — mon­dotta —, ám változatlanul szilárd álláspontunk, hogy csak a párbeszéd útján sike­rülhet előrehaladást elérni. — Tárgyalnunk kell tehát, ki kell fejtenünk egyértel­műen kristálytiszta állás­pontunkat, s azt szilárdan védeni kell. Ezt a diplomá­ciai tevékenységet ugyanak- * kor a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt, kell vé­gezni — hangsúlyozta vége­zetül. Magyar—NDK parlamenti tárgyalás színhelye volt ked­den az Országház. Sarlós István, az országgyűlés el­nöke és a hivatalos, baráti látogatáson hétfő óta ha­zánkban tartózkodó Horst Sindermann, a Német Szo­cialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Né­met Demokratikus Köztár­saság Népi Kamarájának el­Megalakult a SZOT • íMirr jelolo­bizottsága Kedden megtartotta ala­kuló ülését a SZOT elnök­sége által megbízott jelölő- bizottság, amelynek felada­ta, hogy előkészítse a jú­nius 21-i SZOT-ülésre a sze­mélyi javaslatokat. A bi­zottság úgy. döntött, hogy — bár a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa az alapsza­bály szerint jogosult a sze­mélyi ügyék eldöntésére — lehetőséget biztosít a szak- szervezeti tagságnak, hogy közvetlenül eljuttathassa ja­vaslatait a jelölőbizottság­hoz. Ezért Budapesten négy, vidéken pedig öt helyen tartanak a bizottság tagjai fogadóórát, amelyen szemé­lyesen vagy telefonon a tagság rendelkezésére ■ áll­nak. Arra is van lehetőség, hogy a szakszervezeti tagok felkeressék javaslataikkal az adott területen élő és dolgozó SZOT-tagot A jelölőbizottság tagjai 1988. június 17-én 10 órá­tól 15 óráig tartanak fogadó­órát. Somogyhoz legköze­lebb: Bischof Antal és Er­dőst Jánosné a Szakszerve­zeték Baranya Megyei Ta­nácsának székházában (Pécs, Szalai utca 11. Tel.: 72-32822). nöke megbeszélést folytatott a szocialista országok parla­menti elnökeinek soron kö­vetkező tanácskozásáról, amelynek ezúttal Berlin ad otthont. A találkozón Sarlós István tájékoztatta vendégét arról, hogy magyar részről fontosnak tartják és támo­gatják a Varsói Szerződés tagállamai, parlamenti bizott­ságának megalakítását. Horst Sindermann — nem­zetközi kérdésekkel kapcso­latban — kifejtette, hogy or­szágában megkülönböztetett figyelem kíséri a nukleáris veszély alakulását, ezen be­lül is kiemelten a fegyver­kezést, az atomfegyverek el­leni fellépést és a stratégiai támadó fegyverek 50 száza­lékos csökkentését. Az NDK törvényhozó testületének ve­zetője kitért arra, hogy a KGST és az EGK küszöbön álló kölcsönös diplomáciai elismerése új lehetőségeket teremt a parlamenti kapcso­latok fejlesztésére, a képvi­selők közötti közvetlen kon­taktus alakulására. A délutáni órákban Barcs Sándor, az Interparlamentá­ris Unió magyar csoportjá­nak elnöke ugyancsak az Országházban találkozott Horst Sindermannal. Tájé­koztatta az IPU 1989 már­ciusában Magyarországon megrendezendő centenáriu­mi konferenciájának elő­készületeiről. A megbeszéléseken jelen volt Karl-Heinz Lugenheim, a Német Demokratikus Köz­társaság budapesti nagykö­vete. A nyugat-európai kom­munista mozgalmat emésztő válság elérte a legerősebb pártot is: az Olasz Kommu­nista Párt alig 22 százalé­kot kapott a közelmúltban megtartott helyi közigazga­tási választásokon. Az ered­mény, amely elérhetetlennek tűnt még jobb éveikben is a francia kommunistáknak, súlyos visszaesés az olaszok­nak, akik tíz éve még 34 százalékot kaptak országos választáson. A hanyatlás 1978—79 körül kezdődött, a Moro-gyilkossággal, amely a kommunisták és keresztény- demokraták formálódó együttműködését törte ketté. Erősödött Bettino Craxi szo­cialista pártvezető kormány­fői tevékenysége idején, ám Enrico Berlinguer életében még nem tűnt megállíthatat­lannak. A párt karizmatikus veze­tője (a legnépszerűbb politi­kus volt Olaszországban, akit barát és ellenfél egyaránt tisztelt és elismert) hitelt adott annak a politikának, amely tulajdonképpen nél­külözte a távlatokat már ak­kor is: baloldali alternatívát hirdetett, miközben a balol­dal másik nagy pártja, a szocialista párt a legcseké­lyebb hajlandóságot sem mutatta az összefogásra, sőt azt tekintette legfőbb céljá­nak, hogy saját terét a kom­munisták rovására növelje. Az említett helyi tanácsi vá­lasztásokon most az OKP 22 százalékot, Craxi pártja 18 százalékot kapott. Ez áll valójában Ales­sandro Natta főtitkár le­mondása mögött, nemcsak egészségügyi állapotának romlása, ami egyébként szin­tén szerepel az okok között. A múlt héten a tekintélyes arezzói megyei pártszervezet nyilvánosan felszólította a hetvenéves és betegeskedő pártvezetőt: mondjon le. Ilyen először fordult elő az OKP történetébén. Natta 1984-ben, Berlinguer váratlan halála után került a főtitkári posztra, mint az elhunyt pártvezető egyik leg­közelibb munkatársa. Nagy műveltségű, tanárosan pe­dáns, lelkiismeretes, de szürke párttisztségviselőnek mutatkozott a megelőző idő­szakban, akire azért esett a választás, mert őbenne lát­ták az elhunyt főtitkár poli­tikájának leghívebb folytató­ját. Nem tartozott egyik pár­ton belüli csoporthoz sem. Csakhogy a feladat — ma már látható — nem a Ber- linguer-féle politika folytatá­sa volt, hanem annak meg­újítása. Mi legyen az új politika, és ki legyen az új vezető, aki ezt sikerrel képviselheti ennek az óriási hagyomá­nyokra és eredményekre tá­maszkodható, másfél milliós tömegpártnak az élén, ame­lyik most önazonossági vál­sággal küszködik? — ez a kérdés. Ami a pártvezetést illeti, a választás minden va­lószínűség szerint az 52 éves, délvidéki származású Acchil- le Occhettóra esik majd. O már a firenzei kongresszu­son is „második embernek” számított. Nincs mindenki meggyő­ződve azonban, hogy a di­namikus és pragmatikus Occhetto az a vezető, aki képes lesz „új arculattal”. felruházni az OKP-t. Az egyik nézet szerint ő is fe­lelős — éppen arculat nél­küli, ideológiai pragmatiz­musa miatt — a bekövetke­zett visszaeséséért. Natta igyekezett változtatás nélkül követni Berlinguer euro- kommunista felfogását, és óvatosan egyensúlyozni a párt egymással vitában álló csoportjai között. Ez a vita nagyjából így fogalmazható meg: a baloldali alternatí­vát a párt saját demokrati­kus reformokra építő plat­formján hirdesse-e meg, azt várva, hogy az ötpárti kor­mánykoalíció kudarca ebbe az irányba sodorja majd a változást akaró tömegeket, vagy pedig vessen számot az olasz társadalomban bekö­vetkezett gyökeres változá­sokkal, adja fel „utópiáit”, „eszmei légvárait” és keres­se konkrét engedmények út­ján a gyakorlati együttmű­ködést Craxi pártjával. Ez utóbbi nem tűnik köny- nyűnek, mert Craxinak vál­tozatlanul az a törekvése, hogy ő vezessen és az OKP-t „átdimenzionálja”. Ennek el­lenére egyre erősebb az OKP-n belül az a nézet, hogy teljesen és önkritiku­san számot kell vetni a múlttal, és új közös ponto­kat kell keresni a szocialis­tákkal. Occhetto is elismer­te a minap, hogy az OKP nem tudta meghódítani a fiatalokat, akik más ideálok (pacifizmus, környezetvéde­lem) irányába keresik útju­kat. Az OKP valaha az olasz értelmiség legjobbjainak és a fiatalok tömegeinek volt a pártja. Mára világosan fel­sejlik a veszély, hogy útjuk zsákutca felé vezet. Az igazi megoldás ma már — sokan így látják — a szocialista­kommunista versengés el­temetése, és új egységes baloldali párt megteremtése. Erre utal a másik oldal­ról Craxinak az a választá­si siker nyomán gyakorolt gesztusa, amikor kijelentet­te: „Ez az eredmény oldot- tabbá teheti a két párt kap­csolatait.” Az OKP reménye Berlinguer idején az volt: előbb-utóbb kitörhet az el­lenzéki elszigeteltségből. Ma már egyre világosabb: erre csak akkor számíthat, ha e politikai baloldal egységéért feladja önazonosságát, amely egyébként igen nehezen ta­pintható ki már ma is, nem különíthető el az általános demokratikus és pluralista nyugat-európai baloldali eszme- és értékrendtől. Az amerikai rakéták leszereléséről T. Brown ezredes tájékoztatta június 13-án, Alabamá- ban V. Gan (Pravda), I. Ignatyjan (TASZSZ) és A. Blinov (Izvesztyija) szovjet újságíró­kat Magyar Péter A SOMOGY MEGYEI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT szerződéses üzemeltetésre átadja a következő állandó üzemelésű üzleteit 3 éves időtartamra, 1988. augusztus 1-jétől 1991. július 31-ig. ËDOSZ étterem III. o. Kaposvár, Cukorgyár köz 8. Rétesbolt III. a. Munkásőr sor 1. Mecseki borozó III. o. Dózsa Gy. u. 12. Cukorgyári munkahelyi'büfé IV. o. Vörös Hadsereg útja Kapos munkahelyi büfé IV. o. Ady Endre u. 2. A pályázatokat legkésőbb 1988. július 15-ig kérjük a vállalat központjába, Kaposvár, Ady E. u. 2. sz. alá, ahol pályázati űrlapot is adunk. A versenytárgyalás július 18-án 9 órakor lesz a Kapos komplexum bárhelyiségében, közjegyző jelenlétében. f Szükséges tájékoztató adatokat és S Jf dr. Jáger Lajosné gazdasági f Ë igazgatóhelyettes és | m Dömötörfi Lászlóné közgazdasági J osztályvezető ad. Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat (102543) Magyar—NDK parlamenti tárgyalások Magyar—NDK parlamenti tárgyalás kezdődött június 14-én az Országházban. Képünkön Sarlós István, az Országgyűlés elnöke üdvözli a hivatalos, baráti látogatáson hazánkban tartózkodó Horst Sindermannt, a Német Szocialista Egység­párt PB tagját, az NDK Népi Kamarájának elnökét

Next

/
Oldalképek
Tartalom