Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-25 / 124. szám

4 Somogyi Néplap 1988. május 25., szerda OTTHON ÉS CSALÁD Egyformán süt a nap — Jó reggelt, Szabóné! — köszönti a vasutas az idős asszonyt reggelente, és segít is a kosarakat föltenni a va­gonba. — Megint a piacra? — Oda hát, édes lelkem, mint mindig — nevet vissza az asszony, s megigazítja fején a kendőt. Elhelyezke­dik az ülésen, kosarait féltő gonddal maga mellé rakja, s azon morfondírozik, ad­hatja-e már a csinosan ösz- szekötözött újhagyma csok­rát olcsóbban vagy ragasz­kodjon a régi árhoz. Nincs már olyan sok, meg a sze­zonja is lejár, engedek az árból — határozza el. A falusi ház kertje, ahol Szabóék laknak, a tyúkud­var mögött kerítéssel lezárt terület. Fóliasátor is fehérük benne, s a gondosan gereb­lyézett utak mellett kisebb- nagyobb ágyásokban zöldel­lő termények sorakoznak. Szabó néni birodalma ez. Még a háztartási munkák­ra fordított időből is elcsíp néha egy kicsit, hogy kert­jében dolgozhasson. — Ér­dekes — mondja —, elmúl­tam hatvanöt éves, regge­lente bizony, érzem a dere­kam, de ha a kertben haj­ladozom, sohasem fáj. A család nem is olyan ré­gen haditanácsot tartott. Úgy gondolták, nem való már Szabó néninek a ker­tészkedés, különösen a fel­nőtt unokák ütötték a va­sat: — Pihennie kellene már, Mami; dolgozott éppen ele­get életében, lustálkodjon egy kicsit! Szabó néni azonban a sar­kára állt, s még a hangját is fölemelte, tiltakozásul. Visszavonulót fújtak az uno­kák, összesúgtak halkan: engedjük, ha ez áz öröme. Ha nem bírja már, úgyis abbahagyja. Házi buli, elővigyázattal Feltétel: szülők nélkül Régebben — egy kis nagy- zolással — bálnak nevezték a táncos összejöveteleket, vi­déken gyakran ma is. Szeré­nyebb módon a fiataloknak otthon is rendeztek házi bá­lokat. Ezek a szülők felügyel­te vendégségek az illendő­ség keretei között maradtak, és ha valamelyik fiatalem­ber a kelleténél több poha­rat ürítve virtuskodni kez­dett, hamar kitették a szű­rét. A felhúzhatós gramo­fonzenével vagy szájharmo­nikával kísért táncolgatás- hoz már előzőleg helyet szo­rítottak a háziak. Az étel­ital kínálat mértékét, az egész mulatság kereteit meg­határozták az egyazon ré­teghez tartozók viselkedési normái. A lezajlott mulatság általában — a hátrahagyott rendetlenségen kívül — nem okozott kellemetlenséget a vendéglátónak. A házi bálok örökébe lé­pett házi bulik teljesen más jellegű vidám — esetleg tán­cos — összejövetelek. Úgy­szólván feltételük, hogy a szülő ne legyen jelen. A távoliét fejében viszont a ház fia, lánya maga szerve­zi meg vendégei ellátását, többnyire a meghívottakra kiróva a viendő italt, gyak- lan többet összehordatva, mint amennyi a vidámság­hoz kívánatos. A bulik elő­re elhatározott kötetlensé­gének következményei meg­lehetősen gyakran — nem­csak a résztvevők másna­posságát illetően, hanem méginkább a lakások álla­potára nézve — csaknem ka­tasztrofálisak. Cigarettával kiégetett szőnyegek, bútor­huzatok, összetört poharak, dísztárgyak, szanaszét tolo­gatott bútorok, ételtől és italtól ragacsos asztal, par­kettfelület tanúskodnak másnap a • fiatal családtag szerint „remekül sikerült” buli okozta megengedhetet­len károkról. A nehezen megbocsátható és helyrehozható „tényál­lásból” következően a leg­több szülő betiltja, hogy la­kásában rendezzen gyerme­ke házi bulit. Ez a kérlelhe- 'etlen elzárkózás többnyite eltávolítóan hat az amúgy sem túl szoros gyermek- szülő kapcsolatra. De hát mi másképp védhető ki, hogy az otthon ne vallja kárát a fia­talok házi bulijának? Nos, némi nagyvonalúság­gal, elővigyázatosságai igen­is elejét lehet venni, hogy az otthoni mulatság károkat okozzon. Nyitja az előre el­rendezett, módszeres „ren­detlenség”. A húsz évvel ez­előtt divatos nóta szövegét: „... csavard fel a szőnye­get” nem kell a vendégek­re hagyni; előzőleg kerülje­nek felgöngyölve valami­lyen eldugott sarokba. A fiú­val vagy lánnyal rakassuk a törékeny dísztárgyakat, té­rítőkét zárható szekrények aljába. Az ülőbútorokat bo­rítsuk be használatból ki­vont ágyneműhuzattal, rossz pléddel. A parkettre, padló­zatra terítsünk csomagoló­papírt; szóval mintha lakás­festés előtt állnánk, úgy ké­szítsük elő a „terepet”. Üveg helyett papírpohax-akba, tö­rékeny porcelántányérok és tálak helyett papírtányérok­ba és tálakba kerüljön az ennivaló. Mindezek tetejébe — ha a gyerek elfogadja Tel­tételként a házi buli ilyetén elrendezett kereteit — kös­sük ki, hogy olyankorra szervezze, amikor másnap ideje és ereje lesz a „nyo­mok” eltávolítására. Ezt fel­vállalva nyilván házigazda­ként is ügyelni fog némileg, hogy másnap minél kisebb erőfeszítéssel eleget tudjon tenni a szavának. Nem kétséges, hogy a házi buli engedélyezése a szü­lő számára akkor is kényel­metlenséggel jár és áldozatot jelent, ha elővigyázattal bo­nyolítják le, és kár nem származik belőle. Ám ezt az áldozatot érdemes meghozni az - összetartozás erősítése ér­dekében. Ny. Á. — Azt ugyan várhatják — mosolyog Szabó néni, az­tán hozzáfűzi : — Tudja, kedvesem, az én édesanyám közeledett a kilencvenhez, s még mindig reggeltől napes­tig talált magának munkát. Az ember élete során föl­vesz egy ritmust; a munka, a napi tevékenység tulaj­donsággá válik. Tudom én, hogy féltenek az unokáim, azt hiszik, nekem lesz köny- n.vebb, kényelmesebb, ha többet pihenek. Én meg ér­zem, ha elveszik tőlem a kertet, lassan én is utánaha­lok ... Venczel János március eleje óta minden reggel a szőlőjébe indul. Alig várta már, hogy kiderüljön any- nyira az idő, hogy ne szo­ruljon naphosszat a szobá­ba. Nem találta már a he­lyét, volt, hogy ingerülten még az újságot is lecsapta, s csak állt az ablak előtt, fi­gyelte a kinti világot. — Négy éve költöztünk be a fiamékhoz, Kaposvárra. Eladtuk a falusi házat, ab­ból lett az autó, de a sző­lőhöz mindannyian ragasz­kodtunk. Harmincéves a fiam, felelős beosztásban dolgozik, de nem olyan ám, mint más gyerek! Nem kel­lett hát tartanunk attól, rá­beszélnek bennünket a sző­lő eladására, hiszen ők is szívesen szöszmötölnek itt. Hétvégeken az egész család kivonul. Az unokák is se­gítenek: az ő feladatuk a tőkesor közötti „veteményes­kert” karbantartása. Én meg, ahogy lehet, jövök a tanyára. Kicsit magasan van már nekem ez a hegy, va­lamikor pihenés nélkül ér­tem föl, most meg bizony, meg-megállok. Ilyenkor ra- vaszkodom, úgy teszek, mintha a kilátásban gyö­nyörködnék. Látja, milyen szép innen Szentbalázs, Sán- tos? — birtokosi mozdulat­tal mutat körbe a kékes pá­rába vesző tájon, s ráncos arcára mosoly derül. Csönd van, szorgalmas méhek dongása hallik, s halk neszezéssel peregnek földre a fák virágai. Az öreg présház nyitott ajtaja mögül hideg ásítással beszél az öregemberhez a pince. Hordóiban jóféle bor pihen. Aranyszínű, akár a napfény, gyógyító és meleg. Klie Agnes Á GYERMEK ÉRDEKÉBEN A válás pedagógiai kérdései A gyermek bűntudatát di­rekt módon is lehet oldani. Meg kell magyarázni, hogy nem az ő rossz magatartása vagy eredménytelen tanulá­sa miatt megy el az egyik szülő. Nem szabad a gyer­meket az egyik vagy a má­sik szülő mellett állásfogla­lásra kényszeríteni, mert a válás kizárólag a felnőttek ügye. Az iskolás korú gyermek legáltalánosabb reakciói ilyen esetben az iskolai tel­jesítményzavarok. Ezek ideiglenes jellegűek és a szülő támogató magatartá­sával nagymértékben csök­kenthetők. A szülői maga­tartásban ne játsszon szere­pet a mártíromság, hiszen a gyermeknek nem erre van szüksége! A magabiztos szü­lő biztonságérzetet ad a gyermeknek. A szülő érzel­mi állapota is olyan fokban sérülhet, hogy szülői felada­tait képtelen olyan szinten ellátni, mint korábban. A gyermeket erősen megterhe­li, ha édesapját vagy anyját ilyen állapotban látja, szo­rongását és bűntudatát fo­kozza. Az egyszülős nevelés köz­ponti kérdése a kölcsönös függőség. Ha sikerül a part­neri és a felnőtt—gyermek szerepeket elválasztani, a szakásosnál nagyobb felelős­ség kialakulása kedvező is lehet. Ennek következtében létrejöhet egy, a kortárs cso­porthoz viszonyítva érettebb, felelősségteljesebb viselke­désmód. Nemcsak a szülőt, hanem a pedagógusokat is érdeklő kérdés, hogy a válás és az égyszülős nevelés milyen ha­tással van a gyermek isko­lai teljesítményére. A peda • t gógus az, aki elsőként ész­lelheti, hogy komolyabb konfliktusok támadtak, hi­szen látszólag ok nélkül romlik a gyermek teljesít­ménye, viselkedése, hangu­lata megváltozik, feszültté, figyelmetlenné válik vagy elkülönül társaitól. Megvál­tozhat a gyereknek a tanár­hoz való viszonya is, túlzot­tan ragaszkodóvá vagy szemtelenné, kihívóvá vál­hat. Az iskolát mint a gyerme­ket körülvevő támogató- rendszer egyik elemét vizs­gálva megállapítható, hogy nagy a szerepe a kritikus időszakban, mivel támpon­Már az ókorban is gyógyszer volt A csipkebogyó Mindig, de a téli, tavaszi hónapokban különösen aján­latos csipkebogyóból készült teát inni. Ismeretes, hogy a csipkebogyó tízszer annyi C- vitamint tartalmaz, mint a citrom. Köztudomású, hogy C-vitamin fogyasztásával szervezetünk ellenálló erejét a betegségekkel szemben je­lentősen fokozhatjuk. A tab­lettában szedett C-vitamin- nál sokkal hasznosabb a nö­vényekből nyert C-vitamin, mert ehhez több biológiailag értékes anyag kapcsolódik, amelyeket szervezetünk jól hasznosít. A vadrózsabokrok élénk­piros áltermése, a csipkebo­gyó (népiesen hecsedü) egyik leghatásosabb gyógynövé­nyünk. A C-vitaminon kí­vül még más, rendkívül ér­tékes anyagokat is tartal­maz: cukrot, pektint, gyü­mölcssavakat, magnéziumot, vasat, sok meszel, illő- és zsírosolajat, csereanyagot, nyomokban A, Bi, B', K és P vitaminokat. E gyógynö­vényt már az ókori népek is nagyra értékelték, s többfé­le betegség gyógyítására használták. Varázserőt tu­lajdonítottak neki négy év­századdal ezelőtt, amikor foghúsvérzés ellen ajánlot­ták. A javallat szerint a csipkebogyó porával bedör­zsölt foghúsban megszilár­dultak a laza fogak. Magas magnéziumtartal­ma miatt is igen értékes a csipkebogyó. A magnézium­nak fontos szerepe van a szív- és vérkeringési beteg­ségek gyógyításában : ser­kenti a gyomornedvek mű­ködését, értágító hatású, csökkenti a vérnyomást, nyugtatja az idegrendszert. Jó háziszer vese- és hólyag­bajok, bélhurut, hörghurut, epe- és májzavarok eseté­ben is. Melyek a C-vitaminhiány gyakoribb, jellemző tüne­tei? Elsősorban a fáradé­konyság, az álmatlanság, a fejfájás, a rossz közérzet, a kötőhártya, a szájnyálkahár­tya és a foghús gyulladása vagy érzékenysége, az ét vágyhiány. Mennyi C-vitaminra van naponta szüksége a szerve­zetnek? A csecsemő napi szükséglete 20, a gyermeké 25, a felnőtté 50—75, sőt op­timálisnak 125 mg tekinthe­tő. Természetesen fertőző betegségek vagy terhesség, szoptatás, erős fizikai terhe­lés esetén a szükséglet ma­gasabb. Több C-vitaminra tot, eligazodást, biztonságot nyújt akkor is, amikor ott­hon minden bizonytalanná válik. Ez a támogatás a rendszeresen ismétlődő el­foglaltságokban, feladatok­ban, a pontos napirend for­májában jelentkezik. Azok a gyerekek, akik szeretnek is­kolába járni, további támo­gatást is nyernek azáltal, hogy jó munkájukért dicsé­retet, jó jegyeket kapnak. Ez újból csak önbizalmuk, biz­tonságérzetük növekedését szolgálja. Az iskolával a szo­ros kapcsolat, egv barátsá­gos, a gyerekhez közel álló tanár biztatása erőt adhat a tanulóknak. Időlegesen csök­kenti a szorongást és az annyira fontos biztonságot jelenti a gyermekek számá­ra. Hogy milyen mértékben megrázó a tényleges külön­válás a gyermek számára, azt mindenekelőtt az hatá­rozza meg. hogy időben és helyesen tájékoztatták-e a szülők a gyermeket az eseményekről és képesek voltak-e partnerként az is­kolára, a pedagógusra tá­maszkodni. Kovács Gézáné— dr. Bóra Ferenc van szükségük az idősebbek­nek is, mivel az elfogyasz­tott táplálékból szervezetük már nem tud annyit haszno­sítani, mint fiatalabb kor­ban. A csipkebogyót sokféle­képpen fogyaszthatjuk: teád­nak vagy lekvárt, szörpöt, bort, mártást, levest készít­hetünk belőle. Keverhetjük az áttört csipkehúst joghurt­ba, kefirbe, ásványvízbe, ezek édesítésére mézet hasz­náljunk. A csipkebogyóital elkészí­tése: a csipkehúst megmos­suk, jó meleg vízzel leönt­jük, és tt—10 órát állni hagyjuk. Áztatás után a meglágyult csipkehúst sűrű szövésű műanyag teaszűrőn áttörjük, a levét -hozzáadjuk, és mézzel édesítve fogyaszt­juk. Ha melegen akarjuk in­ni, a levét forrósítsuk fel a kívánt hőfokra, de forralni nem szabad, mert elveszti C-vitamintartalmának nagy részét. Egy csésze italhoz egy evőkanálnyi ■ csipkebo­gyót használjunk fel. A csipkebogyóleves ké­szítése: vajból és lisztből vi­lágos rántást készítünk, ke­vés vízzel fölengedjük, fel­forraljuk, cukorral vagy mézzel ízesítjük, s egy-két szelet citrommal, pici sóval. Ha levettük a tűzről, hozzá­öntjük az előzőleg beázta­tott és áttört csipkehú.smasz- szát és a levét. Ezzel már nem kell felforralni. ízesít­hetjük tejföllel is. F. K. A KÉZ­MOSÁSRÓL Akik évek óta foglalkoz­nak egészségneveléssel, gyakran esnek abba a hibá­ba, hogy a kézmosás szüksé­gességét, propagálását már fölöslegesnek tartják. Teszik ezt abban a hitben, hogy cir viüzált környezetünkben a WC-ben a székelés utáni kézmosás természetes szük­ségszerűséggé vált, tehát az emberek gyakorlatilag nem mulasztják el. Ez a nézet uralkodott az NSZK egész­ségnevelőinek körében is mindaddig, amíg számszerű pontossággal kényszerültek meggyőződni az ellenkezőjé­ről. Tíz illemhelyen vizsgál­ták, ahol székelés után fo­lyékony szappan és kézszá­rító állt az emberek rendel­kezésére, hogy hányán él­nek ennek a lehetőségével. Kiderült, hogy székelés után a nők 25 százaléka és a fér­fiak 33 százaléka mulasztot­ta el a kézmosást, holott köztudott, hogy nyilvános WC-kben, sőt a saját lakás, ban is, mindig fennáll ■—h;: kicsi is — annak a kockáza­ta. hogy a kézzel szánkhoz érve fertőző mikroorganiz­must juttassunk a szánkba vagy a tápcsatorna más te­rületére. v ilyen irányú hazai adatok ugyan nincsenek, de mások tapasztalataiból is okulha­tunk. Jelen esetben azt a következtetést vonhatjuk le. hogy még ma is van értel­me az egészségnevelés köre­tén belül a tisztaságra és a gyakori kézpoosás szüksége segére felhívni a figyelme;. Dr. Sz. Ä.

Next

/
Oldalképek
Tartalom