Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-07 / 82. szám

5 1988. április 7., csütörtök Somogyi Néplap ÜLTESS FÁT... Gazdátlan parkok Néhány éve Kaposvár parkjaiban a sétálókat egy tábla fogadta a bejáratnál. A felirat azt hirdette, hogy valamelyik iskola védnöksé­get vállalt a park gondozá­sa, karbantartása, szépítése fölött. Ezeket a táblákat ma hiá­ba keressük, eltűntek. El­tűntek velük együtt a har­sány gyerekcsapatok is, a söprűkkel, gereblyékkel, ásókkal szorgoskodók. Ősszel eltakarították a lehullott le­veleket, tavasszal felásták a gazos virágágyásokat... — Jó kezdeményezés volt; sajnos, a kezdeti lelkesedés gyorsan megcsappant — mondta Farkas László, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatója. — Az első évben sokat és jól dolgoztak a fia­talok, a következő évekre aztán egyre jobban ellapo­sodott, majd az iskolák sor­ra le is mondták a vállalá­sokat. Talán a legfőbb oka az volt, hogy a parkokban végezhető fontosabb munkák idején más elfoglaltságuk volt a tanulóknak. A tava­szi tennivalók idején az év végi vizsgák, az érettségi, a szakmunkásvizsga; ősszel pedig a betakarítási munkák voltak fontosabbak. Érthető, de ezt akkor is tudták, ami­kor elvállalták a feladatot. Teljesen azért nem marad­tunk segítség nélkül: két szakmunkásképző és az Ipa­ri Szakközépiskola diákjai ma is segítenek, ha meg­kérjük őket. Kerítések, hin­ták és más játékok készí­tését, javítását végzik nagy szakértelemmel. — Mi a Gábor Andor téri Park gondozását vállaltuk — emlékezett vissza Király István, az 503. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója. — Egyrészt mi is hibásak vagyunk abban, hogy vége szakadt. Nem fi­gyeltünk rá kellőképpen. A valódi ok azonban abban kereshető, hogy az új okta­tási törvény után az iskolák nagyobb önállósághoz jutot­tak. Vállalkozhatunk, sőt rá is vagyunk kényszerítve, hogy pénzt hozó vállalkozá­sokba kezdjünk, ha jobb körülmények között akarunk dolgozni, tanulni. Olyan' munkákat végeznek tanuló­ink, amelyeknek révénszak- mai rutint szerezhetnek és nem utolsósorban pénzt is keresnek. — Ezek szerint nem is vé­geznek társadalmi munkát? — Természetesen végez­nek. Óvodákban, iskolákban és a parkokban is megjavít­ják a törött hintákat, pado­kat; iskolájukban is ők vég­zik az összes javítást. A múlt évben ez meghaladta a félmillió forintot. Ezek a munkák szorosan kapcsolód­nak a szakmájukhoz. S ez így is van rer ’ n. A szak­értelmet nen*. íylő fel­adatokat oly s ko Iáknak kellene elvá . -oiuk, ahol nem szakmunkásokat képez­nek. Király István véleményé­vel egyetérteni látszik a Ma­dár Utcai Általános Iskola vezetősége. A múlt évben felajánlást tettek a Cente­náriumi park gondozására. — Iskolánkat úgy építet­ték, hogy szinte folytatása a parknak. Ezért megpróbál­tunk olyan körülményeket teremteni, hogy ne különül­jön el élesen tőle — mond­ta Kurucz Jánosné igazgató- helyettes. — Igazgatónknak szívügye a faültetés, s ez meg is látszik az udvarun­kon. Jó időben napköziseink kint játszanak a jó levegőn, tanulnak a közlekedési park­ban; nem nehéz rávenni őket, hogy rendbe tegyék a környezetüket. Fákat, virá­gokat ültettek, ezeket óvják, gondozzák. —- Remélhetőleg a jó pél­da ösztönző lesz. Önök az idén is elvállalták a park védnökségét? — Igen. Ebben az évben is kint játszanak a tanuló­ink, s ha csak annyit tesz­nek, hogy rendet hagynak maguk után, szerintem már ez is nagy segítség. V. o. Megmentett értékek „A hangszert csak szeretni szabad" Leveszi à takarókat a cimbalmokról. Egyiken vö­rös, a másikon sárgaréz, a harmadikon — talán a leg­becsesebben — ezüsthúrok feszülnék. Előkerülnek a ■oimbalomverők, aztán sorra megszólaltatja mindegyiket. Ördöngősen gyorsan jár a keze, pedig közelebb jár a hetvenkilenchez, mint a h etven nyolchoz. — Édesapám nagyon szé­pen muzsikált, tőle ragadt rám a zene szeretete. Rínya- újnépen, ahol születtem, ak­koriban mindenki eljárt a földekre dolgozni, kisgyerek­ként egyedül maradtam ott­hon. Ott állt a cimbalom és én ... Mesélik, hatéves ko­romban már hegedültem. Csak úgy „cigányfülre”, nem kotta után. A nagyobbik fia­mat Kaposvárra járattuk a zeneiskolába, a tanára sze­rint nagyon ügyes volt. Nagyapja tehetségét örököl­te. A tímárai szép jövőt jó­soltak neki. Tizenhatévesen meghált szegény. A kiseb­bik, a késői gyerek inkább autószerelő lett... Majd az unoka! — De hát Zákányi Mihály sem lett zenész — vetem közbe. A házigazda elmosolyodik. Hirtelen nem értem, hogy miért. Mert amikor „készül­tem Zákány! Mihályból”, azt hallottam, hogy volt földmű­ves, postás, állatkísérő, dol­gozott a Volánnál, de arról nem szólt a fáma, hagy mu­zsikusként kereste volna ke­nyerét. — Dehogynem — nevet a gazda. — Persze csak úgy ... Ma azt mondanák, másodál­lásban. Kellett a fizetéski­egészítés. No, de hagyjuk a múltat. Jöjjön, nézze meg a gy űj teményemet ! Lelkesen máéi hangsze­reiről. Arról, hogy a valószí­nűleg asszír-perzsa eredetű cimbalom a cigányság révén került Kelet-Európába. Hogy rangja lett, az elsősorban Rácz Aladárnak köszönhető. — Ezt itt a Schunda csi­nálta Pesten, amazt a Bo- lák, emezt Ratkovics István. H aitvan—h etven—nyolcvan —kilencven éves hangszerek ezek. Mindegyiknek külön története van. Csokonyavi- sontán van egy kis nyara­lónk, ott járt egyszer egy pécsi vendég, tőle hoztam az egyiket darabokban. Volt amelyiket... — Bizony, volt amelyiket az utolsó nyolcszáz forintun- kon vettél meg a cigányok­tól! Arról is mesélj! — szól közbe Manyi néni, a ház asszonya. Aki ma már csak mosolyog azon, amin akkor bizony mérgelődött. Nem mondják, de sejtem, mit pö- .rölhetett a ház asszonya. No, de maradjunk csak ott, hogy az egyik cimbalom, amikor ide került az atádi házba, inkább hasonlított az apró- fára, mint egy hangszerre. Most meg csodaszépen ra­gyog. Ugyan .kivel csináltat­hatta meg Zákányi Miska bácsi ? — Magam hoztam rendbe mindegyiket — hangzik kér­dés nélkül is a válasz. — Honnan a tudás? — Apámtól örököltem. Új orvosi rendelőt építettek Vörsön Társadalmi munkában tervezték, és egy év alatt készült el Vörsön az új ervesi rendelő. Tavaly navember óta korszerű körülmények között fogadhatják a fel­nőtt és gyermek betege­ket aa intézményben. A rendelőt — mely 1,6 mil­lió ferintba került — hamarosan ünnepélyes keretek kötött avatják fel. Csokonairól Irodalomtörténet-kutatók AZ ANEKDOTÁKAT IS GYŰJTIK A Magyar Irodalomtörté­neti Társaság délnyugat-du­nántúli tagozatának kétna­pos ülése kedden délután kezdődött és tegnap délben fejeződött be Kaposváron a tanítóképző főiskolán, Bara­nya, Somogy és Zala megye Irodalomtörténet-kutatóinak részvételével. A társaság regionális ta­gozata tavaly októberben alakult, és Zalaegerszegen volt az első ülés. A .régióhoz kapcsolódó kutatómunka ser­kentését vállalták a tagozat tagjai. Egy évvel ezelőtt Zrí­nyi munkásságáról, most Kaposváron a Csokonai-ku- tatásokról volt szó. A téma neves szakértője, a debrece­ni Szilágyi Ferenc tartott bevezető előadást kedden délután. A három évtizedes kutatómunka tapasztalatait összegezve rámutatott, hogy még tartogat meglepetést a Csokonai-életmű. Néhány műve az utóbbi években ke­rült elő, másokról viszont nemrégen derült ki, hogy azokat nem Csökönéi írta. Szó volt a kedd délutáni ta­nácskozáson Csokonai Keszt­hellyel, a Georgikonnal, il­letve Festeticcsel való kap­csolatáról. A legtöbb újdon­sággal Molnár László Sán­dor, a csurgói gimnázium híres könyvtárának vezetője szolgált előadásában. Sárközy István könyvtáráról legendák keringtek. így, bár jóhisze­mű, de végtére is hamis adatok kerültek „forgalom­ba” Sárközy és Csokonai kapcsolatáról. Azt Sárközy saját maga készítette jegyzé­kéből tudjuk, hogy könyvtá­ra három—.négyezer kötetre rúgott, és ebből mindössze százhetvenet ismert Fülöp Géza egyetemi tanár eddig megjelent munkájában. Mol­nár László Sándor kutatási eredményeként előkerült több 16—17. századi nyom­tatvány, melyből kevés ta­lálható az országban, vagy éppen csak Csurgón ismer­kedhetnek meg vele a fölvi- lágosodás korának kutatói. Ilyen új forrás Keresztury Pál prédikációja, és Beniczky Péter 1664-ben megjelent kö­tete, a Magyar ritmusok. Molnár László Sándor be­jelentette: a csurgói gimná­zium 1992-ben ünnepli meg­alapításának kétszázad!k év­fordulóját. Erre úgy készül a könyvtár, hogy megjelenteti a frissen fölfedezett műve­ket, iratokat, amelyek hasz­nos forrásul szolgálhatnak a kutatóknak. Szilágyi Ferencen kívül Cséby Csaba is szólt azok­ról a Csokonai-anekdotákról, amelyek nyomai ma is föl- lelhetök. Ezek is fontos üze­netet hordoznak, hiszen a legendák is kifejezőek, ko­rokról vallanak. A Csokonai-művek oktatá­sa, a tanulók Csokonai-képe volt a téma a tegnapi ta­nácskozáson. Varga Zoltán, a középiskolai tananyagot te­kintette át kritikusan, To- mory Júlia a kaposvári ta­nítóképző-főiskolások között végzett fölméréséről számolt be. Arra volt kíváncsi, hogy mennyire ismerik a hallga­tók Csokonai költészetét. Laczkó András a költőt So­mogybán ért hatásokról tar­tott fölolvasást. H. B. Gatteros volt a csurgói fű­részeiben. Ügyes kezű em­ber hírében állt. ö javít­gatta ott a környékbeli ci­gányok hangszereit. Nagy­apám meg, pásztorember lé­vén, ugyancsak íarigcsálga- iott. Aztán a sok eltörött hangszerből, kisebb dara­bokból magam is rájöttem sok mindenre... Mennyit ér az efféle tu­dás! Bűfélejtő örömet a ka- tonatársaknak, csekéllyel több élelmet a hadifogság­ban, példát a gyerekeknek. A feleség súgja, hívták Mis­ka bácsit Budapestre is egy szövetkezetihez, de ö nem ment. Pedig a mestervizsgát is — ígérték — könnyen le- tehefte volna, ö maradt. Hu­szonnyolc évvel ezelőtt be­költözött Nagyatádra, a Me­ző utcai házba, s innen az­óta nem akaród zik elmennie. Üldögélünk a műhelyben. Cimbalomverők, vonók, ke­rülnek elő. Maga csinált mindent különböző fákból. Ügyes mozdulatokkal mutat­ja, miiként alakul a fa a bo­rotvaéles gyaluval, finom pengékkel törékeny cimfoa- lomverővé, vonóvá. Néme­lyikhez elefántcsontot hasz­nált. Űgyám! S ennek apró titka van. Valamikor régen elefántcsontból készültek a biliárdgolyók. Amikor elkop­tak, megtöredeztek, ő bizony nem resteilte zsebre rakni. Most ezeket használja föl. A hegedűk húrtartójához mar­ha csontot használ. Ezért az­tán gyákran kell velőscson­tot venni levesnek, hogy utá­na míves mozdulatokkal fa­raghasson belőlük. — Amikor a nagyobbik fiúnk még élt és Kaposvár­ra járt tanulni, majd min­dennap másik hegedűvel meat el. Rácsodálkozott a tanára: hogy is van ez? ö meg büszkén moadta, hogy édesapám csinálta, vagy ja­vította föl őket — meséli Manyi néni. A történet foly­tatása, hogy a tanár eljött a Mező utcai portára. Megle­pődött, hányféle hangszer so­rakozik itt különböző tokok­ban. S ennek csak egyetlen oka lehet, ahogy a házigaz­dám mondta: „... a hang­szereket csak szeretni sza­bad”. Pótolhatatlan értékeket mentett meg, s gyűjtött ösz- sze. Soha egyetlen kiállítás­ra nem hívták, ő meg ma­gától nem merte ajánlani. Megőrizte a Rinyaújnépről hozott egyszerűségét, őszin­teségét. A kincseit. Nagy Jenő met emlékezések Háromnapos eseményso­rozattal emlékeznek meg Ba­latonszárszón József Attila születésnapjáról a hét végén. Szombaton délelőtt rendezik meg a siófoki és a városkör­nyéki KISZ-fiatalok szavaló­versenyét, majd a versmon­dák megyei találkozójára ke­rül sor. Balatonszárszón e. napon délután kiállítás nyí­lik Szőke György festmé­nyeiből és grafikáiból, este ünnepi műsorban emlékez­nek meg a költő születésé­nek nyollcvanharmadiik év­fordulójáról. Vasárnap a ta­lálkozó résztvevői megtekin­tik a balatonszárszói József Attila Emlékmúzeumot, majd koszorúval tisztelegnek a költő szobránál. Hétfőn Fodor András em­lékezik meg József Attiláról, délelőtt pedig versmondó­versenyeket tartanak az ál­talános iskolásoknak; itt rendezik meg a Kazinczy- venseny siófoki és városkör­nyéki döntőjét az úttörők. Délután előadás hangzik el Nagy László költészetéről, Hegedűs D. Géza színmű­vész, a költő verseiből ösz- szeáílított műsorait mutatja be a művelődési házban. 16 órakor gálaműsorral fejező­dik be a háromnapos szár­szói megemlékezés. Új verseskötetek József Attila születésnap­ján az idén is országszerte író—olvasó találkozókat tar­tanak, s a hagyományokhoz híven a könyvkiadók ezúttal is több új kötetet jelentet­tek, illetve jelentetnek meg. A Magvető Könyvkiadó az ünnepre adja 'közre nép­szerű antológiáját, a Szép versek 1987 kötetét. Megje­lent már a Költői jelenlét című könyv is, amely a kia­dónál tavaly közreadott ver­sekből válogat. Az ünnepi alkalomra adták ki a fiata­labb költőnemzedékhez tar­tozó Kántor Péter Hogy nő az ég, és az idősebb költő­társ, Tóth Bálint Nyiss ka­put, angyal! című könyvét. A köznapi lét szakadékai című kötetben Parancs Já­nos űj versei és műfordí­tásai olvashatók. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó négy elsőkötetes szerzőt avat. Fabó Kingának Anesztézia, Lázár Júliának Ujjnyomok, Faludi Áriámnak Szögletes virág, Koppány Zsoltnak pedig Költői színjáték cím­mel jelent meg verseskötete. A Magyar irodaiam gyöngy­szemei sorozatban látott nap­világot Elefániszerélem cím­mel Jékely Zoltán új verses- ,kötete. A Szépirodalmi Könyvki­adó Bihari Sándor Summa, .Niklai Ádám írott kő, Má­tyás Ferenc Tiszavirág éle­tünk, Petőcz András A je­lentés nélküli hangsor, Tóth Eszter A várt váratlan és Zirkuli Péter A fényes pil­lanat című verseskönyvét je­lentette meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom