Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-30 / 102. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! ; — Somogyi Néplap AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIV. évfolyam, 102. szám Ára: 2,20 Ft 1988. április 30., szombat Májust köszöntő Egyetemes, harcos ünnep május elseje: a világ dolgo­zói közösen lépnek föl a békééért, a haladásért, a mun­káért. Egy évszázada, amikor a chicagói munkások május elsejét jelölték meg harci napjuknak, nem sejthették: el­határozásuk világünnep keletkezését is jelenti. Hazánkban régi hagyományai vannak a május elsejeként emlegetett népünnepségekkel, dalokkal, hajnalfák állításával egybekö­tött üdvözlésnek. A magyar munkások az elsők között fo­gadták be és támogatták május elseje eszméjét, és számos alkalommal hoztak érte véres áldozatot is. A tőke, az elnyomás elleni harcból korán részt kértek Somogy munkásmozgalmának legjobbjai, a szervezett nyomdászok, a vasasok, az építők, a cipészek, a csizma­diák. A korabeli nemzetközi és hazai felhívásoknak eleget téve szinte kezdettől harcos tömegmegmozdulássá változtat­ták május első napját — akkor döntően még csak a megye- székhelyen. A helyi lap arról tudósított a századelőn, hogy Kaposváron ez a nap már évek óta ünnep. A megmozdulá­sok impozáns keretek közt zajlottak le: „méltóan azokhoz a szocialista eszmékhez, amelyet a munkásság hirdet és amelyek megvalósításáért küzd.” Az erősödő sztrájkkövetelések pontjai között minden szakmai egyletnél szerepelt ennek a napnak az ünneppé nyilvánítása. Később a két világháború között ezek a szer­vezetek váltak alapjaivá a baloldali munkásmozgalomnak és lettek aktív támogatói a demokratikus erőknek, a párt politikájának. Néhány kiemelkedő jelentőségű május else­jét is őriz az emlékezet: a Tanácsköztársaság első szabad májusára, a felszabadulás utáni önfeledt tömegképekre és az 1957. évi százezres tömegdemonstrációra gondolok, ami­kor a magyar munkásosztály újra és újra hitet tett a szo­cializmus ügye mellett. A májusi ünnep tavaszt köszönt, a vígságok napja, de alkalom és lehetőség is az eredmények és gondok számba vételére. Kétségtelen: ma több a nehézségünk, mint ko­rábban. Élnek a környezetünkben gondokkal küszködő, idős emberek, nagycsaládosok, pályakezdők, munkát kereső fia­talok. Területenként és ágazatonként változó mértékben ne­hézséget jelent a munkaerő foglalkoztatása. Megnőtt azok­nak a száma, akik szociális támogatásra szorulnak. Ezek a körülmények új helyzetet teremtettek a szakszervezetek számára is. Űj követelményeket fogalmazott meg a tagság. Sürgetően meg kell felelni — a termelés eredményességét segítő funkció mellett — az eddigieknél lényegesen jobb és személyre szóló érdekvédelem követelményének. A szak- szervezetek sajátos történelmi feladata a konfliktusfeltárás, konfliktusteremtés, hiszen a lappangó feszültségek növelik, a felismert ellentmondások pedig segítik leküzdeni a gon­dokat. A nyílt ütközések, a viták mozgalmunk hitelét erősí­tik. A szembenálló vélemények ütköztetése, az érvgazdag viták keretet adnak olyan politikai nevelőiskolának, ame­lyet Lenin oly fontosnak tartott a szakszervezetek esetében. Ehhez nagy szükség van jó tájékozottságra, bátor kiállásra a konkrét érdekvédelem során. Napjainkban, sajnos, sokan még nem képesek erre a feladatra. Igaz, hogy a tagság kézzelfogható, konkrét eredményeket vár a napi érdekvé­delemben. A bírálatok egy részét feloldhatja a nagyobb nyíltság, a minden eddigieknél jobban szervezett nyilvános­ság. A jövőt szolgáló és a jelen számára elfogadható dön­tések elősegítése ma fontos feladata a szakszervezeteknek. A mozgalom alapvető érdeke, hogy kilépjen a közremű­ködő, csak egyetértő pozíciójából: világos, határozott elkép­zelésekkel kell részt venni a dolgozók élet- és munka- körülményeit érintő döntésekben. Ezt a munkát erősen ja­vítaná az érdekvédelem jogi szabályozása, törvénybe fog­lalása. A megye szakszervezeti mozgalma támogatja a meg­újulást, a korszerű gazdálkodási légkör elterjedését: ettől várható az életszínvonal javulása is. Szót kell emelni ugyanakkor minden egyes dolgozóért, akinek a foglalkoz­tatása megoldatlan. A leépítés nem lehet egyszerűen csak közgazdászok vagy munkaügyisek dolga, mert ennek szerte­ágazó szociális következményei vannak. A szakszervezetek számára alapvető feladat a munkát nem találókról való gondoskodás. Meg kell teremteni a feszültség kezelésének eszközeit. A kibontakozási program megvalósulását sajátos esz­közeinkkel segítjük. Valljuk: az eredményes érdekvédelmet csak a hatékony gazdálkodás talaján lehet végezni. Elő kell segíteni a hatékony, minőségi munka elismerését, becsüle­tének visszaállítását, és bátrabb kiállásra van szükség a differenciálás mellett. A szakszervezetek részt vállalnak a brigádmozgalom szocialista értékeinek mozgósításában, a tudás, a műveltség és a szellemi érdekvédelem felkarolásá­ban. A fejlődés érdekében meg kell nyernünk minden egyes ember jó szándékú magatartását, bizalmát. Tapasztalatok bizonyítják: a munkahelyi közösségek a nehézségek elle­nére is vállalják a társadalmi munkát, a kommunista mű­szakokat, ha értelmes, nemes a cél. Ezen a téren jelentő­sek a tartalékaink. Építhetünk a megye dolgozóinak tenni- akarására, erőfeszítésére, gondolkodására. A munka ünnepének legfontosabb üzenete, hogy közös elhatározással, összefogással vállaljuk a születő újat, vigyük tovább eddigi értékeinket. Hogy a munkahelyeken megértet­ték ezt, azt bizonyítja a nagy ünnep előestéjén átadott or­szágos kitüntetések a‘somogyi termelőegységek számára. Május elsejében mindenki megtalálja azt, ami számára a legkedvesebb: a gyermekkori majálisok hangulatát, a ta­vaszi veröfényt, az összefogás jóleső érzését. A munka, a szolidaritás ünnepe minden évben politikai, történelmi tar­talmat is hordoz. Az Idei a béke, a biztonság nagyobb esé­lyét jelenti» hiszen kibontakozóban vannak ebhez a kedvező nemzetközi feltételek. Svajda József az SZMT titkára Ülést tartott az Elnöki Tanács Megnyílt Budapesten a Régiposta utcában a Bábolnai Me­zőgazdasági Kombináttal közös vállalkozásban az első McDonald’s gyorsétterem. Az üzletet Marjai József minisz­terelnök-helyettes, kereskedelmi miniszter nyitotta meg F«sitiválzószló leng a Csokonai-szobornál DIÁKSZÍNJÁTSZÓK CSURGÓN A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteki ülésén mó­dosította a fogyasztási, érté­kesítő és beszerző, valamint az ipari szövetkezetekről 1971-ben alkotott törvény- erejű rendeletéit. A július elsejétől életbe lépő változ­tatásokat mindkét esetben elsősorban az tette szüksé­gessé, hogy a szabályozás összhangba kerüljön az Or­szággyűlés márciusi üléssza­kán módosított szövetkezeti törvény előírásaival. Az áfészek működésének keretet szabó tvr. — egye­bek között — intézkedik ar­ról, hogy az éves eredmény felhasználásáról, a szövetke­zeti tisztségviselők munka­díjáról és egyéb járandósá­gáról a közgyűlés vagy a küldöttgyűlés határozhat. Azt, hogy a két testület kö­zül melyik jogosult a dön­tésre, az alapszabály mond­hatja ki, azzal a tvr-ben sze­replő megkötéssel, hogy 500 főnél kisebb taglétszámú fo­gyasztási szövetkezetben nem lehet küldöttgyűlést alakítani. Az eddigiektől el­térően az új rendelkezések nem szabják meg az igazga­tóság, illetve a felügyelő bi­zottság létszámának alsó és felső határát. E kérdésben is a közgyűlés dönthet. Emel­lett a jogszabály a korábbi­hoz képest számos kisebb, a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése folytán bekö­vetkezett változásokkal ösz- szefüggő szövegmódosítást is tartalmaz. Az ipari szövetkezetekkel kapcsolatos eddigi szabályo­zás tételesen felsorolta az ezen szervezeti keretek kö­zött végezhető tevékenysé­geket. A tevékenységi kör folyamatos bővülése miatt ez a fogalommeghatározás mára elavult. Az új jogsza­bály csupán annyit mond ki, hogy az ipari szövetke­zet — a mezőgazdasági te­vékenységen kívül — bár­milyen termelő vagy szolgál ­tató munkát végezhet. E te­rületen is az alapszabályban rendezhetők a közgyűlés és a küldöttgyűlés egyes dönté­si jogkörei. Az alapszabály rendelkezhet a jövőben a munkahelyi tanácskozás ösz- szehívásának gyakoriságá­ról is. Az eddigi kettő he­lyett az új tvr. — a tör­vényben szabályozottakon túl — az ipari szövetkeze­teknél csupán egy bizottság (Folytatás a 2. oldalon.) Csurgó a borongós idő és az időnként eleredő eső el­lenére is a fesztivál lázában ég. A hétvégén tizenegyedik alkalommal rendezik meg a Csokonai diákszínjátszó-na- pokat. Plakettjét Kiss György tervezte. Munkáiból kiállí­tás is nyílt Csurgón a Mel- ler-kastélyban. A korán ér­kező csoportok nemcsak ezt nézhették meg, hanem az utolsó nagybányai festő, Rak- sányi Lajos munkáit is. Jut­ta Berendes, a karlsruhei amatőr együttes vezetője el­ismerően szólt arról, amit látott. Nemcsak udvariasság­ból, hiszen valóban 9zép munkákkal találkozhatott. Csoportjuk Bykott címmel egy keleti gyermekdrámát mutat be. Nem másról van szó, mint a nálunk is jól is­mert Bocsáss meg, madár- ijesztő! című darabról. A nyugatnémet vendégszínpad sikerrel színre vitte már Anna Frank naplóját, ka­cérkodtak Bechettel is, mert szerintük a színháznak nem­zetközi a nyelve. A fesztiválzászlót a Csoko­nai-szobornál vonták föl. A Himnusz elhangzása után Laczó János, a híres alma mater igazgatója emlékezett meg a költőről és az iroda­lompártolás csurgói hagyo­mányairól. A fesztivált Bán­ná Varga Valéria, a megyei KISZ-bizottság titkára nyi­totta meg, beszédében fel­idézve a csurgói diákszínját­szás hagyományait. Külsőségeiben is szép ez a háromnapos ünnep. Vásáro­zók hozták el portékáikat. Elsőként a balatonszemesi Tóth Piroska árulta iparmű­vészeti munkáit. A művelő­dési ház munkatársai per­cenként futottak, hogy min­den igényt ki tudjanak elé­gíteni. Bihariné Asbóth Emő­ke, a csurgói művelődési ház igazgatója a nyitás előtti pil­lanatokban jó hírrel érke­zett: az első helyezett szín­padnak 25 ezer forintos nye­reménybetétkönyvet aján­lottak föl a fesztivál szerve­zői; a második hellyel kitün­tetettek 10 napig a Balaton- parton nyaralhatnak. Kedves meglepetésként a művelődési központ munka­társai elkészítették a Feszti­vál-kopogtató című újságot, amelyben bemutatkozik va­lamennyi fellépő együttes. Többek között a Teleki Blanka Gimnázium diákszín­pada, amely elsőként lépett tegnap a csurgói fesztivál deszkádra Somos Ákosnak és Somos Zoltánnak A diák tragédiája című paródiájá­val. Őket este fél tíz körül a mogyoródiak követték, ugyancsak paródiával, közös alkotással.’ Gázfáklya gyűlt Balatonújlakon A balatonújlaki művelő­dési ház falán tegap óta emléktábla adja tudtul:„Itt gyulladt ki először a földgáz Balatonújlak községben 1988. április 29-én a Kögáz és a helyi erők összefogásának eredményeként.” Több mint nyolcmillió fo­rint költséget vállalt Bala­tonújlak lakossága azért, hogy bevezessék a földgázt a község utcáiba. Szívesen fizettek az emberek házan­ként 30 ezer forintot — ki zsebből, ki OTP-hitelből. Amikor az elöljáróság kép­viselői sorra járták a csa­ládokat, a lakosság 85 szá­zaléka azonnal igent mon­dott a vezetéképítési tervre. Később még jó néhányan meggondolták magukat, úgy­hogy végül is az újlakiak 90 százaléka adta be a pénzt s járult hozzá még munká­val is a gázprogramhoz. A falu egyiharmada már be van kötve a gázhálózat­ba, a Balaton és a Kossuth utcában októberig fejezi be a vezetéképítést a héthelyi Aranykalász téesz gázépítő részlege. Az egész munka nagyon gyors, az idén feb­ruárban kezdődött. Tegnap a kultúrháznál ünnepi fáklyagyújtással em­lékeztek meg róla a bala- tonkeresztúri közös tanács­hoz tartozó Balatonújlak polgárai, hogy gázt kapottá falu. Mazzag Ferenc községi elöljáró mondott beszédet, s ebben hangsúlyozta, hogy a gázépítéshez kapott segít­ség is bizonyítja: Újlak egyenrangú fél a falvak jhá- zasságában”. A beszédet követően dr. Brandtmüller István, a me­gyei tanács általános elnök- helyettese meggyújtotta a gázfáklyát az összegyűlt hely­beliek és a vendégek előtt. ÉLJEN MÁJUS ELSEJE!

Next

/
Oldalképek
Tartalom