Somogyi Néplap, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-14 / 141. szám

1988. június 14., kedd Somogyi Néplap 3 MITŐL LAZA? A MUNKAFEGYELEM FELTÉTELEI Olvasom a munkaügyi fő­felügyelőség kétezer hazai munkáltatóra, mintegy más­fél millió dolgozóra kiterje­dő vizsgálatát: lényegében nem javul a munkafegye­lem, változatlanul túl sokan intézik munkaidőben ma­gánügyeiket, az anyag-, vagy munkahiány miatti kénysze­rű állásidő nem csökken a vállalatoknál, s ritkaság- számba megy, ahol erre az időre hasznot hajtó tevé­kenységet keresnek a dolgo­zóknak. Az összkép tehát változatlanul lehangoló: a hazai munkaidőalap ötöde- negyede továbbra is egysze­rűen elfolyik a semmibe. S akkor még nem szóltunk ar­ról, hogy a ténylegesen munkával töltött órák mennyire intenzív, s főleg mennyire értékteremtő mun­kával telnek. Munkaszerve­zéssel foglalkozó hazai szak­emberek az egyik nagy nyu­gatnémet autógyárban a sze­relőszalag mellett feltették a — nálunk annyit vitatott — kérdést: milyen az ösztön­zési rendszer az autógyár­ban? A vendéglátók több­szöri oda-visszafordítás után értették csak meg a kérdést. S ennek nem a tolmács volt az oka : a nagynevű autó­gyárban ugyanis nincs „ösz­tönzési rendszer” abban az értelemben, ahogy az ná­lunk létezik. A szalag mel­lett dolgozó munkások azo­nos bérért azonos munkát végeznek. Nincs se szükség, se mód arra, hogy többet teljesítsenek. Aki pedig nem felel meg a minőségi köve­telményeknek, aki selejtesen végzi a munkáját az hama­rosan a kapun kívül találja magát. Természetesen a fo­lyamatos munka feltételei­nek megteremtése az üzem, a futószalag vezetőinek fel­adata. Jó évtizede nagy vihart kavart a győri Rába-gyári eset: Horváth Ede elrendel­te, hogy az egyes gyáregysé­gekben dolgozók eltérő szí­nű munkaruhát viseljenek, így azonnal kitűnik, hogy ki van a helyén, s aki nem a helyén van, attól meg le­het kérdezni, hogy mi cél­ból tartózkodik másutt. A fejlett ipari kultúrájú or­szágokban évtizedes múltú módszert igencsak sérelmez­ték az érintettek. A munká­sok sértőnek érezték szabad mozgásuk korlátozását, a különféle szintű vezetők pe^* dig azért morogtak, mert a munkapadjuktól „elkószá­ló” beosztottjaik sokszor kényszerből, s nem lazítás okán járkáltak gyárszerte : hiányzó anyagért, szerszá­mért, műszaki leírásért fut­kostak, azaz láthatóvá vált, hogy a vezetők helyett ma­guk kénytelenek munkájuk elemi feltételeit megteremte­ni. A hatékony foglalkoztatás útjában álló további problé­ma az úgynevezett kapun belüli munkanélküliség. Katonaportrék Aki nem volt még katona, az csák a barátok, ismerő­sök elbeszélése alapján al­kothat 'képet önmagában a katonaéletről. Vannak, akik mielőbb be akarnák vonul­ni. Vannak szép számmal olyan ifjak, akik szolgálat- halasztást kérnek, .néha több­ször is. A. halasztást általában megkapják a kérelmezők, de így olykor 22—123 évesen vonulnak be, s ez .nem sze­rencsés egy fiatalember éle­tében. Felesége, gyermeke van, OTP-résaletéket tör­leszt vagy önálló lakásra gyűjt. Kelemen László boldogan emeli magasba másfél- éves, Sandra nevű kislányát, aki kíváncsi, barna szemmel szemléli édesapja zöld öltö­zetét. Kelemen László a múlt év augusztusában vo­nult be’ így éppen félidős. Korábban a SÁÉV lakatosa­ként dolgozott és gmk-ban egészítette ki keresetét. A fe­lesége szüleinél lakva lakás­ra gyűjtötték. Az önálló ott­hon megteremtése később valósulhat meg, hiszen az illetmény és gyeden levő feleségének jövedelme a létfenntartáshoz elegendő csak. Szüleik anyagi segít­ségét örömmel fogadják, ön­zetlen támogatásukra most különösen nagy szükségük van. A kiképzés után — két hónap óta — sofőrként tölti szolgálati idejét Deres Fe­renc, aki „polgári” életében a Kapós Volán esztergályo­sa. .Mivel hivatásos jogosít­ványa van, ezért került a kormánykerék mögé. — A februári bevonulást kár lett volna elodázni, jobb a másfél esztendőn mielőbb túllenni — vallja. Tavaly októberben nősült, a házas­élet hétköznapjaiból csak ízelítőt kaphatott e rövid időszákban, ök is lakásra gyűjtötték, s nekik is jól jön a pénzbeli segítség. Fe­lesége óvónői fizetése édes­kevésre futja. Gyermekre csak a .leszerelés uitán gon­dolhatnak. Bóka Csaba út- és híd­építőként végzett, de a szak­májában nem dolgozott, érettségi után jött a hadse­regbe. A balatonföldvári fiú alapos műszáki ismereteikkel telefonközpont-kezelőként tölti szolgálati idejét. Szabad óráiban gyakran lapozza a szakkönyveket, mivel elöl­járói engedéllyel a székes- fehérvári mélyépítő techni­kumban folytatja tanulmá­nyait. Csák a szüleire tá­maszkodhat, hiszen lakóhe­lyére vagy az iskolába való utazás költségei tetemesek. Jövőre veti le az egyenru­hát. Sorkatonai szolgálatá­nak hátralevő napjait talán Csabánál is jobban számol­gatja a menyasszonya. Kiss Attila februárban búcsúzott el szeretteitől. A Kögáz nagyatádi telepének szerelőjeként dolgozott, és élte vidám, színes életét: sportolt, szórakozott, s ked­ves hangszerén, a vadász- kürtön gyakorolt. Éppen mu­zikalitásának köszönheti, hogy a Szabó László száza­dos vezette helyőrségi fú- vószenékarba került. A rendszeres próbák mel­lett gyakran szerepelnek gálaesteken, szakmai napo­kon, gyászszertartásokon, örül, hogy „idősebb” kato­natársai segítették a beil­leszkedésben. Jól érzi magát e közösségben; a fúvósmu­zsika varázslatán túl az őszinte beszélgetések, foci­csaták, a közös film- és könyvélmények még mara­dandóbbá teszik életének ezt a korszakát. A laktanyában — mint mindenki — ő is mohón lakmározik a hazaiból. Ebédre a .kedvenc ételét, a makarónit hozták el a szü­lei. Még nőtlen, így anyagi gondokról nem beszél, de a látogatás utáni első dolga a levélírás lesz. Egy barcsi leány várja sorait... Monori Sándor álmos sze­mekkel lapozza a Képes 7- et, az dmént adta át a kar­szalagot társának. 24 órás szolgálat után jólesik a pi­henés. A szolgálaton kívül a hivatásos állomány mun­káját segíti, írnoki teendők­kel bízták meg. Szabad ide­jében sportol, a kaposvári Építők SC-iben működő Kyokushinkai karatészak- osztály segédedzője. Már csák néhány hétig marad a megyeszékhelyen : augusz­tusi leszerelése után lakó­helyén, a fővárosban vá­laszt munkahelyet. Lőrincz Sándor Többszázezres nagyságrend­ben vannak a vállalatoknál olyanok, akiket az elmúlt évek során alacsony bérrel, kimondottan a bérszabályo­zás kijátszására vettek fel, sokszor alig-alig körülhatá­rolható, általában igen kis értéket teremtő, anyag- mozgató, kisegítő, segéd­munkás munkakörökbe. Ugyanilyen megfontolás­ból, de egyúttal szociálpoli tikai, helyi foglalkoztatási gondokat is enyhítendő; ha­sonló nagyságrendben vet­tek fel a vállalatok az el­múlt évtizedekben szakkép­zetlen nőket. A nők haté­kony foglalkoztatása ily- módon különösen bonyolult és igen kényes pontja a munkaerő-gazdálkodásnak. A mai bérezési rendszer egyik ki nem mondott fel- tételezése ugyanis, hogy a családok kétkeresősek, az asszonyok is dolgoznak. Ezért igen súlyos társadal­mi feszültségekkel kell szá­molni, ha a női foglalkozta­tást végre alapvetően, és ki­zárólag a hatékony munka­végzés szempontjai szerint értékeljük át. Mégis, a vár­ható feszültségek ellenére ezt kell tenni, többek között azért is, hogy ilymódon a felnövekvő nemzedék neve­lését, illetve az idősek gon­dozását az eddiginél na­gyobb számban vállalhassák a jelenleg munkavégzésre kényszerülő, de csak igen alacsony hatékonyságú mun­kára képes nők. Az olyannyira kívánatos fegyelmezettebb munka te­hát, bárhonnan közelítjük meg a kérdést, elképzelhe­tetlen mindaddig, amíg egész gazdaságunk „áttetsző­vé” nem válik, amíg az ér­tékteremtés és a veszteség keletkezési helyé nem lesz láthatóvá. A pártértekezlet állásfoglalása egyértelmű ebben a kérdésben: „Abból kiindiflva, hogy a szocialis­ta gazdaság árutermelő gaz­daság, támogatjuk mind­azoknak az eszközöknek az alkalmazását, amelyek a gazdasági szervezeteket a piac törvényeinek figye­lembevételére kényszerítik, és amelyek segítik a társa­dalmi tőke, és a munkaerő megfelelő áramlását a ha­tékonyabban dolgozó terüle­tekre.” Pusztai Éva — Nagyon régi propagan­dista vagyok. 1950-ben let­tem párttag, s utána azon­nal megbíztak ilyen feladat­tal. Részt vettem tovább­képzéséken a kaposvári pártiSkolán. Horváth László, az OTP kaposvári Kalinyin-lakóte- lepi fiókjának vezetője egy kicsit elgondolkozik, 'mintha fölidézné a több mint három évtized élmé­nyeit. — 1960 április elseje óta dolgozom az OTP-ben. A si- ketnémaintézetből kerültem ide, áthelyezéssel. Nyolc évig revizor voltam. 1792- ben én lettem a körzeti fi­ók vezetője. — Itt is folytatja a pro- pagandistásikodást? — Amikor ide kerültem, Helikopteréé növény­védelem Jó termést ígérnek a gyermelyi Petőfi Mgtsz bú­zatáblái. Az elmúlt hetekben azonban rendkívül elszapo­rodtak a gombakártevők is. A jövendő termés megóvása érdekében a MÉM Repülő­gépes Növényvédő Szolgálat helikopterei juttatják a föld­re a szükséges növényvédő szereket. (MTI-fotó — Kerekes Tamas) Több információt várnak Beszélgettek a tanácstagokkal Gondolnak az utánpótlásra A választási ciklus félide­jéhez érkezve követendő pél­dát dolgozott ki a marcali városi népfront vezetősége. Valamennyi tanácstaggal be­szélgetett az eddigi tapasz­talatokról, a tervekről, gon­dokról, örömökről. — Eddig is rendszeresen figyeltük a tanácstagok mun­káját, a legutóbbi választá­son azonban a tagok 51 szá­zaléka kicserélődött, s szük­ségesnek találtuk, hogy be­szélgessünk velük, s ha kell, segítsük tevékenységüket — mondja Kovács József né vá­rosi népfronttitkár. — Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy érzik ma­gukat a tagok e közéleti tisztségben, miben várnak segítséget, ván-e közvetlen munkakapcsolatuk a munká­jukat segítő társadalmi-gaz­dasági, politikai szervekkel. Fontosnak tartottuk azt is, hogy megtudjuk, vállalják-e továbbra is a társadalmi megbízatást. A tanácstagok többsége úgy nyilatkozott, hogy bár a gazdasági gon­dok növekedésével a tanács­tagok munkája is nehezebbé vált, ha egészsége engedi, és továbbra is élvezi az állam­polgárok bizalmát, vállalja a jelölést. A fiatalok többsége kevésnek érzi az egy ciklust ahhoz, hogy érdemben lehes­sen dolgozni, hogy átlássák a folyamatokat. Legalább két-, vagy még több ciklusos meg­bízatás lenne szerintük az ideális — tolmácsolja a ta­pasztalatokat a népfronttit­kár, akitől azt is megtudtuk, hogy a tanácstagok örömmel fogadták a beszélgetéseket. Gondolataikat, véleményüket őszintén elmondták. Többen megfogalmazták, hogy vár­ták is ezt a találkozót. El­mondták, hogy jó a kapcso­latuk a tanács vezetőivel és apparátusával, a népfront­bizottság tagjaival. A tanács­tagok jónak ítélik meg, hogy a tanácsi munka az utóbbi években egyre nyitottabbá vált. Helyeslik azt, hogy a tanács a lakosság nagy ré­szét érintő kérdésekben még a döntéshozatal előtt kikéri az érintettek véleményét. Ez nagy segítség a tanácstagok­nak, akik így közvetlenül is tapasztalatot szerezhetnek a választók elképzeléseiről, s így jobban tudják képvisel­ni az érdekeket. — Néhány tanácstagnak — különösen a fiataloknak — gondot okoz, hogy a dönté­sekhez nincs kellő háttérin­formációja, s ebben a nép­fronttól is segítséget vár. A gazdasági helyzet változásá­val az állampolgárok az ed­digieknél többet várnak a tanácstagoktól, s így néha nehéz megfelelni e felelős­ségteljes tisztségnek. Jó pél­da erre, hogy csökken a ta­nácstagi beszámolókon meg­jelenők száma. Bár a ta­nácstagok személyesen is föl­keresik a választók egy ré­szét, mégis gyakran tapasz­talható a közömbösség, az érdektelenség. A tanácstagok ezt lehangolónak érzik mun­kájukban. Azt tapasztalták, hogy amíg nagy feladatok vártak megoldásra, addig lá- togatottabbak voltak a be­számolóik, azóta pedig a vá­lasztópolgárokat nem érdek­li a város egészét, vagy a más területeket érintő tájé­koztatás. örömmel tapasz­talták viszont a tanácstagok, hogy a megjelentek többsé­ge nem panasznapnak tart­ja a közéleti fórumokat, nem nyújt be kívánságlistát, ha­nem közérdekű javaslatokra hívja fel a figyelmet. Olya­nokra, amelyek kis anyagi ráfordítással megoldhatók, s az sem ritka, hogy ezek meg­valósításához társadalmi munkát is felajánlanak — közvetíti a tanácstagok véle­ményét Kovács Józsefné, aki fontos feladatának tartja a jó munkakapcsolat kiépíté­sét • a társadalmi szerveze­tekkel, köztük elsősorban a KISZ marcali bizottságával, hogy az utánpótlásról gon­doskodni tudjanak a követ­kező választásokra. Az újonnan megválasztott tanácstagok többsége fiatal. Az első tapasztalatok szerint megállják a helyüket a ta­nácsi munkában. Abban pe­dig, hogy még eredménye­sebben dolgozhassanak, so­kat segítettek a népfronták- tívák a beszélgetésekkel, a tapasztalatok hasznosításá­val. H. É. „Szeretném folytatni tevékenységemet...’’ Hétköznapi politizálás az OTP megyei igazgatósá­gára, még közös volt a pártszervezet az Állami Biz­tosítóval. Azután önálló alapszervezetet alakítot­tunk, s engem választottak meg titkárnak. Kilenc évig álltam a pártszervezet élén; ebben a tisztségemben is rendszeresen foglalkoztam a pártoktatással. Amikor kineveztek fiókvezetőnek, úgy egyeztünk meg az ak­kori igazgatóval, hogy nem lenne szerencsés, ha mint vezető megmaradnék párt­titkárnak; más vette át tő­lem ezt a tisztséget. Én azonban úgy éreztem, hogy nincs elég társadalmi mun­kám, pártmegbízatásom. A városi pártbizottságon Ham- pó Ferenc munkatárs kap­va kapott ezen a kérésen, így lettem aktíva, aztán ve­zető propagandista. — Most is kap megbíza­tásokat? — Természetesen. Részt vettem több taggyűlésen. Tetszett a ruhagyári IV-es alapszervezet beszámoló taggyűlése a sok javaslat miatt. A Vízkutató és Fúró Vállalat kommunistái a pártértekezlet állásfoglalás­tervezetét vitatták meg, amikor ott voltam nálunk; a hozzászólók határozottan sorolták, mit látnak más­képpen. Érdekes volt a Pe­tőfi körzeti alapszervezet taggyűlése, amelyen a tag- könyvcsere előtti beszélge­tések tapasztalatait össze­gezték. Horváth László az idősze­rű ideológiai és politikai kérdésék tanfolyamot veze­ti. Megkérdeztem tőle, hogy néhezebb-e ma a propagan­dista munkája. — Szerintem lényegesen. A taggyűlésünkön is elmond­tam mint propagandista, hogy nagyon nehéz hely­zetben vegyünk, amikor va­lamit szeretnénk adni az embereknek. Csak egy olyan divatos szólamot említek, amelyet lépten-nyomon hal­lani: „Nyugati adórendszer, keleti bérrendszer”. Erre nem elég a cáfolat „érzés­ből”, sokkal több érvre vol­na szükségünk. Sajnos, eh­hez még nem kapung elég segítséget. Szerencsére a vá­rosi pártbizottság képviselő­je is ott volt a taggyűlésen, ő is hallotta ezeket a véle­ményeket. A fiókvezető alaposan föl­készül a foglalkozásokra, ki­egészíti a tananyagot a könyvekből, újságokból. A rádióban hallottakat, a té­vében látottakat szintén fel­használja. — Le ilehet-e mérni a pártoktatás hatását? — Az itt dolgozóknak a napi munkájukhoz is szük­ségük van ezekre az infor­mációkra. Sokkal .többet tudnak nyújtani, ha tud­ják, mi miért történik. Az oktatás hatását azon is le­mérem, hogy jobban érdek­lődnek a politika iránt. Örülök annak, hogy a hall­gatók közül ketten beléptek a pártba. Horváth László harminc éve népi ellenőr is, és azt vallja, hogy nemcsak a fog­lalkozásokon, hanem a hét­köznapokon is propagandis­ta. S Lenin születésnapján vette át a Szocialista Kul­túráért kitüntetést kiemel­kedő propagandistamunká­jáért. Ezt ösztönzésnek vet­te: — Az év végén nyugdíjba megyek. Ha átkerülök a körzeti alapszervezetbe, ott is szeretném folytatni, ezt a tevékenységemet... Lajos Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom