Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-07 / 108. szám

1988. május 7., Szombat

5

Mint egy mesevilág: dombok egymásba kapaszkodó vonulata öleli körül azt a mélységes bányai csöndet, amelyet az aranyeső sárga virágzuhatagai, s a nyári ruhájukat bontogató faóriások vigyáznak. Az időjárás is megszelídül, a Kaposváron még zuhogó esőt tava- szias, ám forró nyarat ígérő napsugarak váltják föl. A felhők fölött diadalmaskodó gyönyörű napkorong nyilai bátortalanul „koppannak" a faluban kígyóként tekergőző, az esőcseppeket apró ködfoltokká lehelő aszfaltos úton.

Bányán alig több mint száz lakos él, a gyerekek Kaposmérőbe járnak iskolába. Az apró településen számos városi család megtalálta már azt a telket, területet, amelyen a hétvégéit hasznosan tölti el. Mindig akad eladó ház, s a varázslatos csönd, a virágillatú némaság, az itt élő emberek barátsága s a falu bájos szépsége nagy vonzerő.

Az egyik rendezett porta udvarán kedvesen csahol három kutya. Azonnal megjelenik gazdájuk s elnézést kér állatai „neveletlensége" miatt:

— Ne haragudjanak, azt

hiszik ezek az oktalanok, hogy a lányom érkezett meg — mondja mosolyogva Bojtor Pálné. ^

Beszélgetésünk elején mindjárt kiderül: „nem régi" lakók a faluban:

— Csak harminc éve élünk itt — helyesbít huncut mosollyal. — Ma már csak az urammal ketten lakjuk a házat, a lányunk férjhez ment, Kaposváron élnek. Tudják, manapság minden fiatal az óvoda meg az iskola mellett akar lakni, de ezzel lassú öregedésre, elhagyott házak, lakatlan porták elviselésére ítélik falujukat

már, tudatosan szorgalmas életükről egv új házrész árulkodik. Ebédidő van, a három virágszemű, csodálatos kislurkó máris az anya szoknyája körül tolong, nem ' zavarunk tovább.

Az utcán asszonyok verődnek hangos kis csoportba, mellettük kutyák heve- résznek. Mint kiderült, holnaptól bezár az aprócska kis vegyesbolt, nem vállalja a vezetését senki.

— A legközelebbi bolt Li- „pótfán van — kesereg Rozika néni, a híres „Csar- nokos", Horváth István felesége. .— Odafelé van busz, vissza meg majd gyalogolni kell.

A .Csarnokos Pista bácsi ősz tincseit hetyke vadászkalap regulázza, lábához tizenkét évének odaadó hűségével támaszkodik egy német \(izsla.

— Negyven évig dolgoz- t/iim a bányai tejcsarnokban, innen a Csarnokos név

— magyarázza. — Aztán tavaly megszűnt a csarnok.

— A papa alig élte túl — teszi hozzá Rozika néni. Ha a vadászatot is abba kellene hagynia, mert 3!) éve vadászik, az a világvégét jelentené a számára.

Hitetlenkedve hallgatjuk, hogy Pista bácsi nyolcvan esztendős. Olvas a tekintetünkben:

— Ha nem nézek is ki annyinak, érzem a csontjaimban az időt.

Az idős házaspár rajongva mesél a közeli gyermek- sátortáborról, amely élettel tölti meg Bánva nyári hétköznapjait.

— A papával összebarát- kozunk a gyerekekkel, kivisszük őket a szőlőbe — mondja Rozika néni. — Gyakran visszatérnek hozzánk. sokukkal levelezünk is. A gyerekeink hívtak bennünket a városba, de öreg fát nem lehet már átültetni.

— Akkor érezzük jól magunkat, ha együtt van a család : gyerekek, unokák, dédunokák. Ha elmennek, csak úgy „harsog" a csönd

— fűzi hozzá a ház ura.

Közben az asztalra kerülnek Pista bácsi kitüntetései, oklevelei, egy élet társadalmi megbecsülésének tükrei.

Betyár, az öreg vizsla körültopogja gazdáját, szájába veszi ügyesen kiegyensúlyozva a kapát és türelmetlenül indul a kapu felé.

— Megyünk a hegyre, a szőlőbe dolgozni — mondja az öregúr —, a kapát mindig Betyár viszi.

És elindulnak komótosan, csöndben ballagnak egymás mellett Bánya romlatlan mesevilágában.

Tamási Rita

„ Csöndes kis falu ez!”

A barátságos nappaliban minden virágos: az asztalterítő, a függöny, de még a tapéta is. Az asztalon aranyesőcsokor árasztja a tavaszi hangulatot, amely lassan uralja az egész szobát, bekúszik a bútorok közé, megsimogatja a bekeretezett fényképeket a falon.

— Pedig annak idején mi milyen messze eljártunk, ha kellett gyalog is?! — mereng a fiatalok hűtlenségén az asszony. — De nagyon jó gyerekek mind a ketten, öt éve megajándékoztak egy unokával, egy csudaédes és okos kisgyerekkel. Minden hétvégén idejönnek Bányára, ezek az ünnepnapjaink.

A Bojtor család területe fölkúszik majdnem a hegy tetejéig, ám az utolsó négyzetmétere is megművelt, rendezett szőlő, illetve termőföld. A „Bojtor-völgy- ben” hangoskodnak a tyúkok, csirkék, ólaik körül Bundás, a három kutya egyike tesz rendet.

Néhány házzal arrébb fiatal családot találunk otthon. A 29 éves, feltűnően kék szemű Hunyadi László feleségével és gyermekeivel két esztendeje Székesfehérvárról költözött Bányára.

— Mindig ilyen „földkö- zelibb" élet után vágytunk — magyarázza a fiatalember. — Hívő emberek vagyunk, itt a faluban megtaláltuk azt a közösséget, amelyet a városban sohasem leltünk volna meg, s amely az életünk teljessé válásához szükséges. Négy-, kettő- és egyévesek a gyermekeink, s hamarosan megszületik a negyedik is, sokkal ideáli- sabb környezetben nőnek itt föl, mint a város betonrengetegében.

Megtudjuk azt is, hogy a férj műszerész, a Kaposvill bedolgozója, a fiatalasszony pedig műszaki rajzoló, de — ahogy ő hangsúlyozza — elsősorban családanya. A szerény kis házat, amelyet megvásároltak „kinőtték”

TAPASZTALATCSERÉN KARLSRUHEBAN

__________________

„

Próbálj meg lazítani"

Tíztagú csoportunkban némi izgalmat keltett, hogy az egyik újságfényképen felismertük Koltai Róbertét. Karlsruhéban — mint kiderült — átvettek néhány műsort a budapesti tavaszi fesztivál programjából. A helyi televízió a „Csók, unyu"-t játszotta, majd ezt követően a Stúdió '38 különkiadását sugározták.

Karlsruhe többször bebizonyította már, hogy kíváncsi, nyitott város. Érdekli, hogy máshol mit és hogyan csinálnak, sokszálú kapcsolatokat épít ki műszaki, tudományos. kulturális és sportvonalon. Kaposvárral. Somogy megyével is^e város kezdeményezte a kapcsolatot; 1978rban előbb más megyével ismerkedtek, majd Somoggyal alakult ki tartós ismeretesére, együttműködés.

Az idén a tömegsportra mint a betegségmegelőzés lehetőségére voltunk kíváncsiak;. Ezen a 'téren annak van igaza, aki nemcsak beszél a sportról, hanem rendszeresen mozog is. Küldöttségünk szerencsére nem maradt szégyenben. Péter Attila, a megyei tanács ifjúsági és sportosztályának diáksportvezetője minden reggel megtartotta szokásos tájfutóedzését. Még a németek is megbámulták, amikor zuhogó esőben is rótta a kilométereket. Ormai István, a nagyatádi városi KISZ-bi- zotlság titkára az úszósport- ban mutatott példát. Reggelente többünket magával csábított a szálláshelyünkhöz közeli uszodába. Egyik este pedig mindenki' részt vett a testedzésben, aki nerh felejtette otthon a sportruházatát.

Este nyolckor kezdődött a nagy erőpróba. Az AOK egészségügyi biztosító társaság központjában,' egy egésznapos előadássorozat záró részeként; meghívták küldöttségünket egy autogén- tréning-csoport foglalkozására. Itt is — miként az előadásokon — Jandrics Róbert marcali nyelvtanár segítette a gyors megértést. Olyan gyakorlatsorozat kezdődött, amelyben intenzív fizikai mozgás váltakozott a tudatos fizikai és szellemi lazítással. Ez utóbbiból talán kiderül, hogy pszichológiai elemek is vegyültek a gyakorlatokba. Peter Kern és munkatársai 12 hetes tanfolyamokon igyekeznék elsajátíttatni az aktivitás és a lazítás összhangjának módját. Akik ide jelentkeznek, általában nemcsak mozogni kívánnak, hanem arról is panaszkodnak: ..ideges vagyok. túl vagyok terhelve." Az utóbbi években az NSZK-ban is egyre lejjebb

megy a stresszhatár, mert a fiatalokra egyre több teher hárul. A tréningcsoportokban ennek megfelelően a bakfisoktól, kamaszoktól a nyolcvanévesékig sokféle életkorú ember van. A tanfolyamok után kérdőíveken mérik föl az eredményt: sokan abbahagyják a nyugtatok, altatók szedését, s megtanulnak úrrá lenni indulataikon. Speciális csoportok is indulnak dohányzók, valamint a hát-táji bántalmak- kal gyötrődök és a különféle betegségekre érzékenyek esetében. A tanfolyamok egyik sajátossága, hogy kiderül: lélektani problémákat elsősorban a nők vallanak be. A férfiak szégyenlőseb- bek. kevesen jelentkeznek az autogén tréning-csoportokba, inkább magukban hordozzák feszülségeiket, együtt élnek a stresszel. Márpedig a tanfolyam csak akkor eredményes, ha valaki önszántából vesz részt rajta, s nem csupán azért, mert a felesége parancsolta . ..

(Folytatjuk.)

Kovács Gyula

RÁDIÓJEGYZET

KÉRDŐJEL

Tartalmában érdekes ösz- szeállítással jelentkezett a rádió új műsora, melyet Rôdai Eszter és Szente Sándor készített. A műsor címéből kiindulva rokonnak érzem a szerkesztők szándékát azzal a folyamattal, ami napjainkban zajlik belpolitikai életünkben. A pártértekezletre készülve az országban megélénkült az érdeklődés a belpolitikai kérdések iránt. Azt hiszem, ez természetes, hiszen fontos munka vár a pártértekezlet küldötteire. A cél az, hogy lendületbe jöjjön az ország. Azt 'tapasztalom, komoly jelei vannak annak,,-*»gy az országos pártértekezlet előkészületei máris hozzájárultak a fordulatszám emelkedéséhez. -Meri nemcsak kérdéseket fogalmaztak meg az emberek, hanem véleményt is mondtak és javaslatokat is megfogalmaztak. Nos, ebben a belpolitikai közegben érzem fontosnak a Kérdőjel című rádióműsor szerepét. Interjúja, vitája és dokumentuma hozzájárul ahhoz, hogy a széles nyilvánosság ismerjen meg fontos, belpolitikai kérdéseket. A szerdai műsor alapján például a gazdasági reform húszéves történetéről. illetve az információ- áramoltatás dilemmáiról, a Dorog-effektusról, a veszélyes hulladékok megsemmisítésének első hazai lépéséről.

Ugyan történeti áttekintésre vállalkozott Nyers Rezső, a gazdasági reform elmúlt húsz évének bemutatásával, ám segítségével a politikai döntések kulisszatitkaiba is betekinthettünk. Rá- dai Eszter mikrofonja előtt a műsor fonalát is megfogalmazta Nyers Rezső: az

egyoldalú tájékoztatásból súlyos hibák keletkeznek, s utalt arra, hogy milyen fontos szerepe van à nyilvánosságnak. A következő riportban már így fogalmaztak: a dilemmákat is széles nyilvánosság elé kell tárni, azaz arról hallottunk, ami a közvéleményt napjainkban foglalkoztatja, a politikai intézményrendszer korszerűsítésének szükségességéről. Az úgynevezett Dorog-effekíus dokumentum bemutatása azért vált a műsor szerves részévé, mert bizonyította, hogy ha a lakosságot idejében és pontosan tájékoztatják a hulladékégető építéséről, mint ahogy azt később megtették, megóvhatták volna őket a fölösleges feszültségtől. Addig, amíg félelem élt az emberekben a környezetszennyezés miatt, Dorogon mindenki a hulladékégetőről beszélt. Miután a szakemberek megszervezték az építkezés látogathatóságát, senki sem volt kíváncsi ”á. Meg is értem, meg nem is. Én ellátogattam volna a helyszínre, hogy személyesen is meggyőződjek arról, amiről korábban tudatlanságom

— fogyatékos tájékoztatásom

— miatt nem lehetett pontos képem.

Korányi Barna

A katonazenekar

Szabó László százados a kaposvári helyőrségi honvédzenekar karmestere. Tizennégy éves korában mátka tona volt: a zenész tiszthelyettesképző szakközép- iskola tanulója. Tanulmányait a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola fúvós karnagyképzőjén fejezte be. Vele beszélgettünk.

— A diplomája szerint karmester. Egy katonazenekar élén állni mi mást jelent még?

— A katonazenekarnak i parancsnoka a karmester.

— Azaz, a katonazenekar katonai feladatokat lát el — tegyük hozzá, hangszerekkel?

— A kaposvári helyőrségi honvédzenekar nemcsak Somogybán, hanem Baranyában és Somogybán is szolgálatot teljesít, közreműködik

! a társadalmi, politikai ün- 1 népségeken, de a közműve- I lődésben is fontos feladato- I kát látunk el.

— Gyakorlatra is mennek?

— Volt rá eset, hogy igen. Részt vettünk a Pajzs '34 hadgyakorlaton, ahol a zenekar is feladatot kapott.

— Kikből áll a zenekar?

— Hivatásos és továbbszolgáló, valamint sorkatonákból. Valamennyien képzett muzsikusok. Tizenöten a kaposvári városi úttörőzene- karban kezdték.

— Elmondaná egy nap programját?

— A zenész tiszthelyettesek éppúgy adnak szolgálatot, mint mások. Feladatuk azonban nem a kiképzés, hanem a zenekari munka. Reggel fél nyolctól nyolcig be- fúvunk, ezt követően kezdődik a zenekari próba. A szólampróbák eltartanak délig. Ebéd után egyéni gyakorlásra van lehetőség, s a hangszerek karbantartására fordítunk még időt ilyenkor.

— Hallhatunk a zenekar legutóbbi szerepléseiről?

— A Magyar Rádió sokat törődik a katonazenekarok- kal. Nemrég voltunk nyilvános felvételen. Műsorunkban Sosztakovics Ünnepi nyitányát mutattuk be, Borogyin Igor hercegéből a híres Po- loveci táncokat. Együttesünk számára átirat készült a West Sáid Story-ból, az Amerika című számot játszottuk.,

— Mire készülnek most?

— Néhány nap múlva ismét Kaposvár ad otthont a dunántúli regionális katonazenekari fesztiválnak. Május 12—13-án rendezzük meg. öt zenekar vesz részt a találkozón. Az első napon délelőtt bemutatják szakmai programjukat, majd a szolgálatban előirt katonazenekari feladatok anyagát. Rendezünk térzenét, és 13-án délután gálaműsorral zárul a program.

II. B.