Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-28 / 127. szám

Somogyi Néplap 1988. május 28., szombat PVFD MriÉ ITlf vf X ILKlVlj^ KJCulVl>lLIV .4^ y -­KÖRJÁTÉK NAPSÜTÉSBEN CSODA­SZER A FOCI Már melegen süt a nap, ilyenkor varázsszer a foci! Előkerül a labda, és kezdőd­het a vidám játék. Most olyan játékot ajánlok nek­tek, amelyekben a főszerep a labdáé. Labdafogó A játékvezető állítson ösz- sze két egyforma erősségű csapatot. A két csapat tag­jai egymással szemben, kö­rülbelül húsz méter távol­ságra, arcvonalban álljanak föl. Az egyik csapat minden tagjánál legyen egy-egy lab­da. A játékvezető sípjelére a két csapat tagjainak helyet kell cserélniük — úgy, hogy a helycsere közben azok, Fészekhagyók, fészeklakók Amikor a tojásban növek­vő madárfióka már kellő­képpen megerősödött és úgy érzi, hogy eljött a nagy pil­lanat, belülről kopogtatni kezdi a tojás héját, majd fáradságos munkával kibú­jik belőle. Az anyai test me­legétől a puha tollak közé ágyazva hamar megszárad­nak a pihés vagy csupasz apróságok. Eddig legtöbb madárfa­junknál azonos „menetrend” szerint zajlik minden. Attól a pillanattól kezdve azon­ban, amikor a" fiókák a ke­lést követően teljesen meg­száradnak, egészen eltérően viselkedhetnek. Ennek meg­felelően két nagy csoportot szoktunk megkülönböztetni : a fészekhagyókat és a fé­szeklakókat. Az előbbiek, ne­vüknek megfelelően, csak nagyon rövid ideig, legföl­Kiss Benedek Halászok — Hol jártatok, halászok? — Nem ott, hol a vadászok! — És a víz ma mit adott? — Csak mit mindig is szokott ! — Fogtatok-e keszeget? — Nem keveset — százhetet! Hát angolna, harcsa, ponty ? Süllyed tőlük a hajónk! — Főzitek vagy sütitek? — Eladjuk, ha veszitek, marad úgyis még elég! Teli lesz tepsi, fazék. — Jobb az őzcomto, halászok ! — Ilyet csak egy vadász mond, vagy ki hasonló oktond! Mi halat, hálót, horgot becsülünk, s ha van halunk, fütyörészünk s — hallgatunk! jebb néhány óráig maradnak a fészekben, utána, anyjuk vezetésével eleinte a közel­ben, később a távolabbi kör­nyéken kóborolnak. A fá­cánnál, amely úgynevezett poligám madár, tehát nem él párosával, a tyúk vezet­geti a csibéket, a fogoly ese­tében viszont, ahol kakas és tyúk példás családi életet él, mindkét madár egyfor­mán vigyáz az apróságokra. Ha veszély közeledik, egyi­kük törött szárnyúnak tette­ti magát és úgy próbálja magára vonni a figyelmet, míg párja sietve szalad a csibékkel, hogy biztonságo­sabb helyet keressen szá­mukra. A fácán- vagy fogolycsi­bék, a gulipán és a széki li­le fiókái, de az éppen kikelt sárgapihés kiskacsák is ma­guk keresik táplálékukat. Csipkednek a földön mász­káló hangyák, tücskök után, az apró récék pedig olyan ügyesen szürcsölgetnek a vízben, mintha ki tudja mi­óta gyakorolták volna. A ta­pasztalt öregek persze min­denütt segítik őket, a tyúk­félék még kapargálnak is, hogy a kicsinyek minél biz­tosabban táplálékhoz jussa­nak. Merőben más a helyzet az úgynevezett fészeklakó ma­daraknál: a tojásból kikelt fiókák eleinte teljesen maga­tehetetlenek. Amíg egy fá­cáncsibe, ha anyját történe­tesen elvesztette, gyakorlati­lag is képes arra, hogy „megálljon apró lábain”, ugyanerre a fészekben ülő hatalmas sasfiókák, gólyák vagy gémek teljesen képtele­nek. Az apró énekesek, ri­gók, poszáták általában 12- 14 napig maradnak a fé­szekben. Ezalatt csaknem teljesen kifejlődnek és bár rendszerint nem tudnak még tökéletesen repülni, amikor a fészket elhagyják, ez már csak napok, helyesebben szárny- és farktollaik meg­erősödésétől függ. Szüleik azonban még ekkor is jó né­hány napig etetik őket. Jóval több időt töltenek el a fészekben a különböző ragadozók fiókái. A nálunk is honos réti sas a kikelés után csaknem három hóna­pot tölt a hatalmas, gallyak­ból készült fészekben, és na­gyon sok szárnypróbálgatás előzi meg azt a pillanatot, amikor először rugaszkodhat neki a végtelen messzeség­nek. Az Európa déli felén helyenként még ma is fész­kelő fakó keselyű ezen is túltesz. A rendszerint szik­lapárkányon épült fészekben a fióka 120-130 napig neve­lődik, s még kirepülés után is hosszú hetekig az öregek gondozására szorul. akiknél labda van, lábbal gurítják maguk előtt a lab­dát. A másik csapat tagjai igyekeznek egy-egy labdát megszerezni. Az a csapat nyer, amelynek a tagjai a megszerzett, illetve a meg­tartott labdával előbb ér­keznek a másik oldalra, vagyis az ellenfél előbbi he­lyére. Tanácsos még a já­ték kezdete előtt — a későb­bi viták elkerülése végett — a fennállás határvonalát meghúzni. Terpeszfoci A játékosok terpeszállás­ban kört alkotnak. Az egyik gyerek kezében labda van. Ha sikerül úgy gurítania a labdát, hogy az valamelyik társának a lába között ha­ladjon át, egy pontot kap. Az győz, aki több gólt „lő”. Zűrös foci Osszátok a játékosokat két csoportra! Jelöljetek ki két kapuval egy pályát, s mind­két csapat kapjon egy-egy labdát. Feladat: a saját lab­dát bejuttatni az ellenfél ka­pujába, és közben vigyázni kell arra is, hogy az ellenfél ne rúgjon gólt. Mindkét lab­dára a labdarúgás szabályai érvényesek. Húzd a labdát! Alakítsatok két csoportot, és jelöljetek ki két, öt-tíz méter hosszúságú pályát. A csapatok álljanak a rajtvo­nal mögé. Sípszóra elindul­nak az első játékosok. Fel­adat: a menetiránynak hát­tal ugrókötéllel (a két vé­génél fogva) egy-egy labdát kell ■ elvontatniuk a pálya végéig és ivssza. Az a csa­pat győz, amelyiknek a já­tékosai rövidebb idő alatt teljesítik a feladatot. Nyári olvasmányok GÉZENGÚZOK A BALATONNÁL A gézengúzokat bizonyára már jól ismered Rónaszegi Miklós egyéb könyveiből. Hárman vannak, Tercsi, Karcsi és Berci. Most újabb kalandokban vesznek részt, sok rejtélyes bonyodalom és sok-sok vidám nevetés kí­séri balatoni útjukat. Berci Tihanyban élő nagymamá­jához igyekeznek, és már a vonaton is furcsa figurákba ütköznek. Megismerkednek az öreg Gyalog Bendegúz- zal, aki ellopja a történet­ben fontos szerepet játszó horgászbotot. A továbbiak­ban Tercsi apját vélik fel­bukkanni a büféskocsiban, farmerban és flanel ingben. Gyanújuk valósággá válik — valóban Szekeres papa volt a titokzatos, napszemüveges „huligán”, s azért utazott kis­lánya után, hogy nagy ötle­tével gyermeke életét színe­sebbé tegye. Az izgalmas történet még csak ezután kezdődik. Meg­ismerjük a Fekete Kéz alá­írásé fenyegető, ám igen rej­télyes üzeneteket, valamint az eredményes nyomozás ve­zetőjét, a mesterdetektív Tó­biás bácsit. Krikszkraksz Kelemen, a kéményseprő Krikszkraksz Kelemen a ruhásszekrény oldalára ra­gasztott rajzpapír felső szé­lén lakott, és szörnyen unat­kozott mindaddig, amíg Ap­rómanó alá nem firkantott egy háztetőt meg egy ké­ményt. — INini, egy kéménysep­rő! — csapta össze a kezét Aprómanó édesanyja. Es csakugyan, Krikszkraksz, Ke­lemen egyszeriben Kormos­képű Kelemenné változott. A ruhája is kormos volt meg a karikanyelű szőrsep­rű is a vállán, sőt még u papucsa is. Es ettől kezdve nem unatkozott Kelemen. Igenám, de egyszer csak a körbe-karfás létralábú szé­ken találta magát, és. na­gyon elszomorodott, mert hiába nyújtózkodott, egyet­len kéményt lsem ért el a seprűje. — Kérlek, rajzolj vissza a háztetőre — szerette volna mondani. Csak szerette vol­na, mert beszélni, bizony, még nem tudott. De szeren­csére Aprómanó rajzolt egy kétkéméyes hajót is, és persze beleültette Kormos- képű Kelement. Hű, örült ám; még a hullámoktól sem félt, pedig azok még a fe­délzetre is fölcsaptak! — Nini, egy tengerész, egy valóságos kapitány! — csap­ta össze megint a kezét Ap­rómanó édesanyja. — Nem vagyok tengerész, kéményseprő vagyok — akarta mondani Kelemen, de nem mondhatta, mert még mindig nem tudott beszélni. Ezért aztán hol mozdonyve­zetőnek, hol lovaskatonának, hol meg fagylaltárusnak, sőt egyszer még óvónéninek is nézte Aprómanó édesanyja. Es így ment ez mindaddig, amíg Aprómanó nagycsopor­tos nem lett az óvodában. Mert képzeljétek, egyre szebb Kelemeneket rajzolt, olyanokat, hogy már meg is szólaltak. És akik hallották, többé nem gondoltak az el­sőre, akinek egyszerűen csak Krikszkraksz volt a neve, és anyu csak ráfogta, hogy ké­ményseprő. Vallató Géza Lóugrásban B G T Z A u T O R G G T 1 A 1 A S U L N J S K 1 A 0 1 R O z A ü N A Á A N K A megszámozott öt négy­zetben egy-egy keresztnevet rejtettünk el. A neveket ló­ugrásban kell megfejteni. Ha a megfejtett keresztnevek kezdőbetűit összeolvassátok, egy magyar költő vezeték­nevét kapjátok eredményül. Ki az a költő? (A választ ellenőrizhetitek a 15. oldalon.) Pályázat A megyei úttörőelnökség és a Megyei Közművelődési Szakbizottság gyerekek ré­szére hirdetet vers- és me­seírási pályázatot. Mesét bármilyen témáról lehetett írni a vers pedig a békéről vagy az iskoláról szólhat; A pályázatra beérkezett verse­ket és meséket zsűri érté­kelte. A beérkezett pályaművek közül Gáspár Kinga (Kapos­vár, Berzsenyi általános is­kola) Gondolataim a béké­ről, az iskoláról című írá­sát, Kilvinger Attila (a ka­posvári Bartók általános is­kola 5. osztályos tanulója) Te szép jégmadár és Péti­dért Agnes (a kaposvári Bartók iskola 8. osztályos tanulója) Távolból nézlek téged című verdét külön kiemelte a zsűri. Valameny- nyi helyezett könyvutal­ványt és jutalmat kapott, Békét a világnak! Ne folyjon hiába az emberek vére Uralkodjon a világban mindenütt a béke Tanulhasson mindenki ki vágyik jóra, szépre, Zengjenek a kórusok, hirdessék: Béke! Béke! Nem gyönyörű ha a természet virágzik? Nem szép, ha a faág zölden pompázik? Vagy tán az a jobb ha a halál arat? Özveggyé teszi az élteset Es árvává a fiatalt. Pusztuljanak a fegyverek, a gyilkos szörnyetegekí Tőlük ne rettegjenek soha többé az emberek! A béke és szeretet vezesse a népeket! Védje meg az életet, hogy boldogok legyenek az emberek! Gáspár Kinga Távolból nézlek téged ... Távolból nézlek téged, Nincs más velem, csak emléked Mikor velem voltál, Felemeltél, velem játszottál Ha egész nap dolgoztál is Nem fáradtak karjaid Emeltél lankadatlan, fel magasba Együtt nevettünk a Napba S most távolból gondolok rád Vágyom vissza a jó apát Aki velem tréfált, sétált Megértett, e .csak ritkán dorgált. Pendert Agnes 8. c Te szép jégmadár Te szép jégmadár, A fészkedre szállj, Ott leled majd szerencséd, Te szép jégmadár. Te szép jégmadár, Három napja koplalsz már, Gyere hozzám befogadlak, Te szép jégmadár. Te szép jégmadár Ne félj tőlem, felnevellek, Megitatlak, megetetlek, Te szép jégmadár. Kilvinger Attila 5. c Elszakadt láncszemek Ha az elszakadt láncszemeket helyes sorrendben fűzitek egymás mellé, Petőfi Sándor „Szülőföldemen” című versé­ből kaptak egy idézetet. Hogy szól az idézet? (A helyes választ megtaláljátok a 15. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom