Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-28 / 100. szám

1988. április 28., csütörtök Somogyi Néplap 5 Üdülőt építenek a mozgássérültek A tanárnő segítsége Országosan egyedülálló vállalkozás MAGYARORSZÁGI ŐSBEMUTATÓ Komédia népes szereplőgárdával Hallatnak magukról a somogyi mozgássérültek: befejezé­séhez közeledik igaii üdülőjük építése. Merőben új vállalko­zás ez, hiszen eddig a tolókocsihoz kötött embereknek nem sok lehetőségük volt szervezett nyaralásra. Május végétől nemcsak nekik, hanem a mozgásban kevésbé korlátozott tár­saiknak is lehetőség nyílik majd a község fürdőjétől néhány száz méterre épülő, szép nyaralóban pihenni, sportolni, ki­kapcsolódni. Hogyan épül a mozgáskorlá­tozottak üdülője? Kik segíte­nek, támogatják? Milyen lesz, kik pihenhetnek majd itt? Ezekkel a kérdésekkel toppantunk be a legutóbbi szombaton hozzájuk Igalba. — Szinte teljesen önerő­ből készül — mondta dr. He­gedűs Lajos, a Mozgáskor­látozottak Somogy Megyei Szervezetének elnöke. — Csak a legszükségesebb mun­kákhoz (alapásás, betonozás, falazás) fogadtunk alkalman­ként szakembereket. Igaz, hogy több szocialista brigád­tól, vállalati közösségtől, ma­gánszemélytől és gmk-tól is kaptunk segítséget. Megtudtam a társadalmi elnöktől, hogy 1986-ban in­dult a szervezés, de valójá­ban tavaly ősszel a bozótir­tással kezdődött a munka. A telek árát a megyei ta­nács fizette, s további két­százezer forinttal járult hoz­zá az igáid pihenőházhoz. A többit az egyesületi kasszá­ból kellett kivenni. Ott vi­szont nem volt annyi. — Akkor hogyan futotta? — Körlevelet küldtünk tagjainknak és számos in­tézménynek, vállalatnak, hogy segítsék az üdülőépí­tést. Nem önzetlenül, hiszen aki itt egy napot dolgozik, az egy napot ingyen pihen­het, másrészt a vállalatok­nak is jócskán van mozgás- sérült dolgozójuk. így jött össze több mint háromszáz- ezer forint. Sokan jöttek dol­gozni is. Ami számunkra meglepetés volt: sokan a családjukkal. Súlyos testi hibás emberek is kivették részüket a munkából. Ha az elnök nem példával állította volna ezt, talán el sem hinném. Ugyan mit tud segíteni egy féllábú ember olyan nehéz munkában, mint a házépítkezés? Szép Lajos Marcaliból a meg­mondhatója, hogy nagyon sokat. — Harminckét éve, hogy mindkét lábamat leszelte a tehervonat egy vasúti cso­móponton. Azóta nemhogy „félember” lettem, de még egy szakmát is kitanultam: a kőművesmesterséget. Igaz, nincs róla papírom, tehát valójában kontár vagyok, de tessék megnézni a munká­mat! A hatóságok valószínűleg nem érik majd bejelentetlen munkán és adócsaláson Szép Lajost, mert nem új háza­kat épít, csak besegít, hobbi­ból dolgozik. Azt a két für­dőszobát azonban, amit ő csempézett ki Igáiban, muto­gatni lehetne, olyan szép Feleségével már két hétvé­gén fáradságot nem kímélve segítette a pihenőház kiala­kítását. — Május végén szeretnénk átadni az üdülőt — mond­ta dr. Hegedűs Lajos, aki jómaga hatvan napot dolgo­zott már a házon. 24-en pi­henhetnek itt egyszerre, fő­ként Somogyból, de az or­szág más tájáról és külföld­ről is várják a mozgássérül­teket. Nem titkolt célja a háznak, hogy „eltartsa ma­gát”. — Nem leszünk, nem lehetünk drágák, ezért min­den pénzt meg szeretnénk ragadni a fenntartáshoz és a befejezéshez. Kapcsola­tunk van a mozgássérültek válogatottjával is, előszezon, ban és utószezonban őket is fogadjuk majd. Háromezer somogyi moz­gássérültnek teremtenek le­hetőséget arra, hogy ugyan­úgy tíz napot pihenhesse­nek nyaranta, mint az egész­séges emberek. Még egy érdekességet el­mondott az elnök. Alig né­hány hete egy csekket hozott a postás: 167 657 forintot. Egy nyugdíjas tanárnő küld­te, • egy levéllel együtt. Töb­bek közt ez állt benne: ne­künk, fürge lábúaknak köte­lességünk segíteni az eleset­teken, a mozgásukban aka­dályozottakon. Ki pénzzel, ki tettekei, ki jó szóval. Nagyon megszívlelendő so rok, tudva, hogy egy hónap, pal az átadás előtt még sok munka van hátra. Békés József Bemutatóra készül a ka­posvári Csiky Gergely Szín­ház társulata. A felújítás utáni nyitódarabot komédia követi a nagyszínpadi bemu­tatók sorában. Ascher Tamás egy, nálunk eddig ismeretlen darabot vitt színre. Nyikolaj Erdman nevét ugyanis hiába keressük az orosz-szovjet irodalmat ismertető lexiko­nok és kézikönyvek között, a betűrendes mutató Ehren- burg neve után új kezdőbe­tűre vált. A két világháború között, a sztálini érában élő író sor­sa kísértetiesen hasonlít sok társáéhoz. Darabjait nem mutatták be a színházak, a harmincas évek második fe­lében pedig Erdmant is a nép ellenségei közé sorolta a hivatalos kultúrpolitika. A most színre vitt darabot ál­lítólag Sztálin iis olvasta, s véleménye jócskán befolyá­solhatta az író sorsát. Ascher Tamás e rendezé­sével is bizonyítja, hogy avatott ismerője és tisztelője az orosz-szovjet drámaírók­nak. A fővárosi Katona Jó­zsef Színházban jelenleg két rendezése is repertoáron van. A már világsikert aratott csehovi Három nővér mel­lett Petrusevszkaja Három lány kékben című darabját játsszák nagy sikerrel. A mostani darab, amely műfaji meghatározása sze­rint komédia, Dalos Rima fordítása, dramaturgiai mun­káit pedig Eörsi István vé­gezte. Ismert művész a ze­neszerző is: Dés László. A főbb szerepeket Holtai Ró­bert, Pogány Judit és Lá­zár Kati alakítja. A népes szereplőgárdát fölvonultató előadásban jelentős szerepet 'kapott Jordán Tamás, Mol­nár Piroska, Kulka János, Németh Judit, Kristóf Kata, Bezerédi Zoltán, Hunyadkür- ti György és Spindler Béla is. V. I. Átadták a SZOT-dijakat NYULAK ES GYEREKEK Életre kelt bábok Egy sündisznó, aki oko­sabb és gyorsabb a nyúlnál. Kilenc gyerek, aki minden­nél jobban szereti a bábo­zást. S a kettő találkozása: egy remek bábjáték. Ered­ménye pedig a különdíj és oklevél a városi úttörő-mű­vészeti szemlén. A kaposvári gyakorló ál­talános iskola 4. B osztályá­nak tanulói régi álmukat va­lósították meg, amikor meg­alakították bábcsoportju­kat. A kezdetekről Sashalmi Mihályné pedagógus beszélt. — Nemcsak a kiválasztott kilenc gyerek, hanem az egész osztály igen fogékony a dramatizálásra. Legjob­ban azokat a magyarórákat kedvelik, ahol egy-egy ol­vasmányrészletet eljátszhat­nak. Tavaly a csapatbemu- taitóra készítettünk imár egy mesejátékot, s ez nagy sikert aratott a szereplők és a né­zők körében is. Akkor gon­doltunk arra, hogy a bábjá­tékot is megpróbálhatnánk. Több mesét fölolvástam a gyerekeknek. Közülük a sünről és a nyúlról szóló, a Csodálatos versenyfutás cí­mű nyerte el a legtöbb gye­rek tetszését. Megterveztük a díszleteket, a bábokat, s kiosztottuk a szerepeket. Ez utóbbi volt a legnehezebb: szinte mindenki szeretett volna játszani. Sajnos, csak a legrátermettebbek kerül­hettek a paraván mögé — mondja a pedagógus a gye­rekek gyűrűjében. Szujó Ka­talin és Kubis Péter a sze­rencsések közül való. — Nem könnyű a bábo­zás : erre a tizenöt perces darabra hónapok óta készü­lünk már. A legnehezebb -> bábok mozgatása, a lépések, a mozdulatok megtanulása. Mindez sok időt, türelmet igényelt, de szívesen csinál­tuk. Nem éreztük unalmas­nak még hetek múlva sem a próbákat. Mindig volt vala­mi új, amire figyelni kellett, amit korábban nem vettünk észre. Minden próbát végig­néztek az osztálytársaink, és elmondták véleményüket. Sokat tanultunk észrevéte­leikből, hiszen mégiscsak más a paraván másik olda­láról szemlélni az eseménye­ket — mondja Péter. Kata hozzáfűzi: * — A bábozás azért jobb a színjátszásnál, mert nem lát­juk ~a nézőket, így nem iz­gulunk annyira. Amikor színdarabot próbáltunk, alig mertünk megszólalni a szín­padon. Most nincs ilyen gon­dunk. Legközelebb a ' szü­léinknek szeretnénk bemu­tatni a mesét. Sokat segítet­tek nekünk a bábok, díszle­tek készítésében, s még nem látták az egész darabot. A legunalmasabb a szöveg ta­nulása volt. Amikor az már jól ment, öröm volt dolgoz­ni. Csak azt sajnáljuk, hogy a városi versenyről nem le­het továbbjutni, így nincs alkalmunk újabb szereplés­re. .. Pedig már olyan jól belejöttünk. A próbák is hiányozni fog nak, mert nagyon jó hangu­latban dolgoztak, sokat ne­vettek, rengeteg az élmé­nyük. — Már tervezzük, hogy újabb darabot próbálunk, s máshol is bemutatjuk tudá­sunkat — mondja Katalin, nem is sejtve, hogy a nagy­szerű játék, a közös élmé­nyek mellett személyiségünk is gazdagodik a bábozás ál­tal. Sashalmi Mihályné tuda­tosan alkalmazza a bábozás­ban rejlő pedagógiai eszkö­zöket. — Nagyon fontosnak ér­zem a bábozás közösségfor­máló erejét — mondta. — A játékban a gyerekek meg­tanulnak egymásra figyelni, segíteni társaiknak, hiszen egyedül nem lehet célt érni. Fegyelemre, türelemre van szükség, s az sem elhanya­golható, hogy a szép, tiszta beszédet is gyakorolják a szereplők. Ha ehhez még azt is hoz­zátesszük, hogy mindezt já­tékos formában, örömmel, lelkesen — nem kell részle­tezni, miért fontos a báb­művészet minden iskolás számára. Horváth Éva A SZOT székházában teg­nap ünnepélyesen átadták az idei SZOT-díjakat. A szak- szervezeti mozgalom e kitün­tetéssel azoknak az íróknak, művészeiknek, tudósoknak, a közművelődésben tevé­kenykedőknek az alkotó munkáját ismeri el, akik a dolgozók művelődésének szolgálatában kiemelkedő sikereket értek el. Az ün­nepségen jelen volt Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára és Kö- peczi Béla művelődési mi­niszter. SZOT-díjat kapott Árkus József újságíró, Benkő Már- tonné táncpedagógus, Buda Ferenc író, Cseres Tibor író, Cserhalmi György színmű­vész, Eördögh János kar­nagy, Király István akadé­mikus, Király Levente szín­művész, Knoll István rende­ző, operatőr, Meixner Mi­hály, a Rádió osztályvezetője, Sebestyén Márta népdaléne- ikes, Szécsényi Ferenc opera­tőr, Tárcái Zoltán főiskolai tanár, Tóth György, a Tele­vízió főmunkatársa, Trogma- yer Ottó múzeumigazgató, Vencsellei István fotómű­vész, valamint a Televízió Ablak című műsorának al­kotóközössége és a Hajdú- Bihar megyi üzemi tárlatok redező kollektívája. A kitüntetteket Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára kö- szötötte. Hangsúlyozta,. hogy a tudás, a műveltség gyara­pítása nélkül a társadalom fejlődése sem lehet kiegyen­Pqne/rowaiifffcq A Dés— Bereményi-lemeiről Akár egy szimfónia nehéz, mély tónusú akkordjai, úgy szólal meg Dés László és Bereményi Géza legújabb nagylemeze a lejátszótű érintésére. Lassan, alig hall­hatóan szűrődnek, egy férfi és egy nő izgatott, fojtott szavai, hogy aztán harsány, hétköznapi veszekedéssé vál­tozva egy lakótelepi lakás belsejébe „rántsák” a hall­gatót. — Ez van — mondhatná a szerzőpáros a Hallgass egy Állatorvosok és gyógyszerészek továbbképzése Balatonföldváron , Állatorvosok és gyógyszeré­szek részére kezdődik ma tudományos továbbképző konferencia Balatonföldvá­ron a SZOT-szanatóriumban. A szombatig tartó tanácsko­zást a Magyar Gyógyszeré­szeti Társaság Somogy Me­gyei Szervezete, a Megyei Gyógyszertári Központ, vala­mint a Somogy Megyei Ál­lategészségügyi és Élelmi­szerellenőrző Állomás közre­működésével rendezik. A tanácskozáson szó lesz az állatgyógyszerek alkalma­zásainak hatásairól az élel­miszerek minőségére, beszél­nek a» gyógyszertárak és a gyógyszereket felhasználó gazdaságok együttműködé­séről is. A tudományos kon- ferneiát megelőzően tegnap délután a földvári SZOT- szanatóriumban dr. Bánáti Henrik, a Somogy Megyei Állategészségügyi és Élelmi­szerellenőrző Állomás igaz­gatója nyitotta meg azt aki- állítást, amelyen a hazai gyá­rak mutatják be állatgyó­gyászati termékeiket és esz­közeiket. kicsit című közös produkció kezdetén. — Ha kíváncsi vagy ránk, magunkra, ülj le, mert „len­ne még mit mondani...” A férfiról és nőről, a lopott és a vágyott, de soha el nem érhető pillanatról, a meg­nyugvásról. Korunkról, amelybe mind­untalan visszaszűrődik a múlt egy-egy emlékképe, egy „szívszédült hang” szűn­ni nem akaró kísértése vagy a dohányfüstös kis kávéház záróra utáni hangulata. S a fef-felbukkanó „tékozló fiúk”, mint „kivert kutyák”, állnak újra a sarkon. „Lám a világ megint a régi...” — mondja kesernyésen a dal. A tartalom, a lírai és a drámai részek — ugyancsak egy szimfóniára utaló — egymásba fonódó együttese egyetlen gondolattá formál­ja a szerzőpáros mondani: valóját a harsány veszeke­déstől a megbékélés (de nem feloldódás!) nyugodt pilla­natáig. Aki látta a televízió szil­veszteri műsorát, bizonyára nem felejtette el Básti Juli és Cserhalmi György kettő­sét. A lépcsőházi „hintásle- gény” és a külvárosi „köny- nyű” lány izgága szóváltá­sát. Képernyőn, látvány és mozgás kíséretében, még súlyozott. A tudományok és a művészetek művelőinek olyan eszmei, erkölcsi pillé­reket kell lerakniuk, ame­lyekre biztonsággal építhető a holnap társadalma. Ezért a szakszervezeti mozgalom féltőn emelte és emeli fel szavát, amikor a gazdasági gondok mérséklésére a kul­turális élet lehetőségeit is szűkítik. Amikor a szak- szervezetek a munka rang­jának, anyagi és erkölcsi te­kintélyének a visszaállítását tűzik célul, azt is hirdetik, hogy a tudományos, a mű­vészeti alkotómunka megkü­lönböztetetten fontos társa­dalmi érték marad — mon­dotta Baranyai Tibor.- A díjakat Gáspár Sándor, a SZOT elnöke adta át. Hallgass kicsit BAST! JUJ - (30WM GvÖKff erőteljesebben hatott a Tíz kicsi bűnjel című szám. A lemezt csupán hallgatva is megjelenik az élmény, hiszen Ács János, a kaposvári szín­ház rendezője jóbarátként és segítőtársként színészi instrukciókkal is ellátta a két kitűnő színész énekest. A fojtott, indulatokkal, vággyal teli légkör így nyert^ valódi zenei megfogalma­zást. Zene! Álljunk meg egy pillanatra Dés László izga­tó, disszonáns és ugyanak­kor fülbemászó romantikus kompozícióinál ! Az ütőhang­szer (dob) ritmust kiemelő szerepe, a zongora harmó­niát közvetítő megszólalása, valamint a szintetizátor iz­gató vibrálása egyszerre nyugtalanít és elernyeszt. Szeretni fogjuk ezt a ze­nét, úgy érzem, és dúdolni is. A húszasok éppúgy, mint a negyvenesek. Hiszen róluk, értük szólnak a „szép re­ménysugarak, álmok a nap alatt”. Várnai Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom