Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-05 / 106. szám

1988. május 5., csütörtök Somogyi Néplap 5 A LAKOSSÁG EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA Javultak a gyógyítás körülményei A megyei pártbizottság megvitatta az agitációs és pro­paganda-munkabizottság előterjesztésében Somogy egész­ségügyi és szociális ellátásának helyzetét, és határozatot ho­zott a fejlesztés feladatairól. Tóth János, a megyei pártbi­zottság titkára szóbeli kiegészítőjében kiemelte: a megvaló­sult fejlesztések a szolgáltatás színvonalának emelését hoz­ták, a lakosság egészségi állapotának kedvezőtlen változása viszont a szükségletek és igények növekedésével járt. A me­gye lakóinak egészségi állapota a gyógyitó-megelőző ellátás fejlődése ellenére romlott; csökkent az átlagos életkor. En­nek fő okai: az élet- és munkakörülmények kedvezőtlen vál­tozásában és az életviteli tényezőkben keresendők. így élünk Egyre többen vállalnak fő­foglalkozásuk mellett feszí­tett kiegészítő tevékenységet. Csökkent a pihenésre, a re­generálódásra fordított idő. (Nőtt a társadalom perifériá­jára — önhibájukból vagy azon kívül — 'kerülték szá­ma. A halálozások aránya 1980-tól csökkent és 1986- ban elérte az országos átla­got. A keringési és a légző­szerv! betegségekben meg­haltak száma átmenetileg csökkent, de 1985 óta ismét növekszik, pedig a kezelés feltétélei lényegesen javul­tak. Kismértékben nőtt a daganatos és az emésztő- írendszeri betegségekben, va­lamint a sérülések és a mér­gezések következtében el­hunytak száma. A terhes anyák és a cse­csemők védelme kiemelt fel­adata az egészségügynek. A városokban hatékonyan mű­ködik a család- és nővédel­mi tanácsadó szolgálat, bár kevesen ismerik és veszik még igénybe ezt a lehetősé­get. Javultak a biztonságos szülés feltételei: a csecsemő­halálozást azonban nem si­került tartósan az országos átlag alá szorítani. A me­gye bölcsődéiben jobbak a gondozás feltételei, a munka színvonala emelkedett. Több a hely az egészségügyi gyer­mekotthonokban is, így ked­vezően változtak a körül­mények. A 3—18 éveseknek az is­kolaorvosi szűrés révén fel­tárt betegségei — fejlődési rendellenességek, hátgerinc­ferdülés, lúdtalp, fogbetegsé­gek — a helytelen életvitel következményei. Az orvosi rehabilitáció fej­lődött, de nem megfelelő a előrehaladás a foglalkozási rehabilitáció esetében, mert ellene hat a vállalatok és a betegek közvetlen érdekelt­sége. A vállalatok többsége nem tartja be az ezzel kap­csolatos előírásokat. Szociálpolitika Szociálpolitikai helyze­tünk 'rosszabb az országos­nál, a feladatok is .nagyob­bak. A megyében 80 ezer nyugdíjas korú és 10-12 ezer rokkant, lilletve fogyatékos él. A tanácsi szooiális ellátó rendszer révén 17—18 ezren kapnak rendszeres vagy ese­tenkénti anyagi támogatást, területi és intézményi el­látást. A gondokat növeli a külterületi lakott helyek ma­gás száma. A városokban élő idős generáció aránya 10— 14 százalék, a társközségek­ben 30—40 százalék között van. Több mint kétezren kapnak a tanácsoktól rend­szeres szooiális segélyt, kö­zülük 1300-an részesülnek az özvegyi nyugdíjminimummal azonos összegű segélyben. A teljes összegű segélyek egy személyre jutó havi átlaga 2300 forint, a részösszegű és kiegészítő segélyeké 1400 fo­rint körül van. A rendkívüli szociális segély egyre inkább a jövedelempótlást és a nyugdíj kiegészítést szolgálja. A segélyezettek köre és a kifizetett összegek emelked­tek. Az elosztásban egyre 'nagyobb a tanácstagok, a itársközségekben pedig az elöljáróság szerepe. Szociális étkeztetésben több mint 2200-an részesülnek; az arány kétszerese az országos átlagnak, de az igényeket még nem tudják kielégíteni, a kis települések egy részén hiányzik a főzőhely és a szállítókapacitás. Az öregek napközi otthonában — klub­szerű keretek között — 1500 ember gondozását tudják megoldani. Több nagyobb te­lepülésünkön nincs napközi otthon és néhány helyen a tanácsi vezetők sem tartják Indokoltnak a létesítését. Házi szociális gondozásban több mint 2000-en részesül­nek. Róluk 131 hivatásos, 172 tiszteletdíjas és 367 társadal ■ mi aktíva gondolkodik. A 8 szociális otthonban 1255 hely van, az igények és a lehe­tőségék közötti szakadék mi­att hosszú a várakozás. Több helyre volna szükségük az értelmi fogyatékosaknak, a mozgássérülteknek és a sza­kosított ellátást igénylőknek Mennyiség és minőség Az egészségügyi ellátás dinamikus fejlesztése meg­torpant, és csak a megye tartalékainak igénybe vételé­vel, esetenként más célra tervezett összegek átcsopor­tosításával, a beruházások határidejének többszöri mó­dosításával sikerült az ere­deti terveknél szerényebb fejlesztést megvalósítani. Növelte a határidőcsúszáso­kat a közreműködők (a ter­vezők, a kivitelezők) nem elég felelősségteljes hozzá­állása is. Az alapellátás fej­lesztésére a tanácsok 5 év alatt több mint 35 millió forintot fordítottak, s né­hány különösen zsúfolt kör­zet kivételével az országos­hoz hasonló, javuló az el­látás. Évről évre több kör­zeti orvos szerez szakképe­sítést. A járóbetegek szak­ellátását végző intézetek többsége kórházhoz kapcsol­tan működik, műszerezettsé­gük jobb az országos átlag­nál. A megyei szakambulan­ciák létjogosultságát a beteg- forgalom is igazolja, nagy se- j gítséget jelentenek a területi ' szakrendeléseknék, a körze­ti orvosaknak. Egyes szak- rendeléseken azonban to­vábbra is zsúfoltság van, s a szervezés sem kielégítő. Az egy betegre jutó átlagos vizsgálati idő csökken, jelen­leg körülbelül 6 perc. Nem vált be a hétvégi szakrende­lés! kísérlet: a lakosság nem vette igénybe, viszont a kór- [ házi ambulanciákon _alkal­m anként zsúfoltság van. A közeljövőben a megyé­ben mindenütt elég ágy áll a fekvőbeteg-ellátás rendel­kezésére. A minőséggel azon­ban nem lehetünk elégedet- ! fék: az épületek egy része ■nem felel meg műszakilag és a higiéniája sem jó. A megyei kórházban a szakmai igényesség és elméleti felké­szültség a tudományos ered­ményekben, tudományos fo­kozatokban is nyomon kö- _ vethető. Az új műtéti épü­let átadásával az eredmé­nyek további javulása vár­ható. Szükség lenne még egy műveseállomásra és a me­gyei kórház területén a di­agnosztikai tömbre. Egyre nehezebb a tőkés piacról származó műszerek, alkatré­szek, gyógyszerek és segéd­eszközök beszerzése, áruk emelkedik, és nagymérték­ben terhelik az intézmények költségvetését. Nehéz helyzet elé állítja az egészségügyet a nyári Balaton-part is. A gyógyszertár-hálózat meg­felelő, de több kis forgalmú patikára évek óta nincs pá­lyázó. A körzeti orvosok ál­tal kezelt kézi gyógyszertá­rakból a betegek gyorsan jutnak hozzá a legfontosabb 'gyógyszerekhez. A községi gyógyszerellátás ugyanak­kor az utazásők miatt több szociális feszültség forrása. Előrelépés együttműködéssel A testület az alapellátás továbbfejlesztésében fontos­nak tartotta a községi taná- osolk jobb együttműködését, az anyagi eszközök koncent­ráltabb, hatékonyabb fel- használását. Így válik lehe­tővé nagyobb értékű műsze­rek közös vásárlása és hasz­nálata. A testület határoza­tában szorgalmazza, hogy az alapellátás körében meg­gyógyítható betegek ott kap­ják meg teljes és végleges ellátásukat. Ellenkező eset­ben indokolatlanul terhelnek más intézményeket. A köz­ségek gyógyszerellátási gond­jainak megoldásához .adja­nak a tanácsok, gazdasági egységek, társadalmi szer­vek, intézmények — lehető­ségeik szerint — az eddiginél nagyobb támogatást. A járó­beteg-ellátásban az egyes szakrendelések zsúfoltságát új álláshelyek létesítésével, a rendelési idő növelésével és szervezési intézkedésekkel le­het csökkenteni. Kaposváron a műtéti tömb átadását kö­vetően szükség van a régi épületek rekonstrukciójának folytatására. Kívánatosnak tartja a testület a szociális otthoni helyek növelését, az öregek napíközi otthonainak gyarapítását, a szociálpoliti­kai juttatások koncentrálá­sát. A megyei pártbizottság föl­kérte a megyéi tanácsot, hogy lintézkedjen: az irányí­tása és felügyelete alá tar­tozó valamennyi vállalat, in­tézmény, szervezet készítsen konkrét feladatterveit az egészségmegőrzés társadal­mi programjához. Stadler László a megyei pártbizottság munkatársa Technika­órán A kedvelt tanórák kö­zé tartozik a technika. Szívesen vesznek részt rajta fiúk és lányok. Ka­posváron a Tóth Lajos Általános Iskola hetedi­kes tanulói fúrómodellt készítenek tanáruk, Szá­lai Rudolf vezetésével. A drámapedagógia szerepe a tanításban BESZÉLGETÉS GABNAI KATALINNAL „Minden, ami nyilvános­ság előtt játszódik olyan, mint a színház.” Ezzel a Comenius-idézettel kezdő­dik az a nyílt levél, melyet a drámatanárok és színját- szócsoport-vezetők írtak a tanárképzés felelőseinek. A levélírók a drámapeda­gógiai módszereket kipróbál­ták, és állítják, hogy alkal­mazásuk jelentősen meg­könnyíti a nevelői, pályára való gyakorlati felkészítést, megadja a szükséges alapo­kat ahhoz, hogy a közélet­be lépjenek az új tanítók. A drámapedagógia a dráma sa­játos eszközeivel történő ne­velés, melynek a személyi­ségformálás, a kapcsolatfel­vétel, a kapcsolattartás, a közlés megkönnyítése a cél­ja. Ezek a tanári pálya el­engedhetetlen feltételei. A levélre szinte azonnal reagált a Kaposvári Tanító­képző Főiskola. Drámape­dagógiai délutánt szervez­tek, s erre meghívták Gab­nai Katalint, a módszer ha­zai szaktekintélyét, a Drá­majátékok című könyv szer­zőjét. A délutánt egy mese­játék bemutatásával kezd­ték a főiskola drámapedagó­giai csoportjának tagjai, Lá­zár Ervin mesejátékát ját­szották el. A műsor után a klubban Sz. Tolnai Mária tanárse­géd, a csoport vezetője be­szélgetett Gabnai Katalin­nal. Valójában azonban nem sok dolga akadt, mert Gab­nai Katalin lenyűgöző szó­noki erejével vezette be a beszélgetést, a módszer elő­nyeit és hátrányait elemezte. — A drámapedagógia módszerével talán pótolni lehet azt a hiányosságot, hogy a főiskolákon az idő rövidsége miatt nem tanít­ják meg a hallgatókat taní­tani. Nem csodaszerként kí­náljuk ezt a módszert. De ál’ítom, hogy a közepes és a jó tanulókat egyaránt se­gíti. Segít a szakmai fogások elsajátításában is. A bevezető után kérte a résztvevőket, győzzék meg őt arról, miért lesz nehéz bevezetni e módszert. Kötet­len beszélgetés alakult ki, a hallgatók elmondták véle­ményüket. A vita után Gabnai Kata­lin elmondta, az első időben a pedagógusjelöltek megta­nulhatnak játszani, majd ez­után következik a játékve­zetés gyerekeknek. Az utol­só félévben ünnepségek és egyéb iskolai műsorok szer­kesztését is tanulnák a hall­gatók. — Már a játékvezetésnél "kiderülne, hogy kinek van érzéke a gyerekekhez. Hi­szen fegyelmet kell tartani és el kell érni, hogy figyel­jenek a tanulók. Mindezek mellett elsősorban az önma­gunktól való félelmet lehet így sikeresen legyőzni. V. O. Eszperantó — programozva r Álombéli szónoklat Ritkán álmodom, de ak­kor aztán vadakat. Alma­im többnyire a magánszfé­rában zajlanak le, ezeket üzleti titokként kezelem. Legutóbb viszont közéletit álmodtam. Ezt megpróbá­lom közreadni, hátha kezd­hetnek vele valamit az álomfejtök. Szónokoltam. Egy isme­retlen faluban, amely több ismert település különféle részleteiből mixelődött össze. Szép falu volt, ma­gyar falu. Bár kissé fur­csa építményeket is lát­tam az emelvényről. Sal­vador Dali is megirigyel­hetné azokat a képeket. A hallgatóság szép számú volt, zászlókat lobogtatott, mint rendesen. En meg be­széltem. Idézem magam: — Nekem aztán semmi kifogásom sincsen a kö­vetkező polgártársak ellen: Petőfi Sándor, Dózsa György, Kossuth Lajos, Rákóczi Ferenc. Rajtuk kí­vül nincs bajom a szabad­sággal, az alkotmánnyal és még mással sincsen. De kedves hallgatóim! Nem találok oda! Ezért javas­latom van! Bizonyos posz­tokról váltsuk le az emlí­tetteket! Petőfi helyett ja­vaslom az öreg-hegyet, Dózsa helyett Sáros-dűlőt... Javasoltam, szónokol­tam. A tömeg zúgott. De nem tudom, hogy helye- selt-e vagy meg akartak Zamenhof lengyel sze­mészorvos százéves találmá­nya, a mesterséges közvetítő nyelvnek szánt eszperantó — úgy látszik — új szerepet kaphat. Szintén mint közve­títő — a nyelvi fordításra programozott számítógépek­ben. A számítógépes programok készítésével foglalkozó BSO holland cég 3 millió dollár­nyi költséggel és több mint lincselni, mert közben föl­ébredtem. Ha az álomfejtök nem igazodnának el ebben a zagyvalékban, akkor hoz­záteszek még valamit. Ez viszont teljesen ébren tör­tént velem. (Es hasonló is sokszor, sok faluban or­szágszerte.) Kerestem a Szabadság utcát. Legalább tíz em­bert megkérdeztem, de a legmegbízhatóbb válasz is az volt: fene tudja, mer­re lehet. Ekkor fordítottam a dolgon, s kerestem név szerint azokat, akikhez in­dultam. Mindjárt választ kaptam: — Kérem, azok nem er­re laknak. Tessék vissza­fordulni, aztán balra a Papgödrinél, és ott lesz a Réti sor. Lehet, hogy Sza­badságnak nevezik most... L. P. hatévi munkával már kifej­lesztett egy angolról franciá­ra tűrhetően fordító gépet szerény, egyelőre csak 2000 szavas kapacitással. Ennek a fordítóprogramnak is azon­ban, mint minden eddiginek, az a fő hibája, hogy nem képes megbirkózni az élő nyelvek természetéből faka­dó jelentésváltozásokai, két­értelműségekkel. A fordító számítógépek programjában mindeddig lo­gikai rendszerekkel próbál­koztak, számítógépnyelven, ám ezek nem tudnak mit kezdeni például a nyelvtani szabályok alóli kivételekkel. A holland programfejlesz­tőknek így támadt az a máris kisebb-nagyobb ered­ményekkel kecsegtető ötle­tük, hogy közvetítő nyelvvel próbálkozzanak, mégpedig az eszperantóval. Ez a mester­séges nyelv ugyanis nem is­mer jelentésváltozást, sem nyelvtani kivételeket. Fő vonzereje a számítógépesek szemében logikus voltában és egyértelműségében rejlik. Fogyatékossága ugyanakkor, hogy műszaki kifejezésekben nemigen bővelkedik, ezen azonban könnyen lehet segí­teni. A fordítógép képernyőjén használója előtt egyetlen esz­perantó szó sem fog megje­lenni. A mesterséges nyelv csak mint közvetítő, „hordo­zó közeg” lesz beépítve a számítógép programjába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom