Somogyi Néplap, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-14 / 88. szám
1988. április 14., csütörtök Somogyi Néplap 5 Egyetemek nyara Tanulás pihenés közben Az egyéniség védelmében Közüggyé yált közművelődés Megkockáztatom a jóslatot: a legérdekesebb kurzus a veszprémi lesz, az az augusztus eleji egy hét, amelynek munkaerő-politika adja majd a témáját. Az addigra vélhetően nem csökkenő foglalkoztatási gondok izgalmas vitákat jövendölnek a köz- igazgatási nyári egyetem előadóinak és hallgatóságának. * Jóslataimat egy különös kártyapakli lapjainak rakos- gatásával latolgatom. A pakli borítóját a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat emblémája díszíti, s a következő kérdések kaptak helyet rajta: Tudja-e már, hol tölti a nyarat? Ismeri Magyar- ország tájait? Tanulna-e magyarul? Szeretne megismerkedni a magyar művészetekkel? Ismeri Kodály nevét? Tud eszperantóul? Tájékozott a számítástechnika alkalmazásában.? Érdekli a magyar társadalom, gazdaság és mezőgazdaság? Megismerkedne az urbanisztika és a környezetvédelem eredményeivel? Amíg ki-ki eldönti a kérdésekre adandó válaszát, hadd mondjam el, hogy a pihenés közbeni tanulás és a tanulás közben való pihenés eszményét megvalósító nyári egyetemekről van szó. a TIT-nek azokról a nyári kurzusairól, amelyeknek tavaly húsz. városunkban 2647 Hallgatója volt. Növekvő számban hazai és nyugati orszá- gokbeli érdeklődőkkel, az ismeretterjesztés követelményeihez alkalmazkodóbban simuló tematikával és nagyon sok érdekes programmal. Nehéz válogatni közülük. Talán ezért is döntött úgy a nyári egyetemek titkársága, hogy idejében, már kora tavasszal közzéteszi a kínálatot. Tetszetős formában sikerült. A pakliban különböző nagyságú lapok vannak, szám szerint huszonkettő. Ezek mindegyike egy-egy kurzus nevét, helyét, idejét, tematikáját és a jelentkezéssel kapcsolatos főbb tudnivalókat tartalmazza. És persze azt a nem régi felismerésen alapuló közművelődési szándékot is, hogy a „nyári egyetem nem lehet túlságosan kötött, azaz hagyni kell, hogy a résztvevő hallgatók igénye szerint alakuljon ez a képzési, tanulási forma." A jelentkezők, az érdeklődők lesznek tehát e kurzusok főszereplői, mégpedig „a kérdező, a tapasztalatait közlő, s a jelenségekről véléményt formáló ember pozíciójában”. Megkeverem a kártyát, átrakom a pakli tartalmát. Időpont, kurzuskezdet szerint csoportosítva így a győri lap kerül az élre, ott ugyanis már június 13-án megkezdődik az ergonómiai nyári egyetem. Június 27-én Kecskeméten és Miskolcon lesz kapunyitás: a hírős városban a családi és óvodai nevelés kölcsönhatásáról hallhatnak majd. a borsodi megyeszékhelyen pedig menedzserképző indul. Július már főidény: népművészeti nyári egyetem Zalaegerszegen, közgazdasági Budapesten, műemlékvédelem Egerben, magyar nyelvet és irodalmat ismertető Debrecenben, a mai Magyarország életét bemutató Pécsett, pedagógiai Szegeden, ifjúsági kurzus Salgótarjánban, eszperantó Gyulán. Katonapolitikával és honvédelmi neveléssel foglalkozó nyári egyetem kezdődik Szolnokon, környezet- és természetvédelmi kurzus lesz Sopronban, a Magyarország a XX. században című előadássorozatnak pedig Nyíregyháza ad otthont. Augusztusban a településtervezési rendszel- korszerűsítéséről lesz szó a Savaria urbanisztikai nyári egyetemen Szombathelyen, a mai magyar filmművészet két jeles alkotójának, Gyarmathy Líviának és Böszörményi Gézának a munkásságáról Egerben, foglalkoztatáspolitika és közigazgatás kapcsolatáról Veszprémben, a halászat és halbiológia kérdéseiről a keszthelyi Georgi- kon falai között és a népek közös építészeti, kulturális örökségéről Egerben. Nem igazi kártyacsomag az, amelyben nincs egy ász vagy Fekete Péter. Ebben a pakliban a Vadgazdálkodás Magyarországon feliratú lapocska okoz meglepetést, Keszthely ugyanis vadászati téli egyetemnek is otthont ad 1989 januárjában. Nem nehéz elképzelni, hogy a szakmai előadásokat itt gyakorlati programok gyanánt miféle foglalatosságok egészíthetik majd ki... A kedvcsináló kártyacsomag feltehetőleg sokakhoz eljut majd. Ezen kívül az ismeretszerzés e hasznos hazai formáiról a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesten, a Bródy Sándor utca 16. szám alatt (telefon: 337-853), vidéken pedig a megyei szervezeteknél szívesen és készséggel ad bővebb felvilágosítást az érdeklődőknek. Bárki bármilyen lapot emel ki- a pakliból, ezen a játékon csak nyerni tud. Juhani Nagy János A jobb utánpótlásért Beszélgetés a sportkollégiumról 1984-ben -— a Rákóczi sportklub kezdeményezésére — a megyei tanács ifjúsági és sportosztálya, a művelődési osztállyal közösen, létrehozta Kaposváron a Gyergyai Albert kollégiumban az úgynevezett sportcsoportot. Életrehívását az indokolta, hogy az hatékonyan segítheti a sportegyesületekben folyó utánpótlásnevelést. Szabó István, a sportcsoport vezetője: — A kollégium sportcsoportjának azok az általános- és középiskolai tanulók lehetnek a tagjai, akiket az általános iskolai versenyeken nyújtott sportteljesítményük alapján a sportegyesületük erre javasol. (Természetesen ehhez a szülők beleegyezése is szükséges.) Kollégista sportolóinknak három alapvető feladatot kell teljesíteniük. Jól kell tanulniuk és kötelesek az edzéseken, a versenyeken legjobb tudásuk szerint szerepelni, valamint a kollégium életében is részt vállalni. Mindez elég nagy terhet ró rájuk. — A napirendjük szoros, de szerencsére a gyerekek többsége belátja, hogy amit vállalt, azt csak hihetetlen akaraterővel és sok lemondással tudja végigcsinálni. — Mi, tanárok, tavaly szeptembertől önálló munkaközösséget alkotunk. Kollégáimmal — dr. Szegfi Lászlónéval és Pálos Józseffel — egy-egy csoportot vezetünk. Munkánkról évente két alkalommal szülői értekezleten is tájékoztatjuk a szülőket. Félévente minden tanuló munkáját külön értékeljük, erről a szülők írásban is tájékoztatást kapnak. Aki nem felel meg a követelményeknek, az nem maradhat a sportközösségben. Szerencsére ritka az ilyen eset. — Hány sportegyesületből, milyen sportágakból verbuválódtak a csoportok? — A Rákócziban, a Vasas Izzóban, a Kaposvári Dózsában, valamint az Építők SC- ben versenyeznek diákjaink, közöttük labdarúgó, atléta, cselgáncsozó, valamint kézi- labdás, kosaras, röplabdás és birkózó is van. 28 fiú és 15 lány alkotja a három közösséget. — Négyévnyi tapasztalatuk alapján mi az, amin változtatni kellene? Régóta szerettem volna elmenni azokra a helyekre, ahol csatangolni szoktam veled. Vasárnap van. Kirándulásunk ifjúkorom, emberré csiszolódásom színhelyére, Boglárra. Bárhol hallom a nevét, belső rebbenés, mosoly fakad bennem. A Kápolna utca és az Árpád utca kereszteződésétől nem messze megállítottam a kocsit. Lányommal gyalogosan indultunk a Temető dombra. Mutattam a gyereknek, hogy itt ez történt, ott meg az, s lassan körém telepedett az elmúlt idő. Mintha a szívem is hevesebben dobogott volna. Igen, ott fenn szoktalak várni, s te mindig sietős léptekkel jöttél. Akkor még nem volt ilyen rendezett a környék, több csalitos átjáró volt benne. A „piros" kápolnához nem fűztek különösebb emlékek, pedig az első közös cigire itt gyújtottunk rá a lányokkal, és mindjárt le is buktunk. Éppen erre jött a diri. Ránk köszönt, de nem szólt. Hálásak voltunk ezért és sok másért, amit soha meg nem tudott. Azóta sem szeretem a cigarettát, utálatosnak érzem a füstöt. A tiszta, jó levegő. — A kiválasztás rendszerét még pontosabban kellene tisztázni, hiszen nem kis felelősség valakit 15 éves korban elindítani egy sport- pályafutás kezdetén. Aggódunk kissé a végzős gyerekek további sorsáért; sajnos, ebben a korban kallódik el a legtöbb tehetség, hiszen a sportkollégium és a középiskola védettsége ettől kezdve megszűnik. Pedig ekkor kellene a legjobban vigyázni rájuk. az igen, azt szeretem. Eső után a föld illatát, az erdő és a rét levegőjét! Milyen akácillat van! — Sokat sétáltunk itt — mondtam a gyereknek, de valójában nem hozzá szóltam ... — Ott a kökereszt, emlékszel? Sokszor vártuk itt egymást... — Anya! Mi van ide írva? Szemem az írást kutatta a zuzmók alatt, s úgy éreztem, itt vagy. Itt állsz mellettem megint... „Oh, Ti mindnyájan, / kik itt által mentek! 1 Lássátok, ha van-e fájdalom az enyémhez hasonló? /Anno 1856." Hallottam a hangod, mintha te olvastad volna föl a sorokat. Sokszor elolvastad, emlékszel? Milyen nagy szerelem volt! Elsöprő, égő lázadás. — És most? Újra vagy mindig is bennem élt ez a szerelem? Nem tudom. Olyan erővel zúdult rám, mint akkor régen. Megoldás akkor sem volt. most sincs. Múlik az idő. s mintha valami csodára várnék, amely feloldana mindkettőnket. Találkozásunk óta fájdalmas és gyönyörökkel teli órákat szakítottunk egyB. P. F. MLÉK A KÉK K, A Kaposvári Városi Tanács munkahelyi művelődési szakbizottsága nemrég a Finommechanikai Vállalat 3. sz. kaposvári gyárában tartotta ülését. Ezen nemcsak a szakbizottság éves munkáját értékelték, hanem a gyár közművelődési feladataival, gondjaival is megismerkedhettek a résztvevők. — A hozzászólások, előadások során szóba került az is, hogy a gyári közművelődésben a munkahelyi vezetők feladatait rendeletek szabályozzák — mondja Molnár Lászlóné, a gyár oktatási előadója. — Ezzel — úgymond — „magas labdát,, kaptam, hiszen régi vessző- paripám, hogy az a munkahelyi vezető — legyen a gazdaság területén, vagy a szociális feladatok ellátására hivatott —, amelyik nem él együtt a gyárral, nem képes megfelelni a követelményeknek. Ugyanez vonatkozik a közművelődéssel foglalkozó vezetőkre is. Mindennek végtelenül egyszerű az eredője: az emberekkel való egyéni bánásmód a kulcsa az egésznek. A szenvedélyes hangú érvelés hátterében ott munkál a hit: a munkahely és a dolgozó érdeke nem különülhet el egymástól. A szerkezet- átalakítás középpontjában az ember áll. Az általános műveltség fejlesztésére pedig nemcsak az egyén szempontjából van szükség, a szaktudás, és az általános kultúra egymást erősítik. Németh Lajos, a gyár pártbizottságának titkára fontosnak tartotta a műszaki értelmiség helyzetét elemezni. Mint kifejtette, sokszor hiába próbálnak nagyobb anyagi elismerést adni a kiemelkedő tudású dolgozóknak, a jelenlegi szabályozók egyelőre gátat szabnak ennek. — Más a szakmai, más a klasszikus közművelődési feladat — mondotta. — A szakmai tudás olyan termelő erővé válhat, amely nem lehet számunkra közömbös. Mint már oly sokszor elhangzott: művelt emberfőkre van szükség ahhoz, hogy az ország, az ipar elmozdulhasson a holtpontról. Nálunk van talaja az ilyen törekvéseknek. Fontosnak tartjuk, hogy dolgozóink közül minél többen megismerkedhessenek külföldi technikákkal, így például rendszeresen látogatjuk a lipcsei vásárt, mód nyílik a mérnöktovábbképzésre is. Támogatjuk azt a törekvést is, ha valaki érettségi bizonyítványt kíván szerezni, de éppen a gyár termelési érdekeihez kapcsolódóan nagyobb segítséget, s kedvezményeket adunk azoknak, akik például szakközépiskolába iratkoznak be. A gyári közművelődési munkában nem egykét hónapra előre tervezünk, a távlatok adják meg elképzeléseink valódi értékét. — Természetesen nemcsak szakmai feladataink vannak — folytatja Molnár Lászlóné. — összehasonlíthatatlamás számára. Fájdalmas, mert tudtuk, hogy el kell válni. Az idő mindig sürgetett. Gyönyörökkel teli órák voltak, amilyeneket csak mi ketten adhatunk egymásnak. Elég! Elég már! Még kicsordul a könnyem és mit mondok a gyereknek, ha észreveszi, hogy sírok? — Nézzük meg a kiállítást! — javasoltam nagy lelkesen. — A Kék kápolna akkor még romos volt. Néztük a kiállítást, és megint ott éreztelek magam mellett. Nem tudott lekötni a kisplasztika. Te voltál velem, s mintha a kápolna is romos lett volna. Itt el lehetett bújni a világ elől. — Emlékszel? Érzem ahogy gyengéden átölelsz, lágyan, puhán csókolod a szám és fogod a kezemet... Mindig kézenfogva jártunk. Ha úgy gondoltuk, már nem látnak az áruló szemek, megfogtuk egymás kezét. Kimentünk a cédrussorra. Ha látnád! Hiányoznak a padok. A legutolsó pádon sokat üldögéltünk. Pirosra festett, kopott, töredezetten is szerelmeseket szolgáló pad volt... Lejjebb a hegyről levezető főlépcsőkkel megerősített ösvény helyén kövezett lépcsősor fut TÖVÉN alá. A régi út olyan rossz volt, hogy bele kellett kapaszkodni egymásba, akkor is, ha nem volt igazán szükség rá. Milyen sok emlékem van erről a helyről! Itt a legszebb a kilátás a Balatonra. Ezen a helyen kértél, hogy legyek a tiéd. Nemet mondtam. De miért? Érthetetlen akkori viselkedésem. Miért nem tettem meg, hiszen szerettelek! mMa már nem értem az akkori kamasz lány félelmét. Sikertelen házasságom alatt hányszor gondoltam, hogy veled... Találkoztunk annyi év után, és kitörtek takargatott „Csak a tiéd” érzéseim. Szeretlek. Mintha más férfit soha nem ismertem volna. Milyen álnak is az ember, hogy megtagadja önmagát! Mi lesz ezután? — Anya! Min gondolkodsz? Ugye itt jártál együtt azzal a fiúval? — kérdezte a lányom, és mellém telepedett a fűre. — Igen. Egy pillanatig zavartan néztem rá. — Rendes volt, ugye? — Igen, nagyon rendes volt. nul könnyebb egy kiállításra hívni dolgozóinkat vagy kertbarátkört szervezni számukra, mint tanulásra biztatni őket, ez igaz. A gyári közösségben eltöltött idő, a jó programok érdeklődést ébreszthetnek a város közművelődési intézményeinek megismerésére, gátlásokat oldhatnak fel, s ez nagyon fontos. Gyorsul a ritmus, kevés idő jut a családokban olvasásra, hasznosan megszervezett, kellemes órákra. Pedig ezek nélkül örömte- lenné válik az élet. A közművelődési feladatok sokrétűségét bizonyítja a gyárban a rétegpolitikai munka. Sikeres az alkotó nők kiállítása, s az ifjúság részére szervezett programok. Méltán büszkék a vállalatnál arra is, hogy míg számos más intézménynél „haldoklik” az Alkotó Ifjúság-mozgalom, az FMV gyárában virágkorát éli. — Ha kiteszem a felhívást a falitáblára, örülhetek, ha elolvassák az emberek, de ahogy továbblépnek, már el is felejtik. Meg kell keresni mindenkit, ismerni, tudni kell, mi az, amiben ő, személy szerint különlegeset, érdemlegeset tudna alkotni — mondja Molnárné. — Bíztatni kell, segíteni a munkáját, így egy kitűnő mozgalom- az eredeti elképzelések szerint élhet tovább. A gyári közművelődési feladatok megváltoztak az elmúlt években. Ezt a munkát is a munkahelyek hatékonyságának növelésére, a jövedelemtermelő képesség fokozására használhatják fel azok a vezetők, akik tudnak és mernek élni ezzel. A szakmai, szervezési, közgazdasági, politikai, számítástechnikai kultúra új ismeretanyagának, feltárásával, megismertetésével, a közművelődés a munkának nem az akadályozója, hanem a segítője lesz. K. A. — Göndör, magas és karcsú• — közölte a gyerek, cs én meglepődve néztem rá Hát persze. Amikor nyári táborban járt, egyik nap azzal jött haza, hogy a Zoli szerelmes levelet írt neki. Megkérdezte, hogy nekem is udvaroltak-e a fiúk? Akkor meséltem rólad, és nem gondoltam, hogy így megjegyzi. — Megkérte a kezed? Igaz? Azt mondta, ha megnősz, elvesz feleségül. — Igen. — De te nem mentél hozzá, és most nagyon sajnálod. — Igen. Valóban sajnálom. — És mást vett el? — Igen. Na, menjünk! Felálltunk. Lányom elém lépett és azt mondta: — Elhiszem, hogy feleségül akart, mert te nagyon szép voltál lánykorodban! Elnevettem magam és meg. öleltem. Szegény kicsim, majd vigyázok rád, nehogy úgy járj mint én — gondoltam. # Lányom a Kék kápolna emlékkönyvébe beírta a nevét, aztán kiszaladt a fák közé, hogy az akácvirágból tépjen egy vázára valót. Kezembe vettem a tollat és rád gondolva azt írtam a könyvbe: „Szeretném újra végigjárni veled ezt a sok szépet! Anna.” Simon Sorbála
