Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-16 / 115. szám

Pályakép Ha én diák lennék, abban a boldog tudatban várnám a vakációt, hogy az iskolaév, s egyáltalán az iskola ide­gesítő korszaka csupán át­meneti. Hogy jön majd egy jobb kor, amelyben dolgozni is járunk ugyan valahova, ám ott a saját stég és a sa­ját diszkó, a kultúrotthon és a kuglizó fontosabb színtér lesz, mint a műhely. Ha én diák lennék, nem strapálnám magamat a pá­lyaválasztással s főleg nem törődnék az olyan kuvik- hangokkal, mint például a „Dolgozni csak pontosan, szé­pen” fenyegetőzése, hanem összegyűjteném az újságok hirdetéseit és kiválasztanám amelyik a legrózsásabbnak ígéri a jövőmet és ezt a vál­lalatot tüntetném ki az ér­deklődésemmel. Nem lehet részem, ebben a passzióban, de a hirdeté­sek közül összegyűjtöttem néhányat. Itt van mindjárt az első. „Pályakezdés előtt állók! — olvasom a fiataloknak szóló felhívásban — magasabb tu­dásra törekvő, alkotó mun­káért lelkesedő fiatalok, hí­vunk, várunk, (ez eddig csu­pa nagybetű volt, majd ap­róbetűs sorok következnek) : jelentkezzetek gyógyszer- ipari tanulónak, géplakatos­nak, villanyszerelőnek, gépi forgácsolónak, valamint szo- bafestő-mázolónak.” Szomorú vagyok, hogy hir­telenjében az egy Munká- csyn kívül más nem jut eszembe, aki ipari tanuló­ként kezdte — akkor ugyan inasnak nevezték — és alko­tóművészként fejezte be. De- hát az régen volt, azóta, mint tudjuk, történt egy s más a munka körül; ma már nem dolgozni, hanem alkotni akarnak a fiatalok. És ezt el kell hinnem, mert egymás után többször is ol­vashatom rábeszélőn és okta­tó stílusban, a képembe vág­va és baráti vállveregetéssel az idők szavát. „Érettségizet­tek, szakma nélküliek figye­lem! Óriási a felelősség, meg kell gondolni a döntést. À pályakezdő fiatalnak úgy kell váasztania, hogy később meg ne bánja, öröme teljen benne. A válaszútra nem­csak a fiataloknak kell idő­ben felkészülni, hanem mindazoknak, akik a gyer­mek életútjának további alakulását jó irányba akar­ják terelni.” Eddig az idézet falvédő-szövege, s ha jól meggondoljuk, ez mind igaz. Csak éppen nem úgy, ahogy leíródott. Csak a csábítás apró kis trükkjei nem tet­szenek. Azok, amelyek égj bizonyos életvitel elsőbbsé­gére utalnak. A jogok túlértékelésére. A kötelességek devalválására. Konjunktúrát teremtenek olyasminek, ami másodlagos, járulékos eleme, vagy csak része a pályaválasztásnak. Nem ismerem a fiatalok­nak szánt álláshirdetések ha­tékonyságát. Gyanítom, hogy már megindult a roham e csábos lehetőségek kihaszná­lására. A lassúbb gondolko­dásúak magukra vessenek. És várhatnak egy évet, ha igaz a hirdetések próbája: az újonnan fölvettek jelentős százaléka egy évnél tovább nem marad a munkahelyén. Miért? Attól tartok, nem is a hirdetések mézesmadzagja bizonyul gyengének, hanem az a kötél, amely odabenn nem képes megtartani a pá­lyaválasztókat. Király Ernő Megkezdődött g szovjet csapatok kivonása __ A fganisztánból__________ A dzsalálábádi szovjet helyőrség gépesített lövész- epredének katonái vasárnap reggel hat órakor elindul­tak hazafelé. A nemzetközi sajtó csaknem kétszáz kép­viselője tagadhatatlanul vi­lágpolitikai súlyú esemény­nek volt szemtanúja, ami­kor a szovjet konvoj első zászlóalja vasárnap késő délután elérte az afgán fő­város szélét. Az oszlop hét­főn indul tovább, hogy Ma- zari-Sarif érintésével né­hány nap múlva átlépje a szovjet határt. A sziklás hegyek között kanyargó országúton beér­kező konvoj üdvözlésére afgán katonák, felnőttek és gyerekek sorakoztak fel a főváros policsarkhi negye­dében létesített ideiglenes „szálláshelyig” vezető több kilométeres út mentén. Két­nyelvű zászlók és feliratok hirdették: „Köszönet a hősi internacionalista katonák­nak” — „Szerencsés haza­térést, jó utat" — „Éljen a megbonthatatlan szovjet— afgán barátság" — „Az af­gán nép sorsa egybefonódik a nemzeti megbékéléssel". A BTR—60-as páncélozott szállító harcjárműveket, a (Folytatás a 2. oldalon) Számítógépes osztályt hoztak létre a Kaposvári Húskombi­nátban. A vállalat termékértékesítésének számlázását ko­rábban a SZÜV végezte. Most mindezt az osztály dolgozói készítik el. Így évente két és fél millió forintot takarítanak meg a húskombinátnak Tízéves a JPTE Baráti Társasága Konferencia Siófokon az egészségért Élni többféleképpen lehet Ünnepség a Jannus Pannonius Tudományegyetemen (Tudósítónktól.) Rangos jubileum színhelye volt május 14-én a Pécsi Jan­nus Pannonius Tudomány- egyetem. A hétvégén meg­rendezett egyetemi napok keretében ugyanis szombaton ünnepelte magalakulásának tizedik évfordulóját az egye­tem Baráti Társasága. A nagyszámú volt hallgatót és oktatót — közülük jó néhá- nvan Somogy megyében él­nek és dolgoznak — össze­fogó társaság a már végzett egyetemisták és az intéz­mény közötti kapcsolatokat szervezi, kiadványokkal tájé­koztatást ad az ott folyó ese­ményekről és fontosabb ku­tatási eredményekről. Rend­szeresen írnak ki pályázatot is, ezúttal például „A politi­kai-jogi tanulmányok sze­Dübörög, csattog a gép. Egv rézszalagból présel va­lamit. Mellette még több hasonló üvölt elviselhetetle­nül. Fodor Jánosné brigád vezető — és még több asz- szony — mégis elviseli a bivalyerős szerkezetek zaját. Néha beszélgetnek is: meg­tanultak szájról olvasni. Évek, évtizedek óta ülnek a gépek mellett a Kaposvári Villamossági Gyárban. Fi­gyelik eszközeiket, ha vala­mi baj van leállítják, majd ha a hiba elhárult elindít- •ják azt. — Nálunk probléma nincs, mert mi mind régi munká­sok vagyunk — mondja a brigádról Fodorné, azután valahová a semmibe nézve, magyarázatképpen hozzá­teszi : — Tudja, itt az maradt akinek a családi körülmé­repe, hatása a 18—19. szá­zadbeli magyar írók, költők munkáira” címmel. A zsúfolásig megtelt egye­temi tanácsteremben dr. Kis- vári András, a Baráti Tár­saság elnöke értékelte az ed­dig végzett munkát, majd Kulcsár Kálmán akadémi­kus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár-helyettese tartott „A reform értelme — az értelem reformja” cím­mel előadást. Az ünnepség zárásaként dr. Ormos Mária, a JPTE rektora emléklapokat nyúj­tott át a Baráti Társaság ki emelkedő munkát végző tag­jainak, majd a délutáni év­folyamtalálkozókat követően a Pannónia Szállóban ren­dezett rektori fogadás zárta a jubileumi ünnepséget. nyei úgy kívánták. Mert ezt a férfimunkát még vala­hogy csak megfizetik. Há­rom gyereket neveltem föl; egy fiút és két lányt. Most is együtt lakunk a három szobában, a nagyobbik lá­nyom már férjhez ment, két és fél hónapos az unokám, úgyhogy most újra nagyon kell a pénz. Jól jön a túl­óra, az esti műszak ... — Ennyire megéri? — Mit tehetnék? Sohasem tudtam a dolgokon másképp változtatni, mint úgy, hogy­ha kellett, akkor még töb­bet dolgoztam. Lázadozni nem érek rá. 48 éves va­gyok. Fáradt, idegileg is ki­csit kimerült. Há-rászólok a gyerekekre, hogy hangosítsák föl a tévét, de ők azt fele­lik: „Mama, hát már így is hangos”. Táppénzre nem me­gyek, mert üldögélni nem tu­dok, ha meg amúgy is moz­gok, akkor azt itt a gép mel­lett is tehetem. Nálunk nem a megéri-e a kérdés, hanem a muszáj. Délutáni műszak, esti műszak .. . Amíg kicsik voltak a gyerekek, csak ret­tegtem, hogy mi van otthon. De nem lett baj. Becsületes maradt mindhárom. Meg­éri-e? Ha az ember bent marad, akkor vacsorára már felvágottat kell venni. Ha én főzögetek, akkor olcsóbb . .. De egypár forinttal mégis­csak több lesz valahogyan. Sem bánatos, sem mosoly­Fitt ’88 címmel — az egészséges életmód kialakí­tásának lehetőségeiről — rendezett háromnapos tudo­mányos konferenciát a Sio- tour. Siófokon a szabadidő klubban az egyedülálló ta­nácskozás megrendezésében közreműködött az Országos Egészségnevelési Tanács, az Állami Ifjúsági és Sporthi­vatal, az Országos Idegen- forgalmi Hivatal valamint a Magyar Tudományos Akadémia is. Indokolva a témaválasztást, elhangzott „Magyarország lakosságá­nak halálozási és megbete-. gedési mutatói az elmúlt másfél-két évtizedben je­lentősen romlottak. A koc­kázati tényező közül a fizi­kai aktivitás hiánya látszó­lag csak az egyik, valójá­ban a testedzés az életmód­nak az az összetevője, amely gyakran nehezen fel­ismerhető, skoszor áttételen keresztül az életmód számos elemét is befolyásolja, így az edzettség, a lelki és szó­Géoelr között gós; szenvtelen arccal mondja amit mond. Azután földerül: — Lehet úgy mondani, hogy megéri. Sokat nélkü­löztem és megérte, mert nem csalódtam a gyerekeimben. Itt maradtam a gyárban, nem kerestem a körnnyeb- bet és ez is megérte, mert néhány hozzám hasonló asz- szonnyal úgy szeretjük egy­mást, ha az egyik csak né­hány napig nincs itt, akkor már hiányzik. El is járunk egymáshoz, ha egy kicsi időnk marad. A fizetéstől fi­zetésig élünk, egyformák va­gyunk, van miről beszélnünk egymással. — Fiatalon hogyan kép­zelte, mi lesz majd, ha uno­kája is lesz? — Fiatalon nem gondol­tam ilyenekre, ahogyan ma sem a nagymamakorán rá­gódik egy lány. Nagyon jól tanultam, jeleseim voltak, azt képzeltem, hogy majd to­vábbtanulok. De öten vol­tunk testvérek, én a legna­gyobb. Szegény volt a csa­lád, dolgoznom kellett. Most meg anyám és apám segít engem. Csak hát mindkettő nagyon öreg már. Falun lak­nak. Azt is képzeltem, ami­kor már dolgoztam, hogy nem sokáig tartanak a ne­hézségek. Vártam, hogy könnyebb legyen. Most is várom. Az ember nemigen ciális egészség alakulásában is fontos szerepet játszik”. A konferencia célja, hogy elősegítse az egészségmeg­őrző társadalmi program széles körű megvalósítását, azaz: lehetőséget biztosítson az idegenforgalom, az egész­ségügyi, a művelődés és a sport területén dolgozó szakembereknek az egész­ségmegőrzés területén elért eddigi eredményeik, tapasz­talataik és elképzeléseik bemutatására, nézeteik egyeztetésére, a tapasztala­tok cseréjére. Ezen belül bővebben kívánnak foglal­kozni azzal a kérdéssel, hogy milyen szerepet vál­lalhat az idegenforgalom a társadalmi egészségmegőr­zési program megvalósítá­sában. A tanácskozás tegnapi el­ső napján a diagnózist igye­keztek felállítani. A téma a magyar népesség egész­ségügyi állapotának jelenle­gi helyzete volt. A megnyi­tón — amelyen részt vett hiszi el, hogy nem fordulnak jóra a dolgok. Nem is kel­lene sok. Ha egy kicsit igaz­ságosabb lenne minden, ak­kor már jó lenne. — Mire vágyik most? — Legyen a nagyobbik lá- nyoméknak lakása. Legyen még unoka. A fiataloknak, nemcsak az enyémeknek, könnyebb legyen. Mehessen haza az anya korán a gye­rekéhez. Vagy, ha már túl­munkát vállal a gyerekéért, akkor arra legyen kisebb az adó. — Nem íyg értem. Magá­nak mit kívánna? Rácsodálkozik a kérdésre. El is gondolkodik rajta ... Már-már valami mást kér­deznék, de nem engedi a gombóc, amely a torkomba tolakodott. Arca nem, csak a szeme vidám, amikor ki­böki : — Nagyon várom már a kirándulást. Minden évben élmegyünk gyári kirándulás­ra. Egynaposra. Szép ez az ország, megnézünk egy-egy várost. Együtt az asszonyok­kal. Megy a busz, valahol ebédelünk, hazafelé vacsorá­zunk ... Nagyon jó ez min- •dig, ahányszor csak me­gyünk. Kibújunk a pihenőszobá­ból. Ahogyan a gépe felé ballag, nevetnek rá a többi üvöltő masina mellől az asz- szonyok. Megbeszélik a dol­gokat. Csak én nem értem, hogy mit mondanak. Nem tudok szájról olvasni. Luthár Péter Tóth János, a megyei párt- bizottság titkára, dr. Mónus András, az ÁISH főosztály- vezetője, dr. Istvánfi Csaba. a Testnevelési Főiskola rek­tora, valamint Balassa Béla, a siófoki pártbizottság első titkára és dr. Gáti István siófoki tanácselnök is —, dr. Fodor János, a Siotour igazgatója köszöntötte a rendezők nevében a részt­vevőket. Dr. Gyenesei Ist­ván megyei tanácselnök az egészségmegerőzési társa­dalmi program megvalósí­tását segítő tanácskozás fel­adatairól szólva mondta el: Választ kell adni arra a kérdésre, hogy ez a prog­ram tömegeket mozdító, vagy csak kevesek kedvte­lése lesz-e? Tekinthetjük-e a program nyújtotta lehe­tőségeket a társadalmi jut­tatások részeként, vagy vál­lalkozás csupán? Választ kell adni arra is, hogy eb­ben a mozgalomban milyen az idegenforgalom szerepe. Egy azonban máris tény: egyedül senki sem képes valóra váltani a programot. Be kell tehát kapcsolói mindenkit, akinek lehetősé­ge és kötelessége az egész­ségi állapot javítása. Dr. Kökény Mihály szo­ciális és egészségügyi mi­niszterhelyettes azt emelte ki, hogy az egészségmegőr­ző társadalmi programot társadalmi vita után végle­gesítették, ez hozzájárult ahhoz, hogy az egészséget egyre általánosabban tekin­tik értéknek. A program a mostani tizen- és huszon­évesek, valamint a még meg sem született korosz­tályok egészségét szolgálja majd az ezredfordulót kö­vető években. A Siotour vállalkozása azért dicséretes, mert fontos társadalmi kér­désekről úgy rendezett ta­nácskozást, hogy a megva­lósításban érdekelt szövet­ségesek táborát az idegen- forgalomban dolgozó szer­vekkel is növelte. (Folytatás az 5. oldalon.) Mitterrand feloszlatta a nemzetgyűlést Francois Mitterrand fran­cia elnök alig egy héttel új­raválasztása után rendeleti úton feloszlatta a nemzet- gyűlést. A 38 millió válasz­tásra jogosult így júniusban két vasárnapon (5-én és 12- én) ismét az urnákhoz já­rulhat, hogy újraválassza a törvényhozó testületet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom