Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-26 / 98. szám

1988. április 26., kedd Somogyi Néplap 5 MŰTÉTEK LÉZERREL TV-NÉZÓ Gyorsabb, eredményesebb a gyógyulás Lassan, finoman kúszik a lilás-vörös fénysugár a ró­zsaszínű egészséges és a vi­lágosabb, kóros szövetek fel­színén. Egy fiatalasszony hangszalagján kialakult jó­indulatú polipot „céloz be”, hogy a mikroszkóp lencséje mögött ülő orvos megkezd­hesse a munkáját. Dr. Gimesi Mihály, a ka­posvári megyei kórház fül- orr-gégészeti osztályának fő­orvosa egy, a műtéti gya­korlatban még ritka eszköz­zel, lézerrel távolítja el a daganatot. Mellette asszisz­tál és a különleges gép mű­ködését ellenőrzi dr. Totth László adjunktus. Szentgyör- gyi Istvánná vezetésével gyorsan, pontosan, összehan­goltan végzi munkáját a spe­ciális műtétre felkészült cso­port. Finom neszek; enyhe éter és égett szövetek szaga ke­veredik a levegőben. A lé. zer percek alatt „szétrob­bantja” a burjánzó szövete­ket. Vért nem látni. A ke­véske .füstöt és pörkanyagot elszívóberendezéssel távolít- ják el. A szövettani minta levétele után vége a műtét­nek. Alig negyedóra telt el az altatástól számítva. Szin­te hihetetlen! Sebet, forra­dást nem látni. — Pár évvel ezelőtt még gégetükör segítségével, ne­héz körülmények között vé­geztük ezeket a műtéteket — mondta dr. Totth László. A gyógyulási idő az új tech­nikával két hétről két napra csökkent. — Mióta végeznek lézerrel műtéteket? — kérdeztük dr. Gimesi Mihályt. — Ez a készülék, a Tungs­ram TLS—61 széndioxidlézer társadalmi összefogással, a KISZ akciójának eredmé­nyeképpen jutott a birto­kunkba. 1987. október 1-jétól üzemel. A szigorú munkavé­delmi szabályok megismeré­A magyar nyelv hetén se után végeztük el az első műtétet, egy hangszalagcso­mó eltávolítását. Ekkor még jelen volt az operációnál dr. Élő János kandidátus, a bu­dapesti Weil Emil Kórház­ból. Ö a legrégibb specialis­tája a lézernek, és bennün­ket is ő vezetett be a műté­ti gyakorlatba. Azóta körül­belül 55 hasonló műtétet vé­geztünk. — Milyen elváltozásoknál használják leginkább a lézer- technikát? — Főleg a hangszalagok jóindulatú daganatainál és bizonyos nyálkahártya-meg­betegedéseknél. De alkalmas minden felületi elváltozás eltávolítására, különösen ha a kóros szövetek víztartalma magas. A lézer ugyanis szét­robbantja a beteg részeket, illetve megsemmisíti őket. — Milyen egyéb előnyei vannak e műtétnek a hagyo­mányossal szemben? — Nagyon nagy pontos­sággal, veszély nélkül lehet eltávolítani a kóros részeket, majd szinte heg nélkül gyó­gyul a szövet. Az úgyneve­zett szöveti bevérzések sem jelentkeznek, így a műtét után a beteg könnyebben kap levegőt. A lézer alkalmas még bi­zonyos fajta hangszalagrák gyógyítására is. Egyik het­venéves beteg esetében eltá­volították a kórós hangsza­lagot. Jelenleg nyoma sincs a daganatnak. Hagyományos műtéti eljárással az egész gégét el kellett volna távo­lítani. — Sok betegünk ezt a be­avatkozást eddig nem is vál­lalta a későbbiekben kiala­kuló társadalmi beilleszke­dési zavaroktól való félelmé­ben. Az operáltak így lénye­gesen előbb nyerik vissza a munkaképességüket is. Az imént műtött fiatalasszony például már holnap hazame­het. Ezenkívül használjuk még a lézert a gyermekek gégeszűkületének megszünte­tésénél. Korábban ezt csak műté­tek sorozatával tudták meg­oldani. — Felnőttek esetében olyan betegeknél próbáltuk még ki, akiknél műtét utáni hegesedés miatt fulladás lé­pett fel. Nem kell gégemet­szést csinálni, mert a mind­össze egy tized milliméter mélységben roncsoló lézer­sugár nyomán nem jelentke­zik szöveti ödéma. A nőgyó­gyászat, urológia ugyancsak alkalmazhatja a lézert. Ilyen­kor a betegeket ide szállít­ják. Rajtam kívül az osztá­lyon még dr. Csók Imre fő­orvoshelyettes operál lézer­rel. A japán és amerikai gyárt­mányú készülékek színvona­lát elérő lézert Magyaror­szágon gyártják. A Tungsram Rt. Kaposvári Elektronikai Gyára készítette el a hozzá tartozó mikromanipulátort. Ugyancsak e gyár dolgozói végzik a gép karbantartását és biztosítják, hogy a fej­lesztés során kialakított új tartozékokat is megkapják hozzá a szakemberek. Várnai .Ágnes Lány mondta a Nemcsak a Rádió, hanem a Televízió is gondoskodott arról, hogy a magyar nyelv hetén fölhívja a figyelmün­ket arra, milyen kincs bir­tokában vagyunk. Kosztolá­nyi szavaival : „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gon­dolkozom, írok, életem leg­nagyobb eseménye, amelyhez nincs fogható." A múlt héten kitűzték a trágárság elleni küzdelem napját, éppúgy, mint sok más világnap programját. Szó is volt' róla a televí­zióban, és Lőrincze Lajos előtt vizsgázott a Híradó — közepesen, azaz nem kapott se dicséretet, se intőt a leg­több embert lekötő képes nyelvművelő „napilap”. A trágárság nem jellemző a televízióban elhangzott be­szélgetésekre, nyilatkozatok­ra, néhány művészi film ad rá alkalmat csupán, hogy ismét lángra kapjon a vita, szabad-e „csúnyát monda­ni” a képernyőn. A trágár­ság valóban elharapódzott; talán nem először a történe­lem során. Mondhatjuk azt 'is, hogy korunk nyelvi be­tegsége. Azt hiszem, nem az a baj, hogy dühében az ember egyszer elszólja ma­gát, hanem már-már anya­nyelvűnket veszélyezteti az „és” helyett is használt trá­gár kifejezés. A nyelvműve­lés sosem csak a nyelvtu­dósok dolga volt. Iránymu­tatásuk nélkülözhetetlen, ám a társadalmi közgondolkodás talaján is ápolni kell anya­nyelvűnket. Mire gondolok? Arra, amire Lőrincze Lajos is figyelmeztetett: a televí­zió sem kénytelen elfogadni nyelvtanilag hibás mondat- szerkezetet, a riporter — ha nyelvünk tisztaságának őr­zője — udvariasan kijavít­hatja a vétséget. A magyar nyelv hetén a különböző televíziós műso­Loánykéróst róhat e szempontból is fi­gyeltem. Volt Egy szó, mint száz — azaz nyelvi fejtörő­játék; a Kortársainkban Száraz György ítéletidő cí­mű drámáját láttuk, nyel­viségében is figyelmet ér­demlő történelmi játék volt. A Szó — kép — zene nyelv­művelő szerepét közvetlenül Czigány Görgy garantálja. A héten két alkalommal találkozhattunk a képernyőn Vitray Tamással. A Telefere műsorvezetője érdekes és kevésbé érdekes emberek­kel, életútalkkal ismertette meg hálás közönségét. Ám a Közelkép vasárnapi adásá­ban kevésbé volt olyan köz­vetlen, mint tőle megszok­tuk. Ez a magatartás tük­röződött abban is, hogy ko­rántsem fogalmazott egy­értelműen, sokszor fél sza­vakból kellett kitalálnia Medgyessy Péternek, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének, mire is gondol a ri­porter. Ezekben a napokban, amikor az ország kommu­nistái a pártértekezletre ké­szülnek, mindenkit érdeklő kérdésék kerülnek a fel­színre. A demokrácia fok­mérője — erre is figyelmez­tetett Medgyessy Péter — a közérthetőség is. Fiatal mi­niszterelnök-helyettesünk tö­rekvése az volt, hogy a köz- gazdasági folyamatokat min­denki anyanyelvén mutassa be. Olykor nehéz kimondani valamit, ezt is tőle hallot­tuk, és felelősen meg is fo­galmazta gondjainkat. Vit­ray Tamást sajnáltam bátor­talansága miatt. Ezt ki is használta Medgyessy : vissza­kérdezett — és a riporteriről kiderült, hogy nemcsak bi­zonytalan a dolgokban, ha­nem ez esétben felelőtlenül is - kérdezett. Ez is anya­nyelvűnk ügyéhez tairtozik. H órányi Barna Az elégikus költő Nagyenyeden, a híres Bethlen Kollégiumban volt tanár Áprily Lajos, amikor Zoltán fia született. Áprily fölvett néven írt, ő eredeti családi nevén, Jékely Zol­tánként vált költővé, íróvá. Nagyenyed — „ez a kicsi város az erdélyi hagyomány­sűrűség városa”, írta egyik vallomásában Jékely Zoltán, s ebben a mondatban Er­dély épp olyan fontos, mint a hagyomány. Fiatalságától öreg koráig Erdély és a „hagyománysűrűség” páros vonzásában élt és alkotott. A hagyomány fogalma Jé­kely Zoltánnak nemcsak szülőföldje örökségét jelen­tette, hanem az egész ma­gyarság, az egész emberiség •kulturális, szellemi öröksé­gét is. Első versei még Ko­lozsvárott jelentek meg, köl­tői kibontakozása viszont már Magyarországon, Buda­pesten történt. A Nyugat úgynevezett harmadik nem­zedékéhez tartozott, törekvé­seiben hozzá legközelebb álló pályatársa Weöres Sán­dor, Takáts Gyula, Janko- vich Ferenc volt, Erdélyből pedig — mert mindig kettős erőtérben élt — Dsida Jenő és Szabédi László. Első ver- seskötétével 1936-ban jelent­kezett. A fiatal Jékelyt leghűsé­gesebb kritikusa, Szerb An­tal így jellemezte: „Elégikus költő, líráját emlékek és álmok szövik át. Jellegzetes gesztusa a búcsú, lelkiálla­pota az elvágyódás, a múlt­ba révedés, a világ iránt ér­zett testvéri szeretet...” S amit Szerb Antal az induló költőről írt, mindvégig ér­vényes maradt rá. Költői, írói magatartásá­nak alapelemei — egyre mélyülőn változatlanok vol­tak. Ha összegyűjtött verseit nem keletkezésük időrendjé­ben lapozgatjuk, hanem ta­lálomra, ide-oda forgatva, szinte az az érzetünk tá­mad; nem időben egymás után, hanem egyidőben írta őket — időtlenül. A kései költő épp olyan • elégikus, búcsúzó, elvágyódó, múltba révedő, mint a korai. Ezt az időtlenséget klasszicizáló, a humanista hagyományokat őrizni óhajtó poétái akarat teremtette az elmúlás, a múlandóság, a kegyetlen kor éllenében. Monográfusa, Po- mogáts Béla Jékely Zoltán szinte egész életművét az elégia különböző megjelenési változataiként összegzi. A kezdeti fiatalosan ábrándos, világfájdalmas elégiáktól a történelmi, bölcseleti, elégiá­kig jutott el, amelyek már A nyáron csaknem 50 ezer kék és piros nyakken- dős pajtás töltheti haszno­san, kellemesen a szünidő egy részét azokban a köz­ponti és vándortáborakban, amelyeket a Magyar Úttö­rők Szövetsége szervez. Június 13-án nyílnak az első vándortáborok. Mintegy ezer úttörőcsapat vállalko­zott arra, hogy — a gyere­kek érdeklődésének megfe­lelően — részt vesz vala­melyik 8 vagy 14 napos vándortábori programban, Az úttörőszövetség 44 féle útvonalat kínált — nyolccal többet a tavalyinál. A Kö­rös és a Tisza a vízi ván- dortáborok útvonala, a ke- rékpáros-vándortáboroké pe­dig Győr-Sopron, Vas, Zala, Bács-Kiskun, Szolnok és az örökkévaló dolgok, a lé­tezés egyetemes kérdéseit feszegetik. De tegyük hozzá: a történelemben élő, szenve­dő ember szemszögéből, aki az utcán, a vízparton, az erdőben jár-kél, mint akár­ki más, korántsem hidegen túlemelkedve gyarló hétköz­napjainkon. Jékely Zoltán­nak még legfataJliszÜifcusabb, legsötétebb verseit is a de­rű, az irónia hatja át, mert hisz az „embernemzetség” megtartó erejében. S persze a költészetben. S nem ke­vésbé a szerelemben. Nem sok költönk van, aki — bár szemérmesen, de — annyi szerelmes-erotikus verset írt volna, mint Jékely Zoltán. Nőkkel és mindenséggel teli költészet az övé. Csongrád megye tájain ve­zet át. A legnépszerűbbek ma is a mecseki .túrák. A gyerekek jól felkészült tá­borvezetők — pedagógusok, úttörővezetők irányításával és felügyeletével ismerked­hetnek meg a kiválasztott tájegység nevezetességeivel, állat- és növényvilágával, természeti szépségeivel. Ki­rándulnak, fölkeresik a múzeumokat, történelmi em­lékhelyeket. Közben elsajá­títják a táborozás és túrázás alapvető- szabályait, táj- és természetvédelmi ismerete­ket szereznek. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal az idén 10 mil­lió forint támogatást nyújt a vándor-, a központi és az egyénileg szervezett úttörő­táboroknak. Aki nyert — és aki nem Tizenöt éve tartanak Ka­posváron költészetnapi sza­valóversenyt. A népszerű rendezvényt néhány éve a megyei könyvtár és a me­gyei úttörőelnökség közösen rendezi. A városi és a város- környéki úttörők küzdelmé­ben az egyre magasabb szín­vonalú versmondáshoz az utóbbi esztendőkben a pró­zamondás is fölzárkózott. Az idén huszonnégyen indultak a prózai kategóriában, s mindössze eggyel többen sza­valásban. Az előadások szín­vonalát jelzi, hogy a zsűri a prózamondóknál három, míg a versmondóknál négy első díjat is kiadott. Az egyik legrokonszenvesebb győztes, Tóth Réka így emlékezik vissza a versenyre: — Utolsónak indultam a versmondók között. Ez rész­ben jó volt, mert láttam, ki hogyan szerepelt, viszont borzasztó hosszúnak tetszett a várakozási idő. Nagyon iz­gultam, de ahogy fölléptem á dobogóra, rögtön megnyu­godtam. József Attila Leány­kérés című versét mondtam, amelyet közösen választot­tunk ki a bátyámmal, ö a Táncsics Diákszínpad tagja, régebb óta szaval már mint én, így nyugodtan rá mer­tem bízni magam. Egyetlen kikötésem volt csak: hogy vidám verset válasszunk, mert a szomorúakat nom sze­retem. Ezt a művet könnyen és gyorsan megtanultam, de utána még sokat kellett gya­korolnom. Ebben sokat segí­tett Gundy Richárdné, a ma­gyartanárom. S végigizgul­ta velem a versenyt. — Nem ez volt az első ver­seny, ahol Réka indult — mondja a tanárnő, sorolva tanítványa eredményeit. — Ötödikes kora óta, két éve foglalkozom vele; sokat fej­Tóth Réka lődött a beszédtechnikája, a stílusa. Most már csak a kissé gyors beszédről kellene leszoknia, s akkor még biz­tosabban nyerhetne a verse­nyeken. — A legutolsó szereplésem a Petőfi könyvtárban volt; ott harmadik helyezést ér­tem el. De indultam már is­kolai és Kazinczy-versenye- ken is. Mindig más verset mondok, s a magam örömé­re is sok költeményt megta­nulok könyv nélkül. Szere­tem a prózát is, ezért válasz­tottam jutalmul egy termé­szettudományos könyvet — mondja Réka, aki erről, s a versenyről is egy oklevéllel a táskájában tért haza. Nem volt azonban ilyen szerencsés Koronkai Éva, aki Kaposmérőből érkezett a versenyre. A hetedikes kis­lány a vesztesek szemszögé­ből értékeli a versenyt: — Természetesen szeret­tem volna nyerni, de nem keseredtem el, hogy most nem sikerült. Valóban vol­tak nálam jobb előadók, de azért, reménykedtem, ami­Koronkai Éva kor a dobogóra álltam. A Bohó Misi című népmesét adtam elő; nekem elsősor­ban vidám hangulata miatt tetszett. A szöveg sem volt nehéz, egy hét alatt megta­nultam. A fölkészülésben anyukám segített, ő szeret­tette meg velem az olvasást és a népmeséket is. A regé­nyek közül azokat szeretem, amelyek rólunk, gyerekekről szólnak. Ebben a mesében a hangszínváltás volt a legne­hezebb, akadt egy-két rész, amellyel sokat kínlódtam. Korábban csak iskolai ver­senyeken incfultam, ahol verseket adtam elő. Ez volt az első prózai sze­replése, s ha díjat nem is nyert, sok tapasztalatot szer­zett. — Az egyik legnehezebb feladat az izgalom leküzdé­se volt, nem vagyak még hozzászokva, hogy ilyen nagy közönség hallgasson. Legközelebb talán jobban sikerül — bizakodik a ka- posmérői kislány, míg a győztes boldog arcát nézi. H. E. Győri László Vándortábor hegyen-völgyön

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom