Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-22 / 95. szám

1988. április 22., péntek Somogyi Néplap 5 Pontokból világ Enyedi Szabó György kiállítása Lipcsében történt... Egy esős éjszaka rajzolni kez­dett egy alvó lányt. Előtte gyerekkorában rajzolt utol­jára, s akkoriban meg-meg- dicsérték próbálkozásait. Aztán sok év telt el. Az ügyes kezű és a betű iránt is fogékony fiút édesapja ipari tanulónak küldte, mert azt tartotta: egy jó mester­séggel minden időben és mindenhol — még a jég hátán is — boldogul az em­ber. A bádogos és vízveze­ték-szerelő apa a saját bőrén tapasztalta ezt, hiszen ami­kor a sors úgy döntött, hogy el kellett hagynia erdélyi szülőföldjét, új pátriájában, a Balaton partján haláláig csakis a két kezére számít­hatott. Sok murtka után Szabadi-fürdőtelepen épített egy kis házat, amit soha­sem fejezett be, s amit most örököse, egyetlen fia alakít­gat, építget, fúr-farag to­vább, mert mindig van raj­ta valami csinálniva'ló. Nyugtalan ember volt az apa, néha viharos vágy fog­ta el szülőföldje után, s olyankor ledobta szerszáma­it, félbehagyta a munkát, s meg sem állt Nagyenyedig. Gyakran vitte magával Gyu­ri fiát (aki most Enyedi Szabó György néven szere­pel a tabi kiállítását hírül adó plakáton), s együtt örül­tek a mesebeli kis háznak, ahol a nagyszülők éltek, s ahol nagyanyó karácsony este varázslatot művelt: 35 családtagnak adott szállást. Szabó Györgyöt mindenho­va elkísérték az enyedi em­lékek: elmentek vele isko­lába, a tanműhelybe (ahol a mesterek jó alanyt láttak a manuális képességekkel megáldott fiúban), és ké­sőbb a könyvtárakba is, ahol megerősödött Móricz Zsig- mond, Kós Károly, Tamási Áron által, akik tudatosítot­ták benne a sejtelmeket szü­lőföldről, hazáról, magyar­ságról; fölgyújtották képze­letét s ugyanakkor rengeteg töprengeni valót is adtak az elmélyült gondolkodásra haj­lamos és képes ifjúnak. Az Gyermtkoptrát mutattak b• A Didergő király Nagyatádon képpen nyitánya volt annak a dél-somogyi dalostalálko­zónak, amely szombaton és vasárnap lesz a városiban. A csurgói és a nagyatádi kó­rusok mellett bemutatkoz­nak majd a barcsiak is. Va­sárnap tartják a kétszólamú ének-zenei versenyt, amely­nek a díszvendége Szőnyi Erzsébet lesz. A Liszt- és Erkel-díjas alkotónak, a nép­szerű oratóriumok és gyer­mekdarabok szerzőjének egy-egy munkáját mindhá­rom település kórusai bemu­tat N. j. elolvasott könyvek újabb és újabb kötetekre figyelmez­tették/ Miután megszerezte szakmunkás-bizonyítványát, a régi céhes mesterlegények példájára külföldre ment, hogy lásson, okuljon a világ­ban. Három évig az NDK- ban, Lipcse közelében egy gépgyárban dolgozott, s köz­ben megtanult németül. Egy esős éjszaka pedig elkezdett lányfejet rajzolni. Első mun­káját megmutatta egy ipar- művészjeloltnek, s az nem akarta elhinni, hogy „első munkát” tart a kezében. Az­óta nagy elszántsággal dol­gozik. A lakatosból dekora­tőr lett a Dél-balatoni Kul­turális Központban, ugyanitt mutatkozott be hat évvel ez­előtt grafikáival, amelyek bizonyító erejűek voltak al­kotójuk tehetségét illetően. Meglepő mesterségbeli tudás, a kifejezésmód öntörvényű- sége s már akkor is valami olyan valóságábrázoló elhi­vatottság volt jellemző ké­peire, amely szürrealiszttkus — fantasztikus? — elemeket is tartalmaz. Különösen ez az utóbbi jellegzetessége mé­lyült azóta, állapíthatjuk meg most megnyílt tárlata láttán a tabi művelődési házban. Témaköre is bővült ugyan, de ezúttal is viszontlátjuk az erdélyi miliőt, Kós Ká­roly és Sütő András alakja­it, s érezzük Tamási Áron Ábeljének ózondús levegő­jét. Enyedi Szabó „balatonisá- ga" is nyilvánvaló, csakhogy ezt a kötődést áttételesen fo­galmazza meg grafikáiban. Mondandója nem a nyári napfényben fürdő vidék örömeiről szól, hangja is in­kább a lehangoltságé és a féltésé (nem a féltékenysé­gé!). Neki a Balaton-parti élet társadalmi gondokat, fe­szültségeket, emberi gátlás­talanságot, képmutatást, kupec-bugrisságot és igaz­ságtalanságot kifejező jelké­peket sugall. Sajátos tusrajz­technikája (egy kódexmáso­ló) szerzetes aprólékosságá­val, türelmével — és tegyük hozzá: alázatával — teszi egymás mellé a pontokat) igen alkalmas a figurák, tár­gyak plasztikus megjeleníté­sére és gondolatok kifejezé­sére. Szapudi András Kiadvány pedagógusoknak Oktatás _____ é s informatika Informatika — naponta találkozunk ezzel a szóval. Ennek ellenére koránt sincs egyetértés a fogalom mö­götti tartalom tekintetében. Ha az informatika csak a számítás technikája lenne, akkor a közoktatásban nem keliene foglalkozni vele. „Az információ mindenne­mű szervezet, minden élő­lény létezésének alapvető feltétele. Az információk szerzése, tárolása, továbbítá­sa és feldolgozása nélkül egyetlen élőlény sem létez­het. És mennél összetettebb a szervezet, annál szervezet­tebb információs rendszer­re van szükség” — írja Szűcs Ervin, a budapesti és pécsi tudományegyetem technika tanszékének veze­tője az Oktatás — Informa­tika című időszakos kiad­ványában. Az első szám hatezer pél­dányban jelent meg a KISZ Központi Bizottságának tá­mogatásával, térítésmente­sen. Az Országos Pedagógiai Intézet folyóiratának példá­nyonkénti ára 30 forint kö­rül várható. Számos sajtótermék van már a pedagógusok számá­ra. „Szándékunkat (talán legszemléletesebben) a cím­lap fejezi ki, két egymásba fonódó kör az informatika és az oktatás halmazát jelö­li. Azzal akarunk foglalkoz­ni, ami a két halmazban kö­zös, ami egyszerre informa­tika és oktatás is” — vallja Szűcs Ervin. A Véleményünk szerint cí­mű rovat vezetője, Magyar Miklós — aki a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet munkatársa — cikkében a számítástechnika bevezeté­sének és elterjesztésének el­lentmondásairól ír. Kár, hogy egy gépelt oldal- tör­deléskor kimaradt a megje­lenő írásból. A kiadványban tudósítást olvashatunk egy szófiai kon­ferenciáról és a pozsonyi el­ső nemzetközi programozási olimpiáról is. Találunk ben­ne többek között számítás- technikai programrendszere­ket C—16-os és C+4-es gép­re. Az oktatást segítik a Könyvespolc című rovatban megjelenő recenziók is. Az első számot az ország valamennyi általános iskolá­jába elküldték. Sajnos, hír- lapárusi forgalomba nem kerül, csak megrendeléssel szerezhető be. HÉTVÉGI tájoló Kaposváron a Kilián György Városi Művelődési Központ ad otthont ma es­te fél hétkor a Táncsics Mi­hály Gimnázium báljának. Holnap délután három órá­tól Tinidélután lesz, hat óra­kor pedig Jordán Tamás ér­demes művész József Attila- estje kezdődik. Vasárnap délelőtt tizenegy órakor Leitner Sándor festőművész ajánlja a közönség figyelmé­be Berzy Katalin kerami­kusművész kiállítását. A Somogy Megyei Múze­umban A jég világa című állandó kiállítás látogatható. Ugyancsak itt tekinthető meg a Régészeti kutatások Somogybán című bemutató, valamint Martyn Ferenc fes­tőművész állandó, illetve Bér- náth Aurél emlékkiállítása. Ezenkívül Galimberti Sándor festményei és Kopits János kaposvári városképei is vár­ják az érdeklődőket. A mú­zeum második emeleti he­lyiségedben válogatás látha­tó az intézmény képzőművé­szeti gyűjteményéből. A So­mogyi Képtárban Vaszary János emlékkiállítása tekint­hető meg, a Kaposvári Ga­lériában pedig Ország Lili grafikáiból rendezték tárla­tot. Ez utóbbi válogatás a székesfehérvári István Ki­rály Múzeum anyagából. Ba­latonszárszón ma és holnap még látogatható az a kiál­lítás, amelyet Szőke György festményeiből és grafikáiból rendeztek. A tárlatnak a ta­nácsház adott otthont. A hétvége rangos zenei eseménye Nagyatádon a dél­somogyi dalastalállkozó. A négynapos programban be­mutatkoznak a nagyatádi ál­talános iskolai kórusok mel­lett a csurgói és barcsi gyer­mekénekkarok is. A találko­zó utolsó napján, vasárnap reggel kilenc órakor kezdő­dik a Bicinum éneklőver­seny, amelyen a kisdiákok mérik össze tudásukat. Szombaton délelőtt tíz óra­kor az I. számú Általános Is­kola udvarán térzene kezdő­dik a barcsi fúvószenekar közreműködésével. A Gábor Andor Művelődési Központ­ban a hétvégén még megte­kinthető a dél-somogyi ama­tőr képzőművészek kiállítá­sa. A barcsi művelődési köz­pontban ma fél hátkor Ki­rály Zoltán, a kaposvári vá­rosi művelődési központ igazgatója nyitja meg Úré Sándor kiállítását. Hat óra­kor pedig a nyugdíjasok Klubestje kezdődik, amelyen közreműködik a barcsi fú­vószenekar. Vasárnap este a Pax együttes zenéjével ifjú­sági táncest lesz. Csurgón a Meller-kastély- ban Rideg Gábor művészet- történész nyitja meg ma hat órákor Kiss György érem- kiállítását. A homokszentgyörgyi Ál­talános Művelődési Központ­ban ma délután fél három­kor Az erdőik kapitánya cí­mű, nagy sikerű magyar rajzfilmet vetítik, vasárnap délután hat órakor pedig a Most és mindörökké című amerikai filmet. Hétfői előzetesként olvasó­ink figyelmébe ajánljuk az eredetileg megadott időpont helyett este nyolc órakor Ka­posváron a városi művelődé­si központban kezdődő prog­ramot: a soproni Civitas amatőr-pinceszínház Villon, a szakadt és a Piléhpofájúak című előadása várja a kö­zönséget. Rejtélyes temető Pécsett Eddig ismeretlen középko­ri temetőt tártak föl a ré­gészek Pécsett. A Zsolnay Vilmos út mentén lakóház- építés előkészítő munkái so­rán régi csontok kerültek napvilágra. A Janus Panno­nius Múzeum munkatársai vették birtokukba a terüle­tet. Az ásatás most ért vé­get, mégpedig meglepő ered­ménnyel. A kutatás befejez­tével épp olyan homály fe­di a temető korát és az ott nyugvók kilétét, mint a fel­tárás kezdetekor. A pécsi temető teljesen „néma” : a csontokon kívül semmiféle leletet nem talál­tak. Kárpáti Gábor régész kizárásos alapon arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy középkori temetőről van szó. Pontosabb kormeghatározást csak a csontok kémiai vizs­gálata adhat. Ha valaki egyszer megírja Nagyatád krónikáját, szen­zációként említi majd 1988. április 21. estéjét. Szőnyi Er­zsébet Didergő király című gyermekoperáját mutatták be az I. Számú Általános Is­kola diákjainak és a Liszt- díjas, érdemes művésznek, Marczis Demeternek a köz­reműködésével. A népszerű operaénekes díjazás nélkül vállalta a próbákat és a fel­lépést, mondván; ahol eny- nyire lelkes pedagógusuk és gyerekeik vannak, ott segí­teni -kell a zene népszerűsí­tését. Dr. Vargáné Zag Ágo­ta és Pauker Zoltán, az I. Számú Általános Iskola kát nevelője hónapok óta ké­szült -erre a produkcióra. Ne­héz munkára vállalkoztak, mert amikor a kottákat vé­gignézték, volt,- aki nem sok esélyt adott a próbálkozás­nak. Kemény próbatétel elé álltak az atádiak. S ami ör­vendetes: az egész város összefogott a produkció sike­réért. A csurgói Napsugár- Ruházati Szövetkezet itteni telephelye több mint száz jelmezt varrt meg társadal­mi munkában, a Danuvia nagyatá’di -gyáregysége a kották másolására vállalko­zott. A konzervgyár üdítő­italokat küldött a gyerekek­nek ... Tegnap este elsősorban a szülőknek szólt az előadás, amelyet Pauska Lajosné ren­dezett. A koreográfus Mayer Károlyné volt, a zenei kísé­retet Kenedi Tibor biztosí­totta. Fáncsy József és Me­rész Emese tervezte a dísz­leteket. A Móra Ferenc me­séje alapján írt gyermekda­rabot szombaton este ismét színre viszik, s később — remélhetőleg — eljutnak ve­le a megye más települései­re is. Az atádi I. Számú Általá­nos Iskola közössége kitett magáért. A művelődési házban meg­rendezett premier tulajdon­Születő népszokásaink Dédanyáink, ükapáink mindennapi életének szoká­sait elfedte az idő; már csak könyvtárak mélyén őrzött népszokás-gyűjtemények val­lanak a régmúlt érdekessé­geiről. Pedig nem ártana föleleveníteni a régi hagyo­mányokat. Hogyan? Hát így! TUSKÖHÜZÁS. Ha a fa­luban abban az évben nincs lakodalom, no meg a Pestről kitelepített üzem nem fizet nyereségrészesedést, húsha­gyó kedden a pártában ma­radt lányokkal és a veszte­séges üzem vezetőivel tüsköt húzat a népfrontba tömörült lakosság. A legalacsonyabb bérfekvésű legények tuskót kötöznek az üzemvezető meg a termelési felelős ol­dalára, rossz, lyukas edé­nyekkel csörömpölve, ostort pattogtatva, bérlistát lobog­tatva végigvezetik őket a falun. A tanácsháza előtt megállnak, tréfás rigmusok kíséretében szociális segélyt kunyerálnak. Csőd, szanálás esetén a felelősöket gyász- huszár-jelmezbe öltöztetik és megtáncoltatják, miköz­ben a pártában maradt lá­nyokat a népfrontelnök, aki egyben a helyi plébános, megtanítja batikolni. CSATRANGOLÁS. Ha va­lamelyik helyi vezető — ta­nácstitkár, iskolaigazgató, avagy téeszelnök — cseleke­deteivel eltér a kialakult értékítélettől, megsérti a szo­cialista erkölcsöt, a környék lakói hamvazószerdán, tava­szi sátoros ünnepen, esetleg virágvasárnap a vétkes háza elé vonulnak? kereplőkkel, és nyilvánosan kigúnyolják az illetőt. Közben az általános iskolások kórusa Húzzon össze a vizes görcs kezdetű csúfolót énekli, az ajtóban megjelent ünnepeltet vízzel lelocsolják, pokrócba csavar­va kicipelik a csordakúthoz, és az ököritatóban megmárt­ják. Ha nagy disznóság van a pasas füle mögött, akkor a csatrangolók közül a legerő­sebbek a községi szippantó­kocsi tartalmát gúnyos da­lok, bökversek kíséretében a közös vagyon dézsmálásából épült villa, emeletes ház fa­lára fröcskölik. BORBALAAG. a piac iránt erzeketlen termék- gyártó gazdasági szakembe­rek decemberben Borbála­napkor mezítláb, ingben- gatyában kimennek a kert­be, és kilencféle gyümölcs­fáról egy-egy ágat törnek. Cédulákra felírják a gyár­tásra szánt új termékek leg­főbb adatait, majd a cédulá­kat az ágakra aggatják. Azt a terméket kell gyártani, amelynek a neve alatt a vízbe rakott ág karácsonyig kizöldül. Ha a termék en­nek ellenire nem kel el a piacon, a vezetőt érdemei elismerése mellett áthelyezik a gyümölcsös kertbe. Éjjeli­őrnek. , GERGELYJARAS. Gergely napján a középkorból is­mert szokás folytatásaként az iskolásgyerekek adomány- gyűjtő körútra indulnak a településen. Házról házra járva természetbeni adomá­nyokat gyűjtenek az iskola- mesterek, tanítók számára. Nőgyógyászok, butikosok, vá­sározó kiskereskedők, pan­ziósok, szóval a település új­gazdagjai előtt a gyerekek tréfás jelenetekkel, a Bibliá­ból vett könyörgésekkel tar­kított műsort rögtönöznek, majd lencsét, babot, tojást kapnak ajándékul tanítóik részére. Néprajzos szakem­berek jelzései szerint a kö­zeljövőben egyes vidékeken a gyerekek más, ugyancsak „alacsony bérfekvésű” értel­miségi rétegek részére is el­kezdik a kunyorálást. REGÖLÉS. Tél közepén, karácsonykor, újév táján felnőtt férfiak láncos bottal köcsögdudával, furulyával, gitárral fölszerelve szövetke­zetről szövetkezetre, intéz­ményről intézményre járva termelésserkentő, termékvál­tást varázsló köszöntőket adnak elő. A vendéglátó ve­zetőnek és egész házanépé- nek hathatós munkaerő-gaz­dálkodást kívánva múítunk nevezetes eseményeit varázs­latos történetekben adják elő. Legismertebb hőstettein­ket az Évszázad mérkőzése, az Évszázad képlopása, az Évszázad leghosszabb ár­emelési sorozata, az Évszá­zad legnépszerűbb bruttósí­tása címmel elevenítik föl. Gazdag jutalom esetén jó­solnak is: szanálásra ítélt szövetkezetek, vállalatok nevét, leváltásra érett veze­tők névsorát, a várható ár­emelések mértékét is bele­dalolják mondókájuk ref­rénanyagába. Álarcos alakosko­dást Ha a tanácshoz, val- lalathoz, szövetkezethez kül­földi vendégek érkeznek, programjuk színesítésére a település lakói látványos alakoskodást rendeznek. Megadott jelre betyárnak, cigányasszonynak, kémény­seprőnek, koldusnak, bo­hócnak öltözött munkaválla­lók és munkanélküliek lepik el a tárgyalótermet, és kö- rülugrándozzák a vendége­ket. Nyugati országból jött látogatóknak alkalmilag ösz- szetákolt panaszfalnál ada­kozásra buzdító kolduséne­ket, kéregetőnótát, adósság­átütemező rigmust adnak elő; a rubelelszámolású test­vérországok küldöttjei előtt pedig rongyrázó, dicsekvő szövegeket kántálnak. Gaz­dasági körülményeinkről, lehetőségeinkről gyárláto­gatás, falubejárás helyett „Bruttó bérért nettó robot, Mindenki lop, én is lopok!” kezdetű rigmussal adnak tá­jékoztatást a kíváncsi ide­gennek. Hadd szédüljön, hadd forogjon! Kiss György Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom