Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-23 / 122. szám

2 Somogyi Néplap 1988. május 23., hétfő Befejezte munkáját az MSZMP országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) Mindez hozzá tartozik ah­hoz, hogy a párt hatéko­nyabban dolgozzon. De nemcsak itthon, hanem nemzetközi téren is erősíte­nünk kell a politikánk irán­ti megértést. Ez egyaránt fontos a szocialista, a fej­lődő és a fejlett tőkés orszá­gok vonatkozásában. A párt feladatainak sike­res megoldásában jelentős erőforrás, hogy ápoljuk és fejlesztjük a barátságot és az együttműködést a Szov­jetunióval, a Varsói Szer­ződés többi országával, a KGST-tagállamokkal, erő­sítve velük az új vonásokat hordozó valódi partneri kap­csolatokat. Közös óhajunk, hogy a KGST munkáját még hatékonyabbá tegyük. Igényeljük, hogy tőkés partnereink részéről együttműködési készség nyil­vánuljon meg, anélkül per­sze, hogy bárki is beleszól­hatna országunk belső ügyei­be, intézkedéseibe. Nyugat- Európában, amellyel a leg­kiterjedtebbek a gazdasági kapcsolataink, vannak olyan erők, melyek józanul gon­dolkodnak és a békés egy­más mellett élés alapján a jövőre tekintenek. Tisztá­ban vannak azzal, hogy ha mindinkább érvényesül a kölcsönös biztonság, akkor a békés egymás mellett élés az egymás érdekeinek meg­felelő, széles körű együtt­működéssé fejlődhet. Ehhez vannak partnereink. A tő­kés országokban nem keve­sen érdekelteit abban, hogy Magyarországon a politikai és a gazdasági helyzet sta­bil legyen. Építhetünk arra, hogy van munka- és harcképes, meg­újulásra kész pártunk, s na­gyon sok pártonkívüli híve és támogatója a szocialista építés magyarországi gya­korlatának. Ki is kell mondani, hogy munkánk­nak, erőfeszítésünknek van értelme és célja. Kü­lönben hogyan dolgozzanak, hogyan éljenek az emberek? Senkit sem szabad megfosz­tani a reményeitől, és min­denkinek szüksége van ar­ra, hogy lássa munkájának eredményét. S ez az ered­mény nem attól függ, nagy- vállalatnál vagy kisüzemben dolgozik-e. Nem az üzem nagysága számít, hanem az, melyik dolgozik hatékonyab­ban. Kedves elvtársak! Az együttműködés feltéte­lei közös törekvéseink nyo­mán — bízvást mondhatjuk — javulni fognak a nemzet­közi életben. Minden vonat­kozásban ésszerűbb és haté­konyabb kapcsolatok épül­hetnek ki a jövőben. En­nek érdekében — egyebek között — biztató tárgyaláso­kat folytatunk a Közös Piac képviselőivel, a különböző országok kormányainak megbízottaival. Ezen a téren együttműködési készséget tapasztalunk. Ez megfelel mindkét fél érdekeinek, s nem befolyásolja sem az egyik, sem a másik társa­dalmi-gazdasági rendszer el­vi lényegét. Ügy tűnik, hogy a nem­zetközi kapcsolatokban most valamelyest teret hódít a realizmus, s erősödnek a biz­tonság elemei. Ez vezet el a jövő hét végén esedékes moszkvai csúcstalálkozóhoz is, amelynek e fórumról is sok sikert kívánok. A nemzetközi helyzet po­zitív mozzanata a Szovjet­unióban és a többi szocia­lista országban zajló átala­kítás. Ebben is megfigyel­hető a kölcsönös érdekeltség a változások és a jelenlegi magyar gyakorlat között. Ha nálunk problémák vannak, akkor nehezítjük a többi szocialista ország dolgát, s mi is nagyon érdekeltek va­gyunk a szovjet peresztroj­ka, valamint más országok­ban zajló reformok sikeré­ben. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az átalakítás győzni fog, mert eleget tesz a kor követelményének és a realitásokból indul ki. Kádár János a továbbiak­ban a vitában fölmerült né­hány javaslathoz fűzött megjegyzéseket. Egyetértett azzal, hogy a pártértekezlet után készüljön végrehajtási program kezdődjék meg a szervezeti szabályzat módosítását célzó munka, s a párt programnyilatkozatá­nak egyes következtetéseit vessék össze a mai helyzet új elemeivel. Támogatta azt az elgondolást, hogy a jövő­ben a párttagság teljes és nyílt tájékoztatást kapjon a vezető testületek üléseiről. Kiemelte annak szükségessé­gét, hogy a párt vezető tes­tületéi a jövőben is a kér­A szünet után Berecz Já­nos, a szerkesztőbizottság el­nöke számolt be a bizottság munkájáról a pártértekez­letnek. — A küldöttek elé terjesz­tett állásfoglalás-tervezet­be beépültek a párttagság­gal folytatott beszélgetések, az ideológiai tézisek, a párt vezető szerepével és a poli­tikai rendszer továbbfejlesz­tésével foglalkozó eszmecse­rék tapasztalatai is — mon­dotta. — Joggal állítható, hogy a pártértekezlet ezen dokumentuma megfelelő ala­pokra épít. Ez az alap nem más, mint a megújuló párt. Pártunk az elmúlt hóna­pok vitái során alapvetően változott meg — állapította meg Berecz János. — A párt­tagság a válaszokat felülről váró, néha elbizonytalanodó, néha távlatokat is vesztett, a gyakorlatban végrehajtó szerepre kötelezett vagy azt vállaló emberekből a vála­szokat kereső, kritikai ál­láspontra helyezkedő és ab­ból előremutató cselekvési igényeket megfogalmazni képes, a politika alakításá­ban tevékeny részvételt igénylő párttá formálódik. Ennek markáns kifejeződé­se, hogy a pártértekezlet résztvevői az útkeresés al­kotó igényével kértek szót vagy ezzel a szándékkal^ ad­ták be írásos javaslataikat. A politika megújulása irán­ti elkötelezettségüket tükröz­te, hogy a tervezethez kap­csolódó véleményüket több­nyire átfogó elgondolások kereteiben fogalmazták meg. Mintegy 600 észrevétel, in­dítvány érkezett. Ezt gazda­gították az alapszervezetek, kollektívák és egyes szemé­lyek levélben eljuttatott ja­vaslatai. A Baranya megyei küldöttcsoport közösen ki­dolgozott javaslatokat nyúj­tott át a szerkesztőbizott­ságnak. A bizottságnak számos, igen értékes javaslatot, ész­revételt kellett mérlegelnie és szövegbe illesztenie vagy pedig úgy foglalni állást, hogy más módon kell azt kezelni. A szerkesztőbizott­ság úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi helyzetben a párt­értekezletnek néhány sors­döntő társadalmi-gazdasági­politikai kérdésre, a meg­újulás feltételeinek kialakí­tására kell összpontosítania Ehhez pedig a párt és a politikai rendszer megújítá­sa s a gazdasági reformfo­lyamat következetes tovább­vitele szükséges. Ezért javasoljuk a küldöt­teknek, fogadják el, hogy a dokumentum e kérdésekre összpontosít és elsősorban a párt soron levő feladatait fogalmazza meg. Ehhez kapcsolódva alakíthatják ki önállóan programjaikat az állami és társadalmi szer­vezetek is. Néhányan kez­deményezték: értekezletünk döntsön arról, bogy a XIV. kongresszusig készüljön el az új pártprogram, ügy gondoljuk, nem lenne cél­szerű innen megkötni a ke­zét a következő kongresz- szusnak; előre eldönteni fel­adatait. A pártprogram elő­készítésére a szükséges elemzéseket azonban el kell végezni. Ezt ajánljuk rögzí­teni az állásfoglalásban. A vitában egyértelműve vált, hogy a fordulat, a re­form és a megújulás sikerre vitelének ma kulcskérdése désék sokoldalú vizsgálata, elemzése, és megvitatása után, széles mérlegelés alap­ján hozzák meg döntéseiket. Végezetül kijelentette: Kérem a pártértekezletet, hogy fogadja el az állásfog­lalást, amely nagyon fontos területeken pontosan megje­löli a cselekvés irányát, a párt feladatait, s lehetővé teszi, hogy a jövőben ennek megfelelően egységes szel­lemben dolgozzunk. Töb­ben kijelentették: mű­ködő szocializmust akarunk. Mivel ma is működik, én hozzáteszem: a mi célunk a jól működő szocializmus. a párt vezető szerepének korszerű értelmezése, belső viszonyainak és működésé­nek megújítása — emlékez­tetett Berecz János. — Töb­ben a szervezeti szabályza­tot érintő javaslatot tettek. Ezek többsége mérlegelendő a további elemzéseknél. Ké­rem az értekezlet jóváha­gyását, hogy a javaslatokat a megválasztandó Központi Bizottság rendelkezésére át­adhassuk, hiszen annak fel­adata azon munkabizottság kiküldése, amely kidolgozza javaslatait az új szervezeti szabályzatra. A politikai intézmény- rendszer átfogó reformját sürgette és támogatta a vi­tában felszólalók és az írás­ban leadott hozzászólások túlnyomó többsége. A vita tapasztalatai alapján a szer­kesztőbizottság szükséges­nek látja határozottabban megfogalmazni a politikai reformok fő irányát. A szocialista pluralizmus az egypártrendszer keretei között — és ezeket rögzíti az új javaslat — fejlődésünk jelenlegi szakaszában a nép- hatalom érvényesülésének és gyakorlásának egyszerre feltétele és eszköze. A nép­hatalom azt jelenti, hogy a szocializmus talaján je­lentkező különböző tartalmú politikai érdekek fejlődé­sünk jelenlegi szakaszában egyaránt érvényesíthetők, kompromisszumokon nyug­vó politikai érdekintegráció útján. A néphatalom érvé­nyesítése feltételezi, hogy a politikai érdekek pluraliz­musa a politikai intézmény- rendszerekben is megjelen­jen. Ha nincsenek meg a politikai érdekek kifejező­dési lehetőségei, és nincse­nek meg a társadalmi part­neri viszonyon nyugvó egyeztetési eljárások, nem érvényesülhet torzulás nél­kül a hatalom népi jellege sem. Lukács János, Kádár János, Grósz Károly és Gyenes András az értekezlet szüne­tében Ez a magyar nemzet érde­keinek legtisztességesebb szolgálata. Kádár János főtitkári vi- taösszefoglalóját követően az elnöklő Hámori Csaba be­jelentette, hogy a szerkesztő- bizottság összegezte az ál­lásfoglalás-tervezet módo­sítására tett javaslatokat, és ezek figyelembevételével át­dolgozta a dokumentumot. Az állásfoglalás-tervezet átdolgozott változatát ezután minden küldöttnek kiosztot­ták. Harminc perc szünet következett, hogy a résztve­vők a szöveget ismét tanul­mányozhassák. — A munkásosztály veze­tő szerepének egyértelműbb megfogalmazását igénylők­nek igazuk van abban, hogy a hatalom népi jellegének erősítése nem csorbíthatja a munkásosztály érdekeinek érvényesülését — hangsú­lyozta a szerkesztőbizottság elnöke. — Ezzel egyidejűleg rá keíl azonban mutatnunk, hogy a szocializmus gazda­sági, tulajdon- és érdekvi­szonyai hazánkban is össze­tettebbek, sokszínűbbek, mint amit le tud fedni az elmúlt évtizedekben kiala­kult és működő politikai in­tézményrendszer. _ Mára elodázhatatlan f eladattá vált a politikai be­rendezkedés szerkezeti át­rendezése — állapította meg. — Reformokkal kell módo­sítani a politikai hatalmat megvalósító mechanizmust. Az átalakítás iránya a part vezető szerepére épülő, tör­vénybe foglalt munkameg­osztáson nyugvó, több dön­tési centrumú politikai rend­szer kiépítését jelenti. Az átdolgozott állásfoglalás­tervezet a politikai intéz­ményrendszer szükséges át­alakításának fő irányait je­löli csak ki. A politikai in­tézményrendszer megújítá­sa a magyar társadalom szerves fejlődésének ered­ménye lehet, nem követhet­jük el a régi hibát, nem húzhatunk előre elméleti sé­mát a valóságra. _ A miniszterelnök elvi­leg felvázolta, miként mű­ködhet a kormány önállóan a párt által megfogalmazott politikai fővonal erőterében. Ennek gyakorlati kidolgozá­sa azonban még előttünk van. A szocialista politikai rendszer demokratikus in­tézményeinek kiépítése, me gerősítése nagyszabású, átfogó jogszabályalkotó te­vékenységet is igényel. A szocialista építés gyakorlatá­nak megújításakor meg kell őriznünk mindazokat az ele­meket, amelyek tartósnak bizonyultak. A szocializmus­nak vannak valós, válto­zatlanul érvényes alapele­mei amelyekre a társadal­mi szükségleteket minden eddiginél következeteseb­ben szolgáló, hatékony es demokratikus társadalom­építési gyakorlat szilárdan támaszkodhat. Az útkereséssel együtt jár, hogy az új jelenségek meg­közelítésében, értelmezésé­ben alternatív, egymástól el­térő, többféle válasz szület­het.'Pártértekezletünk is bi­zonyság arra, hogy az út­keresés nehézségei nem te­ríthetnek el bennünket a társadalomépítés gyakorla­tának megújítására irányu­ló szándékunktól, és csakis vitákban alakulhat ki a re­formok fő iránya. Többen hangsúlyozták a társadalom tudatfolyama­tainak, a közgondolkodás és az ideológiánk megújításá­nak szükségességét. Nem­csak a vitákban tett észre­vételek ösztönöznek a poli­tikai ideológia szerepének újragondolására, hanem a radikálisan megváltozott tár­sadalmi-politikai-gazdasági helyzet is. Tudatában va­gyunk, hogy az ideológia nem vállalkozhat a jövőben elérni kívánt társadalmi ál­lapotok és folyamatok rész­letekbe menő leírására, a társadalmi és politikai élet minden jelenségének magya­rázatára. De segíthet és se­gítenie is kell abban, hogy megújulási törekvéseink tör­ténelmi léptékűek lehesse­nek. Az állásfoglalás-terve­zetben foglaltakkal össz­hangban az ideológia fel­adata tehát az, hogy értel­mezze a szocialista társada­lom viszonyait, működési folyamatait, tárja fel a fej­lődésben megnyilvánuló el­lentmondások természetét, kritikailag értékelje azokat, s legyen elgondolása azok feloldására. A szerkesztőbizottság egyetért Hámori Csabával, a KISZ Központi Bizottsá­gának első titkárával abban, hogy az ifjúság helyzetének kérdései nem jelennek meg valóságos politikai súlyuk­nak megfelelően az állás- foglalásban. Társadalom- és ifjúságpolitikai gyakor­latunk megújítására van szükség ahhoz, hogy az if­júság helyzetében meglevő mai feszültségek egy része megoldódjék, s a gazdaság hatékonyságában elérendő fordulat teremtheti meg az ifjúságpárti reformfolyama­tok kibontakozásának alap­elemeit. Mégis azt javasol­juk, hogy az ifjúság hely­zetével való folgalkozást ne a dokumentumban elfoglalt terjedelmével mérjük. Jogosan észrevételezték a felszólalók az olyan terüle­tek nehezebb helyzetét, mint a tudományos kutatás, a művelődés, az egészségügy. Támogatva az állásfoglalás­tervezet megállapításait ja­vasoljuk, hogy e területek halaszthatatlan fejlesztésé­nek konkrét mértékeit, mód­ját és technikáit a költség- vetési reform keretében dol­gozzák ki, az érintett terü­letek képviselőit vonják be a tárgyalásokba. A vitában számos hozzá­szóló foglalkozott a gazda­ság problémáival, de nem kérdőjelezték meg az állás- foglalás megállapításait. A vita megerősítette — össz­hangban a dokumentummal —, hogy legfontosabb fel­adatunk a Központi Bizott­ság 1987. július 2-án elfoga­dott kibontakozási, valamint a Minisztertanács — Or­szággyűlés által jóváhagyott — stabilizációs munka- programjának végrehajtása. A szerkesztőbizottság el­nöke biztosította az értekez­letet arról, hogy az állásfog­lalásba be nem épített ja­vaslatok sem vesznek el. A bennük levő mondanivalót egy későbbi időpontban te­matikusán feldolgozzák, majd javasolta, hogy a kül­döttek bízzák meg a megvá­lasztandó Központi Bizottsá­got: mérlegelje, miként épít­hető be a munkatervbe az összegzett javaslatcsokor, fe­lelősen döntse el, a körül­mények mit tesznek lehető­vé, milyen feladatok vállal­hatók fel. Berecz János a továbbiak­ban leszögezte: — A viták­ból, a különböző vélemé­nyekben megmutatkozó azo­nosságokból, a megújulást kikényszerítő törekvések­ből, az állásfoglalás-terve­zetből s a határozattá emelt dokumentumból kirajzolód­nak politikai vonalunk fő elvei és irányai. Ennek cél­ja és tartalma a szükséges fordulat, reform és megúju­lás követelménye, vagyis az, hogy a társadalmi élet min­den területén, ahol szüksé­ges, radikálisan is felgyor­sítsuk a reformfolyamatot. Az MSZMP országos érte­kezlete 4 ellenszavazattal és 9 tartózkodással elfogadta a párt feladatairól és a politi­kai intézményrendszer fej­lesztéséről szóló állásfogla­lást. A határozathozatallal be­fejeződött az első napirendi pont tárgyalása; a pártérte- kezlet zárt üléssel folytatta munkáját. A zárt ülést követően a pártértekezlet ismét plená­ris ülést tartott. Az elnöklő Kádár János Gyuricza Lász­lónak, a szavazatszedő bi­zottság elnökének adott szót. Gyuricza László tájékoz­tatta a küldötteket és a meghívott vendégeket arról, hogy az MSZMP országos értekezlete zárt ülésén újra­választotta a Központi Bi­zottságot és a Központi El­lenőrző Bizottságot. (Tagjai­nak névsorát az 5. oldalon, a Politikai Bizottság és a titkárság tagjainak fényké­pét és életrajzát a 6. olda­lon közöljük.) Az országos pártértekezlet Kádár Jánosnak, a párt elnökének zárszavával ért véget. Kedves elvtársnők, elvtár­sak! Megítélésem szerint a pártértekezlet háromnapi kemény munkával eredmé­nyesen elvégezte feladatát. Határozattá emelte útmuta­tó állásfoglalását a párt fel­adatairól, politikái intéz­ményrendszerünk toyább- fejlesztéséről, s újjáválasz­totta a párt vezető szerveit. Köszönetét mondok a ve­zető testületekből most ki­váló elvtársaknak hosszú időn át becsülettel és tisz­tességgel végzett munká­jukért, s magam is szeretnék szívből gratulálni a párt ve­zető szerveibe újonnan meg­választott elvtársaknak. Egészséget, sikereket kívá­nok mindnyájuknak. Kedves elvtársnők, elv­társak! Tennivalóinkat meghatá­rozza a párt tavaly júliusi gazdasági-társadalmi kibon­takozási programja, a kor­mány múlt év szeptemberé-- ben elfogadott hároméves stabilizációs munkaprog­ramja, s a pártértekezlet irányt mutató állásfoglalása. Nagy és nehéz feladatok vár­nak ránk. Teljesítésükhöz egységes akarat, összefogás kell a pártban s az ország­ban egyaránt. A párt eleget kíván tenni történelmi küldetésének, és a mai napon tanúsította, hogy képes erre. Ennek ér­dekében megújítja a párt­életet, az új követelmények­nek megfelelően alakítja a pártmunka módszereit, s to­vábbhalad a demokratizálás, a reformok útján. Folytat­ja szövetségi politikáját. Összefogásra törekszik a szo­cialista társadalom minden magyar hívével, pártállásra, ideológiai hovatartozásra va­ló tekintet nélkül. Tömöríti a nemzet minden alkotóere­jét nagy történelmi céljaink elérésére, népünk boldogu­lására. A nemzetközi életben együtt akarunk működni szö­vetségeseinkkel, mindazok­kal, akik partnereink a bé­ke és a biztonság megszilár­dításában, az országok és a népek gyümölcsöző kapcso­latainak erősítésében. Végezetül szeretnék kös"ö- netet mondani a pártérte­kezlet küldötteinek, a szer­vezőknek, a hírközlő szer­vek tudósítóinak, a pártérle- kezlet munkájának techni­kai feltételeket biztosító, el­látó szerveknek és más in­tézmények dolgozóinak. Jó egészséget, minden jót, sike­reket kívánok mindnyájuk­nak. Mély meggyőződésem, hogy közös akarattal boldogulni fogunk. Tovább haladunk a szocializmus építésének út­ján, egy szebb, jobb, bizta­tóbb jövő felé. Ezzel a pártértekezlet munkáját befejezettnek nyil­vánítom, az ülést bezárom, és kérem, hogy énekeljük el az Internacionálét! A szerkesztőbizottság jelentése

Next

/
Oldalképek
Tartalom