Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-18 / 117. szám

4 Somogyi Néplap 1988. május 18., szerda A FITT ’88 harmadik napja Szabadidő, sport, testkultúra Mûvirâgesô a sétálóutcában A kirakatrendezők álma A FITT '88 címmel Siófo­kon rendezett tudományos konferencia harmadik nap­ján a szabadidősport egész­ségmegőrző szerepéről, a testmozgás fontosságáról, a tömegsport lehetőségeiről cseréltek eszmét a szakem­berek az aranyparti szabad­idő-központban. Dr. Varga Sabjdn László, az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal elnöke tartott beve­zető előadást az említett té­máról. majd dr. Bojtár Lász­ló főosztályvezető, az AISH- nak azokról a konkrét ten­nivalóiról, terveiről szólt, amelyek az egészségmegőrző programmal kapcsolatosak. Dr. Takács Ferenc kandidá­tus. a Magyar Testnevelési Főiskola tanszékvezető egye­temi docense ..Életmód és testkultúra'’ című előadásá­ban a többi között a társa­dalmi mellett az egyéni fe­lelősséget hangsúlyozta az említett témakörben; dr. Ne- messuri Mihály kandidátus, a magyar egészségvédők sportegyesületének elnöke a sportlétesítményekkel kap­csolatos úgynevezett komp­lex érdekeltség fontosságára figyelmeztetett korreferátu­mában. Szó volt továbbá a „FITT-nes” mozgalom lehe­tőségéről az iskolákban, il­letve a közművelődési intéz­ményekben, s ezzel kapcso­latban a pécsi Apáczai Cse­re János nevelési központ követendő példájára hivat­koztak. A Kaposvári Taní­tóképző Főiskola docense, dr. Walter Károly, az egészség- megőrző öntevékeny diákkör programjáról számolt be, ám az említetteken kívül még sokan szólaltak fel a tanács­kozás harmadik napján. (A Siotour igazgatóhelyettesé­től, Magyarosi Györgytől tudjuk, hogy a Siotour ez­után minden második évben megrendezi a FITT-konfe- renciát, s a mostani tanács­kozás anyagát könyvalakban megjelenteti.) Végül Tóth János, az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának titká­ra értékelte a Siotour ren­dezvényét záróbeszédében. A többi között hangsúlyozta: a konferencia nem töreked­hetett teljességre az egész­ségmegőrzés témaköreinek megvitatását illetően, ám fe­lelősségteljesen, önvizsgálatot indító módon elemezte a mostani helyzetet, miközben kiutat és új lehetőségeket keresett. A tanácskozás ta­pasztalatai feltehetően min­denkit meggyőztek arról, hogy az egészségmegőrzéssel kapcsolatos okkal meghirde­tett társadalmi program ne legyen csupán egy „felülről” irányított kampánysorozat, egy olyan „nekibuzdulás”, amelytől csupán néhány lát­ványos akcióra telik. — Itt éppen az a tét — hangsúlyozta a megyei párt- bizottság titkára —, hogy társadalmi méretű magatar­tásmód és viszonyulásmód változzék, ne az emberek fe­je fölött, háta mögött dőlje­nek el a dolgok, hanem szándékuk, észrevételük hi­telével; saját tettük eredmé­nyeként. Nem nehéz belátni, hogy mai közéletünkben, társadalmi létezésünkben nemcsak az egészségmegőr­zéssel van ez így. Ugyanak­kor a viszonyulásmódok megváltozása. megváltozta­tása nem egyszerűen agita- tív felvilágosítás dolga, ha­nem olyan feltételrendszere­ké is, amelyek képesek új igények, értékek, önértéke­lések, minták kialakítására, amelyek — ha lassan is, ha fokozatosan is — felerősíte­nek kedvező tradíciókat, és leépítenek káros beidegződé­seket. Hogy mennyi minden­nel kell számot vetnünk, szembenéznünk ennek során, az igen klasszikusan, gond­jai nagyságában, tennivalói horderejében rajzolódott ki már e konferencia első nap­ján is, amikor képet kaphat­tunk az egészségmegőrzési program legfőbb komponen­seiről, s azt követően pedig szemrevételezhettük ezt az igen sokféle szempontból ki­rajzolt társadalomszocioló­giai teret, melyben e prog­ramnak meg kell valósulnia. Tóth János méltatta a ren­dező idegenforgalmi hivatal ügybuzgalmát, és megkö­szönte a védnök szervek anyagi és szakmai segítségét. 610 ezer forint az életkezdéshez Támogatják az állami gondozottakat Jó ütemben halad az álla­mi gondozottak felülvizsgá­lata a megyében. Dr. Orbán Istvántól, a Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő In­tézet igazgatójától megtud­tuk: a tavalyi, úgynevezett tanulóévvel összehasonlítva az első negyedévben időará­nyosan negyven százalékkal több esetben végezték el az átfogó személyiségvizsgála­tot. A gyámhatóságokra az új családjogi törvény és vég­rehajtási rendeletéi több­szörös feladatot rónak. Egye­lőre nem győzik ezt a mun­kát, mert nincsenek meg ná­lunk a mai körülményekhez szükséges személyi föltéte­lek. — Ehhez kíván a gyer­mek- és ifjúságvédő intézet segítséget nyújtani a hely­színen. Ebben a munkában részt vesznek dolgozóink, a nevelőszülők, a hivatásos pártfogók, a növendékügyi előadók. Meggyorsítják a fe­lülvizsgálatot szóbeli és írott közléseikkel, aztán az iratok, igazolások, bizonyítékok mel­lékelésével. Az állami gondozott gyer­mekek kihelyezése nevelő­szülőkhöz országosan mint­egy harminc százalékkal nö­vekedett. így százból negy­ven van nevelőszülőknél. — Azért tartom ezt fon­tosnak — mondta dr. Orbán István —, mert a somogyi nevelőotthonok tele vannak, ugyanakkor a gyermeklét­szám tizennégy százalékkal nőtt. Éppen ezért most a gondoskodás úgynevezett korszerű változatait alkal­mazzuk a gyakorlatban. A megelőzést például pártfogó kirendelésével segítjük elő. Tizenhárom hivatásos párt­fogó csaknem hatszáz párt­fogolt személyiség fejlődését irányítja; figyelemmel kíséii az iskoláztatását, a munká­ba állítását, a társadalomba való beilleszkedését. — Milyen gondjaik van­nak? — Az önálló életkezdők ré­szére 30 százalékkal keve­sebb a pénz, csak 610 ezer forinttal gazdálkodhatunk. Az első döntés már megszü­letett: 240 ezer forintot for­dítunk az állami gondozot­tak lakásbefizetésére, aztán tartós használati cikkek vá­sárlására, illetve ingatlan- vásárláshoz való hozzájáru­lásra. Van egy olyan javas­latunk, amelynek megvaló­sításában különösen a köz­ségi tanácsok, a KlSZ-szer- vezetek, a vállalatok tudná­nak segíteni nekünk. A mun­kahelyek az úgynevezett el­hagyott házak értéken aluli megvásárlásával hozzájárul­hatnának az állami gondo­zottak családi életének meg­kezdéséhez. Kaposváron százhatvan ál­lami gondozott gyerek tanul szakmát szakközépiskolában vagy szakmunkásképzőben. Nagyatádhoz hasonlóan a megyeszékhelyen is jó vol­na olyan osztályokat indíta­ni, amelyekben — a régi ne­vén mondva — kisegítő is­kolások vannak. Most mind­egyiket általános iskolásnak nevezzük, s nem teszünk kü­lönbséget; tudomásul kell azonban vennünk, hogy az indítás, az alap, a haladás nem egyforma. S azt is, hogy esetleg ezeknek a gye­rekeknek nincs olyan esé­lyük a továbbjutásra, mint Ha különválasztva tanulnak. Hiába ugyanaz a név, ha a papírral, a rendelettel az értelmi szintet nem lehet megváltoztatni. Erre szerin­tem mindenképpen figyel­nünk kell. L. G. Akarva-akaratlanul is megállunk a kirakatok előtt. Kíváncsiak vagyunk az áru­készletre, az árakra és sze­retnénk gyönyörködni a ki­rakat szépségében. A Somogykerhez tartozó kirakatokban március óta többnyire a művirágok jel­zik; itt a tavasz ... — Szeretnénk, ha változa­tosabban dolgozhatránk — mondta Pásztor Lászlóné, a Somogyker dekorációs cso­portjának helyettes vezetője. — Sajnos, csak azzal a de­korációs anyaggal tudunk dolgozni, amihez hozzáju­tunk. Nagyon kicsi hazánk­ban a kirakatrendezés hát­téripara. A próbababákat is külföldről kell beszerezni. Ez sokba kerül, ráadásul valu­taigényes. így aztán ragaszt- gatjuk, javítgatjuk a babá­kat, amíg csak lehet. — Ez még a kisebbik gond — kapcsolódott a be­szélgetésbe Kelemen Tamás. — Olyan apróságokra kell hetekig várni, mint a gom­bostű vagy a horgászzsinór. Ezek nélkül pedig nem tu­dunk dolgozni. — A művirágból viszont, úgy tűnik, bőséges a boltok ellátása. Milyen időközön­ként kell átrendezniük a ki­rakatokat? — Általában 3-4 heten­ként, de ha újdonság érke­zik a boltba, akkor azt rö­vid időn belül kitesszük. Je- legleg nyolcán dolgozunk, a többiek szülési szabadságon vannak, illetve katonák. Ke­vesen vagyunk ahhoz, hogy mindig a kellő időben ren­dezzük át a kirakatokat, hisz vidéken is vannak üzleteink — panaszkodott Pásztor Lászlóné. — Hét üzlet tarto­zik hozzám, az egyik a So­Ami az Elnöki Tanács döntése mögött van Űt a bírói pulpitushoz A rendszeres hírlapolvasó az Elnöki Tanács ülései után kiadott közleményekben gyakran olvashatja az alábbi mondatot: „A továbbiakban az Elnöki Tanács bírákat mentett föl és választott meg”. Azt, hogy mi rejlik e mondat mögött, a jogásztár­sadalom bizonyára tudja, az állampolgárok többsége azonban kevésbé ismeri a jogi pálya belső rendjét, szabályait. Ezért az Elnöki Tanács e döntésének előké­szítéséről érdeklődtünk dr. Szűcs Jánostól, az Igazság­ügyi Minisztérium főosztály­vezető-helyettesétől és dr. Pallósi Gizella osztályveze­tőtől. — Kezdjük talán a bíró­sági fogalmazói kinevezések­kel! Az Elnöki Tanács elé kerülő javaslatokat a jelölt több éves kemény munkája előzi meg. A jogi diploma megszerzése után a fiatalok elhelyezkednek valamilyen bíróságon, s mint fogalma­zók kezdik meg a munkát. A fogalmazók kétévi joggya­korlat után szakvizsgázhat­nak. — Az egyéves joggyakor­latot elővizsga követi. Itt olyan tárgyakból kell beszá­molni, mint a munkajog, a bírósági statisztika, a bíró­sági ügyvitel. A második év eltelte után a jogi szakvizs­gabizottság előtt tesz min­denki egységes szakvizsgát. Az állampolgárok további életét sokszor meghatározó­an befolyásoló bírói döntés­nek rendkívüli súlya van, ezért a vizsgák igen szigo­rúak. — Milyen indokkal ment föl bírákat az Elnöki Tanács? — Három indok lehet — válaszol dr. Szűcs János —: nyugdíjba vonulás miatt vagy ha egy bíró más terü­leten kíván tovább dolgozni; nagyon ritkán, de az is elő­fordul, hogy fegyelmi vétség miatt a bíróság fegyelmi ta­nácsa visszahívást indítvá­nyoz. Az elmúlt három év­ben 93-an kérték fölmenté­süket nyugdíjba vonulás miatt. Érdemes megjegyezni, hogy ebből 10 volt rokkant- nyugdíjas. A már több éve bíráskodók egészségi állapo­ta ugyanis az állandó idegi megterhelés, a fokozott mun­katempó, a kifogásolható munkakörülmények miatt gyorsan romlik, ezért kérik fölmentésüket. Ellenkező példát is tudok azonban mondani. Jó néhány kolléga a nyugdíjaztatás után is bí­róként dolgozik tovább. Töb­ben más területén kívánnak tovább dolgozni. A múlt év­ben 109 ilyen esetünk volt: többségük öt évnél kevesebb gyakorlattal rendelkező fia­talok. Az indokok között gyakran szerepel az alacsony fizetés, ugyanakkor a tör­vény minden egyéb kereseti lehetőséget kizár. — Sokakban fölmerülhet a kérdés; miért az Elnöki Ta­nács foglalkozik a bírók vá­lasztásával és a fölmenté­sekkel. Nem lehetne ezt a hatáskört átruházni például a megyei tanácsokra? — Nem, mert ha a helyi szerveknek bármi közük van a bírák' választásához, akkor valamilyen formában befo­lyásolni lehetne a munkáju­kat. Ez pedig a bírói függet­lenséget, a törvényességet sértené. Nagyon fontos az is, hogy az állampolgárok előtt tekintélye legyen a bírónak, rangja legyen a bíróságnak. Az Elnöki Tanács aktusa te­hát ezt is szolgálja — fejez­te be a beszélgetést dr. Szűcs János. L. I. mogy Áruház, amely fölér négy kisebb bolttal. A töb­bieknek is túlzottan sok a tennivalójuk, hisz mindent magunknak kell megcsinál­nunk. Hol van már az az idő, amikor volt asztalosunk, villanyszerelőnk, ablaktisztí­tónk! Ezek a munkák most mind a kirakatrendezőre há­rulnak. — Mi az oka annak, hogy sok kirakat túlzsúfolt, ese­tenként szinte áttekinthetet­len? Laklia Beatrix ezt egy örök „ellentéttel” magyaráz­za. — A boltvezetők, érthető­en, azt szeretnék, ha minél több árut láthatnának a vá­sárlók. Mi azonban tanultuk és tapasztaljuk, hogy a túl­zsúfolt kirakat riasztó is lehet. Sokkal előnyösebb ke­vesebb árut több dekoráció­val kiemelni, s ezzel növel­ni az érdeklődést. Többször úgy tűnt: sikerül erről meg­győzni az eladókat; hagyták, hogy a kirakatot az elkép­zeléseim szerint rendezzem. Azután pedig alig várták, hogy befejezzem a munkát és elmenjek, s az üresen ha­gyott helyeket máris kitöltö­gették különféle árukkal. — ötletekben'nincs hiány. Szaklapokból is meríthetünk, ha a sajátunk elfogyott. Per­sze csak akkor, ha hozzáju­tunk — tette hozzá Kelemen Tamás. — Sokunknak azon­ban csak álom marad, hogy egyszer egy olyan „igazi” kirakatot, a saját ízlésünk szerint berendezhessünk. V. o. RABLÓ A BÍRÓSÁG ELŐTT Baltával támadt az idős párra Patikás Sámuel kaposvári lakos korán lépett a bűnözés útjára; fiatalkorúként már kétszer elítélték. Mind a kétszer lopásért és mind a kétszer „megúszta’’ felfüg­gesztett szabadságvesztéssel. Legújabb bűncselekményé­ért azonban 7 év 5 hónap börtönre ítélte a Marcali Városi Bíróság, és elrendel­te egv korábban felfüggesz­tett szabadságvesztésének végrehajtását is. Patikás Sámuel alig vált nagykorúvá, amikor a sú­lyos bűntettre rászánta ma­gát. A fiatalember tavaly még Gadányban lakott, az idén januárban költözött édesanyjával együtt Kapos­várra. A lakóhelyváltozás után sem hagyta nyugodni egy gondolat: úgy tudta, hogy egy idős gadányi há­zaspárnak nagyobb összegű spórolt pénze van, amelyet otthonukban tartanak. Egy februári estén, amikor a fa­luba ment a régi házban hagyott ruhákért, véglege­sen elhatározta: megszerzi a pénzt. Tervéhez társat is akart szerezni, egy korábbi barátja azonban visszautasí­totta az ajánlatát. A vádlot­tat ez sem tántorította el szándékától. Fölvett egy far­mernadrágot, arra két szö­vetnadrágot, fölülre egy pu­lóvert és édesanyja fekete szőrmebundáját. Ellátta ma­gát csavarhúzóval, konyha­késsel, zseblámpával, nylon- harisnyával és így indult kiszemelt célja felé. Este 11-kor, sűrű hóesés­ben ért az idős házaspár házához. Több ablakot és ajtót szemügyre vett. majd betörte az előszoba ablakát. A csörömpölés után egy kis időre elbújt az istállóban, ahol egy kisbaltát talált. Ma­gához vette a veszélyes szer­számot és visszament az előszobához. Bemászott az ablakon, fejére húzta a ha­risnyát és a hálószobába rontott. Az ágyban fekvő idős asszonytól egyből pénzt követelt. A kitérő válasz után kétszer homlokon ütöt­te az asszonyt a baltával. A koponyacsont ugyan épség­ben maradt, ám az áldozatot így is elöntötte a vér, ré­mülten kiáltott segítségért. A szomszéd szobában levő férje be is nyitott a szobába, ám Patikás a baltával hátul­ról tarkón ütötte. A padló­zatra rogyó öregembert még hátba is vágta, mire a sé­rült eszméletét vesztette. A Vádlott ezután kutatni kezdett a szobában. Felfor­gatta a fiókokat, a szekré­nyeket, s közben újabb ütés­sel akarta arra kényszeríteni az asszonyt, hogy árulja el a pénz rejtekhelyét. Végül az ágyban, egy retikülben találta meg a keresett 100 ezer forintot. Távoztában késsel fenyegette áldozatait, hogy ne merjenek rendőrt hívni. A vádlott Nagyszakácsiba ment egy régi ismerőséhez. Győrfi Imréhez. Itt elmond­ta, hogy mit követett el, és kérte az ismerőst, hogy sze­rezzen számára gépkocsit, amivel Kaposvárra utazhat. A kérésnek a büntetett elő­életű ismerős eleget tett. Patikás az élettársával együtt néhány nap alatt el­költötte a pénzt. Dr. Frányó Zoltán bünte­tőtanácsa a börtönbüntetés mellett kártérítésre is köte­lezte a tettest, továbbá 8 év­re eltiltotta a közügyektől. Mindez a rablásért, valamint az aljas indokból elkövetett súlyos testi sértésért járt. Győrfi Imre vádlottat bűn­pártolásért egy évre felfüg­gesztett 8 hónapi börtönre, valamint 3 ezer forint pénz­mellékbüntetésre ítélték. A másodrendű vádlott íté­lete jogerős. K. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom