Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-08 / 57. szám

1988. március 8., kedd

Somogyi Néplap

3

LAKÁSÁRAK

— Rövidesen 20 éve lesz, hogy a Tungsramnál dolgozom, s a nőnap itt egyszer

sem volt formális esemény.

Egy jó munkahelyi közösségben lehetőség ez a kötetlenebb együttlére, a figyelmességre. néhány derűs

Akinek nincs még lakása, annak számára csak akkor megnyugtatóak a hírek a lakásépítési piacról, ha azokban szerepel az egyetlen, a várva várt is. Sajnos, évről évre szomorúbb statisztikai grafikon rajzolódik ki a lakásépítő vállalatok teljesítménye nyomán. S ez nemcsak azokat kedvetleníti el, akik a következő időszakban szándékoznak új otthonba költözni, hanem azokat a pártatlan szemlélőket is, akik tudják, egy ország lakásépítése többet mutat önmagánál. Mert nem pusztán egyetlen adat a többi tengernyi között, hanem fejlettségünk, fejlődésünk, technikai kultúránk és életmódunk néma bizonyítványa is.

1970-től 1986-ig évenként sok százezer lakás épült. Tovább javíthatta volna a lakásra várók esélyeit a régi otthonok felújítása és újbóli kiutalása, de ez nem bizonyult igazán sikeresnek. A nemzetközi rangsorban még- sincs rossz helyünk, mert a száz lakásra jutó népesség tekintetében tizenöt év alatt 331-ről 273-ra csökkent a mi adatunk.

Ezzel sem lehetünk azonban elégedettek, mert a gazdaság általános helyzetéből következően nem könnyebbednek, hanem éppen nehezednek a lakáshoz jutás feltételei. Gondolunk mindjárt a legelső problémára: miközben a lakásárak emelkedtek, a hétköznapi megélhetés is egyre többe kerül. Szélesebb tehát az olló az árak és a családok pénzügyi lehetőségei, megtakarításai között. A következő évek inflációs rátáját, a lakások szabad árát figyelembe véve az az igazság, hogy új, kész lakást venni csak keveseknek áll módjában, és hogy a lakáshoz jutás legreálisabb módja a sajáterős építés marad.

Ezt az állítást támasztja alá. hogy a lakásépítő nagy- vállalatok érdekeltségét csak nehezen — és csak félig — sikerült megteremteni, különleges kedvezményekkel. Ezek ellenére is inkább olyan megbízást szereznek a most már szabad építési versenypiacon, ami kevesebb aprólékos munkával és egyszerűbb kivitelezéssel jár. Ugyancsak ezt az utat választották a kisebb szervezetek, például az építőipari szövetkezetek, amelyeknek egy része tönkrement, a másik része pedig átfestette a cégtábláját.

Nem mondhatjuk, hogy nincsen verseny a lakásépítésben, de korántsem olyan gazdag, mint más területeken. A „harc” pedig nem a megrendelőkért, a lakás- vásárlókért folyik, hanem az árak és a rendelkezésre álló források között éleződött ki.

Az okokat elemezve egy kicsit vissza kell tekintenünk az időben. Nem is a távoli múltba, csak arra az időre, amikor a lakásárakat szigorúan maximálták. Ennek következtében a minőség óhatatlanul csorbát szenvedett, mert az egyre kevesebb pénzből csak úgy tudtak kijönni a kivitelezők, ha silányabb anyagot építettek be és „takarékoskodtak” az alapterülettel. A másik következménye pedig az volt az előre meghatározott árnak, hogy elvették az építők kedvét — precízebben fogalmazva: érdekeltségét a minimálisra csökkentették — attól, hogy korszerűbb lakásokat építsenek és azok ára a valóságos értéket tükrözze.

S egy másik tendencia: a tömeges, iparszerű lakásépítés az egész országban a városokba koncentrálódik, tehát a versenyt a megyehatárok is korlátozták. Azzal is, hogy a helyi építőszervezetek — főleg az állami vállalatok — akkor kapták meg a külön támogatásokat, ha a lakásokat a megyeszékhelyeken építették föl. A távoli vidékeken pedig, a falvakban szükségszerűen terjedt a magánépítkezés, a házilagos kivitelezés. Éppen ott, ahol a lakosság több anyagi erővel rendelkezik, mint a városokban, ám ennek összefogására, a lakásépítés megszervezésére nem akadt vállalkozó.

A lakásépítés és gazdálkodás átfogó koncepciójának kidolgozásán már egy éve dolgoznak az ipar irányítói. Ám ennek kialakítása nem pusztán építőipari ügy, hiszen olyan jelentős szempontokat kell tisztán látni, mint például a szociálpolitikai támogatások iránya, a tanácsi lakásgazdálkodás megújult rendszere.

Ahhoz, hogy valóságos verseny alakuljon ki a lakásépítési piacon, arra van szükség, hogy mind több kivitelező találja meg itt érdekeltségét. Ez azonban kivédhetetlenül az árak emelkedéséhez vezet, hiszen az építőanyagok áremelkedése, az általános forgalmi adó bevezetése, a maximált árak miatt felgyülemlett jogos kivitelezői törekvések most mind egyszerre akarnak érvényesülni.

A magánépítkezők sem kímélhetik meg magukat ezektől a hatásoktól. Ám náluk a munkabér a legolcsóbb költség és az egyetlen takarékossági lehetőség. S mivel több nemigen kínálkozik, ezt ésszerű választaniuk.

Szikora Katalin

HIÁNYZIK A SZÁMLAKERET

Főkönyvelői gondok

Több évtizedes pénzügyi vezetői múlt áll Nagy Lajos, s. hetesi Vifcár Béla Termelőszövetkezet főkönyvelője mögött. Ismerik a megyében; olyan pénzügyi irányító, akinek véleményére „figyelni szoktak” más szövetkezetekben dolgozó társai. Nem egyszer hallottam felszólalását a megyei tsz-szö- vétség küldöttgyűlésén vagy munkabizottsági ülésén, és nem egyszer voltam fültanúja, hogy a tanácskozás közti szünetben, csak úgy baráti- lzg, ilyen szavakkal fordultak hozzá vezetőtársai: „Neked nagyon igazad van, Lajos!”

A gazdálkodó szervezet egyik kulcsembere. Amilyen szenvedéllyel ostorozza a napi munkában előforduló hibákat, épp olyan szenvedéllyel dolgozik azon, hogy a szabályoknak, a rendeleteknek megfelelő, tisztességes pontosággal működjön a számvitel. Ha hibát lát, azonnal szól.

Nagy Lajos most is szólt.

Nem fórumon, hanem telefonon. S a nem kevés keserűséggel és indulattal fűszerezett beszélgetés után személyesen is találkoztunk.

— A kívülálló, a hozzá nem értő úgy gondolná, hogy eredményes zárszámadás után, amely visszatérően megterhelő munkacsúcsot jelentett a számvitelnek, a főkönyvelő és az apparátus egy kis lélegzethez jut.

— Lélegzethez?

— A főkönyvelő sokat mondóan legyint:

— Nem lélegzetről van itt szó! Sokkal inkább arról, hogy lassan kényszerszabadságra kell küldeni az embereket, mert nincsenek meg a sürgető, fontos munkák elvégzésének a feltételei. Egy hete állunk, a munka meg gyűlik.

— Mi akadályozza a teendőik végzését?

Szürke fedelű, vaskos könyvet mutat.

— A pénzügynek ez a vezérfonala. a bibliája! A mezőgazdasági számlakeretek. Ebben van kijelölve, mit hová kell könyvelni. A szabályozóváltozással most sok minden változik, új számlázás lesz. Illetve: kellene lennie január elsejétől.

— Vagyis a fő gond, hogy hiányzik ez a kiadvány.

— Vagy hat helyről rendeltük meg. Február elején a főkönyvelői értekezleten is szóvá tettük. Ígérték, három hét múlva lesz. Most február vége van. Két hónap elmúlik az évből, - és még mindig nincs meg az az útmutató, amelynek alapján dolgozni kell... Jól és jobban akarjuk végezni dolgainkat ; olvassuk, beszélünk róla, és valljuk is, de hát hogy lehet ezt ellátni, ha hiányzik a feltétel?! Arról nem is beszélek már, hogy az ismert rendelkezésekre vagy ötven módosítás érkezett eddig, és lehet, hogy ugyanennyi útban van. Nagy hiba, hogy minden későn érkezik !

A főkönyvelő újabb példákat sorol. Késnek a tervnyomtatványok. A feladatok termelési részét még csak- csak meg lehet tervezni a tavalyi módszer szerint, de az új pénzügyi körülményeknek nem felelnek meg a régi nyomtatványok. Találgatni kell, és a bizonytalanság nagy esélyt ad a tévedéseknek. Mint ahogy van más példa is a kiadott rendeletek közti ellentmondásra.

Mezőgazdasági üzemről van szó, s az ember hajlat mos arra, hogy elsősorban a térmelés közvetlen feltételeivel foglalkozzon : van-e elegendő eszköz, műtrágya, vétőmag, energia stb. Ám ezek zavartalan felhasználásához, a működtetéshez elengedhetetlen a napra kész pénzügyi, számviteli munka. S ahogy a több gabona,, a több hús gazdaságos termelésének megvannak a nélkülözhetetlen feltételei, éppúgy megvannak a célokat szolgáló pénzügyi munkának is. Illetve: pillanatnyilag, sajnos, akadoznak, hiányoznak ezek a feltételek.

Nagy Lajos szóvá tette, sok kollégája nevében. Talán nemcsak tanulságos, hanem figyelmeztető is észrevétele.

V. M

Nő, hamis ideálok nélkül

Az ember mérje

fel a lehetőségeit

ra is képes. A nők közéleti- sége egyébként nemcsak lehetőség, hanem belső igény kérdése is. Igaz, bizonyítási alkalom is kell. Mikor 1970- ben vb-tag lettem, zavarban voltam, ha véleményt kellett mondanom; féltem, hogy nem tudom érdemben képviselni az embereket. Azután észrevétlenül formálódtam, s egyszer csak azt tapasztaltam, hogy már egy vitában is vannak érveim. Jó volt tapasztalnom, hogy például a párttagokkal folytatott beszélgetések során elhangzott kemény vélemények is szépítés nélkül kerültek a felettes szervekhez küldött jelentésbe.

— Miben szorulnának ma több támogatásra a dolgozó nők?

— Általában a családok szociális helyzetének javulása könnyíthetné a nők helyzetét. Persze maguknak a nőknek is tenniük kell lét- biztonságuk erősítéséért. A legfontosabbnak — s erre biztatom a környezetemben dolgozókat — a szakmai továbbképzést. és önképzést tartom.

— Széles körben vitatott kérdés a társadalmi munkavégzés rangja és megbecsültsége.

— Magában hordja a jutalmát, ha valaki szereti és szívesen csinálja. Én, talán a családomból hozott elkötelezettségem alapján, aktív KISZ-es voltam. Máig is szívesen részt veszek a különféle vetélkedőkön, rendezvényeken. Nem bántam meg, hogy ezen az úton indultam. Nem biztos azonban, hogy ha újra kezdeném, még egyszer vállalnám a két tűz között levő középvezetői beosztást. Anyaghiány, létszám-átcsoportosítás, feszített tervek; nem sorolom.

— Mit vesz észre mindebből a család?

— Remélem, minél kevesebbet. Szerencsém, hogy velünk élő édesanyám és a férjem is segít a házi munkában. Esténként a gyerekekkel én tanulok. Többnyire csak hétvégén van együtt az egész család. Olyankor a kertbaráttélkünkön serénykedünk. Számomra ez a pihenés.

B. F.

percre. A nálunk kisebbségben levő férfiak mindany- nyiszor kirukkolnak valami ötlettel, s nemcsak a munkahelyen, a pártalapszerve- zetben is.

Révészné Kéri Anna a robotüzem csoportvezetője, kétgyermekes családanya, tíz éve alapszervezeti párttitkár, városi pártbizottsági és végrehajtó bizottsági tag. Mindemellett technikusminősítő vizsgára készül, és sokrétű társadalmi munkát végez, egyebek között -a nők közéleti szereplésének fokozásáért.

— A tv-műsorok, főként a reklámok vagy a divatlapok által sugallt nőideálnak egyikünk sem felelne meg itt, a gyárban. Ha rendeznének ideálisnő-vetélkedőt, azt nyilván egy kivételes megjelenésű, kozmetikushoz járó, butikból öltözködő s pér- sze legalább három nyelvet beszélő nő nyerné. Én ennél értékesebbnek tartom azt a munkásnőt, aki a gyárban tisztességesen helytáll, aki igyekszik képezni magát, s mindemellett ellátja a családját. Engem nem tesz boldogtalanná, hogy nem öltözhetek butikból. A családnak magam kötöm a pulóvereket, a lányaimnak anyósom varrja a ruhát... Az ember mérje föl a lehetőségeit, és ne pnótoáljon hamis ideálokhoz hasonlítani.

— Azt mondta, a nők lehetőségeiket tekintve mindenben egyenjogúak. A vezetői tisztséget vagy közéleti szerepet vállaló munkásnő mégis viszonylag ritka.

— Ez nem egyenjogúsági kérdés. Az élet hozta a ma jellemző családi munkamegosztást. Azt, ihogy elsősorban a férfi vállal plusz munkát vagy társadalmi tisztséget, miig a nő a család ellátásáért, a gyerekek neveléséért tesz többet. Igaz, ez sem általános. Örömmel tapasztalom, hogy- például a párt- alapszervezetünkben olyan háromgyerekes családanya is vállal feladatokat, akit fiatalasszony korában nem tudtam bevonni a munkába. Időközben ugyanis nagyobbak lettek a gyerekei, s most derült ki, hogy a háztartási munkán kívül másKöszöntjük a nőket

Virággal, amelyet ezúttal nők készítenek - nőknek.

Énekszóval, amelynek már a tavasz a karmestere.

És elismerő szóval munkájukért.

Fotó: Jakab Judit