Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-16 / 115. szám

1988. május 16., hétfő Somogyi Néplap 5 Élni többféleképpen lehet (Folytatás az 1. oldalról) Az első nap előadásainak sorát dr. Cseh-Szombathy László szociológus, az Aka­démia tudományos igazga­tója nyitotta meg. Elmond­ta: az elmúlt, több mint húsz évben az egészségi ál­lapot romlása oda vezetett, hogy az európai országok sorában fokozatosan háttér­be kerülve ma az utolsó helyet foglalja el hazánk. Ez nem jelent végveszélyt, de fontos, hogy megállítsuk és megfordítsuk a folyama­tot. A felszabadulást követő években — az új egészség- ügyi technika és a gyógy­szerek hatására — olyan eredmények születtek, ame­lyek később aligha ismétel- hetők meg. Ez és az élet- körülmények javulása a halandóság nagymértékű csökkenésével jár. Az élet- körülmények változása lát­ványos volt a 70-es évek­ben is: a halandósági mu­tatók mégis romlottak. Az ellenmondás csak látszóla­gos: a fogyasztás növekedé­sének ugyanis „ára” volt. A nem is luxusigényeket csak a főmunkaidőn kívül végzett munkából származó jövedelmekkel lehetett biz­tosítani. A másik ok, ame­lyet- megemlített, hogy a magasabb szintű fogyasztás biztosítása a környezet erő­teljes szennyeződésével járt. Elég csupán a vízellátás és a szennyvízelvezetés ellent­mondásaira utalni. Harma­dik okként azt jelölte meg az előadó, hogy a mostani nehezebb gazdasági körül­mények között kevesebb jut az egészségügy fejlesztésére is, s ez olyan nehézségeket okoz, amelyekkel nem lehet csak az egyén életmódjának változásával változtatni. — Nem csökkentve a tár­sadalom szerepét és felelős­ségét, feladatunk az is, hogy megvizsgáljuk: mit tud tenni az egyén, a kiskö­zösség az egészségért — mondta. — Előbbre kell jutni a szabadidő jobb ki­használásában, a feszültsé­gek oldásában, a konfliktu­sok kezelésének módjában. Konfliktusainkat hosszú időn keresztül azért sem kezeltük, mert a létezésüket is tagadtuk. Tudni kell: az élet konfliktusokkal teli. Csak így nyílik lehetőség a kompromisszumok kezelésé­re. Ezen a téren sok még a lehetőségünk. Kiaknázásuk új irányban indíthatja el a társadalom egészségének hordozását. Makara Péter szociológus az MTA főmunkatársa hoz­zászólásában az egészséges életmód szerepét hangsú­lyozva fejtette ki: a romlás okait nem az egészségügyi ellátó rendszerben kell ke­resni. A munkaképes né­pesség ma napi tíz órát dolgozik. Nálunk a gazda­sági érdek erősebb volt az egészségvédelem érdekénél: mivel hazánkban olcsó a munkaerő, olyan technoló­giát importál a fejlődő ipar, amellyel nagy emberi ter­helés mellett lehet sokat termelni. Elég csak a fél­automata gépsorokra gon­dolni. Ezt a megállapítást támasztja alá a vállalati rehabilitáció mai helyzete is. Szólt az előadó a helyi társadalmi élet feszültséget oldó és ezáltal egészséget megőrző hatásáról, kifejtve: újraélesztése nem megy könnyen, nem elég hozzá az egyszerű politikai aka­rat, hanem több támoga­tásra is szükség van. Az egészségmegőrző társadalmi program sem lehet egyedül az egészségügy feladata, s a sikerhez szükség van az ágazati (koordinációra, és olyan állami politikára, amely tudatosan előtérbe helyezi az egészséget, támo­gatja az önszervező, önte­vékeny közösségi akciókat. Dr. Kulcsár László szo­ciológus, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem tan­székvezető docense, az élet- körülmények. az életmód változásának tendenciáját vizsgálta kisebb közössé­gekben. Kifejtette, hogy a terhek növekedése a csalá­di költségvetés átcsoporto­sításával jár, s először ép­pen a szabadidőre, a sport­ra fordítható összegeket csökkentik. Véleménye sze­rint éppen ezért kell támo­gatni azokat az öntevékeny kezdeményezéseket, ame­lyek segítenek a probléma megoldásában. A megoldás­ra ugyanis többféle lehető­ség van, de élni is többféle­képpen lehet. v A tanácskozásnak ma az idegenforgalom és az egész­ségmegőrzés lesz a témája, a konferencia zárónapján pedig a mozgásgazdag élet­mód és az egészségmegőrzés kapcsolatáról lesz szó. megkezdődik a vámosképzés, és két év múlva beindul a kétnyelvű magyar—német szakos oktatás. Hagyományteremtő balla­gás volt a szombati a barcsi gimnáziumban. Feigli Fe­renc. tanácselnök ez alka­lomból leplezte le a népi fa­faragó, Ürmös István Élet kapuja című munkáját. A most ballagok búcsúzóul ez előtt fogtak kezet Káplár Adolf igazgatóval és Szóvári Adéllal, a diáktanács elnöké­vel. Könnycseppek hullot­tak, emlékeket idéztek ak­kor is, amikor társai nevé­ben Szaholcs Judit búcsúzott a gimnáziumtól és a diák­társaktól. Az ünnepségre el­jött Losonczi Pál, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnöke, a Központi Bizottság tagja, és valamennyi barcsi isko­la vezetője. Virágesővel, édes-bús dalokkal BÚCSÚ AZ ISKOLÁTÓL Az igazgató, két diáknak, emlékül különjutalmat is át­adott. Szabolcs Judit mind­végig kitűnő bizonyítvánnyal büszkélkedhetett. Közgaz­dásznak készül. Tóvári Jó­zsef, az országos tanulmányi versenyen kémiából jeleske­dett. Ö az Eötvös Loránd Tudományegyetemre jelent­kezett. Nevük, mint vala­mennyi végzős társuké, réz­táblán került föl az iskola kapujára, amelyen áthaladva elköszöntek az alma mater­től. A ballagókat azonban a hét végén még nem annyira a távoli jövő foglalkoztatta, mint inkább a jelen : az élmé­nyekben gazdag iskolaévek után a felkészülés a felsőfo­kú felvételire, avagy a mun­kakezdésre. Az idén első al­kalommal ballagtak a ne­gyedikesek a szeptemberben avatott barcsi gimnázium­ban. Szombaton a barcsi gim­názium csengője a .'19 fiúnak és lánynak utoljára szólalt meg. Ma ismét az iskola­padba ülnek, hiszen meg­kezdődnek az írásbeli érett­ségi vizsgák. Ezúttal elő­ször, hiszen csak négy év­vel ezelőtt kezdődött újra Barcson a gimnáziumi kép­zés. Egy évvel ezelőtt avat­ták fel intézményüket, ad­dig afféle társbérletben vol­tak a szakközépiskolásokkal és szakmunkástanulókkal. Az első tanévet 62-en kezdték, mostanra 39-en maradtak. Ök kiállták az első nagy próbát. Hogy mi lesz velük az. érettségi után? Tizenné­gyen jelentkeztek továbbta­nulásra. A végzősök egvhar- madának már van munka­helye, a többiek reményked­nek, hiszen az. érettségi bi­zonyítvány mellett a lá­nyoknak gyors- és gépíró, a’ fiúknak számítástechnikai szakképzettsége is lesz. Az új gimnázium következő ta­nulói kicsit nagyobb lehető­ségekkel léphetnek majd az (■leibe, mert szeptemberben Somogybán hétszáznegy­ven gimnazista és több mint nyolcszáz szakközépiskolás búcsúzott szombaton az is­kolától. Ballagtak a hétvé­gén a szakmunkásképző in­tézetek és a szakiskolák vég­zős diákjai is: szám szerint ezernyolcszázan. A marcali szakmunkásképzőben most először végez tizenkét me­zőgazdasági gépszerelő, ,a barcsi szakmunkásképző­ben pedig tizenhárom cipő­felsőrész-készítő. A változó igények nyomon követhetők az. iskolákban is. Úttörőszínpadok mogyoi találkozója Kaposváron A Kicsi Zöld Tündér és a Mennyetjárt diák Pénteken délután Kapos­váron a Latinca Sándor Művelődési Központ folyo­sója mesebeli világgá vál­tozott. Fenséges királyok és rakoncátlan diákok, hős oroszlánok és bátor állat- szelidítők, öreg anyókák és félénk királykisasszonyok, izmos hegyhengergetők és rút sárkányok vonultak áz öltözőkből a színpadra. A területi úttöroszemlek bemutatóinak legjobb szín­játszói gyűltek össze, hogy műsorukkal szórakoztassák a zömében gyermekekből álló nézősereget. Elsőként a taszári általá­nos iskola diákjai mutattak be egv kedves Lázár Ervin mesét. Bruckner Szigfrid, a hős oroszlán a „szörnyűsé­ges lyukas fogával”, hol fájdalmas bánatáról mesélt társainak, hol pedig támadó haragjával fenyegette őket. A társulat — bár csak egy éve alakult — igazi kis te­hetségeket villantott fel. A gyerekek hálásan megtap­solták az ismert figurákat, a beszélni nem tudó Döm- dödöm, a fogtömésért ese­dező nyuszi, az esetleg Ló Szerafin nagy sikert aratott. Ezután következett a ta­lálkozó egyik legkiemelke­dőbb produkciója, a BA- GAUSZ — a barcsi Gábor Andor Úttörő Színpad — Mennyetjárt diák című elő­adása. Mint későbbi beszél­getéseinken kiderült, a né­zőseregnek is nagyon tet­szett a részeges Lujza né- ném és a „jámbor életet élő” Rébi anyó vitája: me­lyikük az istenfélőbb. A Lujzát alakító kislány erő­teljes hangja, érthető szép beszéde betöltötte a néző­teret is. A szentéletű, agya­fúrt diák is kedves, tehet­séges figurája volt a jele­netnek. A boglárlellei általános iskola tanulói Karinthy Röhög az osztály című je­lenetét mutatták be. A ko­rukra jellemző bájjal adták elő az ismert történetet, ám kissé fiataloknak tűntek a feladat megoldásához. ötletes, kifejező jelmezek és díszletek jellemezték a balatonszabadi általános is­kola 5. a osztályának a produkcióját. Kedvesen me­sélték el. hogyan lesz a szomorú várból kacag-vár, a szépséges, de szomorú ki­rálykisasszonyokból boldog at'ä. A nagyérdemű köszönté­sével kezdődött a s-iófoki 4. Sz. Általános Iskola 6. a osztályának a „frenetikus’ produkciója. A világhírű cirkuszban két konferanszié — remekbeszabott alakítás­sal — vonultatta föl a si­vatagi díszpéldány tevét, az éhes nílusi krokodilt, de ta­núi lehettünk szenyor Bam­ba és a bika küzdelmének is. A jól választott zenekí­séret, valamint a közönség buzdítása forró hangulatot teremtett. S hogy mennyire élvezték az ifjú színjátszók az előadást, arról a legyő­zött bika nevetéstől rázkó­dó figurája tanúskodott. A csiszolt beszédtechnika, a mozgás és a zene harmó­niája tükröződött a bala­tonszabadi általános iskola kreatív szakkörének bemu­tatójában. A találkozó egyik legkitűnőbb alakítása volt az — udvari bolond szerint — „koronás hülye”, a bu­gyuta mamuszos király megformálása. Végül a leghumorosabb jelenetet a kaposvári Toldi Általános Iskola művészeti szakkörétől láthattuk. A hófehérke és a hét törpe paródiájának az elején a „ki legyen a hófehérke” dilemmával küzdött a „fő­rendező”. A gyerekek nagy tapssal jutalmazták a hö­rögve horkoló hófehérke, a hét helyett öt törpe bájosan előadott jeleneteit. Az előadások között a résztvevő kisdiákokkal be­szélgettünk. Találkoztunk Bruckner Szigfriddel, azaz Metzger Melindával, aki sa­ját bevallása szerint is ha­rapós. — Én Mikkamakka va­gyok — vágta rá kérdé­sünkre a gyönyörű kéksze­mű, cicaarcú kislány — vagyis Dósa Gabriella. — Nagyon élvezzük ezt a Lá­zár Ervin jelenetet. A BAGAUSZ tagjai már több éve „színészkednek”, a Lujza nénje fejéről lekerü­lő kendő bájos, rózsaszín masnis kislányt takart. — Ez a jelenet a mi Bánk bánunk, szinte mindig mű­soron van, a közönség na­gyon szereti — mondta Szi­lágyi János, a színpad ve­zetője. A siófokiak előadásában az egyik konferansziét az apró termetű, szinte lányo­sán szép arcú Dónucz László alakította. — Nekem a balatonsza­badi kreatív szakkör pro­dukciója tetszett a legjob­ban — válaszolta kérdé­sünkre az értelmes tekinte­tű, hetyke bajuszú „cirkusz­művész”. Mónos Norbertról, a bo­londos királyról pedig ki­derült, hogy négy napja műtötték a karját, a vastag gipsz azonban nem zavarta remekbeszabott alakítását. A találkozón valamennyi résztvevő oklevelet és pénz­jutalmat kapott a nagyszerű bemutatókért, amelyekkel valóban élményt szereztek a szépszámú nézőseregnek. Tamási Rita

Next

/
Oldalképek
Tartalom