Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-27 / 126. szám

1988. május 27., péntek Somogyi Néplap 3 Megújuló területi tervezés Ha valaki munka nélkül maradt és nem kap állást a lakóhelyén, a saját bőrén érzi, hogy a sokat hangozta­tott világpiaci alkalmazkodás nemcsak a vállalatoknál okoz gondokat, hanem néha egész falvakban, városokban, sőt térségekben teremt elvi­selhetetlen feszültségeket. Számos oka van annak, hogy egyes országrészek a többi­nél kevésbé fejlettek. Az egyik az, hogy a népgazda­sági tervezés eddig jórészt ágazatokra, folyamatokra irányult. Talán nem túlzás azt állítani: a helyi gondok eddig jobbára az ágazati problémákon keresztül ke­rülték a központi irányítás elé: például a szénbányászat, a kohászat válsága vetette föl, hogy egyes körzetekben kevés a munkaalkalom. A népgazdasági és a terü­leti tervezés reformja remél­hetőleg javulást hoz e terü­leten. Az előbbit a reform szele utoljára 1968-ban csap­ta meg, azóta a Tervhivatal lényegében változatlan mód­szerekkel tervez. Ha ez ön­magában nem lenne elég in­dok a változásra, az már „nagyon kínos tapasztalat, és érdemi önvizsgálatra késztet" — ahogy a Tervhivatal egyik szakértője mondta —, hogy főleg az utóbbi évtizedben a tervcélok rendre nem va­lósultak meg. Igaz, ezért csak részben felelősek a tervezők, hiszen olykor a politikai vezetés sem vette figyelem­be előrejelzéseiket. Például amikor az 1985-ös pártkong­resszus — a tervhivatal ja­vaslata ellenére — évi 5 százalékos inflációról és a gazdasági növekedés gyorsí­tásáról határozott. Tagadhatatlan ugyanak­kor, hogy a tervezők is kö­vettek el hibákat: rendre alábecsülték például a csé- rearányromlás várható mér­tékét, nem mindig rendeltek megfelelő eszközrendszert a terv végrehajtásához. A tervezés reformjának szándéka az év elején egy vitaanyagban öltött testet; ehhez már több száz oldal­nyi hozzászólás érkezett. Az ezeket is hasznosító előter­jesztést a közeli hetekben tárgyalja a Tervgazdasági Bizottság. Döntés tehát még nincs, de a viták eddigi ta­nulságait már összegezni le­het. Hogyan változik a terve­zéssel kapcsolatos döntésho­zatali rendszer? Az elgondo­lások szerint a párt vezető szervei az operatív részvétel­ből visszavonulnak. Ezentúl elvi iránymutatást adnak csak, az elképzelések szak­mai kidolgozását a kormány­ra bízzák, majd amikor az éves tervjavaslat elkészül, a párt vezető testületé meg­tárgyalja és szembesíti ko­rábbi irányelveivel. A mos­tani gyakorlattól eltérően te­hát — amelyben egyszer vagy kétszer a Központi Bizottság és többször a Politikai Bi­zottság, valamint a Gazda­ságpolitikai Bizottság elé ke­rültek az elképzelések — a kormány nagyobb önállósá­got kap a terv kidolgozásá­ban, viszont föltehetőleg ke­ményebb lesz a kritikai hang is a pártfórumokon. Az elképzelések szerint az Országgyűlés szerepe is meg­nő a tervezési munkában. Arra kell törekedni, hogy le­hetőleg már az éves terv jóváhagyása zs yj történjék. Van olyan áSás^crnt, hogy a nagyobb rugalmasság végett az Országgyűlés ezentúl nem törvényt alkot az ötéves terv­ről, hanem határozatot hoz az éves és az öt- vagy há­roméves tervről. Egy határo­zat ugyanis olyan keret, amely szükség esetén nem köti meg a kormány kezét a rugalmas alkalmazkodásban. A tervhivatal szerepe is föltehetőleg megváltozik: ha­táskörét, a többi főhatóság­gal, a minisztériumokkal való viszonyát illetően is élénk vita bontakozott ki. Természetesen itt erős ér­dekütközésekre kell számíta­ni; ezeknek a felszínre ke­rülését a minél szélesebb körű nyilvánosság teremtheti csak meg. Alapvetően meg I • kell változnia a tervkészítés módszerének is. Valódi tár­sadalmi vitákban kell kiala­kulniuk a terveknek; ez a készülő koncepció szerint azt jelenti, hogy nem a terv le­zárása előtti pillanatokban — hetekben —, hanem már az első változat elkészítése­kor bevonják a társadalmi, érdekképviseleti és helyi ön- kormányzati sezrveket. Hogyan hat mindez a ta­nácsi, a területi tervezésre? „A területi tervezésben to­vábbra is lényeges gond — olvasható az Országos Terv­hivatal vitára bocsátott anyagában —, hogy az ága­zati fejlesztési célokban, az ágazati döntések megalapo­zásában a térbeli összefüg­gések, hatások feltárása nem vált általánossá. Ezért a te­rületi érdekek megjelenítése és érvényesítése a népgazda­sági tervekben, az átfogó gazdaságpolitikai kérdések­ben igen korlátozott. A terü­leti célok a tervekben túlsá­gosan általánosan, átfogóan fogalmazódak meg, ugyan­akkor ezek megvalósításá­hoz nem elegendők az esz­közök. A területi tervezés a kormányzati szervek között meg van osztva* általános jellemzője, hogy a területi érdekek az egyes intézmé­nyek érdekei alá rendeződ­nek." Ilyen pontos helyzetkép után kézenfekvő a gyógy­mód „a központi népgazda­sági tervezés szintjén erősí­teni kell a területi és a te­lepülésfejlesztési tervezést". Ezzel nemcsak a helyiek be­leszólása, hanem a felelőssé­ge is nagyobb lesz, s ily mó­don föltehetőleg megalapo­zottabb döntések születhet­nek. Különösen ha a terv­hivatal — mint kilátásba helyezte — módszertani és konkrét adatszolgáltatási se­gítséget is ad a hozzá for­dulóknak. Szabó Gábor Az alapító tagok közül már csak hárman dolgoznak a vállalatnál, de a nyugdíjasok éppúgy visszajárnak az ösz- szejövetelekre, mintha most is a gépházban dolgoznának. A gépház, a közös munka­hely — a mai Kaposvári Húskombinát területén — az egyik fő összetartó erő. Aki be akar kerülni a brigádba, annak előbb le kell tennie a hűtőgépészeti vizsgát, s csak utána jelentkezhet fel­vételre. így van ez ma is, és harminc évvel ezelőtt is hasonló feltételeket szabtak azoknak, akik a Tóth Lajos szocialista gépészbrigád tag­jai közé szerettek volna áll­ni. „Nálunk a munka a di­csőség és becsület dolga” — ez a felirat a hajdani gép­házban volt kifüggesztve, ahol 1958-ban megalakult egy A Tungsram Rt-t sem ke­rülik el az önállósodási kí­sérletek. Ennek egyik bizo­nyítéka a Lézertechnikai Fejlesztő Leányvállalat, amely az év elejétől műkö­dik a nagyvállalat mellett. Mint Csatlósi László fő­munkatárstól megtudtuk, az új vállalat örökölte a Tungs­ram lézerfejlesztési eredmé­nyeit. Az év elejétől ők gyártatják és értékesítik is az ipari meg orvosi lézere­ket. A Budapesti Nemzetközi Vásáron egy 1982-ben kifej­lesztett orvosi lézert mutat­nak be, amelyet egy szovjet ipari robottal kombináltak. A számítógéppel vezérelt be­rendezés különböző figurá­kat rajzolt a néhány milli­méteres plexilapba,, valóság­gal kihasította az előre meg­szerkesztett formát. A körül- álló gyerekek szívesen el­vitték a játékos ábrákat. A munkabrigád, a későbbi kö­zösség magja. Az 1958-as év végére már az országban másutt is szerveződtek ilyen brigádok; akkor vették föl Tóth Lajos nevét. — Jól ér­zékelhető volt — mondta az egyik brigádtag —, hogy ná­lunk semmit sem veszített jelentőségéből a brigádmoz­galom, ugyanolyan lelkese­déssel dolgozunk; a közös­ségben, mint tíz-<iúsz évvel ezelőtt. Az ötvenes évek végén még két brigád alakult Ka­posváron: a textilművekben és a cukorgyárban, de ezek közül már egyik sem tevé­kenykedik. Bánkódás, és egy­ben öröm is csendült a visz- szaemlékezők szavaiban, hi­szen évtizedekkel ezelőtt sok­kal inkább segítették egy­mást a brigádok, mint ma. s mindemellett nem kis di­berendezés azonban sokkal fontosabb, mintsem gyerek­játékok készítésére kellene használni : forgács nélkül, környezetkímélőén hasítja ki a lemezből a kívánt da­rabot — sokkal pontosabb, mint a mechanikus darabo­lok. Az már ésak a gép tel­jesítményétől függ, hogy mi­lyen vastagságú lemezt kí­vánnak vele formázni. Egy 400 W-os típust már üzembe is állítottak a Szerszámgép­ipari Műveknél, de egy en­nél jóval nagyobb teljesít­ményű berendezés terveit is elkészítették. A leányvállalat képviselő­je elmondta: az orvosi léze­rek iránt igen nagy az ér­deklődés. Ezeknek a gyár­tásában is részt vállal a Tungsram kaposvári gyára, s így tőlük is függ, hogy időben és kifogástalan mi­nőségben tudják szállítani a csőség tagja lenni a megye- székhely legrégibb és ma is munkálkodó brigádjának. — Majd én folytatom . . . — szól közbe az egyik ala­pító tag. Ám rajta kívül is többen már alig várják, hogy szót kapjanak, továbbvigyék a megkezdett gondolatot. Mindenki másként emléke­zik a közösségre; ahány an vannak, annyiféleképpen •mondanák el a történteket. Négyszer lettek a szakma, kilencszer a vállalat kiváló brigádja, s ezenkívül kong­resszusi oklevelek meg más kitüntetések fémjelzik a bri­gád munkáját. Az ünnepi brigádgyűlésre eljött tagok mégis inkább arra büszkék, hogy három évtizedig együtt tudtak tartani egy közössé­get. S remélik: ez így lesz ezután is. F. L. megrendelt berendezést. Svédországban és Ausztriá­ban (Grácban) is van már egy orvosi lézer, igaz, csak bevizsgálás alatt, de mint mégtudtuk, alig akadt kifo­gásolnivalójuk a külföldi szakembereknek. Egy auszt­riai kereskedőcég a viszont- eladásra is vállalkozna; er­ről folynak még a tárgya­lások. A leányvállalat üzleti ki­látásai kecsegtetőek. Egyet­len ipari vagy orvosi lézer 70—90 ezer dollárba kerül, s aki vásárol belőle, jól meg­fontolja, mit vesz, hiszen senki sem engedheti meg, hogy ennyi pénzt kidobjon az ablakon. Az, hogy a Tungsramot megkeresik, ki­próbálják a berendezéseiket és többnyire vásárolnak is belőlük, igazolja: mind a fejlesztésben, mind a gyár­tásban komoly munka fo­lyik. (Tudósítónktól.) Tegnap délután ülést tar­tott a Nagyatádi Városi Ta­nács. A testület előtt több, az oktatásüggyel összefüggő téma szerepelt. Dezső Lász­ióné osztályvezető adott szá­mot a közoktatás VII. ötéves tervi társadalmi, gazdasági programjának időarányos teljesítéséről. Megállapították, hogy si­került megtartani azt a jó színvonalat, amelyet az- óvo­dai ellátás terén a városban korábban elértek. Az általá­nos iskolai nevelő-oktató munka feltételei pedig — ha szerényebb mértékben is —, de tovább javultak. Egyik legnagyobb feladatuknak az I. Számú Általános Iskola korszerűsítését tartották; a felújítás elkezdődött, és foly­tatódik. Sürgetővé vált — s még ebben az évben lezaj­lik — az ötvöskónyi iskola teljes felújítása. Felújították a II. Számú Általános Isko­la tetőzetét, és elvégezték a kazáncseréket az I. Sz. Álta­lános Iskolában. A speciális képzést nyújtó IV. Sz. Álta­lános Iskola körülményein szükségtermek igénybe vé­telével javítottak. A középfokú nevelés-okta­tás fejlesztési feladatainak meghatározásakor a fejlesz­tési program 1988-tól a de­mográfiai hullám emelkedé­sével számolt. Ez nem jelent kezett a gimnáziumnál ; a két párhuzamos osztály az igényeket a jövőben is ki tudja elégíteni. A tervek sze­rint 1989-ben új képzésre is lehetőség nyílik: megnyílik a kereskedelmi szakközépis­Meghalt Tausz János Mély fájdalommal tudat­juk, hogy Tausz János elv­társ, a munkásmozgalom ré­gi harcosa, az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottságá­nak tagja, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, az IBUSZ nyugal­mazott vezérigazgatója 77 éves korában, hosszan tartó betegség után május 25-én elhunyt. Tausz János ham­vait — hozzátartozói kérésé­re — szűk családi körben helyezik végső nyugalomra. az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete, Kereskedelmi Minisztérium * * * Tausz János 1911-ben szü­letett Barcson, kereskedő­családban. 1929-ben lett szer­vezett munkás. 1948-ban az SZDP káderosztályának ve­zetésével bízták meg, majd a két párt egyesülése után a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége káder­osztályának helyettes veze­tőjeként tevékenykedett. 1950-ben a Belkereskedel­mi Minisztérium államtitká­ra, majd 11 éven át, 1966-ig belkereskedelmi miniszter volt. Tausz János a két párt egyesülése óta a Központi Bizottság, illetve a Közpon­ti Ellenőrző Bizottság tagja volt. Ez utóbbi tisztségében az MSZMP 1988. májusi or­szágos pártértkezlete is meg­erősítette. 1949 és 1985 között meg­szakítás nélkül tagja volt a parlamentnek. kola. A szakmunkásképző intézetben 25 fős tanműhelyt alakítottak ki. A tanács ösz- szességében megfelelőnek ér­tékelte a VII. ötéves terv ez irányú feladatainak időará­nyos végrehajtását. Ugyan­akkor hangsúlyozta: a hát­ralevő időszakban fontos a feladatok rangsorolás i. A pénzügyi feltételek nem te­szik lehetővé az új 12 tan­termes középiskola megépí­tését, ehelyett a szakmun­kásképző intézetet bővítik 4 tanteremmel. A kivitelezési tervek már készek. Még az idén sor kerül a henészi vá­rosrészben levő általános is­kola felújítására. A tanács nyolc intézmény­nek — amely eddig nem önálló költségvetési szerv­ként működött — önálló gaz­dálkodási jogot adott. Dön tött abban is, hogy az 524. Számú Ipari és Kereskedel­mi Szakmunkásképző Inté­zet és a József Attila Kollé­gium 1988. július 1-jétól szakmailag és gazdaságilag összevontan, egy intézmény­ként működjön. Ez az ered­ményesebb szakmai-nevelü munka mellett nagyobb le­hetőséget teremt az éssze­rűbb gazdálkodásra. A testü­let a IV. Sz. Általános Isko Iához csatolta a nevelési ta­nácsadót, és döntött óvodai integrációs ügyekben is. A Mártírok úti bölcsődét szep­tember 30-án megszünteti, mivel a gyermekek elhelye­zése a másik négy bölcsődé­ben is megoldható. A felsza­baduló épületet — a város- központban élő idősek régi kérésének eleget téve — idő­sek klubjává alakítják át. Brigádszületésnap EMLÉKEZÉS AZ ELMÚLT HARMINC ÉVRE összevonták a szakmunkásképzőt és a kollégiumot Ülést tartott a Nagyatádi Városi Tanács LÉZER ÉS ROBOT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom