Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-26 / 125. szám
1988. május 26., csütörtök Somogyi Néplap Egy mese, egy dal Vallomás a zonei anyanyelvről — Énekóra? Hurrá! — hangzik a kiáltás, és a sok apró gyerek alig várja, hogy tanáruk, dr. Kerekesné Pytei Anna belépjen az osztályterembe. Egyszer magam is részese lehettem a kaposvári Tóth Lajos Általános Iskolában a gyerekek izgalommal várt élményének. Akkor japán vendégek ülték körbé az iskolapadokat. A tanárnő tekintetére, kezének jellegzetes mozdulataira, kedves mosolyára ma is emlékszem. Olyan volt ez az óra, mint egy tökéletesen megkomponált zenemű. A kicsöngetést sem a gyerekek, sem a pontosságukról oly híres japánok nem akarták tudomásul venni... — Még, még ... Kérlelték a furulyájukat megszólaltatásra készen kezükben szorongató aprók. Ki - ez a személyiségével, kitűnő szakmai tudásával érzelmeket felkavaró, örömöt nyújtó pedagógus? Honnan hozta magával azt a hitet, amelyet most naponta a felnövekvő nemzedék tudatába ültet?- — Dalmandon, a tolnai lankáktól körülzárt kis faluban születtem. Édesanyám éneke adta az első zenei élményt. A szokások már kihalóban voltak, de még ösz- szegyűltek a fiatalok a pi- tarban; tollat fosztottak, verték ki a szotyolát, és én mint pici gyerek örömmel hallgattam a szép dalokat. Sokat megtanultam közülük, anyanyelvemmé vált a zene. A nagyszüleimnél, Gyulajon ugyancsak sok népdalt hallottam. Nagyapám késelésére gyakran dalra fakadtam a falu végén. Olyankor úgy éreztem, hogy enyém az egész völgy ... Ezek a dalok későbbi gyűjtéseimben megtalálhatók. Az első tudatos zenei élményem a dombóvári gimnáziumi évekhez kötődik. Istók Kálmán és Kelemen Elemér a magyares a történelemórákon vezetett be a „Cantata profana” világába. És ott pillantottam meg először Kodály 333 olvasógyakorlatát is. Pytei Anna emlékei szerényen öltenek formát mondataiban. A lélek rejtőzködése csak a dallam formálódásában oldódik. Vívódása, a ritmust szépséggel párosító testnevelés és a zene közötti választás kapcsán még ma is felkavarja. A véletlen azonban döntött további sorsáról. A testnevelési főiskolára nem vették föl, így Mászlonyban és Kocsolában, két kis tolnai településen tanított mint képesítés nélküli nevelő. Nyelvkönyvpályázat A Projekt Englisch című angol tankönyvet használó tanárok és tanulók számára kiírt pályázatta még csaknem egy hónapig, július 20-ig lehet jelentkezni. A pályázat kiírói — az Oxford University iPress és a Corvina Kiadó — a legötletesebb, a legeredetibb és a legjobb angolságú projecte- ket keresik, amelyek a tankönyv első kötetének útmutatásai alapján készültek. A pályázatokat a tanár és egy vagy két tanulója közösen „nyújthatja be” a Corvina Kiadóba (1364 Budapest V., Vörösmarty tér 1.). A pályázatokat Tom Hutchinson, a tankönyv szerkője, valamint az OUP és a - • Corvina Kiadó szerkesztői bírálják el. A díjakat szeptemberben adják át. A Corvina Kiadó jövőre a P«oject Englisch második kötetének anyagából hirdet pályázatot, s tervezi hogy a harmadik kötet megjelenése után tanulmányi versenyt ír ki. A tanítóképzőben Sasvári Attila és Szirmay Endre tanította meg a szigorú, kemény munkára. Akkor még szolmizálni sem tudott. — A zeneiskolában lttzés Irma tanárnő csoportjában, kicsi gyerekek között énekeltem, de nem szégyelltem. Megtaláltam az örömöt az életben, a zene szeretetében. Néha hétvégeken Dalmandon a zongora közelébe is eljutottam. S a tanulás mellett nyaranta 12 órát dolgoztam a gazdaságban. A főiskola elvégzése után Kaposmérőbe kerültem, majd lf)70-ben megkaptam a Tóth Lajos iskolában egy zenei tagozatos első osztályt. Nem is tudom, hogyan volt bátorságom elvállalni. Talán- a fiatalságom ..., no, meg Zákányi Zsolt emberi, szakmai segítsége, amely a karvezetésben is otthonossá tett. Az énekzene tagozat olyan nagy lehetőséget adott személyiségem kiteljesedéséhez, hogy a mai napig alig várom az órakezdéseket. — A kicsinyek kórusa mellett népijáték- és furulya- szakkört is vezet. — A furulyázás javítja a hallást, megkönnyíti az éneklést. Ugyanakkor zeneművek megszólaltatására is alkalmas. Az elsős tananyag gyermekjátékokra épít. Tanórán és szünetben a folyosón egyaránt adódik lehetőség a népi játékok tanítására. A Népzene tárából és saját gyűjtésemből állítom össze műsorainkat. — Gyakran esik szó manapság a zenei oktatás válságáról. — Az igaz, hogy a kodá- lyi elképzelés, az éneklő Magyarország még nem valósult meg, de szép eredményekről beszélhetünk. A felnőtt-, ifjú- és gyermekkórusok tömeget képviselnek. Világviszonylatban is az elsők között szerepelnek. Ügy énekelnek, hogy produkcióik mögött tudatos szolmizációs anyag és zenei élmény van. Hiszem, hogy akik ebben a zenei műhelyben nőttek fel, azok felnőtt korukban is igénylik, és igyekeznek átadni azt a zenei kultúrát, amit ők kaptak. Ezek az emberek majd kikövetelik az oktatástól is a hiányosságok pótlását. Tény, hogy a tanító- és tanárképzés nem' tudott kellő gyorsasággal reagálni Kodály elképzeléseire, s az eltelt 10—20 év legalább két generációt tart vissza ezektől a zenei élményektől. Vallom: az alacsony fizetést lehet ugyan kifogásolni, de ha belépünk az iskolába, ezt el kell felejteni. A zene, a többi tárgynál is fokozottabban épít az érzelmekre. A zene közösségi erő. Azt az élményt egyetlen tárgy oktatása során sem éli át az ember, mint amikor együtt énekel az osztály. — Szeretek az órákon mesélni. Egy dal, egy mese ... Ilyenkor látom, hogy milyen fontos ez az életünkben. Dr. Kerekesné Pytei Anna a kicsinyek kórusával 1973 óta országosan is szép sikereket ért el. Rádiószereplések követték egymást, több ízben is nekik ítélték „az év kórusa” címet. Furulyacsoportja tavaly fellépett a Televízióban, s ugyancsak több nagydíjat nyert a különböző versenyeken. Emberi magatartása, szakmai tudása és iskolája hírevének öregbítéséért a tantestület — titkos szavazással — neki ítélte első ízben a Tóth Lajos emlékgyűrűt. — Sokszor megfogalmazódik bennem, hogy ez a hitem, ami most éltet, soha ne csökkenjen. Hogy a munkában és a családban is megtaláljam azt az örömet, ami segít a nehézségek legyőzésében; hogy sokáig tudjak így, ilyen közösségben tanítani. Várnai Ágnes Fotó: Király Béla Készülődés az ünnepi könyvhétre I Gazdag program az olvasóknak Az ünnepi könyvhetet az idén június harmadika és nyolcadika között rendezik meg. Ezúttal is válogathatnak a könyvbarátok az új kötetek közül. Két népszerű könyv — a Magvető kiadó gondozásában — már gaz dára találhatott az elmúlt hetekben. Borisz Paszternák Zsivago doktor és Moldova György Bűn az élet című kötetét — a könyvhétre ígérve — ugyanis már „piacra dobta” a kiadó. Á többi — majdnem száz alkotás — egy része már a. raktárakban van. Akad azonban olyan kötet is, amely még odáig sem jutott el. Néhány, méltán nagy népszerűségre számító könyv ismét igen kis példányszámban jutott el a megye könyvesboltjaiba. Ugyancsak igyekezniük kell tehát azoknak a kaposváriaknak, akik június 3-án 11 órakor a Csokonai téren rendezendő megnyitó után szeretnék megvásárolni az áhított köteteket. A könyvsátrakban az újdonságok mellett ezúttal antikvár köteteket is kínálnak majd az olvasóknak. A könyvhét alkalmával több író—olvasó találkozóra is hívják a megye lakosságát. Az elsőt már május harmincadikén megrendezik — Nagyatádon és Somogytar- nócán. Tizenegy író mutatkozik be további 20 megyei rendezvényen a közönségnek — irodalmi est, találkozó, rendhagyó irodalmi óra keretében és a dedikálások alkalmával. Említésre méltó eseménye lesz még a könyvheti programnak, hogy a kaposvári Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár bemutatja a gondozásában megjelent Mi a haza? című gyűjteményes kötetet — a Berzsenyi Társaság pályázatának díjnyertes írásait gyűjtve egybe —, valamint Kerék Imre Epigrammák című könyvét. Ez utóbbi is a megyei könyvtár elismerésre méltó műhelymunkájának eredménye. ÉLETVITELÜNK CSAPDÁI Magyarországon évente 18—20 ezer ember hal meg a népesség általános egészségromlása miatt. Miközben az elmúlt két évtizedben Európában átlagosan 3 és fél évvel nőtt a születéskor várható élettartam, nálunk ugyanezen idő alatt egy évvel csökkent. A súlyos egészségromlást több tényező idézte elő. Közülük kétségkívül a legsúlyosabh az egészségromboló életmód tömeges elterjedése, de jelentős szerepet játszik benne környezetünk növekvő szennyezettsége, valamint az egészségügyi ellátás hiányosságai. Ez utóbbi mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy hazánkban a nemzeti jövedelemnek igen kis hányadát, mindössze 3,5 százalékát költjük egészségügyi célokra. (Ugyanez az arány a legfejlettebb országokban 8—12 százalék.) Ráadásul ez a szerény egészségügyi büdzsé nem elég hatékony : nem oda összpontosulnak a fő erők, ahol a lakosság egészségi állapotét alapvetően befolyásolni lehetne, vagyis nem az alapellátásba. A megrendült egészséget ugyanis csak sokszoros költséggel vagy egyáltalán nem' lehet helyreállítani; amit elmulasztunk a megelőzésben, a korai szűrésben, az gyakran végzetes következményekkel jár. Áz egyensúly megingása Az egészségügyet egymagában nem lehet felelőssé tenni az egészséget súlyosan károsító szokások járványszerű terjedéséért. Társadalomtudósok egy csoportja csaknem egy évtizede vizsgálja hazánkban e kérdéskör mélyebb, szociológiai okait. Az Akadémia Szociológiai Kutatóintézetében dr. Lo- sonczi Agnes vezetésével végzett vizsgálatok fő tanulsága, hogy a lakosság szembeszökő egészségromlása egyértelműen társadalmilag meghatározott. Az egészség- romlás legfőbb okát abban látják, hogy hazánkban a lakosság az elmúlt évtizedek igen nagy társadalmi változásaiból következő tehertételekre sem testileg, sem lelkileg nem volt felkészülve, a környezet és az értékrend viharos, gyors változásai súlyos sérüléseket okoztak. A háború, az ötvenes évek, az iparosítás, a nagy népességmozgások, Tücsök az Óceánon Háry János késői utódja, Szemigszőr tengerészkapitány egy korsó habos kakaó mellett á „tengerészkocsmában” meséli cimboráinak hihetetlenül kalandos történeteit. A mesék valódiságát igazoló tüsszentések ugyan elmaradnak, de Földvári György, Szemigszőr „szülőatyja” gondoskodik róla, hogy a sok humorral fűszerezett történeteket igaznak fogadják el kis olvasói. A kaposvári közgazdasági szak- középiskola könyvtáros tanárának mesekönyvét bizonyára örömmel veszik kézbe azok a gyerekek is, akik a Nők Lapja hasábjain már korábban találkoztak Földvári György egy-egy mesefigurájával. A rajzoló, őszi Zoltán színes illusztrációi segítenek abban, hogy az apróbbak — akik még nem tudnak olvasni — figyelme se ■ lankadjon a mesék hallatán. S mert egy mesében úgy illik, a lehetetlen is lehetővé váljon, Szemigszőr útja Rotterdam kikötőjéből a Zambezi vízeséseken át Polinézia szigetvilágáig sok-sok meglepetést tartogat a gyerekek számára. A humoros fogalomértelmezésből — rabszolgatartó — így lesz a rabszolgákat fején tartó fehér ember hétköznapi munkás, majd kiderül, hogy a tömegsportmozgalom — Fut a Funafutiban — is szép reményekkel kecsegtet Szemigszőr és társai számára. Egy kis földrajz, kevéske történelem és biológia, valamint sok-sok humánum van e történetek mögött. A szép kötetet Halas János tervezte és a Kossuth Nyomda indította útjára. V. A. majd az önkizsákmányolás- ra alapozott második gazdaság napjainkra széles társadalmi rétegeknél az utolsó erőtartalékokat is felemésztette. Eközben alapvető cél- és értékátalakulás ment végbe: a háború előtt a társadalom bázisa a nemzet, a család, a vallás, a magántu- • lajdon volt. Az ötvenes években ennek szinte minden ponton az ellenkezője volt a hivatalos értékrend, s napjainkban ismét jelentős Változásoknak vagyunk tanúi. A szociológusok hangsúlyozzák, hogy az effajta társadalmi terhek növekedése közepette az egyes ember képességei általában elégtelenek ahhoz, hogy belső, elsősorban lelki egyensúlyát fenntartsa." Az egyén kevés külső támogatást kap — s ezen nem csak anyagiakat kell érteni — céljai megvalósításához, rendre tapasztalja, hogy reális tervei csaknem megvalósíthatatlanok. A megingott belső egyensúlya fenntartására olyan feszültséglevezető szokásokat vesz föl, amelyek legtöbbször ártalmasak. Gondoljunk csak a mértéktelen evészetekre és ivászatokra! Felkészülve a küzdelemre A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az önpusztítás kevesebb energiát emészt föl, mint a fáradságos önépítés. Ez utóbbi olyan felkészültséget, életlehetőséget és belső tartást kíván, amelynek épp a legveszélyeztetettebbek vannak híján. Ugyanakkor az ártalmas kikapcsolódási módok kéznél vannak, nem kívánnak energiát __ A kutatók hangsúlyozzák azt is, hogy az egészségromlás korántsem egyformán veszélyeztet hazánkban minden társadalmi réteget. Az elmúlt évtizedek életszínvonal-emelkedésének ebben a vonatkozásban is vannak egyértelmű nyertesei és vesztesei. Sajnos az évek során mind az előnyök, mind a hátrányok jószerivel ugyanazoknál a rétegeknél növekedtek, s a társadalom intézményrendszere még ma is felkészületlen ezeknek a különbségeknek a csökkentésére. Annál kevésbé sérül meg az ember, minél felkészültebb a küzdelemre, s ha tud újrakezdeni. A társadalom- tudósok döntő tényezőnek tartják, hogy a felnövekvő nemzedékek már az iskolában sajátítsák el .az elemi testi-pszichés ismereteket, az egészségügyi kultúra ábécéjét. önmagában a tiltás — akár a dohányzásról, a szeszfogyasztásról vagy a kábítószerekről van szó — kevéssé eredményes, ha nincs mellette célra vezető, felelős életvezetési program. Többféle lehetőség Ám felelősséget, belső, morális erőt csak akkoi lehet az emberek nagy tömegétől elvárni, ha életvezetésük állampolgári önállóságra épül, ha a belső szabályozás kívülről is találkozik visszaigazolással. A szociológusok .hangsúlyozzák: az emberek önmagúkért érzeti felelőssége kevéssé bonta kozhat ki, amíg azt tapasztalják, hogy az életviszonyaikat érintő döntésekbe alig szólhatnak bele. Az egyes ember előtt sokféle lehetőség nyílik, hogy tudatosan védje testi-lelki egyensúlyát. A mindennapi életnek sajátos ritmikája van; erőgyűjtő, erőfelhasználó, a célt elérő, majd lazító, pihenő és ismét erőt gyűjtő szakaszok követik egymást. A jó ritmus segít megőrizni a testi-lelki erőt. Fontos, hogy a pihenés, amivel az ember életerőit újrateremti, építő legyen. ' P. É.
