Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-22 / 95. szám
1988. április 22., péntek Somogyi Néplap 3 A lenini életmű időszerűsége Ha egy kommunista párt, egy szocialista ország mélyrehatóan meg akarja újítani a tevékenységét, természetszerűleg nyúl vissza Lenin munkásságához, gondolatvilágához. Noha már 118 esztendő választ el bennünket születése napjától, s halála óta is csaknem hat és fél évtized telt el, megállapításai, következtetései most is időszerűek és tanulságosak. A lenini életműhöz visz- szanyúlni — s erre • éppen az életműnek a szelleme figyelmeztet — nem egyenlő azzal, hogy lemásolható recepteket, minden helyzetben alkalmazható szentenciákat keressünk benne. Igaz, találkozhatunk Leninnél meghökkentően mainak, aktuálisnak ható megállapításokkal is. A bolsevik párt XI. kongresszusán, 1922 márciusában elhangzott beszámolóban például ezt olvashatjuk a kormányzati szervek munkájáról: „A napokban csökkentették a bizottságok számát. 120 bizottságot számoltak össze. És hány bizonyult szükségesnek? Tizenhat!... Ahelyett, hogy ki-ki a saját munkájáéit felelne... bizottságok háta mögé bújnak. Ezekben a bizottságokban az ördög sem ismeri ki magát, senki sem tud eligazodni, hogy ki a felelős minden öszekuszálódott, s a végén olyan határozatot hoznak, amiért mindenki felelős.” Mintha pontosan miró- lunk, a mi bajainkról beszélne! — kiáltunk fel az ilyen megállapítások láttán, s eltöprengünk rajta, vajon miért nem szívleltük meg idejében a belőlük kiolvasható figyelmeztetést. Ám elsődlegesen mégsem ezek adják a lenini életmű időszerűségét, hanem egész szellemisége, alapállása, megközelítési módja, a mély valóságérzés és merész újító szándék. Nem akadt kora munkásmozgalmában még egy olyan teoretikus, aki annyira mélyen és cla- posajn elemezte volna a valóság változásait, új folyamatait, mint ahogyan azt Lenin tette. Az első között analizálta a tőkés társadalom fejlődésének új szakaszát, az imperializmus időszakát, s mindenkinél mélyebb következtetéseket vont le ebből a munkásmozgalom stratégiájára és taktikájára vonatkozóan. Lenin minden tendenciát és jelenséget _abban a mag- közelítésben vizsgált, hogy a valóság társadalmi haladást szolgáló forradalmi átalakításához nyerjen belőle támpontot. Ez különböztette meg a marxizmus olyan „megújítóitól", mint a revizionista irányzatot létrehozó Bernstein és társai, akik az új jelenségekhez való alkalmazkodást hirdették és lemondtak a tudományos szocializmus, a munkásmozgalom forradalmi tartalmáról, a világ megváltoztatásának szándékáról. Lenin a tartalmat megőrizve szakított egyes korábbi alaptételekkel, s jutott el olyan következtetésekhez, hogy a szocialista forradalom győzhet egyetlen vagy néhány országban, diadalmaskodhat közepesem vagy gyengén fejlett államokban is. Mint ahogy a forradalom győzelme után néhány évvel volt bátorsága elvetni azt a — korábban általa is vallott —. felfogást, mely szerint a szocializmusnak az árutermelés kiküszöbölésére kell törekednie, s meghirdette az áru-, pénz- és piaci viszonyoknak teret adó, azok törvényszerűségeire építő új gazdaságpolitikát, a NEP-et. A valóság változásaival lépést tartó bátor újítás és megújulás jellemezte a bolsevik pártot abban az időszakban, amikor Lenin állt az élén — akár a forradalom előtti, akár az azt követő periódusról van szó. Erről az alapról folytattak Leniin és harcostársai két- frontos harcot mind a munkásmozgalom konzervatív, óvatoskodó, a forradalmi lépésektől idegenkedő szárnyával, mind pedig az objektív feltételekkel és lehetőségekkel nem számláló ultraforradalmár, kalandor törekvésekkel. Elvi kérdésekben Lenin soha nem volt hajlandó megalkuvásra, engedményekre. Ilyen elvi kérdésnek tekintette a hatalom megszerzését és megőrzését. Az általa használt kifejezéssel élve: a legkevésbé sem volt valamiféle,, tucatliberális” — számtalan alkalommal hangsúlyozta, hogy a szocializmus megvalósításának alapvető feltétele a hatalom szilárd kézben tartása, megvédése. Vajmi kevés megértést táplált azok iránt, akik a szabadság és demokrácia jelszavát a szocialista hatalom meggyengítésére igyekeztek fölhasználni. Az erőszak, a diktatúra, a kényszer azonban az ő számára sohasem volt öncél — mint utódjánál, Sztálinnál —, hanem mindig a szocializmusért folytatott küzdelem feladataiból következett, és szorosan ösz- szekapcsolódott a tömegek, a nép számára biztosított széles körű demokráciával. Lenin komolyan gondolta, hogy a tömegeknek az állam egész tevékenységéről, valamennyi lépéséről érdemi tájékozottsággal kell rendelkezniük, hogy a szovjethatalom minden szervének, a munkások és parasztok ellenőrzése alatt kell állnia, a párt és a párttagok munkáját pedig alá kell vetnie a pártonkívüliek kontrolljának. Mélységesen hitt a nép alkotóerejében, a tömegek kezdeményezéseinek fontosságában, de nem idealizálta azokat, hanem hangsúlyozta összekapcsolásuk szükségességét a párt által képviselt tudatossággal, a központi irányítás erejével. A következetesség, a határozottság és az emberközpontúság fő vezetői tulajdonságai közé tartozott. Levelezése is meggyőzően tanúsítja, képtelen volt belenyugodni abba, hogy a szovjet kormány rendelkezései papíron maradjanak, hogy az elhatározások — akár nagy horderejű, akár egészen apró dolgokról volt szó — ne valósuljanak meg a gyakorlatban. Ezért is tulajdonított akkora jelentőséget az ellenőrzésinek, mégpedig mindkét formájának, az alulról és felülről történőnek egyaránt. Ugyanakkor ez a következetesség nagy fokú rugalmassággal párosult: bármikor kész volt módosítani bármely döntésen, intézkedésen, ha az nem állta ki a gyakorlat próbáját. S megsemmisítő ' gúnnyal szedte ízekre azok érveit, akik a politikai harcban és cselekvésben megengedhetetlennek ítélték a kompromisszumokat. „Nem olyan-e ez — kérdezte —, mintha egy még ki nem kutatott és eddig hozzáférhetetlen hegy nehéz megmászásakor eleve lemondanánk arról, hogy néha cikkcakkos ’ vonalban haladjunk, néha visszaforduljunk, feladjuk a már kiválasztott irányt és különböző irányokat próbáljunk meg?" Élete utolsó időszakában — írásai, feljegyzései tanúsítják — különösein három kérdés foglalkoztatta. Az egyik, hogy a szocialista tulajdon kezelőinek, a szocializmus építőinek el kell sajátítaniuk a gazdálkodás tudományát, s ebben a tőkésektől sem szégyen tanulniuk. A másik a kultúra, a civilizáltság szintjének emelésével összefüggő feladatsor, a harmadik pedig az apparátus — kiváltképp az államapparátus, az igazgatási apparátus — munkájának megjavítása, a bürokratikus tendenciák . kiküszöbölésének az útja. Ezirá- nyú töprengései sok tekintetben ma is égetően aktuálisak. Manapság olykor felerősödik azok hangja, akik kétségbe vonják, hogy az idő igazolná a lenini életművet. Dogmaként természetesen nem kezelhetőek gondolatai. Ám egy dolog aligha cáfolható: a tőkés magántulajdonra épülő viszonyokat eddig kizárólag olyan politikai szervezetek tudták megdönteni és meghaladni, amelyek a lenini koncepciót tekintik vezérfonaluknak. Ezért bízvást állíthatjuk: a történelem Lenin gondolatainak érvényessége mellett tanúskodik. . Gyenes László Biztonsági öv a platókra Áruszállítás és csomagolás Korszerű árufuvarozási és rakodási technológiák gyakorlati alkalmazása címmel kétnapos szakszeminárium kezdődött tegnap a Kapos Volánnál. A Közlekedéstudományi Egyesület megyei területi szervezetének rendezésében kétévenként sorra kerülő szemináriumon a vendéglátókon kívül 30 szállítással és rakodással foglalkozó vállalat szakembere vett részt. Balogh János, a vállalat igazgatóhelyettese megnyitójában hangsúlyozta, hogy a Volán szervezeti rendjében történt 1984-es változások óta lazult a vállalatok közötti kapcsolat. A szeminárium lehetőséget teremt arra, hogy összehangolják a fejlesztési tevékenységüket. Az áruszállítás és a rakodás fejlődésére számtalan példa van; a gépesített rakodáshoz ma már egyre több speciális jármű áll a vállalatok rendelkezésére. Nagy gondot kell fordítani a rakományok rögzítésére is. Kutatni kell az újat, s ez nagy anyagi ráfordítással jár — mondta —, de a technológiák fejlesztése megéri a befektetést. A technológiakészítés helyzetéről és feladatairól dr. Zentai Ferenc, a Volán Vállálatök Központjának a képviselője tartott előadást. ■A Volán elsődleges célja, hogy a fuvarozás szervezetten, fegyelmezetten történjen, az áru olyan állapotban jusson el a címzetthez, ahogyan feladták. Az évenként fuvarozott 170 millió tonna áru jelentős része szóródó áru. Gond, hogy a rendelkezésre álló járművek háromnegyede fix platós, a huszonöt százaléknyi billenős tehergépkocsival kell így szállítani az áru háromnegyed részét. Ez megszabja a technológusok feladatát is. Egyre jobban nő a veszélyes áruik aránya; ezekre a technológiák kialakításakor különösen nagy figyelmet kell fordítani. Az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet közúti áru- szállítással kapcsolatos fejlesztéseit Vándorjfy István, az intézet főosztályvezetője ismertette. Az intézet új csomagolásvizsgáló laboratóriumot létesített, s ott műszerekkel és számítógépek segítségével mérik, modellezni tudják a szállítás során az árura váró megpró- báltatásoikat. Az elemzések célja, hogy az árukárok minél jobban csökkenjenek. Javaslatot tesznek arra is, hogy a fuvarozó milyen csomagolást alkalmazzon és milyen eszközökkel végezze a szállítást. A bútoroktól egészen a palackozott gázokig mindenféle áru csomagolási, szállítási gondjával foglalkoznak. A szénfuvarozásnál például javaslatot tesznek a tüzép-telepeknek, hogy a minél jobb .lakossági kiszolgálás érdekében milyen szervezési módosításokat végezzenék. A beszámolóhoz kapcsolódott Csollán Lászlónak, az ÁCSI osztályvezetőjének a korszerű rakományrögzítő és lekötöző eszközök fejlesztéséről tartott előadása is. A kötözőeszközök fontos kellékei a minőségi áruszállításnak. Az egységrakományok szállítására már vannak korszerű rögzítőeszközök, például a Kaposplast pántolószalagjai. A gépjárművek platóján a rögzítés viszont még meglehetősen primitív, ez rontja a gépkocsi hasznos futását és teljes terhelését. Nyugaton már a biztonsági övhöz hasonló rögzítőeszközöket használnak; az ÁCSI egy finn céggel most ezek gyártására keresi a kooperációs lehetőséget. Magyarországon a Zala Volánnal kísérleteznek ilyen eszközökkel. Magyarországon a becslésék szerint évente 2 milliárd forint kár keletkezik, csupán a külföldre irányuló áruszállításoknál; éppen ezért nagy a szerepe a korszerű rögzítésnek. A szemináriumhoz ma több gyakorlati bemutató és kiállítás is kapcsolódik. L. R. Mai kommentárunk Kötélhúzás helyett Egy hónapja írtam a barcsi Dankó Pista KlSZ-alap- szervezetről. Dicsértem példás munkájukat, közösséget kovácsoló tevékenységüket. Nem igényelték ők az újságcikket, de •— (remélem, kiolvasták belőle a jó szándékot — megérdemelték. Barcs alaposan jelduzzadt cigánylakossága előtt ugyanis példa lehet ez a közösség. A példa pedig mostanság kincset ér: ha megszívlelik. Tudtam már akkor egy másik barcsi cigányközösségről is, de szándékosan nem írtam róluk. Azért, mert nem akartam a kötél valamelyik végébe belekapaszkodni. Fogadatlan prókátorként minősíteni őket: hogy melyikük küzd értelmesebb célokért. Azt azonban szomorúan tapasztaltam, hogy csaknem kibékíthetetlen a két cigányközösség közötti ellentét. A másik csapat nem KISZ-szerVezet formájában működik, hanem cigányklubként. Az idén februárban kaptak egy lerobbant házat a városi tanácstól, s azóta hétszáz óra társadalmi munkával megpróbálták lakályossá varázsolni. A berendezést ta művelődési ház adta, a népfront megyei bizottsága pedig ötezer forintot küldött. Megtudtam a a klubvezetőtől azt is, hogy a klub avatásának napján volt egy verekedés, nem messze a helyiségtől. Nem a klubtagok püfölték egymást, másnap mégis a fejükre olvasták, hogy minek ez a klub, már balhé van a cigányokkal a barcsi főutcán is, nemcsak a lakótelepen. Közrejátszott-e ez abban, hogy ,a Dankó alapszervezet nem fogadta el az ifjúsági klub meghívását a közös találkozóra, nem tudom. Mindenesetre a KISZ-titkár diplomatikusan annyit mondott: dolgozzunk külön-külön, mindenki bizonyítson a saját munkájával. Nem összeboronálni akarom a két ifjúsági társaságot, pedig lehetne. Társadalmi munkát végeznek, cigánygyerekekkel törődnek, előadásokat szerveznek, sportolnak, bulikat tartanak. S mind a két társaság (közös) álma — függetlenül at- 'tói, hogy ki tett érte többet — a barcsi cigányművelődési ház létrehozása. Összeköthetné a csapatokat a sorsvállalás is. Ha az energiákat nem pocsékolnák el külön-külön, amelyeket együtt nemesebben föl tudnának használni. Mind a két közösség tagjainak elhatározása által alakult. Tehát a maguk jelölte úton haladhatnak, néha kátyúkba is lépve, de rendkívül rokonszenvesen. Van-e értelme a kötélhúzásnak? Nem volna-e okosabb a fiatalok megegyezése? A cigányság beilleszkedése, fölemelkedése, életmódjának, normáinak helyes kialakítása rendkívül fontos. S ehhez szinte „csodafegyver” egy-egy ilyen közösség. Hogy azzá tudnak-e válni vagy valamiféle makacs féltékenykedés miatt saját helyzetüket is rontják, ez tőlük függ. Békés József Marcaliban gyártják az étkezési túrót Tavaly decemberben telték át az étkezési túrógyái- tását a Kaposvári Tejipari Vállalatnál a megyeszékhelyről a marcali üzembe. A változtatást az üzemek szakosodása indokolta: Marcaliban megvoltak a túrókészítés feltételei. A Túró Rudi gyártásához használt kádak teljesítőképessége — a nyári balatoni szezon kivételével — elegendő a megye túróellátásának biztosításához. Kaposvárról mindössze egy csomagológépet szállítottak át és helyeztek üzembe Marcaliban. A gépen dolgozók egy műszakban 32—35 mázsa étkezési túrót csomagolnak. Hét közepén még ennél is többet. Kisebb gondot okoz a csomagolóanyag minősége: a kaposvárinál lá- gyabb túrót a papírcsomagolás nem tartja össze kellően. Az ország egyes üzemeiben mar hasznainak korszerű kasírozott alufóliát is... A marcali túró a negyedéves országos minőségbírálaton kivívta a szakemberek elismerését : első helyezést ért el.
