Somogyi Néplap, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-14 / 114. szám

4 Somogyi Néplap 1988. május 14., szombat Fontos a feddhetetlenség, a kiváló pedagógiai ériék A vizsgabiztos nem mumus Kellemes munkakörülmé­nyekről gondoskodott a me­gyei tanács közlekedési osz­tálya a járművezető-vizsga- biztosak számára. A kapos­vári Berzsenyi utcában levő régi épületben Forintos Lász­ló vezetésével két főállású vizsgabiztos látja el a mun­kát, a kihelyezett siófoki irodában pedig egy. Rajtuk kívül nyolcán társadalmi munkában dolgoznak. — Sokan nem ismerik, mi is a vizsgabiztos feladata, hatásköre — mondja Forin­tos László. — Előfordul, hogy még illetékes helyeken is összetévesztenek bennün­ket az Autóközlekedési Tan­intézettel. A vizsgabiztosok szakmai szempontból önál­lóan dolgoznak, hatósági jogkörrel. Közvetlen irányí­tásunkat a megyei tanács közlekedési osztálya látja el, a főfelügyeletünk Budapes­ten van. A feladatunk: a közúti járművezetők vizs­gáztatása elméletből és gya­korlatból. Havi 220—250 esetben foglal helyet a gép- járművezető melletti ülésen a vizsgabiztosunk, s minősíti a kezdő gépkocsivezető rá­termettségét, tehetségét. Szomorú statisztika, hogy sikéres vizsgát, első „neki­futásra", a tanulók 65—70 százaléka képes csak leten­ni. A sikertelenség oka sok esetben a „lámpaláz”, de gyakran előfordul az is: nem veszik komolyan az el­méleti fölkészülést, legyinte­nek, „úgyis megtanulom majd a forgalomban”, s nem fordítanak kellő időt a ta­nulásra. Előfordult az is, hogy azon az elven, hogy az egész úgysem fontos, olajos­piszkos ruhában ülnek be a KRESZ-vizsgákra, később pedig csodálkoznak, miért nem értek el eredményt. — Gondolom, ennek nem elsősorban a nem megfelelő öltözék az oka. — Természetesen nem. De jellemző, hiszen külső meg­jelenésükkel is azt bizonyít­ják: nem érzik fontosnak az elméletet. A vizsga pártat­lan. A vizsgabiztosaink a tudást, a rátermettséget, a felelősségteljes magatartást minősítik. A vizsgabiztosok­nak pedig sokféle követel­ménynek kell megfelelniük, minden évben szervezett formában továbbképezik magukat. Nemcsak a szak­mai tárgyakból tesznek újabb és újabb vizsgát, ha­nem pszichológiai ismere­tekből, s a vizsgáztatás mód­szertanából is. Kritérium a vizsgabiztosok feddhetet­lensége, annál is inkább, mi­vel a vizsgázók egy része úgy gondolja, igazságtalan döntés született akkor, ami­kor részére nem javasolták a jogosítvány megadását. Előfordult, hogy följelentet­ték a vizsgabiztost, sőt ha ritkábban is, de néhányan még vesztegetéssel is kísér­leteztek. Napirenden van a megyei vizsgabiztosok után­pótlásának a kérdése is. Fe­lelősséget vállalunk a kép­zés minőségének javításáért, ennek érdekében például ta­nácskoztunk azoknak a szakiskoláknak az oktatói­val, akik a mezőgazdasági vontatókra képeznek jármű­kezelőket. — Az ügyfélforgalom is jelzi: sokan fordulnak önök­höz. Évente 40—50 ezer em­ber keresi föl a Berzsenyi utcai irodát. Mit tesznek a szolgáltatási színvonal eme­lésének érdekében? — Szerdánként nyújtott ügyfélfogadást tartunk, este negyed hétig állunk ügyfe­leink rendelkezésére. Ezen­kívül kulturált körülmények között fogadjuk a vizsgázó­kat, ezzel is segíteni szeret­nénk feloldani a szorongá­sukat. Távlati terveinkben szerepel az ügyvitel gépi adatfeldolgozása, ezzel nagy­mértékben egyszerűsödne az adminisztrációs munkánk is. K. A. Jól vizsgázott Színesfotó-labor Kaposváron A Kaposvári Szolgáltató Ipari Szövetkezet Május 1. utcai fotóműtermében tavaly december óta működik a színeshívó laboratórium- nyolcmillió forintért vásá­rolták a Colenta típusú hí­vó-nagyító automatát. Múl­túi vannak ä próbaüzemen, és teljes kapacitással dol­goznak. A filmhívó automa­ta három pályán működik, és 25 perc alatt hívja elő a negatívot. Teljesítménye óránként 50 tekercs film. Egyelőre azonban kevés a megrendelés : naponta csak 20—25 tekercs. Ennek az is oka, hogy nem lehet kapni megfelelő minőségű színes filmet: nincs választék a szaküzletekben. A másológép többféle film­méretről képes előállítani fényképet, még a szalagfil­mekről is. A' printert az optimális negatívra programozták be, az ettől eltérőket a kezelő korrigálja : a jelzéseknek megfelelően állítja be a szű­rőket. Az alapbeállítást Ko- dak-filmre készítették. Sok a probléma az ORWO színes negatívokkal: a másolóauto­mata beüzemelői próbafil­met vittek magukkal az NSZK-ba, hogy teszteljék és elkészítsék azt a programot, amellyel a gép ezekről is jó minőségű másolatot tud ké­szíteni. — Az automata import vegyszerekkel dolgozik — mondja Tanács Zsófia labo­ratóriumvezető. — A szövet­kezet valutakeretet kapott a vásárlásra. A szervizt NSZK- beli szakemberek végzik : szerződésünk szerint a be­jelentést követő negyven- nyolc órán belül megérkez­nek a műszerészek, s kija­vítják^ a hibát. Háromnapos határidővel vállaljuk a fil­mek hívását, a nagyítást, de sürgős esetben még aznap ki tudjuk adni a kész képe­ket. Január a tanulás időszaka volt, mégis 16 ezer képet készítettek. Azóta dinamiku­san emelkedik a termelés, áprilisban már 25 ezer szí­nes fényképet adtak át a megrendelőknek. Az auto­mata azonban ennél jóval többre képes. Szerződést kö­töttek a marcali fényképész­műteremmel és a Zselic Áruházban működő felvevő­hellyel. Bővíteni igyekeznek a szolgáltatást. Tervezik, hogy igény esetén heti két alkalommal túrajáratot in­dítanak a Balaton-partra a színesfilmek összegyűjtésé­re. PIACI KORKÉP ÁRÖRÖMÖK Több kellemes meglepe­téssel is szolgált tegnap a kaposvári hetipiac. Az egy hete 110 forintért mért kar­fiolt most 50-ért kínálták. 40 forintra mérséklődött a kígyóuborka ára, s a ková- szolnivalót is adták 50-ért. 6 forint volt az új sárga­répa csomója, kétszer ennyi a vegyes zöldségé. Aki nem sokat válogatott, 5-ért is szert tehetett fejes salátára. Nem annyira az árával, mint újdonságával hódított a 34 forintos zsenge káposzta. 150-ért kaphattunk volna szemrevaló paradicsomot. Kapósabb volt a darabon­ként 6—10 forintba kerülő zöldpaprika. 12 forint a fes- tenivalóan szép hónaposre­tek, 8-at kóstál az ehető. Kívánatos volt a 200 forintos kilónkénti áron most elő­ször megjelenő cukorborsó. A háziasszonyok okkal gya­nították, hogy a jövő hétre elérhetőre apad majd az ára. Négy forint volt a spenót és 5—6 a zöldhagyma cso­mója. 8-ért ajánlottak egy teniszlabdányi karalábét. A primőrök szerezte örömbe a téli zöldségfélék drágasága miatt vegyült némi üröm is. 15 forint volt a burgo­nya, 18—20 a főzőhagyma kilója. Ez alkalommal is palántákból volt a legna­gyobb a kínálat. A sokféle paradicsom- és paprikasarj- ból 4—6 forintért válogat­hattunk, ám a dinnyepalán­ta darabját 20-ra tartották. (Ez nem sok jót jósol a maj­dani dinnyeárakkal kapcso­latban. A gyümölcspiacon az al­ma már, az eper még drága. Az előbbit 40, az utóbbit 200 forintért nem vették. Mind­ezek között még a 60 forin­tos aszalt szilva érte meg leginkább az árát. A barom­fipiac egyetlen jó híre, hogv 1,50-ért is kaptunk tojást. Alaposan megkérték viszont árát a szárnyasoknak. A pe­csenyecsirke kilója helyen­ként már 80 forintba került. 240-ért kínáltak egy kakast. 170-ért egy testes tyúkot. Változatlanul kapós az élő hal: 100-ért pontyot és 70 forintért amurt ajánlot­tak. Ez alkalommal a ballagás miatt mertek 25 forintot kérni a szegfűért, 40-et a gerberáért, sőt 60-at a kard­virágért. Aki nem adott a flancra, 10 forint körüli áron is vehetett egy csokor mar­garétát, törökszegfűt vagy gyöngyvirágot. B. F. I _________________KAPOSVÁRI történetek A titokzatos Kritériusz A nyolcszázas évek vége felé, a kaposvári Népnaptár- ban Kritériusz aláírással rendkívül szellemes és érde­kes írások jelentek meg. A többi, semmitmondó, göre- gáboros iromány mellett él­mény volt a Kritériusz-írá- sok olvasása. Irt apróbb tár­cákat, kritikákat a város ve­zetőiről, meséket, szellemes, élcelődő hangú költeménye­ket. A szerző igazi nevére so­hasem derült fény, titkát senki meg nem fejtette, pe­dig évtizedekig kutattak utána. Csak arra nem gon­doltak a kutatók, hogy ezek az írások az idő alatt jelen­tek meg, amíg Ujváry Ferenc apátplébános Kaposváron te­vékenykedett, 1881 és 1900 között. A nagy tekintélyű papra senki sem gondolt, pedig akik ismerték kalan­dos ifjúságának történetét, könnyen rájöhettek volna a titok nyitjára. Ujváry Ferenc Devecser- ben született, 1843-ban. Ap­ja szabómester volt. Szülei papnak szánták; Veszprém­ben, majd Székesfehérváron tanult. Ottani diákévei alatt írt egy színdarabot, s emiatt kicsapták az intézetből. — Mi lesz belőled, édes fiam? — kérdezte tőle a fe­gyelmi eljárást vezető igaz­gató. — Színész leszek, ha pap nem lehetek — válaszolta a kicsapott diák, és elmarad­hatatlan hegedűjével a hóna alatt, fütyörészve kisétált az intézet kapuján. S lett belő­le mind a kettő. Először a vándorszínészek viszontag­ságos életét próbálta meg. Apja a pandúrokkal keres­tette; azok egv ekhós sze­kérről szedték le, amint ép­pen egy majom társaságá­ban aludt, betegen. Visszakerült az iskolába, de most már Szegedre. Az ottani főgimnáziumban érett­ségizett, majd a központi papneveldébe ment, Buda­pestre. 1871-ben szentelték pappá. Először szülőfalujá­ban, majd Pápán káplános- kodott, ezután helyezték Ka­posvárra plébánosnak. Hamarosan nagy tekin­télyre tett szert a hívek kö­rében, bár sokan — „néme- tes szelleme" miatt — nem kedvelték. Nevéhez fűződik Kaposvár fejlődésének igen sok mozzanata. Tagja volt a megyei bizottságnak, a gim­názium választmányának és a város képviselőtestületé­nek. 1883-ban kerületi espe­ressé, 1884-ben apáttá ne­vezték ki. Tizenkilenc évi kaposvári működése alatt számos egyházi és világi épület létesítésében műkö­dött közre. Ö építtette a plé­bánialakot, a Keleti temető­ben az Anna kápolnát és 1886-ban, a régi barokk templom lebontása után a Nagyboldogasszony plébá­niatemplomot a Kossuth té­ren — ezért megkapta a Ferenc József rend lovag­keresztjét. Kaposfüreden átalakíttat­ta a templomot, iskolát épít­tetett. Nevéhez fűződik a donneri kálvária és templom felépítése is. A régi, még az 1700-as években készült kál­váriát az 1872-es vasútépí­tés során összedöntötték, s a töltéshez szükséges földet onnan hordták el. (A mai Bartók Béla. Géza és Zrínyi utca által bezárt területen volt.) Helyette építtette fel az új kálváriát, 1892 és 1903 között. A kálvária stációi­nak szobrai igen értékesek: tiszafafaragások, Ringel- disch tiroli faragóművés/ műhelyében készültek. U.j- váry közhasznú tevékenysé­gének eredménye a Sétatér­szépítő Egylet megalakítása; ez volt a mai Városszépítő Egyesület elődje. Emellett sok írása jelent meg. írt a pesti élclapokba is; Neuburger Kóbi néven nem egy humoros ötlet je­lent meg tollából. Kaposvárról Veszprémbe helyezték 1900-ban, székes- egyházi kanonoknak. Egy­ben ö volt Veszprém plébá­nosa is. Ekkor már fáradt ember volt, idegbaj kerítet­te hatalmába. 1907 júniusá­ban halt meg a kőszegi sza­natóriumban. Veszprémben van eltemetve. Ő volt a ti­tokzatos Kritériusz. Lévai József Késeid asszonyok A férjek védték őket a tárgyaláson A bírósági tudósítások gyakran névvel, lakóhellyel, ítélettel kezdődnek, hogy egyértelmű legyen, ki a vád­lott és mit követett el. Most azonban olyan esetekről lesz szó, amikor a jelenségre szükséges fölhívni a figyel­met és nem az elkövetők személyére. Bűntettekről van szó ezúttal is, ám külö­nös módon a bírósági tár­gyalóteremben maguk a sér­tettek és a tanúk is azt igye­keztek bizonyítani: a vád­lottak a tulajdonképpeni ál­dozatok. Sok családban napjainkra sem szűnt meg a feleség ki­szolgáltatottsága. Gyakori, hogy a férj akarata dönt. és a férj szenvedélyei hatá­rozzák meg a család min­dennapjait. Ebből a helyzet­ből a feleség gyakran házas­sági bontóperrel menekül. Miközben akadnak olya­nok, akik vélt vagy apróbb sérelemért is megindítják a válópert, sokan még pokoli­nak nevezhető családi kö­rülmények közepette sem szánják rá magukat a válás­ra. Próbálkoznak, „gyűrőd- nek" éveken át. Mígnem egy­szer elfogy a türelem vagy elhatalmasodik a kétségbe­esés. Ilyenkor előfordul az is, hogy a feleség az évek során elszenvedett testi és lelki bántalmazások hatásá­ra kést emel arra, akivel egy életre összekötötte ma­gát. Ez az erőszakos „kiút­keresés" az utóbbi időben nem számít ritkaságnak. A megyei bíróságon két hét le­forgása alatt két ilyen ügy is volt. Mindkét esetben középko­rú “asszony ült a vádlottak padján. Egyikük takarítónő, a másik vállalati osztályve­zető. Eltérő az iskolai vég­zettségük, más az ’ életfor­ma. Közös vonás viszont az, hogy előéletük feddhetetlen, gyermekeket neveltek föl tisztességesen, s jónak mond­ható anyagi körülmények közepette élnek. Életük, sor­suk azonos abban is, hogy mindkettőjük férje iszákos. Az egymást nem ismerő két család életében sok a hasonló vonás. A képlet a következő: a férj — elsősor­ban a „haveri kör" hatására — évek óta ivott. Idő múl­tán a családi együttélés egy­re lehetetlenebbé vált. A nap nap után ittasan haza­térő férj magatartása miatt fokozatosan romlott a család közérzete. Az asszony már- már rápillantásra is meg tudta állapítani a lakásba lépő férjről, mikor mennyit ivott, s összeszorult gyo­morral. feszült idegekkel várta, mikor tör ki az újabb botrány. Ilyenkor jött ugyan­is az a nóta, hogy „semmi sem jó; sem az étel, sem az asszony”. Mindenbe belekö­tött a tántorgó férj. Más­napra a részeg kialudta az egész perpatvart, nem em­lékezett semmire. Csak a rossz közérzet, s az émely­gő gyomor maradt. S ezt el­lensúlyozandó újból a fél­deci ... Az időközben nagykorúvá vált gyerekek édesanyjukat védték. Nagy javulást ők sem tudtak elérni, arra azon­ban mindkét családban si­került rávenni a részeges apát, hogy elvonókúrának vesse alá magát. A gyógy­kezelés mit sem ért, a kúra után folytatódott az ivászat. A drámai kifejlet is azo­nosságokat mutat. Mindkét család disznóölésre készült. A férjeknek ez újabb alka­lom volt az ivásra. Az órák teltével egyre inkább feszí­tette őket az alkohol, s in­dulataikat • trágárságokkal vezették le. Támadásuk cél­pontja: az asszony. Az egész napi munkától fáradt, idegi­leg is kimerült feleségek végső elkeseredésükben az éppen a kezükben levő kést férjükbe vágták. A dráma újabb felvonása: a számonkérés. A bírósági tárgyaláson a férjek sze­mérmesen tartózkodtak a vallomástételtől, hallgatás­sal védték feleségüket. A kórházi felvételi anyagokból azonban kiderült, hogy a férfiak úgy adták elő sérü­lésük történetét, mintha sa­ját maguk szúrták volna meg önmagukat. Bűntudatuk feltámadt, tudták, hogy ők a kiváltói feleségük tettének. A gyerekek, a munkatársak sorra védőbeszédet mondtak az asszonyokért. A feleség — rhindkét tárgyaláson — csöndben sírdogált a vádlot­tak padján. A bíróság mindkét eset­ben enyhítő körülményként vette figyelembe a kát asz- szony kálváriáját. Erőszakos tettükért azonban bűnösnek mondta ki és felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte őket. Az ítélet indoklásában az is benne volt, hogy az el­ítélt is lehet az ügy áldoza­ta. Mindez elgondolkodtató. Fölmentést semmi sem ad­hat az erőszakos cselekede­tekre, ám ez a két történet — és sok hasonló eset — a környezet felelősségét hang­súlyozza. K. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom