Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-12 / 86. szám

2 Somogyi Néplap 1986. április 12., kedd Kádár János fogadta a jugoszláv kormányfőt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke április 11-én a Parlamentben fogadta Bran- ko Mikulicsot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Ta­nácsa elnökét, aki hivatalos baráti látogatáson tartózkodik hazánkban (Folytatás az 1. oldalról) len hatását, kikezdi politi­kai értékeinket. Megoldásuk egyebek között elmélyültebb gondolkodást, határozottabb cselekvést követel mindnyá­junktól, miközben e kérdé­sek alternatív megközelítése, az élénk viták, véleménykü­lönbségek jelenléte közéle­tünk szerves része marad. A magyar kormányfő hangoz­tatta: gazdasági fejlődésünk feltétele a politikai intéz­ményrendszer korszerűsíté­se. A párt májusra tervezett országos értekezletének fon­tosságát hangsúlyozva dön­tőnek ítélte, hogy megszilár­dítsuk a párt egységét, meg­nyerjük az embereket a párt és a kormány által kijelölt célok megvalósításának. Eh­hez elszánt, következetes, tü­relmes politikára, és azzal összhangban lévő kormány­zati munkára van szükség — i-melte ki. A miniszterelnök a továb­biakban megállapította, hogy kapcsolataink a csaknem há­rom évtizede lefektetett, a szocializmus építésének kü­lönböző útjait, országaink el­térő nemzetközi helyzetét tiszteletben tartó szilárd alap­elvei kiállták az idő próbá­ját. A magyar—jugoszláv együttműködés az élet min­den területén eredményesen, számos vonatkozásban példa­mutatóan fejlődik. Igaz, az árucserében a növekvő bel­ső gondok és külgazdasági feltételek kedvezőtlen alaku­lása miatt némi visszaesés tapasztalható, azonban a meglévő jelentős tartalékok hasznosításával ez a folya­mat megfordítható. A tudományos, kulturális és oktatási együttműködés területét érintve a magyar Bevezetőül köszönetét fe­jezte ki a szívélyes fogadta­tásért, s hangoztatta meggyő­ződését, hogy a mostani lá­togatás — miként az eddigi találkozók — hasznosan já­rul hozzá a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság és a Magyar Népköztár­saság közötti baráti kapcso­latok, a termékeny együtt­működés további erősítésé­hez. A két ország viszonya jó példa arra, hogy a nem­zetközi helyzetből adódó kü­lönbözőségek ellenére miként lehet egyenrangúan együtt­működni a kölcsönös meg­becsülés alapján. Kapcsola­tainkat a függetlenség, a szuverenitás, a területi in­tegritás, a belügyekbe való be nem avatkozás és a bel­ső fejlődésben alkalmazott gyakorlat tiszteletben tartá­sa jellemzi. Az ilyen eszme­cserék jó alkalmat kínálnak ahhoz, hogy időről időre át­tekintsük, megvitassuk az együttműködés alakulását, illetve azt, hogy milyen lé­kormányfő hangoztatta, hogy mindkét országban szép számmal találhatók közös ér­dekű történelmi és kulturá­lis emlékek, amelyek meg­óvására kölcsönösen gondot fordítunk. Példásnak tart­juk, 'hogy magyar és jugo­szláv részről egyaránt az ál­lamközi kapcsolatok lénye­ges elemeként kezeljük a nemzetiségek egyéni és kol­lektív jogainak biztosítását; a Jugoszláviában élű ma­gyar és a Magyarországon élő horvát, szerb és szlovén nemzetiség az országainkat összekötő szálaikat erősíti. A jövőben is minden lehetősé­get meg kell adnunk szá­mukra ahhoz, hogy megőriz­zék nyelvüket, kulturális hagyományaikat, s rendsze­pések szükségesek a kölcsö­nös érdekeken nyugvó kap­csolatok előremozdításához. A kontaktusok elmélyíté­sében vannak még kihasz­nálatlan lehetőségek, ám a szándék töretlen a gazdasá­gi együttműködés javítására. A kapcsolatok bővítésére egyebek mellett a közös be­ruházások, a termelési koo­peráció, a harmadik piacon való közös fellépés, vala­mint a tudományos és tech­nológiai fejlesztés terveze­teinek valóraváltása kínál jó lehetőséget. A kormányfő hangsúlyosan szólt arról, hogy nem csupán állami és pártszinten, hanem a külön­böző szervezetek és állam­polgárok között is sokoldalú kapcsolatok létesültek a kul­túra, a tudomány, az okta­tás, a tájékoztatás, az ide­genforgalom és a kishatár- menti forgalomban. Megelé­gedéssel hangsúlyozta, hogy az együttműködés elmélyí­tésében a Magyarországon élő horvát, szerb és szlovén rés kapcsolatot tartsanak az anyanemzetekkel. Az időszerű nemzetközi kérdésekről szólva Grósz Ká­roly hangsúlyozta, hogy a fő folyamatok megítélésében kormányaink nézetei azono­sak, egymáshoz közelállóak. Pártunk és kormányunk nagyra értékeli Jugoszlávia aktív tevékenységét az el nem kötelezett országok mozgalmában, az európai fo­lyamat kedvező alakításában. Ez alkalommal is üdvözöl­jük a balkáni országok első, jugoszláv kezdeményezésre létrejött külügyminiszteri ér­tekezletét, amely új fejeze­tet nyithat a térség orszá­gainak sokoldalú együttmű­ködésében — mondta vége­zetül Grósz Károly. nemzeti kisebbség, valamint a JSZSZK-ban élő magyar nemzetiség fontos szerepet játszik. A két országban élő nemzetiségek a baráti kap­csolatok erősítésének fontos tényezői. Kifejezte meggyő­ződését, hogy a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése az eddiginél is kedvezőbb hely­zetet teremthet zavartalan fejlődésükhöz. Branko Mikulics a nem­zetközi helyzetet érintve po­hárköszöntőjében kiemelte, hogy mindkét ország a ma­ga módján és lehetőségeihez mérten tevékenyen hozzájá­rul a nemzetközi együttmű­ködéshez és biztonsághoz. Jugoszlávia el nem kötelezett országként őszintén támogat minden, a béke és a bizton­ság megőrzésére, a fejlődő országok gyorsabb fejleszté­sére, a fegyverkezési hajsza leküzdésére és a leszerelésre irányuló erőfeszítést. Hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezett országok te­vékenysége e célok valóra- váltásához pótolhatatlan és jelentős hozzájárulást nyújt. Rámutatott arra is, hogy a nukleáris potenciál csökken­téséről és az atomfegyverzet kitelepítéséről szóló első megállapodások reményt ad­nak az egész nemzetközi kö­zösséget nyomasztó egyéb gondok megoldására is. A kormányfő aggasztónak ítél­te, hogy a nemzetközi gaz­dasági viszonyok problémái­ra és a fejlődő országok egy­re súlyosabb helyzetére még mindig nem terjed ki a nem­zetközi kapcsolatokban megnyilvánuló kedvező fej­lődés. Az adósságok kérdése a nemzetközi gazdasági kap­csolatok létfontosságú prob­lémája. Hangoztatta, hogy e gondok megoldása csak a fejlődő országok gyorsabb fejlesztésével, a tartozások visszafizetését szolgáló fel­tételek megteremtésével le­hetséges. Az adósságok kér­dése egyetemes jellegű, meg­oldása az adósok és a hite­lezőik közös felelőssége. Branko Mikulics végezetül a közelmúltban megtartott belgrádi miniszteri értekez­let tapasztalatairól szólt, ki­fejezve meggyőződését, hogy e térség példaképül szolgál­hat a vitás kérdések megol­dásához. A díszebéd után Németh Károly, az Elnöki Tanács el­nöke a Parlament Munká- csy-termében fogadta Branko Mikulicsot. A találkozón je­len volt Györke Sándor és Rudolf Sova. Hivatalos, baráti látogatá­sának befejeztével Branko Mikulics a kora esti órák­ban elutazott hazánkból. A jugoszláv kormányfőt és kí­séretének tagjait Grósz Ká­roly, Villányi Miklós és Őszi István búcsúztatta a nemzeti lobogókkal díszített Ferihegyi repülőtéren. A bú­csúztatáson jelen volt Györ­ke Sándor és Rudolf Sova. Branko Mikulics válasza Újabb tárgyalóé NEM TELJESÍTIK A KÖVETELÉSEKET Hétfőre virradóan ismét tárgyalt a kuvaiti Boeing el­rablóival a PFSZ ciprusi irodájának vezetőhelyettese. A megbeszélés rövid volt, a palesztin politikus mindössze 5 percig tartózkodott a múlt kedden elrabolt kuvaiti re­pülőgépen, amely péntek óta vesztegel a ciprusi Larnaca repülőterén. A ciprusi kormány szóvi­vője, Akisz Fantisz közölte, hogy a palesztin politikus a géprablóknak újabb üze­netet adott át a nicosiai kormánytól. Az üzenet tar­talmát a szóvivő nem fedte fel, de kijelentette, hogy a tárgyalásokon bizonyos új elemek merültek fel, s re­ményét fejezte ki, hogy a géprablók pozitív választ ad­nak a javaslatra. De hogy a megbeszélések hoznak-e eredményt, az csak kedden derül ki — mondta a cipru­si kormányszóvivő. A géprablók a korábbi tár­gyalásokon javasolták, hogy szabadon engednek 20 fog­lyot, ha a ciprusi hatóságok hozzájárulnak a gép üzem­anyaggal való fel töltéséhez. A ciprusi és a kuvaiti ható­ságok ezt nem fogadták el. A ciprusiak ragaszkodnak ahhoz, hogy a feltöltésért cserébe a géprablók az ösz- szes túszt engedjék szaba­don. Kuvait továbbra is eltö­kéltnek mutatkozik a gép­rablás ügyében. Az emír, Dzsabir sejk gyilkosoknak és terroristáknak nevezte va­sárnap a géprablókat. Az iszlám konferencia szerve­zetének tanácskozásán mon­dott beszédében ismét meg­erősítette, hogy nem teljesí­ti a légikalózok követeléseit, és nem engedi szabadon a merényletekért bebörtönzött 17 arabot. Megbélyegezte a gépeltérí­tést az Arab Liga is. Liga külügyminiszteri tanácsko­zásának végeztével vasárnap kiadott rövid nyilatkozat a kuvaiti gép elrablását ter­rorista cselekménynek ne­vezte. Amerikai és francia fog­lyai kivégzésével fenyegető­zik az Iszlám Dzsinád (Szent Háború) elnevezésű szélső­séges libanoni szervezet arra az esetre, ha Cipruson a ■hatóságok megrohamoznák a kuvaiti repülőgépet. A liba­noni szervezet három fran­cia és két amerikai állam­polgárt tart fogva. ÁPRILIS 12: Áz űrhajózás napja Kerim Kerimovnak, a Szovjet Űrhajózási Állami Bizottság elnökének nyilatkozata A Szovjet Űrhajózási Ál­lami Bizottságot 1965-ben alapították, s elsőszámú fel­adata a Szojuz űrhajó ki­próbálása volt, Ezután a bi­zottságot a Szojuz űrhajó felhasználásának irányításá­val bízták meg. — Hogy mostanában mi­vel 'foglalkozunk? Most dol­gozik a harmadik állandó expedíció a Mír állomáson. Ez a csapat — akárcsak az előző, amelynek vezetője Jurij Romanyenko volt — szintén hosszú időt tölt a kozmoszban. Hogy milyen hosszú lesz ez az idő, erre az első két Mír-expedíció munkája eredményeinek gondos tanulmányozása alapján tudunk választ ad­ni. Ez az egyik fő felada­tunk. A másik, hogy megvonjuk a Jurij Romanyenko vezet­te expedíció közel egyéves repülése során végrehajtott tudományos kísérletek mér­legét. A bizottságnak to­vábbi fontos feladata az em­ber tartós űrbéli tartózkodá­sára vonatkozó kutatások eredményeinek értékelése. A naprendszer kutatásáról van szó, amely csak hosszú időtartamú expedíciók segít­ségével valósulhat meg. El­sősorban egy Mars-utazás szerepel a tervek között, de persze még a Holdon sincs minden felkutatva. Tisztázni keli tehát azokat a feltételeket, amelyek lehe­tővé teszik, hogy az ember kibírja az ilyen expedíció­hézkedést. Sokaknak meg­győződése, hogy csak így le­het megoldani az ember tar­tós űrutazását. Hogy igazuk van-e azoknak, akik így vélekednek, azt majd a kí­sérletek döntik el. — És hogy állunk a Marsra repülés műszaki fel­tételeivel? Elképzelhető, mi­lyen hatalmasnak kell len­nie ennek az űrhajónak, vagy komplexumnak ahhoz, hogy eljuttassa az expedí­ciót a Marsra és vissza. Ho­gyan képzelik el egy ilyen hatalmas test felbocsátását? — Valóban, a bolygóközi komplexum tömege lényege­sen eltér majd azoktól, ame­lyeket most állítunk össze a földkörüli pályán. Az ösz- szekapcsolt Mír—Progressz— Kvant—Szojuz együttes tö­mege 50 tonna körül van, a Marsra pedig mintegy 800 tonnás szerelvényt kell kül­deni. Ez technikailag meg­valósítható. Az Energia hor­dozórakéta tavaly májusi felbocsátása bebizonyította, hogy képesek vagyunk ilyen „vonatot” összeállítani. Eh­hez az kell, hogy a földkö­rüli pályán 7—8 elemet kap­csoljuk össze, s úgy indítsuk el a Mars felé. Megoldhatók a repülés többi műszaki fel­tételei is, és az egész kivi­telezhető lenne a jövő szá­zad elején. —Ez annyit jelent, hogy a Szovjetunió elvben önállóan képes megszervezni egy ilyen expedíciót? Kerim Kerimov, a Szovjet Űrhajózási Állami Bizottság el­nöke a bajkonuri űrközpontban interjút ad a szovjet rádió és televízió tudósítójának kát. Jurij Romanyenko kö­zel egy évet töltött az űr­ben, és jól van: erről ta­núskodnak az orvosi és bio­lógiai vizsgálatok. De nem­csak az adott űrhajós szer­vezetének sajátosságairól van szó, hanem elsősorban azokról a komplex felada­tokról, amelyeket a repülé­sek elmélete és gyakorlata alapján állítunk össze. Szó van itt a fizikai előkészítés­ről, az orvosi ellátásról, a lé­lektani kikapcsolódásról és természetesen a komfortról és az élelmezésről. Mindez azt jelenti-e, hogy máris képesek vagyunk mindezeket az ember szá­mára biztosítani? Nem, nem jelenti ezt, már csak azért sem, mert például csak a Föld—Mars útvonal oda­vissza 2,5—3 évig tart. Nincs kizárva, hogy olyan hatások, amelyek 11 hónap alatt nem jelentkeztek, negatívan hat­nak a szervezetre az időtar­tam megháromszorozása ese­tén. Ilyen tényező például a zaj, hiszen az űrállomáson sok berendezés, felszerelés, műszer dolgozik, ezekben sok a mozgó alkatrész, s ezek bizony zajt keltenek. A szak­embereknek az a véleménye, hogy ez ártalmas lehet az emberi szervezetre. Tehát feladatunk, hogy csökkent­sük a zajt. Ennél bonyolultabb prob­léma a súlytalanság. Arról van szó, hogy a hajón, vagy az állomáson meg kell te­remteni a mesterséges ne­— Csak elvben. Eddig még ugyanis nem esett szó a vál­lalkozás gazdasági oldaláról. A 'kozmikus expedíció ugyan­is csillagászati költségek­kel jár. A szakértők külön­böző összegeket neveznek meg, de még a világ leggaz­dagabb országa sem képes a megnevezett összegek leg- szerényebbikét sem elkölteni erre a célra. ' — Milyen irányba fejlődik várhatóan tovább az űrku­tatás? — Mindenekelőtt már ma is tapasztalható, hogy lassan szétválik a közeli és a távo­li világűr kutatása s ez a fo­lyamat erősödni fog. Az előbbi az ember földi életét fogja szolgálni, segít a boly­gó erőforrásainak jobb ki­aknázásában, a jobb hír­közlés kialakításában, s le­hetővé teszi, hogy a súlyta­lanság körülményei között értékes tulajdonságokkal rendelkező anyagokat nyer­jünk. A távolabbi űr kutatása pedig ugyancsak több ágra bomlik majd. Az egyik ezek közül a világűr, a kozmosz kutatását szolgálja majd, a másik pedig a naprendszer feltérképezésében segíti az embert. Az emberek hozzá­láthatnak majd az új lakhe­lyek kereséséhez, lakhatóvá teszik az emberi életre egye­lőre alkalmatlan bolygókat, mint például a Holdat, a Marsot és a Vénuszt. Egy­szóval: utódaink nem ma­radnak munka nélkül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom