Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-05 / 80. szám
1988. április 5., kedd Somogyi Néplap Kitüntetések április 4-e alkalmából I ÜNNEPSÉGEK A MEGYÉBEN Tisztelegtek a hősök emléke előtt Emlék a felszabadulásról Ünnepségek országszerte szovjet és a bolgár hősök temetői emlékművénél katonai tiszteletadás mellett. Hamvas János tanácselnök mondott emlékbeszédet. Az ünnepség után a pártbizottság székházában tartott megemlékezésen adták át a kiemelkedő pártmunkát végzőknek a jutalmaikat. Koszor.úzási ünnepség volt a felszabadulási emlékműnél is, ahol a KlSZ-ibizott- ságok helyezték el a kegyelet virágait. Ezt követően Ormai István, a KISZ városi bizottságának titkára kitüntetéseket adott át az élenjáró KlSZ-.szervezetek- näk és fiataloknak. A siófoki üzemek, vállalatok házi ünnepségeket rendeztek a felszabadulás tiszteletére, s kitüntették legjobb dolgozóikat. Tegnap délelőtt 10 -órakor sokan vonultak ki a szovjet hősi emlékműhöz, ahol az iskoláik, intézmények, üzemek képviselői elhelyezték a kegyelet koszorúit. A hősi emlékműnél Kudomrák Ferenc, a városi pártbizottság titkára mondott beszédet..A siófoki ifjúság a KISZ szervezésében Nyimbe látogatott el, ahol sport- és kulturális rendezvényeket tartottak. Tabon a Budaflax Kempingcikk leányvállalata üzemcsarnokában .tartották a felszabadulási ünnepséget. A helyi üzemek, intézmények képviselői szintén ott voltak. Schmuck Ferenc tanácselnök-helyettes mondott ünnepi beszédet. Ezután V. A. Agafonov alezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadsereg csoport képviselője méltatta a két nép barátságát. Somogyi György népfronttitkár kollektív és egyéni kitüntetéseket adott át a -kiváló társadalmi munkáért. A nagyközségi párt- és KISZ-bizottság tegnap délelőtt koszorúzási ünnepséget szervezett Tabon és Bálbonymegy erben. ború idején elhunyt szovjet katonák sírjait. A megemlékezéseken sok helyen ott voltak a szocialista országokból érkezett testvérterületi küldöttségek is. Nyíregyházán ünnepi koncerttel köszöntötték a felszabadulás évfordulóját. A hagyományoknak megfelelően Kékestetőn is megtartották a felszabadulási ünnepséget. Az ország legmagasabb pontján lévő emlékműnél hálatü- zet gyújtottak. A hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából rendezett parlamenti, minisztériumi, megyei tanácsi, népfront, tömegszervezeti és egyéb ünnepségeken az alábbiak kaptak kitüntetést kiemelkedő politikai, gazdasági, társadalmi, közéleti tevékenységük elismeréseként. A Magyar Népköztársaság kardokkal díszített csillagrendjével tüntették ki Gőgös Ottó repülőezredest. A Szocialista Magyarországért Érdemrendet vette át Gajdos László, a Nagyatádi Városi Pártbizottság volt első titkára. Április Negyediké Érdemrendet adományoztak dr. Ress Zoltánnak, a Marcali Városi Tanács elnökének és Scheer Györgynek, a homok- szentgyörgyi - tsz nyugdíjas közgazdasági elnökhelyettesének. A Munka Érdemrend arany fokozatát vette át Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetője; Hederics Ferenc, az OKHB marcali szervének igazgatója; Pusztai Ferenc, a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója és Zaccomer János, a Somogy—Zala Megyei Téglaipari Vállalat igazgatója. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Baranyai János, a toponári tsz elnökhelyettese; Bebes Tibor, a Sefag ellenőrzési osztály- vezetője; Czifra Lőrinc, a somogysárdi tsz személyzeti vezetője; Éráncsik Géza, a boglárlellei áfész osztályvezetője; Holczer Jenő, a Balaton Fűszért nagykanizsai raktárházának adminisztrációs vezetője; Kiss Pap JáGajdois László, a nagyatádi városi pártbizottság néhány napja .nyugalomba vonult első titkára, más vezető beosztások után, csaknem három évtizedig dolgozott a pártbizottságok élén. Ez idő alatt .sokat változott a pártm-unka .stílusa, mások lettek a követelmények is. — Számomra sohasem okozott belső konfliktust a váltás. Az új stílus annak terhes, aki csak sarkon, tud fordulni, aki a megújulást mindannyiszor dátumokhoz .igyekszik kötni, s nincs benne kellő igényesség ahhoz, hogy mindennap megpróbálja jobban csinálni. Nem is lehet évtizedekig eredményes annak a munkája,' aki mindig csak igazodni akar, s csak a külső követelményekre figyel. Szerintem a jó vezetőnek az alkalmasság sokféle föltétele mellett elsősorban egyéniségnek kell lennie, aki az adott keretek között rugalmasan és önállóan tud dolgozni. Valóban volt idő, amikor átmenetileg sikeres lehetett az is, aki csupán jól .adminisztrálta magát. Ma ,i.s vannak emberek, akik inkább a szavakban újulnak meg, s nem a .tetteikben. Ez azonban csak ideig-óráiig lehetséges, hiszen hosszabb távon a politikai munka eredményessége is mérhető, nem is szólva a gazdaságiról. Mindig azokat a határozatokat szerettem, amelyek a cselekvés frányát szabták meg, s nem az egyes lépéseket. Az ilyenek módot adtak arra, hogy térségünk sajátosságait ismerve önállóan dolgozzunk. A kezdeményező készséget és a dinamizmust értékeltem legtöbbre munkatársaimban is, ahogy némelyek főként ennek hiánya miatt kaptak bírálatot. Nem bántam, ha ellentmondanak, sőt igényeltem .is, hogy ütközzenek az érvek, hogy vitában alakuljon ki az egység. Alighanem ennek is része volt abban, hogy a munkatársak nem próbálták takargatni, ha hibát könos, a megyei pártbizottság gondnoka; Langó József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa; Mikei Vilmos, a balatonszár- szói pártbizottság titkára; dr. Mózes Gábor, a megyei bíróság elnökhelyettese; Németh Ferenc, a Kaposvári Villamossági .Gyár csoport- vezetője; Németh Sándor, a mernyei pártbizottság titkára; Smelka Ferenc, a bala- tonszárszói iskola igazgatója; Sovány ,György, a kaposvári áfész elnökhelyettese; dr. Szporny Gyula, a megyei kórház urológiai osztályának vezető főorvosa; Tamás János, .a gyékényesi tsz főkönyvelője; Tóth László, a szőlősgyöröki tsz termelési elnökhelyettese és Varga Lajos, a Kaposker 306. sz. kaposvári boltjának nyugdíjas vezetője. A Munka Érdemrend bsonz fokozatát vette át Boti József, a csurgói tsz traktorosa; Botka Gyula, a megyei tanács csoportvezetője; Botos Endre, a marcali gimnázium kollégiumának igazgatója; Budavári lstvánné, a Zöldért boltvezetője; Czinga- lek Lajos, a Csepel Művek Egyedi Gépgyára Kaposvári Nehézgépgyárának lakatos csoportvezetője; Csoboz József, a kaposmérői Építőipari Szövetkezet művezetője; Erdős György, a Kaposgép osztályvezetője; Fehér János, a .Kaposvári Ruhagyár férfiszabója, Fehér Mária, a Kaposgép esztergályosa; Fenyvesi György, a Kapos Volán gépkocsivezetője; dr. Hock Jánosné, a siófoki SZOT Ezüstpart Üdülő főkönyvelője; Kónya Ferenc, a megyei tanács csoportvezetője; Magyar János, a Dédász vettek el, s nem érték be azzal, ha formailag minden rendben volt. A budapesti Láng Gépgyárban töltött inasévek nemcsak szakmailag formálták, hanem ott kapcsolódott be a munkásmozgalomba is 1945 tavaszán, 17 évesen ott lépett be a kommunista pártba. Géplakatosként dolgozott. Szerette ezt a munkát: nem akarta vállalni a pártvezetőség függetlenített oktatási felelősi tisztét. „Legalább átmenetileg segíts.” Ez a mondat később is nemegyszer elhangzott élete fordulópontjain. Különböző vezetői tisztségekben dolgozott, s mindannyiszor a feladat választotta őt — A Politikai Főiskola elvégzése után 1961-től a fonyódi járási pártbizottság első titkára lettem. Ismertem és szerettem a munkatársakat, közösen, jó eredményeket értünk el. Először nemet mondtam, mikor három évvel később arra kértek, vegyem át a nagyatádi pártbizottság irányítását. Számomrá idegen, nagy falu volt ez akkor, ahol a házakon még látszottak a háborús lövedékek nyomai. Alig hittem amivel biztattak, hogy itt város lesz. Vállaltam a vezetést, és nagy lendülettel kezdtem munkához. Sok volt a tennivaló. Emlékszem, akkoriban megszólták azt a pártkirendeltség-vezetője; Mar- csingó József, a nagyatádi áfész boltvezetője; Moós Miklós, a karádi tsz gépszerelője; Musztács Gyula csö- kölyi tanácselnök; Németh Jenő, a marcali Akku-Gép Ipari Szövetkezet rendészeti-gondnoksági vezetője; dr. Pallér Zsuzsanna, a siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat jogtanácsosa; Papp Ist- vánné háromfai tanácselnök; Sándor Gyula, az Állami Biztosító Megyei igazgatóságának osztályvezetője; Simon Endre, a Dunántúli Regionális Vízművek gépkezelője; dr. Szigetváry Sándor, a megyei ügyvédi kamara elnöke; Szilágyi István, a Siotour balatonföldvári kempingjének karbantartó szakmunkása; Tüske János, az inkei tsz műhelyvezetője és Vörös József, a hetest tsz erőgépvezetője. A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozatát .adományozták Ketskés K. Endrének, a megyei úszószövetség főtitkárának. A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem bronz fokozatát vette át Tóth István, a megyei kórház gazdasági vezetője. Kiváló Szolgálatért Érdemrendet v kapott Bene László, a polgári védelem marcali törzsparancsnoka és Gergő József rendőr alezredes. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany .fokozatával tüntették ki Csendes József rendőr századost; Dömötör István rendőr zászlóst; dr. Kolber Istvánt, a megyei pártbizottság közigazgatási és adminisztratív osztályvezető-helyettesét; Miklai Dezső munkást, aki már este hétkor hazament. Készültek a rendezési tervek, épült a gázvezeték, új épületek emelkedtek, s egyre jobban magával ragadott a helybeliek városépítő buzgalma, a közös akarat sok megny ilvánulása. Később már hiába kínáltak fel más, nemegyszer magasabb tisztségeket. Megszerettem Nagyatádot, maradtam. Ügy éreztem, semmi sem pótolhatná az alkotás itteni lehetőségét. Gajdos Lászlót nem találta meg a nyilas behívó- parancs. Munkájával állt ki a párt mellett, amikor a 46-os pártharcok idején a szociáldemokraták sztrájkot hirdettek a Lángban. Részese volt az éjszakai plakátcsatáknak, a „ki kit győz le” időszak embert- próbáló éveinek. — A mai kor is kiállást kíván a pártmunkásoktól. Gondok és ellentmondások között kell dolgozniuk a bizalomért, miközben. kritiku- sabbak, érzékenyebbek az emberek. Nyitottabb és nyíltabb lett a párt, .s a kommunisták iis keményen tesznek föl kérdéseket. Ez nem baj, föltéve, hogy a megoldást elsősorban saját munkájuk jobbításában keresik. Hogy egy ország döntése jó vagy rossz, arról lehet vitatkozni. Ezekhez azonban csak annak van erkölcsi alapja, aki a lehetőségek között a legtöbbet tette. A munkához ma ,is szükség van hitre és elkötelezettségre. Gajdos László a sportnak és a szívesen végzett fizikai munkának is köszönhetően jó egészségben kezdi nyugdíjas éveit. — Nem félek attól, hogy unatkozni fogok. Mint a testület tagja, továbbra is végzek pártmunkát. Emellett végre lesz időm, hogy barkácsszenvedélyemnek hódoljak, s ami ennél is fontosabb, többet leszek négy unokámmal, a családommal. Velük szemben van a legtöbb adósságom ... Bíró Ferenc rendőr zászlóst; Molnár Gézát, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság tűzvédelmi felügyelőjét és Weisz Zoltánt, a Kaposvári Városi Pártbizottság titkárát. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát vette át Borbély István rendőr zászlós; Hargitai Mihály- né, a katonai ügyészség polgári alkalmazottja; Kovács József rendőr százados; Lö- rincz József, az MHSZ kaposvári gépjárműoktatója és Vida István kaposvári munkásőr. A Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát kapta Dévai Tibor polgári védelmi százados; Drimmel József ■ kaposvári tűzoltó zászlós; Gazdag Imre rendőr főtörzsőrmester; Maries László rendőr zászlós; Oláh. József, kaposvári tűzoltó zászlós; Saáry Zoltán rendőr főhadnagy és Vresgyák János rendőr főtörzsőrmester. Az MSZBT aranykoszorús plakettjét kapta a Kaposvári Húskombinát MSZBT-tag- csoportja. Az MSZBT aranykoszorús kitüntető jelvényét vette át Jádi Béla, a Mechanikai Művek marcali gyáregységében működő MSZBT-tagcso- port ügyvezető elnöke; Takács Gyula, a siófoki tsz pártvezetőségi titkára és Török László, az Oktatási Igazgatóság itanára. A HNF Kiváló társadalmi munkáért plakettjét adományozták a boglárlellei városi önkéntes tűzoltó-egyesületnek; a MÉM repülőgépes Szolgálat kaposvári területi központja KlSZ-szervezeté- nek; a siófoki DRV Ságvári Endre szocialista brigádjának; a tahi Március 15. Tsz közösségének. Ifjúságért Érdemérmet vett át Deák Ferenc megyei mu nkás őrparancsnok. A Közbiztonsági Erem arany fokozatával tüntették ki Balogh István rendőr alezredest; Frankberger Ferenc rendőr főhadnagyot; Mayer Emil rendőr hadnagyot; Medek István és Nagy József rendőr zászlósakat; Czár Kálmán, Dudás István, Jónás Tibor, Kovács János, Kusz Ferenc, Molnár Ferenc, Porga Béla és Simon Gyula rendőr főtörzsőrmestereket. A Tűzbiztonsági Érem ezüst fokozatát vette át Szálai Imre százados, a nagyatádi tűzoltóság parancsnoka; Tomics Sándor tűzoltó törzs- zászlós, a megyei parancsnokság munkatársa ; dr. László Győző, a fonyódi tanács csoportvezetője; Bánhi- di Tibor, a megyei tanács főelőadója és Bölcsföldi Zoltán, a Gabona- és Malomipari Válalat műszaki igazgatóhelyettese. A Honvédelmi Érdemérem 20 év után kitüntetést kapta Bartsch János, az MHSZ megyei titkárhelyettese. A Balaton déli oldalán még javában dúlt a háború, érintetlen falu alig maradt A történelem vérvörös palettáján fehér foltocskaként békésen húzódott meg a somogyi dombok között szülőfalum, Kötcse. Meszelt házacskái úgy simultak egymáshoz a völgykatlan mélyén, mint naposcsibék a szakajtó alján. A Csillogó, szőlőborította lankáin megtört az ágyúdörej, csak a nagyon figyelők számára jelentett valamiféle mélyrőljö- vő fájdalmas sóhajtást. A falu élte a maga megszokott életét. Csendjét egyszer váratlan robbanás zavarta \neg. Egy sérült repülőgép a terhétől szabadulva bombáját egy almatárolóra ejtette, amelyet gazdája éppen le akart bontani.. . Eseménynek számított autónak eltűnése is, valami futárszolgálat tulajdoníthatta el 'az \egyik éjjel. Édesapám legyintett: úgyis Gazdag programmal köszöntötte megyénk lakossága a felszabadulás 43. évfordulóját. Az üzemi, a szövetkezeti és intézményi ünnepségeken kitüntetéseket, jutalmakat adtak át. A koszorúzási ünnepségek már a múlt hét végén elkezdődtek. Barcson a Hősök terén rendezték meg a hagyományos koszorúzási ünnepségeket. A helyi ifjúsági fúvószenekar játszotta a gyászindulót, amikor a párt- és tömegszervezetek, az állami szervek és a fegyveres erők és testületek képviselői elhelyezték a koszorút az emlékmű talapzatán. Megkoszorúzták a hősök emlékműveit a városkörnyéken is. Boglárlellén a szovjet hősi emlékmű megkoszorúzása után a városi ünnepségen Büki János, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Szabó József tanácselnök mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség műsorral fejeződött be.' A fonyódi nagyközségi ünnepségen Tóth József, a pártbizottság titkára mondott beszédet. ' Hangsúlyozta, hogy a településeken megkezdett beruházások bizonyítják: a településpoliti- ka számol Fonyód idegenforgalmi, kulturális és foglalkoztatási feladataival, növeli hatását a vonzáskörzetre. Marcaliban a Felszabadulás parki emlékmű előtt a Mikszáth utcai iskola énekkara és a kisdobosok zászlós bevonulása nyitotta meg az ünnepi megemlékezést, majd érdekes, színvonalas irodalmi összeállítás következett. Illés Ferenc, a városi párt-vb 'tagja, az Akku- gép Ipari Szövetkezet elnöke mondott beszédet. A koszorúzás után folytatódott az ünnepi irodalmi összeállítás. Nagyatádon koszorúzási ünnepséget rendeztek a Szombaton az ország számos településén ünnepségeken, nagygyűléseken emlékeztek meg hazánk felszabadulásának 43. évfordulójáról. Veszprém megye nyolc városában, Békés megye több településén, köztük Békéscsabán és Gyulán, továbbá Miskolcon, Debrecenben, és Egerben tartottak felszabadulási ünnepséget. A megemlékezések résztvevői elhelyezték koszorúikat a fel- szabadulási emlékműveknél és felkeresték a li. világhások baj volt vele. ökrökkel kellett kivontatni az utcából a nagy sár miatt; a patkószög állandó támadásban állt sürgős hívás esetén.- Már azt hittük a háború vihara anélkül vonul el felettünk, hogy egyenruhát lát. nánk, amikor két szovjet katona vágtázott lóháton az udvarunkba. Dermedt csend szállt a házra, kukkot se mertünk szólni. Ekkor édesapám — csodálkozásunkra — dallamos délszláv nyelven megkérdezte, mi járatban vannak. Dagadt arcukat látva, választ se várva tessékelte be őket a rendelőbe. Bátyámmal feszülten függesztettük fülünket az ajtóra. Hamarosan édesapám vidám hangjára lettünk figyelmesek: azt bizonygatta, jobb, ha fogukat nála hagyják, mint a csatamezőn. Felbátorodva elkötöttük a békésen tarisznÿàzô lovakat, usgyi ki a faluba. Dül- ledö mellel dicsekedtünk: milyen jó barátságba keveredtünk a felszabadító hadsereggel. A két katona fájdalmától megszabadulva a lovakhoz indult. Hűlt helyüket látva éktelen kiáltozásba kezdtek a germánszkit emlegetve, s fegyvereiket cséphadarókérit forgatták maguk körül. Mielőtt nagyobb baj történt volna, hazaérkeztünk. Arcuk széles mosolyra derült, s a vendégek vállveregetve kérdezték meg édesapámat, mivel tartoznak. Hangos nevetés volt a válasz. — Nem úgy van az! — mondták ők és elrohantak. Hamarosan visszatértek a „hálapénzzel”, két irgalmatlan nagy zsák fejtett babbal, mely egy ezrednek is elég lett volna. Ha minden hétfőn főztünk volna belőle, még akkor is maradt volna annyi, hogy ma is meghívhatnánk őket ebédre ... Dr. Csapiáros Zsuzsanna Á feladat választotta
