Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
1988. március 1., kedd Somogyi Néplap 5 * OTTHON IS GYAKOROLNAK Gyógytorna az egészségért A helytelen testtartás, az egészségtelen padok, az egész napi ülés, a nehéz iskolatáska több gyereknek is okoz gerincpanaszokat. Az orvos legtöbbször könnyített testnevelést javasol az ilyen diákoknak. Közülük a legtöbben a legegyszerűbb megoldást, a gyógytestnevelést választják. A kaposvári Tóth Lajos Általános Iskolában Illés Istvánná vezetésével, hetente két alkalommal találkoznak a garincferdü lèses gyerekek. — Ez a két alkalom — kétszer 45 perc — azonban kevés, ha eredményt akarunk elérni. Ezért hangsúlyozom a gyerekeknek és a szülőknek is, hogiy az otthoni gyakorlás, testedzés elengedhetetlen. A legtöbb megfogadja a tanácsaimat. Már egyhónapos rendszeres mozgással is meglepő eredményt lehet elérni, a rendszeres edzés pedig szinte mindig meghozza gyümölcsét. Félévente járnak a gyerekek ortopéd-ellenőrzésre, s ha a vizsgálatok arról tanúskodnak, hogy nem romlott tovább az állapotuk, már elégedettek lehetünk. Az előrelépéshez nagy segítséget nyújtana az úszás. Ennek a megszervezése azonban ma még reménytelen. A legfontosabb azonban, hogy ezek a gyerekek ne érezzék magukat betegnek, teljes értékű emberként viselkedjenek a közösségben. Ezt kívánjuk elérni azzal is, hogy a gyógytornára járók az iskolai testnevelési órákon sem a teljesen fölmentett gyerekek közt szerepelnek. A gimnasztikát, a könnyebb gyakorlatokat társaikkal együtt végzik, s a játékban is részt vesznek. Az pedig, hogy melyik gyakorlatot nem szabad végezniük, úgyis tudják. — Bukfenoelni, fejen állni egyelőre még nem ajánlatos. Amikor a többiek ezt csinálják, mi mással foglalkozunk. Jegyet sem az iskolában kapunk: itt értékelik a teljesítményünket. Ebben elsősorban aktivitásunkat, részvételünket veszik figyelembe. Vannak, akik néha hiányoznak, pedig jó ide járni. Órák elején és végén mindig játszunk. Minden órára fölkér a tanárnéni két gyereket, aki a többieknek bemutat néhány gyakorlatot. Ma mi vagyunk a Régészeti leletek A grúziai Udabnóban (amelynek jelentése „pusztaság”), az időszámításunk előtti I. évezred fordulóján virágzó városi civilizáció nyomaira bukkantak a régészek. A most megtalált civilizáció erősen emlékeztet az elő-ázsiai városokéra. Egyelőre csak az biztos, hogy a város a vasbányászat és -megmunkálás központja volt. sorosak a Krisztiivel — mondja Hegedűs Eleonóra, aki a Bartók Béla Általános Iskolából jár a gyógy testnevelésre. — A város minden általános iskolájából érkeznek ide gyerekek, ahol pedig terem is van, oda én járok. Tizenkét csoportban több mint 170 gyerek tornászik itt, a létszám azonban állandóan nő. Folyamatosan lehet jelentkezni, a beiratkozás nincs évkezdethez kötve. Ez ugyan a munkában néha gondot okoz, hiszen másképp kell haladni azzal a gyerekkel, aki fél éve és másképp azzal, aki egy hete jár hozzánk. Nagyon sok a hetedikes, akinek a pályaválasztási vizsgálatokon derült ki, hogy gerincproblémái vannak. A csoportokat lehetőleg korosztályok szerint szervezik. A legfontosabb feladat a mell- és hátizom erősítése. Bot, labda, bordásfal és több más eszköz is rendelkezésünkre áll. A testnevelésen kívül — mint a tanárnő mondta — az a legfontosabb: a gyerekek egy percig se érezzék, hogy ők valamivel is kevesebbek, mint társaik. H. É. A Kartográfia külföldi megrendelései Szöul térképét készítik Számos új térképészeti kiadvány elkészítésére kapott megbízást a Kartográfiai Vállalat nyugatnémet, osztrák, svájci és több szocialista országbeli kiadótól. Egyes országok új autó- és várostérképeinek elkészítésén túl az elmúlt években külföldön már megjelent és keresetté vált magyar kartográfiai termékek javított utánnyomását is tervezik. A hamburgi Fáik cégnek, Európa legnagyobb várostérkép kiadójának — a Kartográfiai Vállalat régi megrendelőjének — megbízására az olimpiai játékok alkalmából Szöul várostérképét készítik el. Az összesen 10 ezer példányban elkészülő kiadvány felét a hamburgi cég forgal- maza, másik felét pedig itthon, illetve szocialista országokban értékesítik. A nyugatnémet kiadó 10 ezer Budapest térkép javított utánnyomását is megrendelte: ezt a hazánkba látogató turisták keresik. Utánnyomás készül Moszkva, Athén, Lisszabon város-, valamint NDK—NSZK autótérképekből is a Fáik kiadónak. Szintén az NSZK-ban, a Haup- ka cég közvetítésével kerül a vásárlókhoz még ebben az évben Stuttgart és Berlin atlasza is. Svájcba — többek között — a Hallwag kiadó forgalmazásában kerül magyar térképészeti termék : 10—10 ezer példányszámban Magyarország és Budapest térképek elkészítésére kapott megbízást a Kartográfia. Export célra a Szovjetunió, Szíria és Algéria térképeket, valamint Kína politikai térképét is elkészítik. A szocialista országok közül az NDK-val, Lengyelországgal és Csehszlovákiával bonyolít le jelentős forgalmat a vállalat. Népszerűek az európai országokról készült magyar autótérképek és a külföldi városokat bemutató kiadványok is. A Kartográfia idei exportja várhatóan 500 ezer dollár és csaknem egymillió rubel értékű lesz. Ha a vállalat idei exporttervét maradéktalanul tudja teljesíteni, akkor ez 10 százalékos tőkés exportnövekedést hoz az elmúlt évi eredményhez képest. Az ÁFA bevezetése miatt termékeik 25 százalékkal lettek drágábbak ebben az évben, ami a hazai piac szűkülését eredményezheti. . Ezért a szakemberek á külföldi megrendelések növekedését szeretnék elérni. A Magyar Televízió óbudai díszletgyártó üzemének makettműhelyében évente több száz tv-produkcióhoz készítenek berendezési tárgyakat, kellékkiegészítőket, jelmezeket, de dolgoznak színházak, kiállítások, filmgyárak megrendelésére is. A képen egy szarkofág-másolatot gyártanak TV-NEZÓ Kutyavilág Nem vagyok kutyatulajdonos. Az igazság az, hogy nem is nagyon szeretem az embereknek ezt a „legjobb barátját”. Életemnek egy boldogabb szakaszában ugyanis postai kézbesítőként kellett dolgoznom, s ott naponta gyűlt meg velük a bajom. Következésképpen nem tartozom a magyar ebtenyésztők szövetségébe sem. Illetve nem tartoztam, merthogy most már mindenképpen múlt időibe kellene tennem. A tévéhíradóból arról értesültem ugyanis, hogy fölfüggesztették a szövetség önrendelkezési jogát, mert megannyi visz- szaélést tapasztaltak az ellenőrzések során. Nagyon megdöbbentem. A tény már maga lehangolt: nincs rend az ebtenyésztők táborában. Sokunknak — kutyásoknak, és kutyátlanoknak egyaránt — szomorú eset. Egyetlen vigaszunk lehet, hogy a hír nyilvánosságra hozásával a gyakorlatban győződhettünk meg áriról, mit is jelent napjainkban a sokat hangoztatott nyilvánosság. Mert néhány éve még bizonyára nem olvasták volna be főműsoridőben egy ország előtt, hogy leleplezték az ebtenyésztők szövetségének vezetőségét. Ráadásul olyan részletes információkat kaptunk, amelyekből tisztán kirajzolódott előttünk a kép. Kiderült ugyanis, hogy a szövetség elnöke és titkára: házastársak. Így aztán amolyan családi maffia alakult ki a szövetségen belül, — így a hír — s teljesen hiányzott az ellenőrzés. A magam részéről egyelőre még felmérni sem tudom, hova vezetnek a most leleplezett visszaélések. Nem látom tisztán, mennyire sínyli meg a dolgot a magyar kutyatenyésztés, lehet, hogy évekre, esetleg évtizedekre visszaveti az eset honi ebtenyésztésünket. Pedig az ugatást megszoktuk már. A szívünkhöz nőttek a' négylábúak, talán azért, mert hűségesek, kiszolgáltatottak, hiszen tőlünk függ a létük. Reményt csak az adhat, hogy most bebizonyosodott: korlátlan ideig nem élhet vissza senki a hatalmával, ha mégoly ügyesen panamázik is. Előbb-utóbb csak jönnek az ellenőrző emberek, és számonkérik a tévedéseket, visszaéléseket, s lám; még azt is kiderítik, hogyan házasodott valaki. Igaz, itt a néző kicsit el is tűnődik, hiszen valószínű, nem néhány napja kötött házasságot a titkár és az elnök. Valószínű az is, hogy az igazi ebtenyésztőknek föl is tűnt, hogy a szövetségük családi vállalkozás- lett. Ésszerűbb lett volna hát ha csírájában fojtják el a bajt. A kutyák érdekében mindenképpen ez lett volna a szerencsés. A néző azonban tudhatja azt is, mennyi minden kell ahhoz, hogy bizonyítékot tudjanak szerezni az ellenőrök. Egyszerűbb azt mondani; hagyjuk, ne bolygassuk ezt az egész kutyakérdést. Vagyis : egyszerűbb volt régen. Ma azonban a fejlődés olyan szakaszában élünk, amikor az emberek magyarázatot kérnek. Magyarázatot kérnek az ebtenyésztők is. A jelek kedvezőek ahhoz, hogy meg is kapják. De mi lesz szegény kutyusokkal? Érzik-e ők majd a változást. Hogyan adjuk tudtukra, hogy „nem úgy van már mint volt régen?”. Bár lehet az is, hogy a kutyák eddig is tisztában voltak mindennel. Csakhát a kutyák nem szólnak. Csalódottak, kiábrándultak. S nem hiszik el azt sem, hogy -kiskutya, nagykutya nem ugat hiába. Odaadó pillantásokkal a gazdit fürkészik inkább, s jó falatok reményében mindegyre a farkukat csóválják, hogy bizonyítsák; milyen nagyon hűségesek ők, s mennyire szeretik. Kutyavilág, a kutyák világa. Varga István Tanműhelyt építenek a szakmunkástanulók HASZNOSAT A MÍG HASZNOSABBAL Magad uram, ha szolgád nincs! — szól a közmondás. Ha nemcsak szolgád, de pénzed sincs, akkor már valóban csak magadban bízhatsz. Nagyatádon a szakmunkás- képzőben nem volt egyik sem. A környékbeli vállalatok, üzemek mégis szinte versengenek az ott végzett fiatalokért. — Megpróbáljuk összekötni a hasznosat a még hasznosabbal — válaszol a miértre Mohári Jenő igazgató. — Nagyon jól bevált nálunk a vállalkozó iskola. Olyan munkákat végeznek tanulóink, amelyek szorosan kapcsolódnak a tananyaghoz. Ezt elsősorban az építőipari és szobafestői szakmában tudtuk megvalósítani. Kőművestanulóink, festőink bontási és felújítási munkákat végeznek, így a tanműhelyben el nem sajátítható feladatokban is jártasságot szereznek. S az, hogy emellett pénzt is keresnek, nagyon jól ösztönzi őket. — Nem hiszem, hogy a lelkesedés csak a pénztől függ. — Így van. A tanulók tudják, hogy a legtöbb munkát maguknak csinálják. Megvásároltunk a helyi áfésztól egy régi irodaépületet. Ennek egy részét felújítjuk és tanműhelyt rendezünk be, a másik részét lebontjuk, értékesítjük, sebből az összegből vesszük meg a szükséges fölszereléseket. Alvállalkozók vagyunk a böhönyei áfész vas-műszaki boltjának felújításában, ott tanulóink szakoktatók irányításával dolgoznak. A pénz negyven százalékát felosztjuk közöttük, a többit az iskola használja föl. A tanműhely építésénél ritkán látható mozgalmasságot tapasztaltunk. — Itt mindent mi csináltunk! — büszkélkedik Lakatos Győző harmadikos kőműves tanuló. — Kijavítottuk a falakat, felhúztuk a közfalakat, a villanyszerelők és a gázosok is végeztek, már csak a festőket várjuk. — Még fél évig tanul itt. Harmadéves; nem sokáig élvezheti a kényelmes tanműhelyt ... — Értem mire gondol. De ha jól körülnézünk, dolgoznak itt esztergályosok és eladók is, pedig ez kőművestanműhely lesz. — Hagyományai vannak iskolánkban annak, hogy magunknak dolgozzunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Drávecz Gyula KISZ-titkár aki szintén nem kőműves. — Az előző évfolyamok építették az iskola tornatermét, és az iskolánk homlokzatát is a régi diákok festették. A vasipari szakmákban nincs lehetőség vállalkozásra, itt más módszerekkel segítjük hozzá tanulóinkat a minél nagyobb gyakorlat megszerzéséhez — folytatta Mohári Jenő. — Autószere: lóink a Kapos Volánhoz járnak gyakorlati képzésre, és elértük, hogy olyan önálló feladatokkal bízzák meg őket, amelyek nagymértékben fejlesztik a felelősség- tudatukat, tapasztalataikat. Lakatos- és forgácsolótanulóink a Danuviánál dolgoznak. Első és második évben a tanműhelyben, harmadéves korukban már a munkások között, a termelésben. Nekik lehetőségük van arra, hogy normára dolgozzanak. Olyankor rendes szakmunkásbért kapnak. Ekkor azonban nem jár nékik a kedvezményes étkeztetés, s mivel minden második héten vannak gyakorlaton, csak úgy engedélyezzük ezt, ha a tanuló így jár jobban. A Danuvia forgácsolóműhelyében Varga Péter harmadikos esztergályos épp egy kész munkadarabot vett le a gépről. — A tanműhelyben vagy az üzemben szeret jobban dolgozni? — Mindegyiknek van előnye. A tanműhelyben változatosabb volt a munka, mindennap új fogásokkal ismerkedtem meg. Itt egy hétig ugyanazt csinálom, ezért egyhangúbb egy kicsit. Ezt azonban meg kell szokni, mert a termelésben sokszor hónapokig egyforma munkát kell csinálni. A vállalat szinte mindannyiunkkal kötött szerződést, így a vizsgák után itt dolgozunk majd. Tudják ezt a dolgozók is, így aztán figyelnek ránk, hiszen munkatársaik leszünk. — Ügy látom, az igazgató lelkesedése nemcsak az oktatókra, hanem a tanulókra is átragadt. — Ezek a gyerekek már az általános iskolában is a hátsó padokban ültek — mondta az igazgató, aki maga is tanított általános iskolában —, pedig figyelemmel és törődéssel hegyeket lehet megmozgatni velük. Varga Ottó
