Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-24 / 123. szám

1988. május 24., kedd Somogyi Néplap 5 iskola a kórházban Egy iskola, ahol naponta, sőt hetente változnak a diá­kok. Aki szerencsés és ha­mar meggyógyul, néhány hét után visszatérhet saját isko­lájába. Akinél a gyógyulás nem megy ilyen gyorsan, még néhány hetet a mosdó- si tüdőgyógyintézet általános iskolájában marad. Völgyi Attila iskolaigazgató így vall e sajátos pedagógiai munká­ról: — A gyerekek gyógyulni jönnek ide, s a legfonto­sabb, hogy minél előbb egészségesen térjenek haza. Az időt azonban igyekszünk okosan fölhasználni. A ta­nulás nemcsak arra jó, hogy a betegség okozta lemara­dást csökkentsük, hanem idő­töltésnek sem rossz. Míg az órákra készülnek, elfeledkez­nek a betegségükről, és ar­ról, hogy kórházban vannak. Ez pedig legalább olyan fon­tos, mint maga az oktatás. A gyerekek az első napi vizsgálatok után rögtön be­ülnek az iskolapadba. Elő­ször az ismereteiket mérik föl. Ahány gyerek, annyi helyről jött. Sokoldalú mun­kát kíván a velük való fog­lalkozás. — Egy-egy csoportban két- két osztályt foglalkoztatunk, így tízen-tizenöten kerülnek egy terembe. Az osztályon­kénti eltérő tananyag nagy­fokú önállóságot kíván ... Az iskolában dolgozó hat pedagógus munkáját pszicho­A magyar kultúra követei Glindében Beszélgetés Hans Heierrel Harminckilenc képzőmű­vészeti alkotást indítanak útra a napokban Kaposvár­ról, hogy a Hamburg mellet­ti Glindében a somogyi és a zalai alkotók munkásságát reprezentálják. A kaposvári képzőművészek közül Bors István, Honty Márta, Gera Katalin, Szabados János és Weeber Klára szerepel a tárlaton. A napokban Kaposváron tartózkodott Hans Meier, az Europa Unió glindei szerve­zetének elnöke, aki hazájá­ban eddig is sokat tett a ma­gyar kultúra megismerteté­séért. Fogadta Papp János, a Kaposvári Városi Tanács elnöke is. A hatvanhárom éves Europa Unió-elnök ere­deti foglalkozása villanysze­relő; a glindei villanytelep helyettes vezetőjeként ment nyugdíjba. — Az Europa Unió sokat tesz annak érdekében, hogy a kulturális kapcsolatok se­gítségével is hozzájáruljunk a békéhez. Ez a missziónk. Nemcsak Kaposvárral van szoros együttműködésünk, hanem a franciaországbeli Saint Sebastiannal is. Az Europa Uniónak Glindében négyszáz tagja van; a So­mogy Táncegyüttes vendég- szereplésének idején har­mincán kérték a felvételü­ket az Europa Unió helyi szervezetébe, önök is segí­tenek bennünket abban, hogy az Europa Unió minél jobban betöltse szerepét. — A kapcsolat tizennyolc éves. Több somogyi művé­szeti együttes megfordult már Glindében. Melyek vol­tak a legemlékezetesebb sze­replések? — A Somogy Táncegyüttes népszerűségével nem ért föl eddig egyik együttes sem, de igazán emlékezetes estéket .szereztek a BM Kaposvár Táncegyüttes tagjai, és örül­tünk, hogy megismerhettük a még Heisz Károly vezette Cantus Pannonicus kórust is. Ennek hatására nálunk is alakult egy kórus. A Somogy Táncegyüttes vendégszerep­lésének a hírére száz kilo­méterről is eljönnek jegyet vásárolni, hogy biztosítsák helyüket a műsorra. Létre­jött a két város bélyeggyűj­tőinek találkozása és kiállí­tása is Kaposváron, illetve Glindében. A sportról sem feledkeztünk meg; most az öregfiúkkal vagyok itt Ka­posváron; ősszel mi rendez­zük meg a visszavágót. — Glinde észak-németor­szági kisváros, Hamburg elő­városa. Kérem, röviden mu­tassa be. — Sokáig a mezőgazdaság biztosította a megélhetést az embereknek; ma már fejlett iparral rendelkezünk. Ezer­ötszáz dolgozót foglalkoztat a svéd Alfa-Lawal cég glindei üzeme. Egy másik ipari üzem, ahol autófék-berende- zéseket készítenek, kétezer embernek ad munkát. Az iskolaközpontban valameny- nvi gyerekintézmény megta­lálható, a zeneiskola zene­karát már ismerheti a ka­posvári közönség, tavaly jár­tak önöknél. Büszkék va­gyunk a néprajzi gyűjtemé­nyünkre, amelynek a felújí- * tott öreg malom ad otthont. A hamburgi színház rend­szeresen tart előadást Glin­dében az iskolaközpontunk­ban. — Az idén még ilyen.ren- dezvényeket tartanak Glin­dében somogyi résztvevők­kel? — A képzőművészeti kiál­lítás után várjuk a II. Rá­kóczi Ferenc Általános Is­kola énekkarát, szeptember­ben rendezzük a futballmér­kőzést, ősszel a bélyeggyűj­tők találkoznak. Október vé­gén még két kiállítást ren­dezünk. Jövőre várjuk a Somogy Táncegyüttest ismét; a zeneiskolai taná­raink is készülnek a talál­kozóra. H. B. lógus, gyermeknevelő, nép­művelő, gyógytornász segíti. A mozgás nagyon fontos a gyerekek számára, ezt azon­ban csak szigorú orvosi el*- lenőrzés mellett, gyógytorna formájában végezhetik. A gyerekek közül az egyik leg­régebbi lakó Kőszegi Kata­lin. — Tíz éve kerültem Mos­dósra, s bár azóta már so­kat gyógyultam, szükségem van még az orvosi segítség­re — mondja. — Hetedik osztályba járok; a tanulmá­nyi átlagom négyes körül van, ezért arra gondoltam, nyolcadik után egészségügyi szakiskolában tanulok to­vább, s ha végzek, visszajö­vök ide dolgozni. Szeretek itt lenni, de azért vágyom haza. Mégiscsak más az élet ott, mint itt, a kórház fa­lai között. Igaz, sokszor ki­rándulunk. Jártunk már Szennában és Göllében, most készülünk Gálosfára. Úttörőcsapat is van, és a rajok is gyakran szerveznek kirándulásokat. — Színes mozgalmi élet van itt; mindenki megtalál­hatja a kedvére való szóra­kozást — mondja Katalin, és sorolja a szákköröket is. Az intézet dolgozói igye­keznek a betegek egész nap­ját megszervezni, a délelőtti tanítás után csendes pihenő­re vonulnak a gyerekek. Es­ténként pedig irodalmi, mo­dellező, barkácsszakkör vár­ja az érdeklődőket. — Sök résztvevője van azoknak a kötetlen beszélge­téseknek, ahol a serdülőkor problémáiról beszélgethet­nek baráti hangon a gyere­kek — mondja az igazgató. — A családtól távol különö­sen fontos, hogy érezzék a gyerekek : törődnek velük, van kihez fordulniuk gond­jaikkal. Dél-Dunántúl egész területéről, sőt messzebbről is érkeznek hozzánk gyere­kek. A legtöbben két hétig lakói a kórháznak, de van­nak, akik hónapokat tölte­nek itt. A súlyos betegek termé­szetesen nem mennek isko­lába: az ágyhoz kötött gye­rekekhez a pedagógusok jár­nak tanítani. Néhány órát vágj' percet foglalkoznak ve­lük, ahogy a kis beteg álla­pota engedi. Óráról is bár­mikor el lehet menni, ha valaki rosszul érzi magát. A legfontosabb a gyógyulás — vallják —, minden más csak azután következhet. — Az iskola fölszerelése az utóbbi években sokat ja­vult, nagyon sok intézmény támogatja a munkánkat. A Kaposkertől játékokat kap­tuk, a Delta szövetkezet lab­dákkal lepett meg bennün­ket. Sikerült néhány számí­tógépet is beszereznünk; ezekkel egyelőre csak játsza­nak a gyerekek, de szeret­nénk olyan programokat is gépbe vinni, amelyeknek a segítségével az ágyhoz kö­töttek is haladhatnának a tananyagban. Azt, hogy tu­dásuk mennyit fejlődött, fe­leléskor és dolgozatokban bi­zonyítják. — Nem olyan szigorúak itt a tanárok, mint a pesti is­kolában, ahonnan jöttem — mondja Volosinovszki Tamás —, de azért itt is kell ta­nulni. Másfél óra a tanuló­szoba naponta, ennyi idő elég is a fölkészülésre. Dél­utánonként legszívesebben a könyvtárban ülök, mindig találok valami érdekes ol­vasnivalót. Többféle progra­mot is kínálnak számunk­ra... De azért jobb lenne már hazamenni; az se szá­mít, hogy Pesten szigorúb­ban osztályoznak majd ... H. É. PLUSZ A nyelvművelés nemcsak az írott sajtónak a dolga, hanem a televíziónak és a rádiónak is. Nemrégiben, a magyara nyelv hete alkal­mából nyilatkozott az újság­írók felelősségéről Lőrincze Lajos. Néha, bizonyára, ő is a képernyő elé ül, s belela­poz a Rádió- és Televízió­újságba ... A héten ez utóbbiban megdöbbentő címet talál­tunk. Miért kell mindenáron idegen szavakat használni — főképp, ha a magyar megfe­lelő nemcsak szebb, hanem pontosabb is? Nagyon örül­tem tehát a vasárnapi tévé­műsor egyik riportere lele­ményességének, amikor az autóverseny nemzetközileg használt kifejezését magyar­ral helyettesítette. Roncsder­bit láttunk! Igaz, a derbi sem magyar szó, de elvisel­hetőbb, mint a roncsderbi teljes idegen neve. Amit azonban szó nélkül nem hagyhatunk, az a Pop plusz rock. Egy kicsit sok az idegen szóból! Értem én, hogy miért ékelődött be az elfogadott pop és rock közé a plusz. A Magyar Televízió ugyanis — kísérletképpen — a múlt héten egésznapos műsorral kedveskedett a né­zőknek a 2-esen. S ezt a műsorözönt nevezték el plusznak. Szó, ami szó: plusz műsoridőt jelentett az eddi­giekhez képest, plusz válo- gatnivalót egész napra, azaz többet kaptunk, mint eddig. Pluszt... De, hogy a kísér­letet miért kellett Plusznak keresztelni, nem tudom. Csupán ennyi leleményesség­re futotta a Televíziónál? Tehát így született meg a héten többször is sugárzott Pop plusz rock ... Az egésznapos kettes mű­sorról még azt kell elmon­danunk, hogy nemcsak a vá­laszték bővült általa. Üjra föl kell hívnunk a figyel­met, hogy milyen nagy sze­repe van a gondos váloga­tásnak — annak, hogy mit nézünk meg. Már beletanul­tunk úgy-ahogy a televízió­zásba, már nem hallani a kétségbeesett panaszt, hogy a képernyő előtt ülő embe­rek nem olvasnak ezután, mozogni is csak annyit mo­zognak, amennyire a tévé­torna a nézőt ösztönzi. Kul­túránk, a szórakozás szerves részévé vált a televízió, s még csak a kezdetén va­gyunk, hogy több program közül választhassunk. Hiszen már itt van a műholdas su­gárzás, már szerelik néhány helyen a parabolaantenná­kat, és egyre bővül a helyi televíziózás is. Ám mind­ennek együttesen azt a célt kell szolgálnia, hogy isme­reteinket gyarapítsuk. A hasznos időtöltés keretébe tartozzon a tévénézés épp­úgy, mint az olvasás, a hang­versenylátogatás . Horányi Barna Megújulnak a fehérvári rác templom freskói Megújulnak Székesfehér­vár egyik legszebb egyház­történeti műemléke, a rác templom freskói. A bizánci jellegű, Jézus és Keresztelő Szent János életének mozza­natait ábrázoló falfestmé­nyeket, valamint a templom rokokó ikonosztázát restau­rálják, színeiket fölfrissítik, az évszázadok során kelet­kezett hibákat kijavítják. Az 1771-ben épült, barokk hom­lokzatú templomot az Or­szágos Műemléki Felügyelő­ség a közelmúltban felújí­totta. A külső tatarozást kö­vetően megtisztították az év­százados gyertyakoromtól a belső falakat, s hozzáláttak a berendezés rendbetételé­hez is. ff Sohase lehet eléggé bámulni... rr Két bogiári diáklány sikere A kislány beszélgetés köz­ben is gondosan ügyelt sza­vainak tartalmi és formai pontosságára. Beszéde csi­szolt, kifejezésmódja vá­lasztékos. Zádori Gabriella, a bogiári általános iskola végzős diákja a közelmúlt­ban megnyerte az iskolában már hagyományos József At- tila-szavalóversenyt. Egy sikeres felvételi áll mögöt­te, valamint egy első he­lyezés a körzeti Kazinczy- versenyen. E sikersorozatról és a terveiről érdeklődtünk. — A házi versenyünkön harminc felső tagozatos ta­nuló indult — mondta a bá­jos, fiatal lány. — Én Arany Jánosnak A walesi bárdok című költeményét szaval­tam. Alig voltam tízéves, amikor elhatároztam, hogy színész leszek, ezért válasz­tottunk egy budapesti gim­náziumot. A felvételim si­került: szeptembertől már a Madách Imre Gimnázium angol tagozatán tanulok. Ké­sőbbi terveimet segíti ez, mivel Budapesten nagysze­rű színjátszó körök vannak,® és sokat járhatok színházba is. Bogiári vagyok, kicsit idegenkedem a fővárosi élet­től, de biztosan megszere­tem. — A szüleid mit szólnak e tervekhez? — Nincs kifogásuk a szí­nészi pálya ellen, támogat­ják az elképzelésemet. Csak az okok nekik szomorúságot, hogy egyedül maradnak, mi­vel a testvérem Pécsen jár gimnáziumba. Nélkülem már tényleg üres lesz a ház. Horváth Hajnalka — Mi a Kazinczy-érem története? — Az idén a költészet napján rendezték meg a ver­senyt. Volt egy szabadon vá­lasztott és egy kötelező szö­veg. Én Kosztolányit válasz­tottam. — Emlékszel az első mon­datra? — „Sohase" lehet eléggé bámulni azon, hogy az em­ber beszél és lehelete moz­gatta hangszálaival közölni tudja azt, amit gondol ás érez.” — Ki volt a legnagyobb ellenfeled? — Egy leilei kislány, Me­lis Anett. A kötelező fordu­ló után még ő vezetett, a szabadon választott viszont nekem sikerült jobban, így behoztam a hátrányt... Zádori Gabriella S hogy a komoly terveket szövögető diáklánytól nincs távol a vagányság sem, ar­ról a térdén két nagy seb­hely árulkodik. — Kipróbáltam egy kis­motort, és az árok nagyon mély volt az út mellett — magyarázta. Bogiári beszélgetésünk­nek volt egy másik résztve­vője is, az ötödik osztályos Horváth Hajnalka, h házi szavalóversenyen induló ötö- ' dik és hatodik osztályos diá­kok közül ő lett a győztes. — Mindig beneveztem az iskolai versenyekre, és álta­lában az első tíz között vé­geztem — emlékezett „elő­adói múltjára” a bogársze­mű, értelmes tekintetű kis­lány. — Ez az első és na­gyon váratlan győzelmem; nem számítottam rá. — Ki segítette a fölkészü­léseket? — Sokat köszönhetek He­gedűs Lászlónénak: Magdi néni a magyartanárom — mondta Hajnalka. — Nekem a korábbi évek­ben sokat segített Fejes La- josné magyartanár — fűzte hozzá Gabi. Hajnalka a résztvevők benjaminjaként indult a Ka- zinczy-versenyen. Érmet ugyan nem nyert, de mint említette, „nem is az a fon­tos”. A kislány bizonyítvá­nyai kifogástalan tudásról, szorgalomról beszélnek, csu­pa jeles az osztályzata. Sza­badidejének jelentős részét azonban a sport tölti ki. — Öt éve teniszezem; ké­zilabdázóm és focizok is. Gyakran csak este nyolc órakor kezdek el tanulni. — Milyen célt tűztél ma­gad elé? — Ha felnövök, állatokkal szeretnék foglalkozni. Ott­hon v^n nyuszim, kutyám, cicám és kacsám is ... — Más hobbi? — Nagyon sokat olvasok. A kedvencem Shakespeare — válaszolta Gabi. — Ha egyedül vagyok otthon, ak­kor hangos olvasással pró­bálom csiszolni a beszéd- technikámat. — Nekem a sport foglal­ja le a szabadidőmet, de semmiért nem mondanék le róla — tette hozza Hajnal­ka. — Ha egy kívánságotok teljesülne, mi lenne az? — Még több állatot sze­retnék otthon, 'először is egy skót juhászkutyát — vágta rá Hajni. — Én pedig — hallottuk Gabitől — egy sikeres szín- művészeti fölvételit. Tamási Rita

Next

/
Oldalképek
Tartalom