Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-05 / 80. szám

1988. április 5., kedd Somogyi Néplap Kitüntetések április 4-e alkalmából I ÜNNEPSÉGEK A MEGYÉBEN Tisztelegtek a hősök emléke előtt Emlék a felszabadulásról Ünnepségek országszerte szovjet és a bolgár hősök temetői emlékművénél ka­tonai tiszteletadás mellett. Hamvas János tanácselnök mondott emlékbeszédet. Az ünnepség után a pártbizott­ság székházában tartott megemlékezésen adták át a kiemelkedő pártmunkát végzőknek a jutalmaikat. Koszor.úzási ünnepség volt a felszabadulási emlékmű­nél is, ahol a KlSZ-ibizott- ságok helyezték el a kegye­let virágait. Ezt követően Ormai István, a KISZ váro­si bizottságának titkára ki­tüntetéseket adott át az élenjáró KlSZ-.szervezetek- näk és fiataloknak. A siófoki üzemek, válla­latok házi ünnepségeket rendeztek a felszabadulás tiszteletére, s kitüntették legjobb dolgozóikat. Tegnap délelőtt 10 -órakor sokan vonultak ki a szovjet hősi emlékműhöz, ahol az isko­láik, intézmények, üzemek képviselői elhelyezték a ke­gyelet koszorúit. A hősi emlékműnél Kudomrák Fe­renc, a városi pártbizottság titkára mondott beszédet..A siófoki ifjúság a KISZ szer­vezésében Nyimbe látoga­tott el, ahol sport- és kul­turális rendezvényeket tar­tottak. Tabon a Budaflax Kem­pingcikk leányvállalata üzemcsarnokában .tartották a felszabadulási ünnepséget. A helyi üzemek, intézmé­nyek képviselői szintén ott voltak. Schmuck Ferenc ta­nácselnök-helyettes mon­dott ünnepi beszédet. Ez­után V. A. Agafonov alez­redes, az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet déli hadsereg csoport képvi­selője méltatta a két nép barátságát. Somogyi György népfronttitkár kollektív és egyéni kitüntetéseket adott át a -kiváló társadalmi mun­káért. A nagyközségi párt- és KISZ-bizottság tegnap dél­előtt koszorúzási ünnepsé­get szervezett Tabon és Bálbonymegy erben. ború idején elhunyt szovjet katonák sírjait. A megemlé­kezéseken sok helyen ott voltak a szocialista országok­ból érkezett testvérterületi küldöttségek is. Nyíregyhá­zán ünnepi koncerttel kö­szöntötték a felszabadulás évfordulóját. A hagyomá­nyoknak megfelelően Ké­kestetőn is megtartották a felszabadulási ünnepséget. Az ország legmagasabb pont­ján lévő emlékműnél hálatü- zet gyújtottak. A hazánk felszabadulásá­nak 43. évfordulója alkal­mából rendezett parlamenti, minisztériumi, megyei taná­csi, népfront, tömegszerveze­ti és egyéb ünnepségeken az alábbiak kaptak kitüntetést kiemelkedő politikai, gazda­sági, társadalmi, közéleti te­vékenységük elismeréseként. A Magyar Népköztársaság kardokkal díszített csillag­rendjével tüntették ki Gőgös Ottó repülőezredest. A Szocialista Magyaror­szágért Érdemrendet vette át Gajdos László, a Nagy­atádi Városi Pártbizottság volt első titkára. Április Negyediké Érdem­rendet adományoztak dr. Ress Zoltánnak, a Marcali Városi Tanács elnökének és Scheer Györgynek, a homok- szentgyörgyi - tsz nyugdíjas közgazdasági elnökhelyette­sének. A Munka Érdemrend arany fokozatát vette át Ba­logh László, a megyei ta­nács munkaügyi osztályveze­tője; Hederics Ferenc, az OKHB marcali szervének igazgatója; Pusztai Ferenc, a Megyei Társadalombiztosí­tási Igazgatóság igazgatója és Zaccomer János, a So­mogy—Zala Megyei Tégla­ipari Vállalat igazgatója. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Baranyai János, a toponári tsz el­nökhelyettese; Bebes Tibor, a Sefag ellenőrzési osztály- vezetője; Czifra Lőrinc, a somogysárdi tsz személyzeti vezetője; Éráncsik Géza, a boglárlellei áfész osztályve­zetője; Holczer Jenő, a Ba­laton Fűszért nagykanizsai raktárházának adminisztrá­ciós vezetője; Kiss Pap Já­Gajdois László, a nagy­atádi városi pártbizottság néhány napja .nyugalomba vonult első titkára, más ve­zető beosztások után, csak­nem három évtizedig dol­gozott a pártbizottságok élén. Ez idő alatt .sokat vál­tozott a pártm-unka .stílusa, mások lettek a követelmé­nyek is. — Számomra sohasem okozott belső konfliktust a váltás. Az új stílus annak terhes, aki csak sarkon, tud fordulni, aki a megújulást mindannyiszor dátumokhoz .igyekszik kötni, s nincs benne kellő igényesség ah­hoz, hogy mindennap meg­próbálja jobban csinálni. Nem is lehet évtizedekig eredményes annak a mun­kája,' aki mindig csak iga­zodni akar, s csak a külső követelményekre figyel. Szerintem a jó vezetőnek az alkalmasság sokféle föltéte­le mellett elsősorban egyé­niségnek kell lennie, aki az adott keretek között rugal­masan és önállóan tud dol­gozni. Valóban volt idő, amikor átmenetileg sikeres lehetett az is, aki csupán jól .adminisztrálta magát. Ma ,i.s vannak emberek, akik inkább a szavakban újulnak meg, s nem a .tet­teikben. Ez azonban csak ideig-óráiig lehetséges, hi­szen hosszabb távon a poli­tikai munka eredményessé­ge is mérhető, nem is szól­va a gazdaságiról. Mindig azokat a határozatokat sze­rettem, amelyek a cselekvés frányát szabták meg, s nem az egyes lépéseket. Az ilye­nek módot adtak arra, hogy térségünk sajátosságait is­merve önállóan dolgozzunk. A kezdeményező készséget és a dinamizmust értékel­tem legtöbbre munkatársa­imban is, ahogy némelyek főként ennek hiánya miatt kaptak bírálatot. Nem bán­tam, ha ellentmondanak, sőt igényeltem .is, hogy üt­közzenek az érvek, hogy vi­tában alakuljon ki az egy­ség. Alighanem ennek is része volt abban, hogy a munkatársak nem próbál­ták takargatni, ha hibát kö­nos, a megyei pártbizottság gondnoka; Langó József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa; Mikei Vilmos, a balatonszár- szói pártbizottság titkára; dr. Mózes Gábor, a megyei bíróság elnökhelyettese; Né­meth Ferenc, a Kaposvári Villamossági .Gyár csoport- vezetője; Németh Sándor, a mernyei pártbizottság titká­ra; Smelka Ferenc, a bala- tonszárszói iskola igazgatója; Sovány ,György, a kaposvári áfész elnökhelyettese; dr. Szporny Gyula, a megyei kórház urológiai osztályának vezető főorvosa; Tamás Já­nos, .a gyékényesi tsz fő­könyvelője; Tóth László, a szőlősgyöröki tsz termelési elnökhelyettese és Varga La­jos, a Kaposker 306. sz. kaposvári boltjának nyugdí­jas vezetője. A Munka Érdemrend bsonz fokozatát vette át Bo­ti József, a csurgói tsz trak­torosa; Botka Gyula, a me­gyei tanács csoportvezetője; Botos Endre, a marcali gim­názium kollégiumának igaz­gatója; Budavári lstvánné, a Zöldért boltvezetője; Czinga- lek Lajos, a Csepel Művek Egyedi Gépgyára Kaposvári Nehézgépgyárának lakatos csoportvezetője; Csoboz Jó­zsef, a kaposmérői Építőipa­ri Szövetkezet művezetője; Erdős György, a Kaposgép osztályvezetője; Fehér Já­nos, a .Kaposvári Ruhagyár férfiszabója, Fehér Mária, a Kaposgép esztergályosa; Fenyvesi György, a Kapos Volán gépkocsivezetője; dr. Hock Jánosné, a siófoki SZOT Ezüstpart Üdülő fő­könyvelője; Kónya Ferenc, a megyei tanács csoportvezető­je; Magyar János, a Dédász vettek el, s nem érték be azzal, ha formailag minden rendben volt. A budapesti Láng Gép­gyárban töltött inasévek nemcsak szakmailag for­málták, hanem ott kapcso­lódott be a munkásmozga­lomba is 1945 tavaszán, 17 évesen ott lépett be a kom­munista pártba. Géplaka­tosként dolgozott. Szerette ezt a munkát: nem akarta vállalni a pártvezetőség függetlenített oktatási fele­lősi tisztét. „Legalább átme­netileg segíts.” Ez a mondat később is nemegyszer el­hangzott élete fordulópont­jain. Különböző vezetői tisztségekben dolgozott, s mindannyiszor a feladat vá­lasztotta őt — A Politikai Főiskola elvégzése után 1961-től a fonyódi járási pártbizottság első titkára lettem. Ismer­tem és szerettem a munka­társakat, közösen, jó ered­ményeket értünk el. Először nemet mondtam, mikor há­rom évvel később arra kér­tek, vegyem át a nagyatádi pártbizottság irányítását. Számomrá idegen, nagy fa­lu volt ez akkor, ahol a há­zakon még látszottak a há­borús lövedékek nyomai. Alig hittem amivel biztat­tak, hogy itt város lesz. Vállaltam a vezetést, és nagy lendülettel kezdtem munkához. Sok volt a ten­nivaló. Emlékszem, akkori­ban megszólták azt a párt­kirendeltség-vezetője; Mar- csingó József, a nagyatádi áfész boltvezetője; Moós Miklós, a karádi tsz gépsze­relője; Musztács Gyula csö- kölyi tanácselnök; Németh Jenő, a marcali Akku-Gép Ipari Szövetkezet rendésze­ti-gondnoksági vezetője; dr. Pallér Zsuzsanna, a siófoki Kőolajvezeték-építő Válla­lat jogtanácsosa; Papp Ist- vánné háromfai tanácselnök; Sándor Gyula, az Állami Biztosító Megyei igazgatósá­gának osztályvezetője; Si­mon Endre, a Dunántúli Re­gionális Vízművek gépkeze­lője; dr. Szigetváry Sándor, a megyei ügyvédi kamara elnöke; Szilágyi István, a Siotour balatonföldvári kem­pingjének karbantartó szak­munkása; Tüske János, az inkei tsz műhelyvezetője és Vörös József, a hetest tsz erőgépvezetője. A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst foko­zatát .adományozták Ketskés K. Endrének, a megyei úszó­szövetség főtitkárának. A Magyar Népköztársaság Sportérdemérem bronz foko­zatát vette át Tóth István, a megyei kórház gazdasági ve­zetője. Kiváló Szolgálatért Ér­demrendet v kapott Bene László, a polgári védelem marcali törzsparancsnoka és Gergő József rendőr alezre­des. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany .fokozatával tüntették ki Csendes József rendőr századost; Dömötör István rendőr zászlóst; dr. Kolber Istvánt, a megyei pártbizottság közigazgatási és adminisztratív osztályve­zető-helyettesét; Miklai Dezső munkást, aki már este hét­kor hazament. Készültek a rendezési tervek, épült a gázvezeték, új épületek emelkedtek, s egyre jobban magával ragadott a helybe­liek városépítő buzgalma, a közös akarat sok megny ilvá­nulása. Később már hiába kínáltak fel más, nemegy­szer magasabb tisztségeket. Megszerettem Nagyatádot, maradtam. Ügy éreztem, semmi sem pótolhatná az alkotás itteni lehetőségét. Gajdos Lászlót nem ta­lálta meg a nyilas behívó- parancs. Munkájával állt ki a párt mellett, amikor a 46-os pártharcok idején a szociáldemokraták sztráj­kot hirdettek a Lángban. Részese volt az éjszakai plakátcsatáknak, a „ki kit győz le” időszak embert- próbáló éveinek. — A mai kor is kiállást kíván a pártmunkásoktól. Gondok és ellentmondások között kell dolgozniuk a bi­zalomért, miközben. kritiku- sabbak, érzékenyebbek az emberek. Nyitottabb és nyíltabb lett a párt, .s a kommunisták iis keményen tesznek föl kérdéseket. Ez nem baj, föltéve, hogy a megoldást elsősorban saját munkájuk jobbításában ke­resik. Hogy egy ország dön­tése jó vagy rossz, arról le­het vitatkozni. Ezekhez azonban csak annak van erkölcsi alapja, aki a lehe­tőségek között a legtöbbet tette. A munkához ma ,is szükség van hitre és elkö­telezettségre. Gajdos László a sportnak és a szívesen végzett fizikai munkának is köszönhetően jó egészségben kezdi nyug­díjas éveit. — Nem félek attól, hogy unatkozni fogok. Mint a testület tagja, továbbra is végzek pártmunkát. Emel­lett végre lesz időm, hogy barkácsszenvedélyemnek hódoljak, s ami ennél is fontosabb, többet leszek négy unokámmal, a csalá­dommal. Velük szemben van a legtöbb adósságom ... Bíró Ferenc rendőr zászlóst; Molnár Gé­zát, a Balatonnagybereki Ál­lami Gazdaság tűzvédelmi felügyelőjét és Weisz Zol­tánt, a Kaposvári Városi Pártbizottság titkárát. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem ezüst fokozatát vette át Borbély István rend­őr zászlós; Hargitai Mihály- né, a katonai ügyészség pol­gári alkalmazottja; Kovács József rendőr százados; Lö- rincz József, az MHSZ ka­posvári gépjárműoktatója és Vida István kaposvári mun­kásőr. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem bronz fokozatát kapta Dévai Tibor polgári védelmi százados; Drimmel József ■ kaposvári tűzoltó zászlós; Gazdag Imre rendőr főtörzsőrmester; Maries László rendőr zászlós; Oláh. József, kaposvári tűzoltó zászlós; Saáry Zoltán rend­őr főhadnagy és Vresgyák János rendőr főtörzsőrmes­ter. Az MSZBT aranykoszorús plakettjét kapta a Kaposvári Húskombinát MSZBT-tag- csoportja. Az MSZBT aranykoszorús kitüntető jelvényét vette át Jádi Béla, a Mechanikai Művek marcali gyáregységé­ben működő MSZBT-tagcso- port ügyvezető elnöke; Ta­kács Gyula, a siófoki tsz pártvezetőségi titkára és Tö­rök László, az Oktatási Igazgatóság itanára. A HNF Kiváló társadalmi munkáért plakettjét adomá­nyozták a boglárlellei váro­si önkéntes tűzoltó-egyesü­letnek; a MÉM repülőgépes Szolgálat kaposvári területi központja KlSZ-szervezeté- nek; a siófoki DRV Ságvári Endre szocialista brigádjá­nak; a tahi Március 15. Tsz közösségének. Ifjúságért Érdemérmet vett át Deák Ferenc megyei mu nkás őrparancsnok. A Közbiztonsági Erem arany fokozatával tüntették ki Balogh István rendőr al­ezredest; Frankberger Ferenc rendőr főhadnagyot; Ma­yer Emil rendőr hadnagyot; Medek István és Nagy Jó­zsef rendőr zászlósakat; Czár Kálmán, Dudás István, Jó­nás Tibor, Kovács János, Kusz Ferenc, Molnár Ferenc, Porga Béla és Simon Gyula rendőr főtörzsőrmestereket. A Tűzbiztonsági Érem ezüst fokozatát vette át Szá­lai Imre százados, a nagy­atádi tűzoltóság parancsnoka; Tomics Sándor tűzoltó törzs- zászlós, a megyei parancs­nokság munkatársa ; dr. László Győző, a fonyódi ta­nács csoportvezetője; Bánhi- di Tibor, a megyei tanács főelőadója és Bölcsföldi Zol­tán, a Gabona- és Malom­ipari Válalat műszaki igaz­gatóhelyettese. A Honvédelmi Érdemérem 20 év után kitüntetést kap­ta Bartsch János, az MHSZ megyei titkárhelyettese. A Balaton déli oldalán még javában dúlt a háború, érintetlen falu alig maradt A történelem vérvörös pa­lettáján fehér foltocskaként békésen húzódott meg a so­mogyi dombok között szülő­falum, Kötcse. Meszelt há­zacskái úgy simultak egy­máshoz a völgykatlan mé­lyén, mint naposcsibék a szakajtó alján. A Csillogó, szőlőborította lankáin meg­tört az ágyúdörej, csak a nagyon figyelők számára je­lentett valamiféle mélyrőljö- vő fájdalmas sóhajtást. A falu élte a maga meg­szokott életét. Csendjét egy­szer váratlan robbanás za­varta \neg. Egy sérült repü­lőgép a terhétől szabadulva bombáját egy almatárolóra ejtette, amelyet gazdája ép­pen le akart bontani.. . Eseménynek számított autónak eltűnése is, valami futárszolgálat tulajdonít­hatta el 'az \egyik éjjel. Édesapám legyintett: úgyis Gazdag programmal kö­szöntötte megyénk lakossá­ga a felszabadulás 43. év­fordulóját. Az üzemi, a szö­vetkezeti és intézményi ün­nepségeken kitüntetéseket, jutalmakat adtak át. A ko­szorúzási ünnepségek már a múlt hét végén elkezdőd­tek. Barcson a Hősök terén rendezték meg a hagyomá­nyos koszorúzási ünnepsé­geket. A helyi ifjúsági fú­vószenekar játszotta a gyászindulót, amikor a párt- és tömegszervezetek, az állami szervek és a fegyveres erők és testületek képviselői elhelyezték a ko­szorút az emlékmű talapza­tán. Megkoszorúzták a hő­sök emlékműveit a város­környéken is. Boglárlellén a szovjet hő­si emlékmű megkoszorúzása után a városi ünnepségen Büki János, a városi párt­bizottság első titkára kö­szöntötte a megjelenteket, majd Szabó József tanács­elnök mondott ünnepi be­szédet. Az ünnepség műsor­ral fejeződött be.' A fonyódi nagyközségi ünnepségen Tóth József, a pártbizottság titkára mon­dott beszédet. ' Hangsúlyoz­ta, hogy a településeken megkezdett beruházások bi­zonyítják: a településpoliti- ka számol Fonyód idegen­forgalmi, kulturális és fog­lalkoztatási feladataival, növeli hatását a vonzáskör­zetre. Marcaliban a Felszabadu­lás parki emlékmű előtt a Mikszáth utcai iskola ének­kara és a kisdobosok zász­lós bevonulása nyitotta meg az ünnepi megemlékezést, majd érdekes, színvonalas irodalmi összeállítás követ­kezett. Illés Ferenc, a váro­si párt-vb 'tagja, az Akku- gép Ipari Szövetkezet elnö­ke mondott beszédet. A ko­szorúzás után folytatódott az ünnepi irodalmi összeál­lítás. Nagyatádon koszorúzási ünnepséget rendeztek a Szombaton az ország szá­mos településén ünnepsége­ken, nagygyűléseken emlé­keztek meg hazánk felszaba­dulásának 43. évfordulójáról. Veszprém megye nyolc vá­rosában, Békés megye több településén, köztük Békés­csabán és Gyulán, továbbá Miskolcon, Debrecenben, és Egerben tartottak felszaba­dulási ünnepséget. A meg­emlékezések résztvevői elhe­lyezték koszorúikat a fel- szabadulási emlékműveknél és felkeresték a li. világhá­sok baj volt vele. ökrökkel kellett kivontatni az utcából a nagy sár miatt; a patkó­szög állandó támadásban állt sürgős hívás esetén.- Már azt hittük a háború vihara anélkül vonul el fe­lettünk, hogy egyenruhát lát. nánk, amikor két szovjet katona vágtázott lóháton az udvarunkba. Dermedt csend szállt a házra, kukkot se mertünk szólni. Ekkor édes­apám — csodálkozásunkra — dallamos délszláv nyel­ven megkérdezte, mi járat­ban vannak. Dagadt arcu­kat látva, választ se várva tessékelte be őket a rende­lőbe. Bátyámmal feszülten függesztettük fülünket az ajtóra. Hamarosan édesapám vidám hangjára lettünk fi­gyelmesek: azt bizonygatta, jobb, ha fogukat nála hagy­ják, mint a csatamezőn. Felbátorodva elkötöttük a békésen tarisznÿàzô lova­kat, usgyi ki a faluba. Dül- ledö mellel dicsekedtünk: milyen jó barátságba keve­redtünk a felszabadító had­sereggel. A két katona fáj­dalmától megszabadulva a lovakhoz indult. Hűlt helyü­ket látva éktelen kiáltozás­ba kezdtek a germánszkit emlegetve, s fegyvereiket cséphadarókérit forgatták maguk körül. Mielőtt na­gyobb baj történt volna, ha­zaérkeztünk. Arcuk széles mosolyra derült, s a vendé­gek vállveregetve kérdezték meg édesapámat, mivel tar­toznak. Hangos nevetés volt a válasz. — Nem úgy van az! — mondták ők és elro­hantak. Hamarosan vissza­tértek a „hálapénzzel”, két irgalmatlan nagy zsák fej­tett babbal, mely egy ezred­nek is elég lett volna. Ha minden hétfőn főztünk volna belőle, még akkor is maradt volna annyi, hogy ma is meghívhatnánk őket ebédre ... Dr. Csapiáros Zsuzsanna Á feladat választotta

Next

/
Oldalképek
Tartalom