Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-31 / 129. szám

1988. május 31., kedd Somogyi Néplap SZÍNPOMPÁS ÜNNEP SIÓFOKON Gyermekzsivaj a zöld gyepen A Siófoki Bányász sport­telepén tegnap délelőtt, mintegy 1000 gyermek rész­vételével, először rendeztek a város óvodásainak közös, nagyszabású gyermeknapi ünnepséget. Az apróságok egymás ke­zét fogták, s kézszorításuk végigfutott a soron, jelké­pezve az együvétartozást. Az óvodánként felsorakozott gyerekek közösen, hangosan kiáltották világgá óvodájuk jelképét: a katicabogarat, a pillangót, az almát, a napra­forgót. A bemutatkozás után a kicsik elözönlötték a zöld füvet. Kisebb és nagyobb köröket alakítottak, énekel­tek, játszottak, zenére vé­gezték a tornagyakorlatokat az óvónők példáját követve. Néhányan szavaltak, mesét mondtak. Elindult a gőzös, si-hu- zott a vonat Kanizsa felé, körbe-körbe, majd az arany­kapun bújt át. Aztán meg: „ecc-pecc, kimehetsz”, sőt megérkezett a cirmos cica is... A kavargó gyermekforga­tag elcsitult, amikor a cso­portok készülődni kezdtek, hogy kis léggömb-szobrocs­kákkal röpítsék fel békevá- gyuk üzenetét a messzeség­be. Nagyobb lett az öröm, amikor a léggömböket út­nak indították. Játék, jó.kedv, kacagás. Gyermekmosoly a verőfé­nyes napsütésben. A végén pedig: galambrajok szárnya­lása a kék ég felé. A lát­vány, a hangulat felejthetet­len. Különösen azoknak, akik még alig kezdték el életüket, s még nemigen értik, hogy vannak a világon ezerszám­ra olyan kispajtások, kik „éneklés közben is szomorú­ak, és játék közben sem vi­dámak”, s ésszel igazából még nem fogják fel, de da­lolni már tudják: „minden nyelven egy a dal, énekelj velünk, nem kell több hábo­rú, béke kell nekünk !” Filmforgatáson ..A gyilkosok köztünk vannak" címmel amerikai—angol— magyar koprodukcióban filmet forgatnak Simon Wiesenthal életéről. A mauthauseni koncentrációs tábor egyik foglyát - — aki egész életét a fasizmus elleni harcnak szentelte — Ben Kingsley, a Gandhi-film főszereplője alakítja. A film rendezője Brian Gibson. Képünkön: Philip Franks és Ben Kingsley a rendezővel Kevés az ápolónő — az Egyesült Államokban Amerikai kórházi ápolónő­vérek és kongresszusi hon­atyák összefogtak: közös fel­hívásban követelik a kor­mánytól, hogy legalább egy évvel hosszabbítsa meg a külföldi nővérek tartózkodá­si engedélyét, a kórházi sze­mélyzet vészes csökkenésé­nek ellensúlyozására. Az amerikaiak nem azért félnek megbetegedni, mert nem lehetnek biztosak ab­ban, hogy jó ellátást kapnak a kórházban. A kezelés, az ellátás magas színvonalú, csak drága és egyre drágább lesz. Az Egyesült Államok­ban nincs olyan átfogó álla­mi egészségügyi szolgálat, mint amilyen egyébként Európában is csak Nagy- Britanniában és a szocialis­ta országokban létezik, úgy ahogy. A betegbiztosítást túlnyomórészt a magánbizto­sítók intézik, de a díjak magasak, és állandó vita tárgya, hogy az esetleges kórházi, vagy járóbeteg-ren­delési költségeket mennyi­ben fedezi a biztosító. Ha a beteg veszít a biztosítóval szemben, azt a zsebe bánja. Ehhez járul újabban a bi­zonytalanság: lesz-e elegen­dő nővér a drága pénzen megoperált betegek ápolásá­ra? Becslések szerint 300 ezer nővéri állás betöltetlen az Egyesült Államokban. Váro­sonként eltérően 10-20 száza­lékos a hiány a kórházak­ban, miközben a „kereslet” — a betegek száma — nő az AIDS, a kábítószerek ter­jedése és az átlagéletkor nö­vekedése miatt. Ebben a helyzetben 42 kongresszusi tag és a nővérek szervezeté­nek közös levele tarthatat­lannak minősíti, hogy ;csak az idén 2000 külföldi nővér­nek, főként Fülöp-szigetiek- nek kell távozniuk az or­szágból, hacsak a bevándor­lási hivatal nem tér jobb belátásra. Persze hosszabb távon az amerikai nővérek is saját társadalmi tekintélyük és fizetésük növelését szeretnék elérni. Mostanában főleg a tapasztalt nővérek hagyják el a szakmát, túlhajszoltság, valamint az anyagi ösztön­zés hiánya miatt. New Yorkban egy kezdő nővér kezdő fizetése 28 ezer dollár évente, másutt alacsonyabb. Ezt nem tartják a pályától elrémítően kevésnek, de azt már igen, hogy a fizetés még harminc évi gyakorlat után sem emelkedik évi 30 ezer dollár fölé. A bevándorlási hivatal általában az ameri­kai állások védelmére hi­vatkozva szigorú a vízumok­kal. Ám a törvényhozók és a nővérek véleménye az, hogy ez esetben a bürokrá­cia enyhén szólva elmaradt a valóságtól. tek. Elég baj, hogy harminc­öt év múltán még mindig ezen a sikeren kell rágód­nunk.) Hogy napjainkban hogyan kell focizni, arról a világ- válogatott tagjai tartottak „előadást” Piatini mester búcsújátékán. Igaz, ez a program most nem illeszke­dett szervesen az MTV pluszba. Mert — talán so­kan észrevették —: ez a műsor tíz nap alatt kialakí­totta a maga állandó szerke­zetét, amely szerint működ­ni kívánt. Kezdődött ugye, minden A délelőttel, aztán következett a híradó a meg­felelő világnyelveken, hogy jöhessen a Pumukli kaland­jai. Valamilyen laza, lehető­leg jó régi, így olcsó film után pedig a délutáni foly­tatást várhatták a nézők. Ha tizenhat óra, akkor Pop plusz rock. Aztán a Birodalom rt, vagy a Gyilkosság meghir­detve, tehát egy újabb soro­zat. Közben persze az össze­kötő szövegekben egy kis semleges csevegést is hall­hattunk a stúdió állandó vendégeitől. Eltelt tehát a kísérleti adás tíz napja. Hogy mi­lyen tanulságokat vonhat le a néző a kezdeményezésből? Elsőnek tálát az, hogy szükség van a televízió mű­sorszerkezetének megvál­toztatására. Ehhez természe­tesen új emberek kellenek még akkor is, ha a most képernyőre kerültek zöme nem tudta elhitetni a né­zőkkel, hogy eddig csakis őrá' vártunk. A harmadik pedig: nagyon résen kell lenniük a műsor készítői­nek, hogy ne sablonokban gondolkozzanak. Igaz, erre a nézőknek is jobban kell ezentúl vigyáz­niuk. Varga István A Magyar Televíziónak nagy ötlete támadt. Bár a múlt héten már érintettük — jobbára nyelvészeti szem­pontból — az MTV plusz cí­mű adást, most, hogy vége a tíz napon át rendületlenül tartó műsornak, már van rálátásunk az adás készítői­nek elképzeléseire. Kétségtelen, hogy az MTV pluszt egy nézőktől jövő — tehát alulról építkező — kö­zös igény hozta létre. A te­levíziónk másfél csatornája ugyanis már nem volt ké­pes eleget tenni azoknak a magas fokú követelmények­nek, amelyek a nem tele­víziós szórakozás számos te­rületén érvényesülnek. E ki­hívásra válaszolt az MTV plusz. A műsor készítői azonban jól tudják: a nézők bizal­mát csak új emberekkel le­het megszerezni. Így hát több fiatal műsorvezetőt láttunk az elmúlt tíz nap alatt, mint annak előtte tíz évig. Ezek mégsem hoztak mindig észrevehető minőségi változást. A műsorvezetés és a riporterkedés ugyanis hosszas és elmélyült felké­szülést igényel, ráadásul az első szereplések lámpalázzal járnak. Így van ez még ak­kor is, ha a látszólagos kö­tetlenség hanyag pózába kényszerítik magukat a ri­porterek. Ennek ellenére azt' állít­hatjuk, hogy a személyi fel­tételek nem hiányoztak egy jó program elkészítéséhez. Neves vendégeket sikerült megnyernie a szerkesztők­nek. Puskás öcsi, az arany­csapat népszerű tagja példá­ul egyenesen Spanyolország­ból érkezett, hogy részt ve­hessen a műsorban, amely­ben természetesen a híres 6-3-as, angolok elleni talál­kozó képei is újra lepereg­Megycszerte folynak az általános iskolások társastánc tanfolyamai. Képünkön Szép Ele­mér tánc- és illemtanár figyeli osztopáni tanítványait ^ V • \ A tavasz elérkeztévcl mind több fiatal keresi fel a Heves megyei Makiár sportrepülőterét. Ejtőernyősök, vitorlázó és motoros repülőnövendékek hódolnak szenvedélyüknek, amit az MHSZ Heves Megyei Repülő és Ejtőernyős Klubja tesz lehetővé számukra '■ (MTI-fotó: H. Szabó Sándor) FALUNAP KAPOSMÉRÖBEN A legapróbbak sikere Gyermek néptáncosok versenye Karódon Táncban kipirult arcocská­ját tenyerébe rejtve ugrott le a pódiumról Kántor Éva. Büszke tartással, mezítlába­sán szaporázott utána párja, Bogdán Gergő is, a Somogyi Aprók legifjabbika. Karádon a gyermek néptáncszólisták és kamaracsoportok Somogy megyei versenyén ők nyer­ték a Junior-díj at. A népművészet mesteré­nek, Horváth János karádi néptáncosnak az emléke előtt tisztelgő találkozón ki­csinek bizonyult a ruhagyár kultúrterme. S bár a rende­zők még az ajtót, ablakokat is leszedték, hogy többen lássák a hetven produkciót, mégis sokan kinnrekedtek a park árnyat adó hűvösében. Eredetileg úgy tervezték, hogy az új kulturházat avat­ják majd ezzel az esemény­nyel, de az építtetők legna­gyobb igyekezete ellenére sem sikerült tervezett időre átadni a kultúra tágas ott­honát. A kényszermegoldás, a mostoha körülmények elle­nére magas színvonalú, és országosan is kiemelkedő versenynek lehettek tanúi a szülők, pedagógusok, a tánc­művészet szakemberei. Különösen értékes produk­ciókat láthattunk a kaposvá­ri Latinca Művelődési Köz­pont támogatásában működő Somogyi Apróktól Németh Agnes vezetésével, a barcsi 1. Számú Általános Iskola Kis Boróka együttesének tagjaitól — Németh Margit; a balatonszentgyörgyi Kis- Balaton utánpótlás csoport­jától — Tolnai Lászlóné; a buzsáki hagyományőrzők­től — Buzsáki Istvánné; a Lelle, valamint a Szelence balatonlellei együttesektől — Szabó Zsolt; a karádi és andocsi gyermekcsoporttól — Pajorné Hegedűs Mária és Pajor János; valamint a somogyjádi gyermekcsoport­tól Bőgős Lászlóné irányítá­sával. A somogyjádiak pro­dukciója külön is említést érdemel, mert a koreográfiái munka mellett figyelembe vette a tánc érzelmeket ger­jesztő és közvetítő szerepét is. Utolsóként fellépő együt­tesük előadásában megcsil­lant a humor, mely felélén­kítette a kora délutáni órák­ra elpilledt közönséget. Az említett együttesek ve­zetőit a zsűri pedagógiai díjjal jutalmazta. Hangsú­lyozva, hogy a néptáncokta­tás hagyományápoló és kö­zösségteremtő ereje ezekben a csoportokban példaadóan mutatkozott meg. Döntésük alapján első dí­jat nyert szóló leány kate­góriában Fucskán Diána (Somogyi Aprók), szóló fiú­ban Lutor Zoltán (Lelle táncegyüttes), Balázs Tamás (Somogyi Aprók), vegyespá­ros kategóriában Végh Petra és Kovács Arnold (Somogyi Aprók). A hagyományőrző kategó­riában a buzsákiak, a kama­ratánc kategóriában a Kis- Balaton utánpótlás csoportja lett az első, A viseleti díjat a Somogyi Apróknak ítélték oda. V. Â. A kaposvári Tóth Lajos Általános Iskola diákjai igen csak korán keltek szomba­ton, hiszen reggel hétkor már Kaposmérőben ébresz­tették dobpergéssel, vidám muzsikával a falu lakóit, jelezve, hogy a mai nap, kicsit más, mint a többi. Második alkalommal ren­dezték meg Mérőben a fa­lunapot. A szervezők — a művelődési ház, a KISZ-bi- zottság és a lakóterületi if­júsági bizottság — egészna­pos vígságra hívták a falu apraját-nagvját. A délelőtt gyermeknapi megemlékezés­sel indult, majd 31 kisdobos és 60 úttörő tett fogadalmat az ünnepélyes avatáson. A művelődési házban egészna­pos filmvetítés várta az ér­deklődőket. S aki megunta már a benti ücsörgést, ad­nak csak néhány lépést kel­lett tennie, hogy színvonalas sporteseményekben gyönyör­ködhessék. A futballpályán 18 férfi- és négy női csapat mérte össze tudását. A szo­ros küzdelemben végül is a SZÜV és a nyomda focistái bizonyultak a legjobbnak, akiknek az izzasztó futkosás után igencsak jólesett a friss üdítő. Ételben, italban nem volt hiány a mérői főtéren, sokan hiányolták viszont a vásári árusokat. — Ki tudja miért, nem érte meg az árusoknak el­jönni. Pedig rengeteg itt a gyerek, s mind azért nya­fog, hogy vegyenek neki va­lamit. Így csak léggömböt, nyalókát, csokoládét lehet nekik vásárolni — mondja Pék Józsefné, aki öt unoká­jával érkezett a Somogy nép­táncegyüttes bemutatójára. Míg az asszony a dél-dunán­túli, szatmári táncokban gyönyörködik, az unokák a fagylaltozónál állnak sorba. A tikkasztó melegben sokan keresik fel a jégbüfét. Csak a céllövöldés bosszankodhat: nem sokan kísérleteznek a szerencsével, inkább a biz­tosabb lacikonyha felé vi­szik útjukat. S ha már tele a has, bámészkodásra is jut idő. Látnivalóban'pedig nincs hiány. A csinos táncos lá­nyok után erős fiúk lépnek a színpadra. A Latinca Sán­dor művelődési ház karate- bemutatójánál már csak az ifjúsági színpad előadásának, a Botcsinálta doktornak volt nagyobb a sikere. A programok szüneteiben rég nem látott ismerősökkel, rokonokkal találkozhatott az ember. Sokan eljöttek körül­nézni, s a legtöbben itt is maradtak. — Beszélgetnek, nézelőd­nek, jól érzik magukat — mondja egy fiatal házaspár, míg gyermekükkel a könyv­sátor kínálatát nézegetik. A Sicc kalandjai mellett dön­tenek. — Ha hazaérünk, majd elolvasom neked — ígéri az apuka, míg az ár­nyékba ballag. Az öreg fák hűs lombjai alatt nehéz már helyet találni. A falu legidő­sebb lakói gyűltek ide össze, távol az egész nap szóló ze­nétől, hogy ők is részesei le­gyenek az ünnepnek. ^ H. É I I TV-HÉZÓ ~ ÚJ ARCOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom