Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-03 / 53. szám

1988. március 3., csütörtök Somogyi Néplap 5 Szabadegyetemi előadássorozatot indít a TIT hadtudományi szakosztálya A Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Somogy Megyei Szervezetén belül maroknyi csoport, mintegy ötven tagú a hadtudományi szakosztály, ám tevékenysé­ge széles körben hozzájárul az ifjúság hazafias és inter­nacionalista neveléséhez. Is­meretterjesztő tevékenysége flem is különül el a többi szakosztályétól, elsősorban a történelmi és nemzetközi politikai szakosztállyal tar­tanak szoros kapcsolatot. Minapi ülésük után Csor­nai Ferenc ezredes, a TIT hadtudományi szakosztá­lyának elnöke adott tájékoz­tatást az idei tervekről. — A hadtudomány három fontos területet ölel föl, s így tevékenységünkben ez ötvöződik. Foglalkozunk a hadművészet történetével, a haditechnikai ismeretek nép­szerűsítésével és a nemzet­közi katonapolitikai kérdé­sekkel. A hadművészet tör­ténete során nemzeti törté­nelmünk jelentős eseményei­vel foglalkozunk. A hadi- technika iránt napjainkban fokozódott az érdeklődés. A tudományos, technikai forra­dalom a haditechnikában sajátos módon jelentkezett a II. világháború után. Az e témakörben tartott előadá­sok iránt fokozott érdeklő­dést tapasztaltunk. A nem­zetközi politikában a két vi­lágháború között lezajlott eseményekről számos előadás hangzott el. A szocialista or­szágok hadseregei a béke megvédését szolgálják, tö­rekvésünk, hogy szocialista vívmányainkat megőrizzük — tudatosítjuk hallgatóink­ban. Csornai Ferenc ezredes el­mondta azt is, hogy a szak­osztály kiemelt feladatának tekinti az ifjúsággal való foglalkozást, a jól felkészült előadók szívesen vállalkoz­nak előadásokra. — Az idén szakosztályunk előadói konferenciát szervez a hadtudományi szakosztály tagjai részére. A vidéki szakcsoportok munkáját is segíteni kívánjuk. Az elő­adói konferenciát a nemzet­közi politikai és a történel­mi szakosztállyal közösen rendezzük meg. Segíteni kí­vánjuk az iskolai oktatást a hazafias és honvédelmi ne­velésben. E munkában erő­síteni kívánjuk az együtt­működést a KlSZ-bizottsá- gokkal, közművelődési in­tézményekkel. A szakosztály sajátos feladata a fegyveres erők fejlődésének, történeté­nek a bemutatása. Továbbra is növelni kívánjuk a hadtú- dományi ismeretterjesztés politikai-ideológiai és szak­mai színvonalát. A hadtudo­mányi ismeretterjesztésben továbbra is nagy teret kell szentelnünk a gyorsan válto­zó világesemények hatása vizsgálatának és magyaráza­tának. Csornai Ferenc ezredes el­mondta, hogy a szakosztály bővíteni kívánja kapcsolatát, együttműködését az építőipa­ri vállalattal, a Masterfil Pamutfonóipari Vállalat ka­posvári gyárával, a Kapos­vári Húskombináttal, a VBKM-mel, a kaposvári és környékbeli tsz-ek KISZ- bizottságaival, a nagyatádi, marcali KISZ-bizottságokkal, a helyőrségi művelődési klu­bokkal, a megyei ifjúgárdá­val, valamint a felsőfokú oktatási intézményekkel. Több rendezvényt, elő­adást terveznek a Balaton- parti településeken. Az ülé­sen elhangzott az a javaslat is, hogy a szakosztály töre­kedjen a szemléltetőeszközök korszerűsítésére. Márciusban megemlékez­nek az 1848—49-es -szabad­ságharc eseményeiről, láto­gatást terveznek a Noszlopy- emlékházhoz, nyáron a szov­jet kül- és katonapolitika új vonásairól tartanak előadást, októberben a magyarországi polgári demokratikus forra­dalom kibontakozásáról, Ma­gyarország részvételéről az I. világháborúban. A szabadegyetemi előadás- sorozat néhány érdekes té­mája: megújuló katonai doktrínák, az új politikai gondolkodás; a csillagháború realitásai; a fegyverkorláto­zás elvi és gyakorlati kér- •dései; a katonaföldrajz és a haditechnika fejlődése, va­lamint a hivatásos katona- tiszti pálya presztízse. H. B. TANÁRI HANGVERSENY A zene mindenkié — lehetne Hétfőn este a zeneiskolai Fehér-bérlete keretében az idén már harmadszor adtak koncertet a kaposvári iskola tanárai. Ezúttal főként a vonós tanszak képviseltette magát. Hatler Márta és Papp Ti­bor négy hegedűduót ját­szott harmonikusan, a ka­marazenélésnél oly fontos egymásra figyeléssel, össze­szokottam Vivaldi és a két francia romantikus, Beriot és Alard — koncerten ritkán hallható — kevéssé ismert darabjai szólaltak meg. Még egy kettős szerepelt a műsorban: Haydn hegedűre és csellóra komponált mű­vének megszólaltatása. Hal­ler Márta partnere ezúttal Pallós László volt, aki vál­tozatosan gazdag színeket csalt elő hangszeréből. A Tinctoris Régizene Együttes tagjaiból alakult trió: Kokas Ferenc — az is­kola volt tanárá — block­flőtén, Farkas Agnes viola da gambán és Halla Judit csembalón adta elő Vivaldi C-dúr szonátáját finom hangzással gazdagítva a kon­certet. Apró szépséghibának tekinthető, hogy a blockflő­te gyenge hangját, — amely a hangszer fölépítése miatt az előadó által nem befolyá­solható —, kissé elnyomta a continuo, de így is figye­lemre méltó volt Kokas Fe­renc zeneileg érzékeny, ki­finomult játékstílusa. Elszomorító volt, hogy ke­vés tanítvány hallgatta meg tehetséges tanárait a kon­certen. Pedig a bérletek szép számban elkeltek. Ügy látszik, ez még mindig csak a statisztikát javítja ... N. G. Csaknem 300 fénykép Az opál balszerencsét hoz? Ünnepi alkalomra vesxilc elő Az angol királyi család ék­szereiről nemrég könyv je­lent meg New York-bain. Szerzője egy újságírónő, Leslie Field. Több mint ezer ékszert sorol fel művében, •s csaknem 300 fénykép — közte 85 színes — szemlélte­ti a drágaságokat. A legré­gibb ékszerek azok a gyön­gyök, amelyeket még a skót Stuart Mária és I. Erzsébet i.s viselt. Az angol' uralko­dóházban nemzedékről nem­zedékre öröklődött ékszerek mellett aizok is szerepelnek a könyvben, amelyek.a más dinasztiákkal kötött házas­ságok révén kerültek a Tem- 7.s partjára. A szerző cáfolja azokat a híreszteléseket, melyek sze. lint a trónjáról lemondott VIII. Eduard drágaságokat, különösképpen pedig sma­ragdokat ajándékozott volna a koronaékszerekből felesé­gének, a polgári származású Wallis Warfield-Simpson- nak. A könyvben közölt fény­képeken különböző uralkodó­nők ugyanazokat az éksze­reket viselik. Az ametiszt­kollekciót például, amelyet a múlt század 30-as éveiben először Viktória királynő édesanyja viselt, II. Erzsébe­ten is láthatjuk, azon a fény­képen; amely 1984-ben tett hivatalos portugáliai látoga­tásakor készült. A mostani uralkodónő, úgy hírlik, előnyben részesíti az eredeti foglalatukban levő drágakö­veket. Csak ritkán dolgoz­tatja át az ékszereket. Mo­dern ékszere kevés van. A könyv szerzője szerint a királyi család — a látszat alapján ítélve — erősen ba­bonás. Hisz például abban, hogy a opál balszerencsét hoz. Talán ennek tudható be, hogy II. Erzsébet király­nő egyszer sem viselt ilyen követ. De a türkizeket sem állhatja. A zafírokat és sma­ragdokat viszont kedveli, akárcsak a rubinokat. Az egészen feltűnő drága­ságokat — például a híres­nevezetes Cullinan-gyémán- tokat — csak rendkívüli .ün­nepi alkalomra veszik elő a királyi család tagjai. Nagy öröm a cím fölé oda­írni, hogy holnap már a fel­újított színházépületben, díszelőadáson mutaitja be a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata Örkény István Pisti a vérzivatarban című darabját. Az ilyen ün­nepi eseményekre hangsú­lyos darabok választásával készülnek a társulatok. Ör­kényt játszani a legkomo­lyabb feladatok közé tarto­zik. Kivált így van ez a Pisti a vérzivatarban eseté­ben is. Annál is inkább, mert annak idején sok vi­hart ért meg a mű. 1969 vé­gén olvashattuk először, hogy a' Tóték szerzője befejezte új drámáját. Az Esti Hírlap egyik cikkében az alábbia­kat nyilatkozza új művéről a szerző : ,„Nincs meséje, cse­lekménye: a darab gyorsan felvillanó, nagyon feszült, nagyon tömény, egyszerre nevettető és ríkató jelene­tek sora, a szorosan össze­tartozó groteszk elemeket összefűzi a kor, a mi életünk történelme, össze a hős, a mi közös sorsunk.” Olvashattuk ez idő tájt azt is, hogy a Vígszínház Vár- konyi Zoltán rendezésében mutatja majd be hamaro­san, Latinovits Zoltánnal a főszerepben. Erire azonban „formai és tartalmi’ ’kifogá­sok miatt nem kerülhetett sor. Két évvel később egy stúdiószínházi változat be­mutatása is meghiúsult. A fordulatot az 1979.es év hoz­ta, amikor megszületése után egy évtizeddel mégiscsak színpadira kerülhetett a da­rab. Ősbemutatója a Pesti Színházban volt. Ezt köve­tően a Vígszínházban is nagy sikerrel játszották, majd a pécsi Universitas Színpad is a darab érdekes, új értelme­zésére hívta föl a szakem­berek figyelmét. A kaposvári előadás ren­dezője Babarczy László, a díszletét Gothár Péter ter­vezte. Pisti szerepét Bezeré­dy Zoltán alakítja. A továb­biakat idézzük a színlapról: „Néhányan azok közül, akik fölzaklaf.ták Pisti békességét, vagy éppen megfordítva, jó hatással voltak rá: Tóth Bé­la, Lázár Kati, Csákányi Esz­ter, Spindler Béla, Lukáts Andor, Hunyadkürti György, Molnár Piroska.” A bemutató krónikájához tartozik, hogy a szokásos műsorfüzet mellett a darab­hoz készült plakátot is meg­vásárolhatja a közönség. Ör­kény müvéhez Honthy Márta készített illusztrációt. V. I. Művészeti bemutató Nagybajomban és Marcaliban (Tudósítónktól.) öt területi bemutató zaj­lott le eddig a somogyi mű­vészeti szemle és a Ki mit tud ? rendezvénysorozatán. Tabon, Siófokon, Nagyatá­don, Marcaliban és Nagyba­jomban került sor a ver­senyzésre. Somogy megyében évtize­dek óta folyamatosan, meg­szakítás nélkül működik a körzeti, városi, területi, me­gyei bemutatórendszer, lehe­tőséget adva a bemutatkozni szándékozó együtteseknek és szólistáknak. A színpadra lé­pők számára a megmérette­tésen túl sokkal fontosabb, hogy egész évben egy kö­zösség meghatározó és egyenrangú tagjai lehetnek. A közművelődésre fordítha­tó összegek nem növekedtek, s talán most jött el az ide­je annak, hogy a kisközös­ségek, amatőr csoportok, fa­luközösségek és lakótelepek, minden szűkebb pátria meg­találja azt a formát, amely­ben egyéni és közösségi lé­tét, művelődését meg tudja valósítani. Az amatőr mű­vészeti csoportok mintaként is szolgálhatnának. A köz- művelődést irányító és szer­vező intézmények segítségé­re azonban mindig szükség lesz. Talán ezt a támogató segítséget hiányolhattuk Marcaliban és Nagyatádon, ahol néhány ismert együttes és szólista hiányzott a szí­nes palettáról. Marcaliban Szabadfi Mónika magas szín­vonalú zongorajátéka, Nagy­atádon a szárnyukat bonto­gató somogyszobi színját­szók, a lábodi citeratrió ki­emelkedő teljesítménye nagy örömet szerzett a nézőknek. Kaposvár városkörnyéké­nek Nagybajomban rende­zett bemutatóján szép re­ményekre jogosító teljesít­ményt nyújtott Sárközi An­géla versmondó- Parázsló szép szavai mellett Kósa Katalin tisztán csengő hang­ján Csík megyei népdalokat, szólaltatott meg. A példás faluközösségként számon- tartott Csököly hagyomány­őrző lakói — Diviánszki Jó- zsefné gyűjtéséből — Leány- kérés Csökölyben című mű­sorukkal őszinte kacagást és meleg emberséget ébresztet- • tek. AZ ALAPOKAT TANULJÁK Heti két alkalommal gyakorolnak a Latinca műve­lődési központban a Somogyi Aprók néptáncegyüttes kiscsoportjának tagjai. A 40 tagú csoport, Németh Agnes vezetésével szep­tember óta tanulja a tánc és a néptánc alapjait Innen a Somogyi Aprók együttesébe, később pedig a Somogy táncegyüttesben vezethet tovább az útjuk. Holnap este a felújított színházban: Pisti a vérzivatarban

Next

/
Oldalképek
Tartalom