Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-14 / 88. szám
2 Somogyi Néplap 1988. április 14., csütörtök A JKSZ KB Elnökségének első nyilvános ülése A JKSZ Központi Bizottságának Elnöksége Belgrád- ban megtartotta első nyilvános ülését, amit a párttagság és a széles közvélemény javaslatait figyelembe véve, a szocialista demokrácia erősítése jegyében a központi bizottság kezdeményezett. A testület első nyilvános ülésére négy újság szerkesztőségének képviselőit hívták meg. Az elnökségi ülésekre meghívottak körét később bővítik. Az ülésen fő napirendi pontként rendkívül fontos kérdés szerepelt: a küldött (képviselő) rendszer 14 esztendős tapasztalatainak összegezése és értékelése. Az elnökség úgy foglalt állást, hogy az alkotmány módosításának részeként a jelenlegi közvetett választások helyett a titkos szavazással, többes jelöléssel lebonyolítandó közvetlen választást kell bevezetni. A testület egyetértett azokkal a javaslatokkal is, hogy a szövetségi képviselöházban az eddiginél fokozottabban érvényesítsék a termelés közvetlen résztvevőinek érdekeit. MEGSZÁLLT TERÜLETEK ^ Washington élesen bírálta az izraeli vezetést Az izraeli hatóságok által az előző napon Dél-Libanonba deportált nyolc palesztin egyikének szülei a ciszjordániai Beita faluban, az izraeli hadsereg által lerombolt házuk romjainál felállított sátruk mellett Megalakult az új olasz kormány Rómában szerdán megalakult az új olasz kormány, élén Ciriaco De Mitával, a Kereszténydemokrata Párt főtitkárával. Az Olasz Köztársaság történetében ez a 47. kormány, ezt is öt párt (a Kereszténydemokrata, Szocialista, Szociáldemokrata, Republikánus és Liberális) alkotja. A pártok közötti erőviszonyok szempontjából alapvetően nem történt sok változás az előző kormányhoz képest. De Mita kabinetjében tizenöt kereszténydemokrata miniszter foglai helyet (a miniszterelnökön kívül), a Szocialista Párt kilenc taggal képviselteti magát, a republikánusok három, a szociáldemokraták két, a liberálisok pedig egy személyt delegáltak a testületbe. Az új „csapatban” bennmaradt miniszterek közül néhányan más tisztséget kaptak. A már említett Gaspa- rin kívül Amintore Fanfani belügyminiszterből költség- vetési miniszter lett. A belügyi tárcát Antonio Cava irányítja, aki viszont a pénzügyminisztérium vezetését engedte át Emilio Colombó- nak, a költségvetési es tervezési tárca volt birtoklójának. Calogero Mannino, a volt szállítási miniszter ezúttal- mezőgazdasági és erdészeti miniszter lett, Girgio Santuz pedig a közigazgatási minisztérium éléről átkerült a szállítási miniszteri posztra. A korábbi koalíciónak ösz- szesen öt minisztere maradt ki az új listáról: Pandolfi, De Rose, Granelli, Vizzini és Gunnella. Tűzoltóhajók segítségével próbálják megfékezni a gázrobbanás után keletkezett tüzet a hamburgi kikötőben, ahol két személy súlyosan megsérült SZÓVIVŐI BOTRÁNY A Fehér Házhoz akkreditált tudósítók egy része derültséggel, másik része viszont felháborodással fogadta a nagy leleplezést: Reagan jó néhány „nagy mondása” sohasem hangzott el, azokat volt szóvivője, Larry Speakcs találta ki és terjesztette főnöke bölcsességeként az újságíróknak. Spcakes, aki a Fehér Házat otthagyva egy nagy tőzsde- vállalat propagandaigazgatója lett, most< megjelenő emlékirataiban számolt be erről — s külön nyilatkozott az ügyről a The Washington Postnak is. A volt szóvivő meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozta utódát, Mariin Fitzwatert: az elnök sajtómegbizottja felháborodottan bírálta elődjét s kijelentette, ö bizony sohasem vállalkozna ilyesmire. Speakes szabadszájú emlékiratai a kiszivárogtatások alapján már eddig is nagy visszhangot keltettek. Kijelentette például, hogy Reagan felkészítése — meglehetősen ritka — sajtókonferenciáira „a kerék újrafelfedezésével volt egyenlő”. Nem kímélte az elnök feleségét és jó néhány munkatársát sem, s George Bush alelnökről úgy vélekedett, hogy neki nincs önáUó véleménye. Az idézet-botrány azonban túlmegy a szokásos pletyka-emlékiratok szintjén — ugyanis Speakes kritikus fontosságú helyzetekben adott az elnök szájába soha el nem hangzott bölcs mondásokat. Jelentősen nőtt kedd óta a feszültség a megszállt területeken, miután a deportálások elleni tömeges tiltakozást a katonaság brutális eszközökkel igyekszik leverni, Az Egyesült Államok Tel Aviv-i nagykövete élesen bírálta az izraeli vezetést a szélsőséges módszerek miatt. „Mély nyugtalanságunkat fejeztük ki a számos mértéktelenül brutális eset és az éleslőszerek indokolatlan használata miatt” — jelentette ki szerdán Thomas Pickering amerikai nagykövet. Jichak Samir izraeli kormányfő viszont megerősítette, hogy a legnagyobb szigorral kívánják elnyomni a palesztinok tiltakozását, s a washingtoni bírálatok ellenére folytatják a „zavarkeltők” deportálását. „A száműzetés az egyik leghatásosabb módszer a zavarkeltők semlegesítésére, a területek életének normalizálására” — hangoztatta kedd este a televízióban. A deportálások elleni amerikai hivatalos bírálatra utalva kijelentette: „Az Egyesült Államok álláspontja már hosszú ideje ismert. Nálunk Izraelben az emberek másként gondolkodnak. Az egész értelmezés kérdése.” Ariel Sáron, a jobboldal egyik vezéralakja szerdán ugyanúgy támogatásáról biztosította a deportálásokat, mint előző nap Simon Pe- resz. (Hétfőn a jobboldal nyomására újabb nyolc palesztint száműztek Libanonból, s további 12-re vár hamarosan ugyanez.) Gépeltérítés: a terror láncolata Amikor Mark Appleby, egy brit nyomdavállalat ügynöke 1983. decemberben kuvaiti robbantásokról olvasott az újságban — ha olvasta egyáltalán —, bizonyára nem sejtette, hogy négy és fél év múlva e távoli események következményeibe kis híján beleőszül. A múlt héten még Thaiföldön nyaralt nővérével, majd hazatérőben Bangkokban felszállt a kuvaiti légitársaság Boeing—747-es gépére. A gépet terroristák kerítették hatalmukba, és a rémítő kaland azóta is tart. Előbb Iránban, majd a ciprusi Larnacán szálltak le, most már Algírban vannak. Hét arabul beszélő fegyveres profi terrorista sok utast szabadon engedett, de kettőt már megölt. A tárgyalások mindeddig eredménytelenek. A gépeltérítők nem engednek:Ku- vaitban bebörtönzött 17 társuk szabadon bocsátását követelik. A terroristák nem most kezdték háborújukat a kuvaiti emírség ellen. 1983. decemberben hat pokolgép robbant a kuvaiti fővárosban, öten meghaltak, 61 ember megsebesült. A robbanószer- kezeteket az amerikai és a francia követségnél, valamint egy villanyerőműnél és a repülőtéren helyezték el. A véres tettet az Iszlám Szent Háború nevű szervezet vállalta magára. Ennek tagjai iraki és kuvaiti síiták, az iszlámnak ahhoz az arab világban kisebbségi, évszázadokon át elnyomott irányzatához tartoznak, amely Irán^ ban viszont többségi és ma az államot uralja. Az említett terrorszervezet az iráni iszlám forradalmat tartja példaképének, és azzal dicsekszik, hogy Irán támogatja törekvéseiket. A kuvaiti hatóságok is iráni támogatásra gyanakodtak, és a szervezethez tartozás, illetve a merényletben való részvétel vádjával szigorú börtönbüntetésre ítéltek 17 síitát. Az ő szabadon enÖtszáz amerikai üzletember Moszkvában Moszkvában megkezdődött a szovjet—amerikai kereskedelmi és gazdasági tanács éves közgyűlése. A két ország közös társadalmi szervezete ez, amelynek amerikai részről 280 nagyvállalat a tagja, ezek az Egyesült Államok nemzeti össztermékének egynegyedét adják. A mostani ülésszakon a tanács fő feladata annak elősegítése, hogy a peresztrojka adta nagyobb üzleti lehetőségeket kihasználják. A tanácskozásra érkezett az üzletemberekkel együtt William Verity amerikai kereskedelmi miniszter, aki szovjet kollégájával, Konsztantyin Katu- sevvel, a kapcsolatok kereskedelempolitikai részleteit tekinti át. Ami a kereskedelem frontjait illeti, a kérdés most az: bekövetkezhet-e áttörés a kereskedelmi kapcsolatokban, bővíthető-e a forgalom és hogyan, hiszen a Szovjetunió mindössze 0,5 százalékkal részesedik az Egyesült Államok kereskedelméből, az Egyesült Államok pedig alig több mint 1 százalékkal a szovjet külkereskedelemből. Az amúgy is alacsony szintű forgalom értéke tavaly tovább csökkent. James Giffen, a tanács amerikai elnöke a Pravda vasárnapi számában megjelent interjújában úgy véli, hogy a forgalom gyorsan felfuttatható akár évi 10—20 milliárd dollárra is, ennek azonban feltételei is vannak. A Pravda riporterének arra a kérdésére, hogy milyen ..panaszkönyvet” állítanak össze, amely szovjet részről akadályozza az együttműködést, Giffen lényeges hátráltató tényezőként említette, hogy a bürokrácia szövevényes hálójában elsikkad a személyes felelősség, a szovjet kereskedők üzleti kultúrája hiányos. „Miért kell egy értekezleten 20 embernek részt vennie, ha végül egy hoz majd döntést?” — kérdezi Giffen. Nincs kellőképpen átgondolva a Szovjetunióban létesítendő vegyesvállalatok ügye sem — mondta. Nem egészen így ítéli meg a kétoldalú kereskedelem akadályait Georgij Arbatov akadémikus, a szovjetunióbeli Egyesült Államok és Ka- nada-kutató Intézet igazgatója az Izvesztyijában megjelent cikkében. A neves politológus elismeri, hogy a brezsnyevi pangás időszakában sok hiba történt szovjet részről is. Véleménye szerint a hidegháború időszakában hozott szovjetellenes diszkriminatív intézkedések változatlanul érvényben vannak. Az a tény, hogy a mai napig nem alkalmazzák a legnagyobb kedvezmény elvét, megtagadják a hitelek folyósítását és nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva megtiltják több áru Szovjetunióba irányuló exportját, nem teszi a Szovjetunió számára vonzóvá az Egyesült Államokban folytatott kereskedelmet. A Szovjetunió nem tudja beszerezni a csúcstechnológiájú termékeket az Egyesült Államokból, bár maga is magas műszaki kultúrájú ország, ahonnan az Egyesült Államok több licencet vásárol, mint amennyit ide elad — mutatott rá Arbatov. A szovjet akadémikus szerint a világgazdaságban végbemenő átrendeződések is egyre inkább arra késztetik az Egyesült Államokat, hogy változtasson eddigi politikáján. Mint Arbatov fejtegette, az Egyesült Államok, az EGK és Japán termelése gyorsabban nő a fizetőképes piacoknál, termékeik egy részét nem tudják értékesíteni. A fejlődő országok hatalmas adósságaik miatt felvevőpiacként már nem jönnek számításba. Az amerikai irányváltást a Szovjetunióban végbemenő átalakulási folyamatok is sürgetik — hangoztatta Agabegjan akadémikus. A tekintélyes szovjet közgazdász az Ekotaszsz-nak adott nyilatkozatában elmondta, hogy a szovjet gazdaságpolitikai célkitűzések szerint a 90-es évek közepére az ország önellátó kíván lenni az alapvető élelmiszerekből. Ez a folyamat valójában már a felére csökkent. Figyelembe véve, hogy a Szovjetunióba irányuló amerikai export zöme mezőgazdasági termék, nagy kérdés, hogy mi marad a kivitelből? Agabegjan arra is felhívta a figyelmet, hogy a" szovjet ipar, mindenekelőtt az élelmiszer- és csomagolóipar megújításra vár, ehhez a nyugati berendezések nagyarányú importját is számításba vették. Még nagyobb üzleti lehetőségekkel kecsegtet Szibéria és a Távol-Kelet gazdaság- fejlesztési programja. A Szovjetunió 15 év alatt 250 milliárd rubelt kíván beruházni e területeken. E fejlesztésben a nyugati vállalatok részvételének kilátásait a Tengizpolimer- program érzékelteti. H. Gy. gedésüket követelik a géprablók most. Az első gépeltérítés ezután 1984-ben történt. A terroristák hatalmukba kerítettek egy kuvaiti gépet, és a tehe- ráni repülőtéren szálltak le vele. 17 társuk elengedését követelték és megöltek két amerikai utast. Végül az iráni hatóságok ártalmatlanná tették őket, de a gépet csak 1986. májusban adták vissza Kuvaitnak. 1984 elején 600 iránit kiutasítottak Kuvaitból. 1985. májusban az Iszlám Szent Háború szervezet emberei Libanonból jelentkeztek: hat, ott elfogott amerikai és francia túszért cserébe követelték a 17-ek szabadon bocsátását. A kuvaiti kormány akkor az iráni vezetéssel próbált tárgyalni, és készséget mutatott engedményekre, ha Irán beszüntetné a terrorszervezet támogatását. Irán azonban erre nem volt hajlandó; pontosabban cáfolta, hogy befolyása lenne a szervezetre Így a tárgyalások nem vezettek semmilyen eredményre. Most a szervezet ismét a libanoni francia és amerikai túszok megölésével fenyege- tődzik, ha a géprablóknak bántódásuk esnék. Tíz nappal később az Iszlám Hangja szervezet — az Iszlám Szent Háború egyik ága — egy iraki tagja robbanószerrel megrakott autóval merényletet kísérelt meg a kuvaiti uralkodó ellen. Az emír sértetlen maradt. Kuvait és Irán viszonya egyre romlott, és azóta is robbannak a pokolgépek. 1985. júniusban két pokolgép 11 ember életét oltotta ki a kuvaiti fővárosban. Folytatódott az irániak kiutasítása, immár tízezres nagyságrendben. Egy évvel később a legfontosabb kuvaiti olajli- nomítót rongálta meg robbantás, Ezt az „Arab Forradalmárok Csoportja” vállalta magára. Tavaly januárban, májusban és júliusban három pokolgépes merénylet történt Kuvaitban egy olaj- finomítóban, egy utazási irodában és egy bevásárlóközpontban. Jelentős károk keletkeztek, hárman meghaltak. Ezeket egy „Mohamed Próféta Kuvaiti Erői” nevű szervezet vállalta. Az emír elleni merénylet szervezésével gyanúsítottakat 1986. júliusban sikerült elfogni. A későbbi merényletek gyanúsítottjaival együtt tárgyalták ügyüket, s tavaly júniusban közülük hat kuvaiti síitát halálra ítéltek. Az ítéletet azóta sem hajtották végre. A mostani géprablás közben folytatott tárgyalásokon állítólag felmerült, hogy ítéletüket börtönbüntetésre enyhítik. Kétségtelen, hogy Iránnak Kuvait sok fájdalmat okozott az utóbbi években. A leggazdagabb olajsejkség, Szaúd-Arábiával együtt eddig legalább 30 milliárd dollár készpénztámogatást nyújtott, és napi 300 ezer hordó olajexport jövedelmét adta át Iraknak, amellyel Irán 1980 óta háborúban áll. Az iráni hadsereg tengeri- és légitámadásokkal már többször megpróbálta elijeszteni az ilyen támogatástól a kis területű, szerény népességű Kuvaitot — mindhiába. Támogatja-e Irán az Iszlám Szent Háború terroristáit? — A teljes igazságot senki sem tudja. Az többé- kevésbé világos, hogy ha nyíltan támogatná őket, ez még inkább növelné az iráni rendszer nemzetközi elszigeteltségét. 1984-ben maguk az iráni katonák tették ártalmatlanná a géprablókat, és az iráni hatóságok most is mindent megtettek, hogy a gép legalábbis mielőbb elhagyja Iránt. Más kérdés, hogy a teheráni hatóságok nem zárkóztak el attól, hogy nyilvánosságra hozzák a géprablók közleményeit, amelyekben azok „imperialista bérencként” szidalmazták Kuvaitot. Mészáros György
