Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-30 / 102. szám

6 Somogyi Néplap 1988. április 30., siómba GYERMEKEKNEK A mesemondóvirág igazat mesélt Arancarana felett fáradt csillagok szálltak. Hajnalo- dott, s unták már a lebegést a fekete égen. A tejút hal­vány ködében megfürdött a leszállni készülő hold; fá­zósan összerázkódott, és be­bújt az Ancarana-hegy mö­gé. Ettől ezüstösen szikrázva fölragyogtak Csipkevár csip­kés tornyai. Az arancaranai főutcán, közvetlenül a kristályvízé Pántlika-patak mellett, a ví­zimolnár tyúkóljában föléb­redt egy nagy taréjú, • ken­dermagos kiskakas. Nagyot nyújtózott, aztán jó hango­san elkukorékolta magát. — Kukorékol a kakas, vé­ge az éjszakának! — ragyo­gott fel örömében az Esthaj­nalcsillag. — Nemsokára fel­kel a nap, mehetek aludni. A többi csillagok mind vele örvendeztek. A látóha­tár kék dunnája alatt a nap is ébredezni kezdett a ka­kasszóra, s mert kíváncsi volt, hány óra lehet, félig kidúgta álmosságtól vörös arcát az égre. Amikor meg­látta tükörképét a tóban, felsóhajtott: — Négy óra biztosan el­múlt, mert már felkeltem. Borzasztó, hogy nekem min­dig hajnalban kell kelnem! A csillagok pedig, amint az ég kivilágosodott, lefe­küdtek egy-egy napsugárra, s azon nyomban elszunnyad­tak. Csak az esthajnalcsil­lag világított még egy ideig, hogy ezüstcérnaszál-hangocs- káján eldúdoljon még egy altatódalt a pici csillagocs- káknak. ök még nem tud­tak muzsika nélkül elaludni. A kiskakas elégedetten nyújtózkodott a tyúkól tete­jén, és háromszor is elku­korékolta nagy hangon, hogy a városban mindenki meg­hallja: — Fölkeltettem a napot! Kukurikuú! Fölkeltettem a napot! A nap színe pedig arany­sárgára változott, és ontani kezdte a földre a meleget. A város fölött ékes tollú nappali madarak szálltak. Csipkevár baglyai pedig kuckójukba húzódva aludtak, s csak néha huhogtak egy icipicit, ha az éjszakai egér- vadászatról álmodtak valami szépet. Kócos és Féligoroszlán összebújva aludt, amíg csak meg nem reggeleden. Ak­kor Kócos kinyitotta a bal szemét. Túl nagy volt neki a világosság, hát újra le­hunyta. Aztán kinyitotta a jobb szemét is. Aztán egy­szerre mind a kettőt. Ki­nyújtotta a kezét, megsimo­gatta Féligoroszlánt. — Reggel van, fölkelt a nap! Féligoroszlán a másik ol­dalára fordult, ásított egyet, aztán hirtelen kiugrott az ágyból. — Kócos, most gumicsiz­mát húzzál! Megyünk a ku­koricaföldre kukoricát szed­ni. Ott lesz ma az egész vá­ros, ma van a kukoricaün­nep! Koloriparridu, a százéves, hosszú szakállú mesemondó­virág a nap felé fordult, s azt mondta: — Tudok egy szép mesét a kukoricáról, ami magától leszedődött... A nap azonban nem fi­gyelt oda, mert éppen egy JÁTSSZUNK! Naptárosdi Bármennyién játszhatjá- tok. Az a lényeg, hogy min­denki előtt legyen naptár (például: zsebnaptár, fali­naptár, úttörőzsebkönyv naptára és így tovább) meg egy üres füzetlap tollal vagy ceruzával. S máris kezdődhet a já­ték. Mégpedig azzal a meg­állapodással, hogy mondjuk november hónap névnapjai hány híres embert juttat­nak az eszetekbe. Ilyen ne­vek kerülhetnek a füzetlap­ra : Bólyai Farkas, Madách Imre, Bilicsi Tivadar, Szent- Györgyi Albert, Szilágyi Er­zsébet, Mikes Kelemen, Tak­sony fejedelem, Sütő And­rás. Akinek a legtöbb név jut az eszébe, az lesz á győztes. Nehezebbé válhat a játék azáltal, ha negyedév vagy félév keresztnevei nyomán írjátok föl a híres embere­ket. Akkor válhat igazán ér­dekessé, ha az egész évet végigböngészitek. Mégpedig úgy, hogy előbb a történe­lem hírességeit írjátok föl, azután jöhetnek a színészek, focisták és így tovább. Az a lényeg, hogy mindenki bizo­nyítani tudja — akár a lexi­kon segítségével is —, hogy valaha élt vagy korunkban él az illető személyiség. Betügyüjtés Ennek a társasjátéknak le­hetőleg a könyvtár valame­lyik kis szobája legyen a színtere. Ott ugyanis annyi Petőfi, Arany, Vörösmarty, Ady, József Attila-kötetet kaphattok kézhez, ahányan vagytok. Válasszatok já­tékvezetőt is magatok kö­zül! Vegyük először a Petőfi- könyvet. Keressétek meg benne az Anyám tyúkja cí­mű verset. Számoljátok meg, hogy hány kettős mással­hangzó (cs, gy, ny stb.) van benne. A győztes az lesz, aki mindegyiket a leggyor­sabban találja meg. A já­tékvezető ugyanis másodper­ces órával figyeli a betűbe­gyűjtést. Ezután egy másik vers­ből, mondjuk, az „e” betűt gyüjtsétek be hasonló mó­don. És így tovább. Nehezebb a játék, ha _a f eladat ez: Arany János Családi kör című versének betűiből a folyamatosságot tekintetbe véve, hányszor állíthatjátok össze a költő nevét. (Az első két szakasz­ból egyszer és így tovább.) Természetesen ennél a já­téknál is számít a gyorsa­ság. szemtelenkedve zümmögő űrhajót próbált bal kézzel elhajtani az orra elől. Kócos és Féligoroszlán ki­ment a kukoricaföldre, és a dülőút szélén felhúzta a gumicsizmát. Féligoroszlán azonban véletlenül a hét- mérföldes csizmáját hozta el, így aztán mindjárt az első lépésével átlépte a ku­koricatáblát és a túlsó vé­géről kiáltott vissza Kócos­nak, hogy jöjjön utána. Kó­cos meg tévedésből két láb­bal lépett egy csizmába, így aztán csak ugrándozni tu­dott, mint a cinkék meg a verebek. Így aprókat szök­décselve indult Féligorosz­lán után, s amerre ment, ne­vettek rajta a kukoricafe­jek . .. Úgy, de úgy nevet­tek, hogy mind lepotyogtak a földre. Utána már csak föl kellett szedni őket. így esett, hogy Koloripar­ridu, a hosszú szakállú, száz­éves mesemondóvirág egy­szer igazat mesélt. Utána azonban nagyon szomorú lett, mert eszébe jutott, hogy az egyetlen igaz meséjét nem hallotta senki. Így aztán mesélt magának egy vidá­mat a zöld sündisznóról meg a kelekótya oroszlánról, hogy elmúljon a szomorúsá­ga. Földvári György A vándorló angolna Alig van olyan hal a vi­zeinkben, amely a folyami angolnánál többet foglalkoz­tatta volna a halbiológuso­kat és a zoológusokat. Az angolna biológiai kutatásá­nak hosszú története van. Már Arisztotelész is foglal­kozott az angolnával; tudta, hogy vándorolnak a tenger­ben, lárvákból fejlődik ki, de ivarszerveit nem sike­rült fölfedeznie. Sokan és sokat foglalkoztak az angol­na életével az elmúlt évszá­zadok során, de századunkig lényegesebb eredmény nél­kül. Tizennyolc évi kutatásba került, amíg rájöttek az an­golna szaporodásának titká­ra. A kérdés tisztázása elvá­laszthatatlan a dán Johan­nes Schmidt nevétől. 1904- ben, amikor a Tjor nevű kutatóhajó azzal a.feladattal futott ki a tengerre, hogy többet tudjon meg a haszon­halak szaporodásáról, a Fö- rör-szigetek mellett kifo­gott halak között találtak egy angolnalárvát. Ez azért volt jelentős, mert korábban angolnalárvát csak a Messi- nai-szorosban találtak. J. Schmidt ezután rendszeresen kutatni kezdett az angolnák ikrarakó helye után, s ezt 1922-ig folytatta. A legna­gyobb angolnalárvákat az amerikai tengerpart közelé­ben, az északi szélesség 22. és 30. foka, valamint a nyu­gati hosszúság 48. és 65. fo­ka között találta. Az Atlan­ti-óceánnak ezt a területét Sargasso-tengernek neve­Hiányzik valaki Hiányzol este, Hiányzol nappal. Hiányzol éjszaka, S ha eljön a hajnal. Hiányzol nekem Csendes éjszakákon. Hiányzol, ha nem jön A szememre álom. Hiányzol, mert nélküled Bánatos vagyok. Hiányzol nekem. Mert szeretlek nagyon. Hiányzol, mert nélküled Nem tudok élni, Hiányzol és hallgasd meg Ki tőled ezt kéri. Hiányzol, mert nélküled Sivár az életem. Hiányzol, mert nékem. Te vagy a mindenem. Hiányzol, mert olyan Rövid ez az élet. Édesanyám, nem akarlak soha, Elveszteni TÉGED. Szarka Zoltán tanuló. Kaposvár zik, ott Ívnak az angolnák, 400 méteres mélységben. A 17 C-fokos izotermák (az ilyen hőmérsékletű pontokat összekötő határvonalak) kör­nyékén találhatók meg azok a feltételek, amelyekre a fiatal nemzedéknek élete el­ső napjaiban szüksége van. A fűzfalevél alakú angol­nalárváknak három évre van szükségük ahhoz, hogy a Sargasso-tengertől az európai partokig megtegyék a 8000 kilométeres távolsá­got. Ilyenkor benyomulnak a Földközi-tengerbe is. A folyótorkolatok előtt a ta­vaszra negyedik életévükbe lépő lárvák áttetsző üvegan­golnákká alakulnak át. A fiatal angolnák ezreit hajt­hatatlan ösztön kényszeríti a folyók áramlásával ellen­tétes irányú vándorlás ne­hézségeinek a leküzdésére. A hímek 9, a nőstények 12 évi édesvízi tartózkodás után válnak ivaréretté. Ak­kor újra feltámad bennük a vándorlás ösztöne, holdvilá­gos éjszakán lefelé vonul­nak a folyókon, a tenger­hez. Másfél év alatt érnek el ívóhelyükre, s ott ta­vasszal, az ikrák lerakása után elpusztulnak. Ehhez hasonló életciklusa nincs egyetlen más halnak sem. Az angolna vándorlásá­nak a tanulmányozására ultrahang adót szerelnek az állat hátára. Nyugodt időjá­rási viszonyok között a ten­gerben legalább 1,3 km tá­volságig fogható a jelzése a hajóra erősített antennával. Gyermekjáték-házikó Egy kerek asztalka, egy hokedli, valamint néhány méter olcsó karton szüksé­ges ehhez az izgalmas já­tékhoz, amit nevezhetünk házikónak, búvóhelynek, sátornak, ahová a srácok be- és kimászhatnak, és számtalan elfoglaltság for­rása lehet. Szabni-varrni tudó anyu­káknak nem okoz különö­sebb nehézséget zipzáras aj­tóval ellátott „ruhát” szabni az asztalkára, és a hokedlit „U” alakban „felöltöztetni”. A házikóra ablakot is vág­hatunk, aminek anyagát az­után kívül — mint egy ro­lót — feltekerhetjük. Â ho­kedli egyik oldalán fekszik az ajtó előtt, mint egy mini kerítés. Egy mezbe bújtatott nagyobb konzervdoboz le­het a képzeletbeli kémény. Rossz időben a lakásban, teraszon, tornácon, jó idő­ben pedig a kertben kaphat helyet ez az újfajta kuckó. A könyv válaszol Kérdéseinkre nem adunk választ, mert ezek csupán a figyelem fölkeltését szolgál­ják. A válaszok azokban a könyvekben vannak, ame­lyeknek címe a kérdések alatt olvasható. * * * — Mit jelent a keresztne­ved ? A Boldogasszony papucsa. — Nevek és legendák. A Móra kiadása. PIHEN A CSALÁD — Melyik földrészen élt Scobíe őrnagy, rendőrfőnök­helyettes, és milyen különös eset történt vele? Graham Greene: A kezdet és a vég. Regény, amely az Európa Kiadó gondozásában jelent meg. — Ismered a hangszere­ket? Stéphane Gris: A hangsze­rek csodálatos világa. Meg­jelentette a Zenemű Kiadó. — Mi volt az a különleges bűntény, amellyel 1680-ban a Párizsban élő Scuderi kis­asszonyt vádolták? E. T. A. Hoffmann: Az Arany virágcserép. Meseno­vellák. Kiadta a Szépirodal­mi Könyvkiadó. * * * — Vajon létezik-e a Terra bolygó, amelyről Yarkos, a világmindenség utazója olyan szenvedélyesen be­szélt? Nemere István: Terra. Fantasztikus regény. A Gon­dolat kiadó jelentette meg. * * * i — Hány olyan hegycsúcsa van a Himalájának, amelye­ket már megmásztak az al­pinisták? Endrődi Lajos: Aki nem ismeri a félelmet. A Sport- propaganda-vállalat kiadá­sában jelent meg. * * * — Mennyire ismered a vi­lágegyetemet? Hány kérdés­re tudsz válaszolni? kérdések könyve. Képes gyermekenciklopédia. A Mó­ra kiadása.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom