Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-07 / 56. szám
1988. március 7., hétfő Somogyi Néplap 5 Területi döntő Kapotváron KI MIT TUD? Kamarazenei találkozó (Tudósítónktól) Legmegbízhatóbb az ember Milyen a színház? NÉZZÜNK Á KULISSZÁK HÖGÉ! Javában tartanak a Ki mit tud?-ra jelentkezett fia- italok versengései. A televíziós vetélkedő valószínűleg majd a nyár egyik legnagyobb eseménye lesz, s reméljük, sok tehetség föltűnik a mezőnyben. Hagyományai vannak ennek a vetélkedőnek; elég csak a hatvanas évek emlékezetes versenyeire gondolnunk. Az elöcsatározások jelenleg a területi szinten tartanak. A körzeti bemutatók után- a legszínvonalasabb produkciók jutottak ide. Még négy bemutató van hátra a területi versenyekből. A jövő hét végén Fonyódon és Csurgón, egy héttel később pedig Boglárlel- lén és Barcson állnak színpadra a fiatal szólisták és amatőr művészeti csoportok. Szombaton és vasárnap Kaposváron zajlottak le a területi Ki mit tud?-bamu- tatók. A két nap alatt harmincnyolc műsorszámot nézett végig a zsűri. Az értékelésből pedig az derült ki, hogy eddig a megyében ez a területi verseny volt a legszínvonalasabb. Ennek bizonyítéka : huszonnyolc műsort értékelt úgy a zsűri, hogy méltó a megyei válogatón- való bemutatásra. A Michele Campanella olasz zongoraművész számára kettős öröm, hogy Budapestre utazhat a tavaszi fesztiválra. Egyrészt kíváncsi a magyar közönségre, amelyről azt hallotta, nagyon „érzékeny” a zenére; másrészt Liszt Ferenc műveinek legnagyobb hódolója és rendkívül tehetséges, nagyhírű előadója ez a negyvenéves, nemzetközi hírű művész. Michele Campanella azt mondja, nagyon sajnálja, hogy eddig összesen csak tíz percet játszott magyar színpadon. Ez 1977-ben történt, amikor a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia Liszt-díját átvette. Persze tekinthetjük egy kicsit a római Magyar Akadémiát is „magyar színpadnak”: ott igen gyakran föllép. A tavalyi Liszt-évforduló nem kis mértékben kötődik Michele Campanella nevéhez. Akkor a szó szoros értelmében „végigzongorázta” Olaszországot, 30—40 koncertet adott a nagy magyar mester zongoraműveiből; még a Magyar Rádió zenekrával is föllépett Lehel György vezényletével. Liszt alkotásait a világ minden táján nagy sikerrel szólaltatta meg. Nehéz felsorolni, hogy melyik volt a legemlékezetesebb föllépése. Nápoly, Prága, London, Chicago, Ausztrália — mindegyikre szívesen emlékezik. A centenáriumra összeállított egy négyrészes Liszt-koncertsorozatot, s ezt az Olasz Állami Televízió (RAI) is fölvette. Liszt életéről szóló, zenével kísért előadásokat is tartott az olasz közönségnek, s megkapta a magyar kulturális kormányzat Liszt-emlékérmét. — Azért játszom Lisztet, mert hiszek benne — mondja. Tizenkilenc éves volt, amikor megnyerte a Casel- la nemzetközi zongoraverseny fődíját, és nyert később más díjakat is. Szeretettel beszél mesteréről, Vincenzo Vitaiéról, akit az elmúlt negyven év egyik legnagyobb olasz zongoristájának tart. Játszott Eurómegyei gálaműsor április 17-én lesz a kaposvári La- tinca Sándor Művelődési Központban. A vetélkedősorozat tehát megyei szinten a félidejénél tart. Ez alkalmas arra is, hogy némi értékelést végezzünk. Bizonyos kategóriákban fejlődést figyelhetünk meg az elmúlt évekhez képest. A mostani bemutatón nagy sikerrel szerepelt például a Somogy Táncegyüttes, a BM Tánc- együttes, valamint a két kaposvári gimnázium kórusa. Több ügyes versmondást is hallottunk. Hiányoltuk viszont az egyéb kategória képviselőit. Nem láttunk artista-, bűvész- és parodista- számokat. Mintha a jókedv hiányozna a mai fiatalokból, Pedig a hajdani Ki mit tud?-ok legemlékezetesebb produkciói az egyéb kategóriákban születtek. Ez természetesen csak a kaposvári kép; ám a zsűri szerint a megye más területi bemutatóin is hasonló volt a helyzet. Áprilisban már együtt látjuk a megye fiataljainak legjobb műsorszámait. Reméljük, hogy ezek közül majd többet viszontláthatunk a televízió képernyőjén is. V. I. pa és Amerika szinte minden nagy zenekarával. Liszt mellett szeret előadni Schubertét és Schumann! is, legújabb nagy sikere Rahmanyinov zongoraversenye. Koncertjeire firenzei otthonában készül. Most, amikor kerestük, úgy éreztük, kicsit jobban megille- tődve, mint máskor. Garzó Ferenc Szombaton délelőtt rendezték meg Marcaliban a megye zeneiskoláinak 9. kamarazenei találkozóját. Hét intézményből több mint 230 diák és pedagógus jött el ide. Fanfárok hangjára kezdődött a találkozó. Monostori László, a városi tanács általános elnökhelyettese meleg szavakkal köszöntötte a résztvevőket, a zsűri tagjait és az érdeklődő közönséget. Elmondta, hogy 1980- ban 17, most viszont több mint 60 kamaraegyüttes mutatja be a műsorát. Az estébe nyúló versenyprogram után a keszthelyi Musica Antiqua együttes adott ünnepi hangversenyt, majd kihirdették a vasárnapi gálahangverseny résztvevőit. Vasárnap a fővárosi és a pécsi zenepedagógusokból, előadóművészekből álló zsűri értékelte a produkciókat majd kihirdette az eredményt. Legjobban a barcsi Vikár Béla Zeneiskola szerepelt, s ezzel elnyerte a vándorserleget. 21 együttes aranyoklevelet kapott. A Marcali Városi Tanács különdíját a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola fúvósegyüttese nyerte el, a városi pártbizottság különdíját és a közönség díját pedig a barcsi zeneiskola énekduója (Lég- rádi Kata, Mike Renáta). A városi úttörőelnökség díját Köcsky Péter nyerte el szín- . vonalas zongorakíséretével. Hat ifjú muzsikus 500— 500 forintos könyvvásárlási utalványt kapott. Friss Gábor zenetudós, a Zeneművészeti Főiskola tanára zárszavában értékelte a kétnapos találkozót. Köszönetét mondott a tanároknak és diákoknak az értékes szakmai munkáért. A szervezők munkáját értékelve meghívta a résztvevőket a jövő évi találkozóra. _A színvonalas zenei találkozó gálahangversennyel ért véget. Az ünnepi események lezajlottak. Hordozóiról, a színházépület megújulásának részleteiről keveset mondhattunk el, s bármilyen tömegesen látogatja ezután is a közönség híres társulatunk előadásait, aligha láthat be a kulisszák mögé. Pedig volna mit fölfedezni. Nem a szerénység, a valóság követeli, hogy kimondjuk: nekünk sem sikerült mindent föltérképezni. Mégis hasznos lehet, ha elmondjuk mindazt, amit a pénteki sajtótájékoztatón hallottunk, láttunk az ünnepi eseményeket megelőzően. Látszólag olyan a színházkultúra otthona, mint volt, csak tisztább, élénkebbek a színek, új a bútorzat, emelkedőbb a nézőtér, s hisz- szük : még emelkedettebbek lesznek az előadások. Jobb az akusztika, „közelebb van” a színpad a nézőtérhez, jobb a rálátás a színpadra, jobb a világítás, a fűtés, s ha a levegőcserével van is némi baj, az is rövidesen rendeződik. Szokatlan még a belső tér,' a falak színkompozíciója, a külső színek is idegenek a szecessziós építészeti stílustól, de ez csak arra vezethető vissza, hogy ezernyi más gond mellett ezekre nem terjedt ki a figyelem. „Majd megszokjuk” — mondták az emberek, s igazuk van. Tágasabb a büfé, csakugyan korszerű a berendezés, kétszeresére nőtt a ruhatár, s ez a tolongás elkerülése mellett azt is lehetővé teszi, hogy az utolsó vastapsot is türelmesen végigvárja a közönség... Űj szőnyegek, függönyök, drapériák; barna ajtók a fehér helyett; új csillár, világítás, új hangeffektusok és ki tudja, mi mindent lehetne még felsorolni abból, amit a közönség is észrevesz. Láthatja azt is, hogy álerkély épült középen a félemeleti páholysor szintjén, ahol — az üvegablakok mögött, a hang- és fényvezérlő fülkében — a műszak dolgozik; s hogy a volt „kakasülő” csakúgy, mint a színpadközeiben levő két, nyolcszemélyes páholy a világítástechnika, a reflektorok otthonává vált. A legnagyobb átalakítást azonban a vasfüggönyön túl hajtották végre. Kicserélték a teljes színpadtechnikát. Másfél tonnás, új vasfüggöny biztosítja a tűzvédelmet, három karzatról kezelik a lámpákat, díszleteket. Kicserélték a színpad padozatát; a hidraulikus padlóemelés lehetőségét teremtették meg, s a hang- és tűzvédelmi szigetelés csakúgy hozzá tartozott a korszerűsítéshez, mint a függönylocsoló és a záporberendezés. Tizenkét művész, statiszta A TAVASZI FESZTIVÁL RÉSZTVEVŐI Michele Campauella, a legjobb Liszt-zongorista szorongott korábban egy-egy öltözőben, most ötszemélyes öltözőket, új mosdókat, zuhanyozókat építettek, s művészeti alkotásokkal, új világítással, bútorokkal tették otthonossá a művészek klubját. Hétszáz négyzetméter emelet-ráépítéssel eltűnt az egykori „napozóterasz”, ahol senki sem napozott. Helyén alakították ki többek között a korábban már említett stúdiószínházat 170 négyzet- méteren, s ez a művészek legnagyobb öröme, büszkesége. Előnyei? Fény- és hangvezérlő rendszere független a nagyszínpadétól: a színpad és' a nézőtér helye változtatható, a díszletmozgatást daruval oldják meg. Az irányítópult helye is változtatható. S hogy mindez milyen lehetőségeket teremt? Máris négy produkció előkészületei folynak a stúdiószínházban, amely Magyarországon alighanem egyedülálló ... S hogy ki ne felejtsük a sorból : korszerű videostúdiót szereltek föl színházunkban 24 kameraállással, nyolc monitorral. Rögzíteni tudják a próbák folyamatait, az előadásokat. A zárt láncú tv-há- lózat révén a nézőtéri ügyelőpulttól nyomon követhető az előcsarnok, a büfé, a nézőtér, s az is, hogy mikor hol tart az előadás. A színházon belüli kommunikáció tehát tökéletes ... Mégis azt kell mondanunk: színházunk felújítása során nem túlozták el az automatikát. S hogy miért nem? Babarczy László igazgató erre nagyon találóan azt mondta: „Azért nem, mert a színházban a legmegbízhatóbb tényező az ember." Tőle várjuk hát — és valamennyiüktől —, hogy tehetségükhöz, elkötelezettségükhöz, eddigi sikereikhez méltón gazdagítsák tovább Somogy színházszerető közönségét megújult otthonukban. ' J. B. Keringer Csaba pályakezdése most még bizonytalan. A Fejér megyei Kisszent- miklósról érkezett a barcsi iskolába. Családi erdészhagyományokkal, biztos elképzelésekkel. — Nagyapám erdész volt; . az ő foglalkozását szeretném folytatni. Szerződésem ugyan nincs, de lakóhelyemen szeretnék majd az erdészetben elhelyezkedni. Tavaly ott voltam nyári szakmai gyakorlaton. Csaba motoros fűrésszel darabolja a fát. Ez egyik kedvenc munkája; a másik a traktorvezetés. A harmadikos és negyedikes tanulók jogosítványt is szerezhetnek. Ilyenkor terepen történő vezetési gyakorlat is van. Az iskola a múlt nyáron tanműhellyel is gyarapodott. A 7 millió 416 ezer forintos költséggel épített műhely ára részben a szakmunkásképzési alapból, illetve a Sefag hozzájárulásával jött össze. Ebből a gépek ára 655 ezer forint. Lukács Ferenc műszaki és fejlesztési igazgató mutatja be a létesítményt. — összesen öt műhelyünk van. Az erőgépműhelyben a munkagépeket javítják a tanulók, a technológiai műhelyben a fémmegmunkálást gyakorolják az első- és a másodévesek. Naponta két osztálynak van itt szakmai gyakorlata. A harmadik műhelyben tekintélyes mennyiségű fagyűjteményt találunk. Az egyik polcon azok a farészek sorakoznak, amelyeken a fában előforduló valamilyen hibát szemléltetik. Ezeket külső jelek alapján fel kell ismernie a tanulónak. — Ezenkívül 54 fafajtának egy-qgy metszete is megtalálható itt. Elsősorban a főállományú fajokat és azok kísérőfáit gyűjtöttük össze. Barcson négy szakközépiskolai osztály diákja ismerkedik ezekkel a fákkal. Közülük az utóbbi két évben indított tanulói már ötéves képzést kapnak, s technikusként hagyják el majd az iskolát. Addig viszont még rengeteg tanulnivalót kínál az erdő. Lehőcz Rudolf Erdész le... Néhány év múlva az erdő lesz a munkahelyük. Most még csak tanulják majdani teendőiket a barcsi Erdészeti Vízépítési és Vízgazdálkodási Szakiközépiskola és Erdészeti Szakmunkásképző harmadéves szakközépiskolásai. Szakmai gyakorlatukon a Sefag barcsi kerületében Tá- losi György szakoktató irányításával fakitermelést végeznek, darabolnak, összerakják a fát. Egy másik csoport munkaszervezési gyakorlaton van. — Három csoportra osztottuk az osztályt — mondta a szakoktató. — Kettő itt, az erdőben dolgozik, a harmadik pedig iskolai gyakorlaton van. Iskolánk szerződést kötött az erdészettel: elvállaltuk egy erdőrészlet munkáit. Ez megfelelő gyakorlási hely a tanulóknak. Elsősorban munkájuk minőségére figyelünk; azt a munkát végzik, amit a tanterv előír. Az erdésztanulók által kitermelt fát az erdészet szállítja el, és barcsi üzemében parkettát készítenek belőle. A rövidebbekből farost készül, a fa egy része pedig megmarad rönknek. A tanulók többségét már most szerződés köti valamelyik téeszhez vagy állami gazdasághoz. Akinek nincs ilyen szerződése, várhatóan annak sem lesz elhelyezkedési gondja, mivel az erdészeti üzemek rendszeresen megkeresik az iskola végzős tanulóit. Az erdőgazdaságokban most van a generációváltás; kellenek a fiatalok.
