Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-13 / 113. szám

2 Somogyi Néplap 1988. május 13., péntek Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és felesége, Ha­jsza Gorbacsova május 11-én a Kreml Szent György ter méhen találkozott finn és amerikai gyerekekkel. A fiata­lok átnyújtották a szovjet pajtásaikkal együtt elfogadott felhívást, amely a szovjet—amerikai kapcsolatok erősítése mellett száll síkra Jól fejlődnek a magyar—japán kapcsolatok (Folytatás az 1. oldalról) nitásának és területi integ­ritásának nemzetközi szava­tolásához és Namíbia lüg- getlensegéhez. A térség országaival fenn­tartott kapcsolatok áttekin­tésének különös aktualitást ad, hogy a közeli napokban jelentős évfordulóhoz érkez­nek Afrika független orszá­gai : 25 éve alakult meg a legtöbb államot tömörítő re­gionális fórum, az Afrikai Egységszervezet. A magyar megítélés szerint az AESZ negyedszázados tevékenysé­ge eredményesen járult hoz­zá Afrika problémáinak megoldásához, az afrikai or­szágok egységének, közös fellépésének erősítéséhez. A helyi feszültséggócok felszá­molásában a jövőben is fon­tos szerep hárul az. Afrikai Egységszervezetre, s egyre nő jelentősége a kontinens gaz­dasági felemelkedését célzó, átfogó tervek elkészítésében, megvalósításában. Hazánk nagyra értékeli azt a tevé­kenységet is, amelyet Afrika országai az ENSZ-ben. vala­mint az. ENSZ szakosított in­tézményeiben és az el nem kötelezett mozgalomban fej­tenek ki. A Magyar Rádió kérdésé­re válaszolva Komoróczki István szólt Simon Peresz izraeli külügyminiszternek, az Izraeli Munkapárt elnö­kének budapesti látogatásá­ról. Emlékeztetett arra, hogy az izraeli diplomácia vezető­je. útban a Szocialista In- ternacionálé madridi tanács­kozására, saját kezdeménye­zésére látogatott hazánkba, ahol nem hivatalos megbe­széléseket folytatott magyar vezetőkkel: Grósz Károly miniszterelnökkel, Marjai Jó­zseffel és Várkonyi Péterrel. A megbeszélések napirend­jén két témacsoport, a közel- keleti helyzet és a magyar —izraeli kapcsolatok alaku­lása szerepelt. A közel-keleti helyzetről, a rendezés lehetőségeiről folytatott megbeszéléssel kapcsolatban a szovivo hang­súlyozta: az ilyen jellegű eszmecseréket magyar rész­ről fontosnak tartják, mivel a regionális konfliktusok rendezésének feltétele, hogy a felek megismerjék egymás álláspontját. Magyar részről megerősí­tették hazánk ismert állás­pontját: a konfliktus rende­zésére az ENSZ égisze alatt nemzetközi békekonferenci­át kell összehívni minden érintett fél, köztük a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet részvételével. A megbeszéléseken emel­lett áttekintették a magyar —izraeli kapcsolatokat, illet­ve a márciusban felállított érdekképviseleti hivatalok működésének tapasztalatait. Az eszmecsere középpontjá­ban a gazdasági kontaktu­sok fejlesztésének lehetősé­gei állottak, amiben mindkét fél érdekelt. A szóvivő ugyanakkor leszögezte: a megbeszéléseken nem esett szó a magyar—izraeli diplo­máciai kapcsolatok kérdésé­ről. Egv kérdésre válaszolva Komoróczki István elmond­ta: a magyar konzuli szer­vek is lehetőségeikhez mér­ten mindent megtesznek a hazánkba áttelepült külföl­di állampolgárok — így pél­dául a Romániából érkező magyar nemzetiségűek — és családjuk egyesítése érdeké­ben. Ez azonban mindenek­előtt az engedélyező külföl­di hatóságokon múlik. Szűrös Mátyás találkozója a nemzetiségi szövetségek vezetőivel (Folytatás az 1. oldalról) A szövetségek vezetői ki­fejezésre juttatták, hogy az itt élő nemzetiségek hazánk egyenjogú és egyenrangú ál­lampolgárai. a közös or- '/agt'pito munka mezoecsült részesei. Tudatában vannak, hogy a magyar kormány gazdasági lehetőségeinek függvényében sokat tesz élet- körülményeik javításáért, egyéni és kollektív boldogu­lásukért. Ügy értékelték, hogy az ország helyzetének kedvező alakulását a gazda­sági, társadalmi stabilizációs és kibontakozási program megvalósítása, valamint a küszöbön álló országos párt- értekezlet határozatainak végrehajtása biztosítja. Eb­ben a nemzetiségi szövetsé­gek is tevékeny szerepet kívánnak vállalni. A szövetségek vezetői be­számoltak soron következő kongresszusaik előkészítő munkálatairól. Az ország politikai intézményi rendsze­rének továbbfejlesztésével kapcsolatban igényként fo­galmazták meg a szövetsé­gek fokozott részvételét a politika alakításában. Nem­zeti önazonosságuk, eredeti értékeik megőrzése és fej­lesztése érdekében szüksé­gesnek tartják a többséget alkotó nemzet megkülönböz­tetett figyelmét és folyama­tos törődését, a Magyar Nép- köztársaság nemzetiségi po­litikájának megújulását. Szóllak nemzetközi együtt­működésük eredményeiről és nehézségeiről. Kiemelt fon­tosságot tulajdonítottak az anyanyelvi oktatási és mű­velődési hálózat teljesebb, a növekvő követelményekkel összhangban álló kiépítésé­nek. Igénylik, hogy — a közvetlen állami támogatás mellett — a magyar külpo­litika segítse elő eredmé­nyes. folyamatosan bővülő kapcsolatok kialakítását az anyanemzet, így á szomszé­dos országok megfelelő in­tézményeivel. Kívánatosnak tartják a tájékoztatás szín­vonalának javítását annak érdekében, hogy a magyar lakosság és anyanemzetük országának közvéleménye hitelesebb képet kapjon az itt élő nemzetiségek életéről, munkájáról, sikereiről és gondjairól. Szűrös Mátyás hangsúlyoz­ta. hogy nemzetiségpolitikai gyakorlatunk és annak to­vábbfejlesztése politikánk lé­nyegéből fakad és a demok­rácia kibontakoztatásának, a szocializmus megújítására irányuló törekvéseinknek szerves része. A hazánkban élő nemzetiségek egyéni es kollektív jogainak szavato­lása számunkra elvi kérdés, amely állandó figyelmet igé­nyel és amely nem függvé­nye annak, hogy miként ala­kul máshol a nemzetiségi kérdés kezelése, így a szom­szédos országokban élő ma­gyarok helyzete. Népünk­nek. országunknak legszoro­sabban vett össz-nemzeti ér­deke. hogy a hazánkban élő nemzetiségek nyelvüket, kul­túrájukat. ön a zom issagukal megőrizve sajátos, mással nem pótolható vonásokkal gazdagítsák közös hazánk ar­culatát, kultúráját, erkölcsi- ségét. A KB titkára kifejtette: a magyar külpolitika törekvé­seinek hatékony megvalósí­tásához jelentős tartalékokat tárhatunk fel társadalmi bá­zisának erősítésével, a népi diplomácia fejlesztésével. Pártunk célja, hogy a ha­zánkban élő nemzetiségek és szervezeteik a nemzetközi kapcsolatok tevékeny része­seivé váljanak. Ebben meg­különböztetett jelentősége van a nemzetiségek sokolda­lú. közvetlen, akadályozta­tástól mentes együttműkö­désének az anyanemzetek országaival. Kedvezőnek ér­tékelte. hogy szomszédaink nagy része az egymás terü­letén élő nemzetiségeket a népeink közötti baráti vi­szony fontos, a kapcsolatokat erősítő összetevőjének, a szo­cialista országok internacio­nalista együttműködése ré­szének tekinti, ami hozzájá­rul a kölcsönös megértés és barátság erősödéséhez Euró­pa e térségében, országaink tekintélyének növeléséhez. Hangsúlyozta, hogy a nem­zetiségi kérdésben a kétol­dalú tárgyalásokon és a sok­oldalú lórumokon — minde­nekelőtt a helsinki folyamat rendezvényein — képviselt elvi politikánkat is a ki­egyensúlyozott európai együttműködéshez, a bizton­ság erősítéséhez való hozzá­járulásnak tartjuk. Befejezésül Szűrös Mátyás eredményes munkát kívánt a nemzetiségi szövetségek ve­zetőinek és rajtuk keresztül minden más nemzetiségű magyar állampolgárnak kö­zös hazánk építésében, szé- pitesében. szervezeteik so­ron következő kongresszu­sainak előkészítéséhez és megtartásához. Rendkívüli törvény a reformért Lengyelországban Ellenszavazat nélkül, két tartózkodással fogadta el szerdán a lengyel szejm a kormánynak szóló rendkívü­li felhatalmazást, amely hi­vatott megkönnyíteni a re­formelképzelések előtt álló, mindenekelőtt bürokratív és a régi gondolkodásban gyö­kerező akadályok leküzdéséi, valamint szükség esetén az intézkedések gvors megho­zatalát. A felhatalmazás szüksé­gességét április közepén, az első negyedévi gazdasági eredmények elemzésekor lut­ta igazoltnak a lengyel ve­zetés. Az év első három hó­napjában ugyan a tervezett­nél gyorsabban emelkedett az ipari termelés és az ex­port. de rendkívül nyugtala­nítóan alakult a belső egyen­súly a hirtelen megugrott infláció es bérkiáramlás miatt, ami önmagában ve­szélybe sodorta az éves ter­vet és a stabilizációs elkép­zeléseket. A kedvezőtlen helyzetet mar csak betetőzte az. ápri­lis végén, május elején ki­robbant. széles korú társa­dalmi elégedetlenség, amely­nek objektív alapja az volt, hogy széles rétegek életszín­vonala érezhetően csökkent. Az első negyedév 45 száza­lékos árszínvonal-emelkedé­se, a központi áremelések­hez kapcsolódó, felgyorsuló inflációtól való félelem, az áremeléseket megelőző fel- vásárlási láz és a miatta ki­alakult piaci hiányok már- már pánikhangulatot keltet­tek. mindenekelőtt a kisebb keresetűek között. A nagyobb bérekhez szo­kott rétegek a korábbi meg­szokott életszínvonal feladá­sának veszélye miatt zúgo­lódtak. A korábban elit szak­mák' területén és az átlag fölötti fizetéseket biztosító hajógyártásban és kohászat­ban tört ki a legélesebben az elégedetlenség, de — ha nem is sztrájkoltak — bér­követelésekkel léptek fel a bányászok is. Ez. utóbbiak konfliktusát — néhány sztrájkkísérlettől eltekintve éppen, .kedden sikerült tárgyalásos úton rendezni. Az említett ágazatokban fog­lalkoztatottak rossz hangula­tát tetőzte az is, hogy a kor­mány az év elején — éppen az infláció megfékezése cél­jából — a hajógyártásban, a kohászatban, a bányászat­ban, a bányászatban állított le nagyberuházásokat, illetve mondott le az ötéves terv­ben előirányzott fejlesztések­ről. Befolyásolta a bányá­szok. a kohászok és a hajó- 1 építők hangulatát az. hogy a reform kereteben hozzáfog­tak az állami támogatások leépítéséhez, a vállalati ön­álló gazdálkodás kikén.' szi­nteséhez, a nyereség előtér­be állításához. Ebben az általános hangu­lati válságban igen gyorsan aktivizálódtak a lengyel el­lenzéki erők. A tiltakozó ak­ciók, a sztrájkok élére áll­tak és a már klasszikusnak nevezhető recept szerint a korábban helyi bérkövetelé­seket országos kiterjedésűvé és irreálisan magasra srófol­ták, valamint politikai köve­telésekkel egészítették ki. A politikai jelszavak fogadta­tása a Nowa Huta-i kohómű es a gdanski hajógyár ki­vételével nem volt említés­re érdemes. A kohóműben az ország gazdasági érdekei­re hivatkozva erőszakot al­kalmaztak, Gdanskban pedig a türelmes meggyőzés ve­zetett a sztrájkok végéhez. A hirtelen, szinte napok alatt felforrósodott hangu­lat, majdnem uyanilven gyorsan hűlt le. Egyrészt a 80-as évek elejétől ma lé­nyegesen eltérő belső hely­zet. az aktív tömegtámoga- lás hiánya miatt, másrészt — és ez is igen fontos ele­me az 1988-as Lengyelor­szágnak — u katolikus egy­ház egyértelmű állásfoglalá­sa miatt. A sztrájkoló gyá­rakban az egyházi megbí­zottak a megegyezés, az eredményes tárgyalások, a békés rendezés érdekében közvetítettek. A történtekből levonható egyebek mellett az a követ­keztetés, hogy a lengyel re­form megvalósítása, minde­nekelőtt a belső egyensúly helyreállítása, a gazdasági struktúraváltás, a külső egyensúly javítására irányu­ló erőfeszítések törvénysze­rű velejárójának kell tekin­teni a különféle rétegek ér­dek-összeütközését, az ebből fakadó átmeneti feszültsége­ket, beleértve a sztrájkokat is. Lengyelországban is nyil­vánvalóvá vált, hogy a gaz­dasági és politikai reformok csak felfokozott politikai vi- lalégkörben formálódhatnak. A tervezett alapvető változá­sok a gazdaságban és a tár­sadalmi életben sérthetik egyes rétegek, csoportok konkret érdekeit. A refor­mot szavakban támogatók, gyakran a reform jelszavai mögé bújva akadályozzák az előrehaladást. Nemcsak a szokásosan bírált középszin­tű vezetők között vannak ilyenek. Lengyelországban tehát nem várható, hogy a re­formnak könnyű menetelése lesz az elkövetkező hónapok­ban. sőt években. Nem lehet kizárni, hogy még előfordul­hatnak a mostani „forró má­jushoz" hasonló fejlemények. Zsebesi Zsolt A mesterként halála Megkezdődött a munka Gdanekban Csütörtökön reggel a PAP lengyel hírügynökség gdans­ki tudósítása szerint meg­kezdődött a normális mun­ka a gdanski Lenin hajó­gyárban, ahol kedden este befejeződött a gyárfoglalás­sal párhuzamos sztrájk. A gyár igazgatójának szer­dai felhívására a 11 ezer dolgozó többsége reggel meg­jelent munkahelyén és hoz­zálátott az építő-szerelő munkához a gyár területén lévő öt, és a dokkoknál már vízre bocsátott kilenc hajón. A Lenin hajógyárnak az idén 10—11 hajót kellene a megrendelőknek átadnia. Eh­hez azonban előbb megoldást kell találni a sztrájkok miatt kiesett mintegy félmillió munkaóra pótlására, ami nem kevesebb, mint egy kö­zepes tengerjáróhajó meg­építésének teljes munkaide­je. Csütörtökre virradó­in, 76 éves korában elhunyt Moszkvában Harold „Kim" Philby, a brit és a szovjet hírszerzés közős ügynöke. Huszonöt évvel ez­előtt hagyta ott hazáját, a ködös Albiont, hogy kevés­sel utóbb óriási meglepetésre a Szovjetunióban bukkanjon fel. Szovjet tábornokként élt utolsó éveiben. Halálával a brit kettősügynökök híres „négyesfogatának'' utolsó tagja távozott az élők sorá­ból. „Ha újra kezdeném, ugyan­így csinálnám" — nyilatkoz­ta nemrégiben a Sunday Ti- mesnak az egyébként igen hallgatag Philby. Az „évszázad kéme'1 az in­diai Pandzsáb államban szü­letett 1912-ben. Cambridge- ben, az angol elitegyetemek egyikében tanult történel­met, és az angol establi-. shment mintaszerű tagjaként élt — ám belül kommunista meggyőződéssel. Egyik tanárának, a mar­xista politikai gazdaságtant oktató Maurice Dobbnak a hatására 1933-ben lett kom­munista. Barátságot kötött három diáktársával, Guy Burgess-szel, Donald Mac- Leannel és Anthony Fiiunt­tal. Ök négyen alkotják majd a híres-nevezetes négyesfo­gatot. Valamennyiükből a Szovjetunió javára dolgozó titkosügynök lett. Általános vélemény szerint nemigen akadt ügynök, aki több kárt. okozott volna a nyugati szö­vetségnek, mint Philby, aki a hidegháború éveiben látta el értékes értesülésekkel a szovjet hírszerzést. Philby az egyetem után kis időt Párizsban tölt. majd Bécsbe megy, hogy az ille­gális kommunista mozgalom­ban tevékenykedjék. 1934- ben visszatér Nagy-Britan- niába, ahol belép a KGB kötelékébe. Azt a feladatot kapja, hogy épüljön be a MI—6 néven ismert brit Tit­kos Hírszerző Szolgálatba (SIS). 1940-ben fel is veszik a SIS-be, s további négy év múlva bekerül a Szovjetunió elleni hírszerzés osztályára. Itt azt a feladatot kapja (a szovjetektől), hogy saját szervezetét kémlelje. 1949-ben a CIA-vel és az FBI-jal kap­csolatot tartó összekötő tiszt­té nevezik ki. Az 50-es években átadta a KGB-nek az albán rendszer megdöntésére szőtt nyugati összeesküvés terveit, s ezzel — tudatosan — lebuktatta azt a több száz CIA- és SIS- ügynököt, akik megpróbáltak bejutni Albániába. 1951-ben azt tanácsolta két barátjá­nak, Burgess-nek és Mac- Leannek, hogy meneküljenek át a szovjet tömbbe, mert közel állnak a lebukáshoz. A brit kémelhárítás (MI— 5) őt is többször kihallgatta, de bámulatos hidegvérével minden csapda elől kitért. 1952 novemberében Philby mégis kénytelen kilépni a SIS-ből, de négy szűk esz­tendő után mégis visszatér a brit titkosszolgálat köteléké­be. Egy évvel korábban ugyanis maga Harold Mac­Millan külügyminiszter mos­ta őt tisztára volt főnökei előtt. 1963-ban történt távozásá­ig ezután Bejrútban dolgo­zott a MI—6 megbízásából, sajtótudósítónak álcázva, ám egyidejűleg a szovjet hír­szerzés javára is. 1963 ja­nuárjában érezte, hogy szo­rul körülötte a hurok: fe­lettesei újabb vizsgálatot kezdeményeztek ellene. Január 23-án hátrahagyott feleségének 2000 font kész­pénzt és egy levelet, amely­ben azt írta, hogy riportút- ra indul. Az Izvesztyija jú­lius 30-án adta hírül, hogy Philby politikai menedékjo­got kapott a Szovjetunióban. A hírt a legteljesebb meg­döbbenés fogadta Nagy-Bri- tanniában. Élete utolsó évében Philby egv moszkvai lakásban élt, negyedik feleségével, egy lengyel származású orosz nő­vel. Távozása után jóidéig levertség és búskomorság vett erőt rajta; kételyek emésztették a brezsnyevi idő­szak politikájával kapcsolat­ban. Nemrég azonban azt mondta a szovjet televízió­ban. hogy jól érzi magát fo­gadott hazájában. Megkapta a Lenin-rendet és a tábor­noki rangot. 1968-ban megjelent önélet­írása „Csendes háborúm" címmel. Graham Greene, a neves angol író többször is találkozott vele titokban. 1987-ben interjút adott a Sunday Timesnak, amely most, halálát közölve, így értékeli személyét: „Philby volt kétségkívül a legsikere­sebb orosz kém ... Ma sem értjük teljesen, mi késztette arra, amit tett. De egy biz­tos: nem volt jelentéktelen figura. Évtizedekig képes volt megtéveszteni kollégáit és főnökeit, s elrejteni igazi meggyőződését fura modora és színlelt politikamentessé­ge mögé.”. Philby életének egyik leg­veszélyesebb pillanata volt, amikor — 1945-ben — egy Törökországban dolgozó szovjet diplomata menedék­jogért cserében felajánlotta, hogy kiad a britteknek há­rom magas rangú szovjet hírszerzőt. Az egyik Philby lett volna, de Londonból történetesen éppen őt küld­ték Törökországba, hogy ki­hallgassa a szovjet diploma­tát. .. Farkas Géza Vdrkonyi Péter Berlinbe utazott Varkonyi Péter külügymi­niszter csütörtökön délután Berlinbe utazott, ahol a Vár sói Szerződés tagállamaikul ügvminis/.t ereinek lalalko- zó.ján vesz részt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom