Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-23 / 70. szám

4 Somogyi Néplap 1988. március 23., szerda OTTHON ÉS CSALÁD MARCALI AZ IDŐSEKÉRT Otthon a hétvégére Titkos nevelők n A családi nevelés műhelyéből A XX. század elején sok pedagógiai gondolkodó ^tit­kos nevelő”-nek nevezte azo­kat a rokonokat, barátokat, ismerősöket, ahová a család gyakran küldte a gyermeket vagy ahová önszántából sok­szor elment. Lőwenberg sze­rint például „titkos nevelők” a nagyszülők, akik elnézőek az unokákkal szemben. Azok a család jóbarátai is, akik hízelegnek a gyereknek. Az öreg nagynénik becézik, dicsérik, tömjénezik a csa­lád szemeíényét. Az sem kö­zömbös, hogy amikor a gyereket boltba, postára, hi­vatalba küldik, milyen ha­tások értik. A rokonok, barátok, isme­rősök kényeztető magatartá­sa tulajdoniképpen nem a túlzott szeretet megvalósulá­sa, hanem a gyerek segíté­se. A túlzott támogatás vi­szont elkényelmesedéshez, kényeztetéshez vezethet. Ez a magatartás merénylet a gyermek önállósága és a közösségi érzése ellen, ugyanis csak önálló gyerek képes közösségben dolgozni. Az elkényeatetés ellentéte a szigorú szülői irányítás, amikor pontosan megmondja a szülő, hogy mit kell ten­nie gyermekének. Ez leg­alább annyira káros, mint az elkényeztetés. Az elké­nyeztető magatartás nincs tekintettel a gyermekre, hi­szen mindentől megóvja; he­lyette cselekszik, önállótlan- ná neveli. A szigorú irányí­tás éppen a másik véglet : szigorúan mindent előírni akar, szabályozni, s a gyer­mek döntésképtelen ilesz, hi­szen addig mindig helyette döntötték. Akár az elké­nyeztető módszert, akár a szigorú irányítást vizsgáljuk, könnyen arra a következte­tésre juthatunk, hogy mind­kettő a közösség ellen, a munkakedv és a Iköteles- ségérzés ellen hat. Nem le­szemet, amikor körülülik az asztalt — vall a gyermek- nevelés legszebb pillanatai­ról Andelláné, míg a lá­nyok legutóbbi ajándékaikat mutatják. A „sláger” Móni biciklije, amelyet karácsonyra kapott. A hófehér járgány minden lány álma, de irigy kedésre azért nincs oka. senkinek. Zsuzsa a babájának örül legjobban, az ikrek a mese- lemezeiket mutogatják. A fiókból pedig azok az aján­dékok kerülnek elő, ame­lyekkel ők lepték meg szü­leiket. Hímzések, varrások, apró ajándékok -*•' jelei an­nak, hogy mennyire szeretik a lányok a szüleiket. Az pedig, hogy a szülők meny­nyire ragaszkodnak hozzá­juk, elárulja a gyerekek mosolya, szemük csillogása. Harmóniában, boldogságban élnek. Horváth Éva hét ugyanis alkotó ember az, aki akadályokkal nem talál­ja magát szentbe idejekorán, de az sem, akinek mindig és mindenkor mindent elő­írtaik. A családi nevelés a neve­lés individuális műhelye, .ahol előkészíthetjük gyerme­keinket a közösségi életre, az öntevékeny, alkotó, dön­tésre képes, felelős munká­ra. Ezek után jogos a kér­dés: ha nem kényeztetjük el gyermekünket, ha nem írunk elő számára mindent szigo­rúan, akkor mit tegyünk. Alapvetően két dolgot: az egyik az, hogy már ideje­korán adjunk neki felelős megbízásokat, a másik, hogy az előzőekben említett „tit­kos nevelők” — itdhát a ro­konok, barátok, ismerősök — interakcióit (érintkezéseit) folyamatosan, mégis spontán értékeljük gyermekünk (gyermekeink) számára — a szeretet, a bizalom és a tisz­telet alapján. A felelős fel­adatok (például a bevásár­lás) megóvják gyermekünket az önállótlanságtól, bélene- velik a közösségi szemlélet- módot, hiszen másokkal, ide­genekkel van érintkezésben, így nemcsak az elkényezte­tés szűnik meg, hanem alábbhagy a gyermek önzé­se is (ami bizonyos korban pszichikai fejlődési sajátja). A gyermek elszámol a meg­bízatás teljesítésének ered­ményeiről. Ebben az esetben az elismerő szó már nem a kényeztetést szolgálja. Az úgynevezett „titkos nevelők" értékelése a gyermek előtt mindig abból induljon ki : mi az értékes, az előremu­tató a rokonokban, a barát­ban, az ismerősben. Gyer­mekünk értékorientációját fejlesztjük azzal, hogy má­sokban elsősorban azt keres­sük, mi a jó, ugyanakkor közvetlenül is példát muta­tunk. másokkal való tiszte­letteljes kapcsolatban. A családi nevelés az első nevelési színtér a gyermek számára, amely ugyan nem rendszeres, de mégiscsak in­dividuális nevelés. Érdemes figyelmet fordítani az elké- nyeztetés vagy a szigorúság hátrányos következményei­re. iKözösségépítő, alkotó em­ber a családban csak úgy nőhet fel, ha tiszteleten és bizalmon alapuló felelős fel­adatokkal idejekorán ellát­juk gyermekünket. Az indo­kolatlan szigorúság, a .külső szabályozottság és túlszabá­lyozás, a hideg légkör leg­alább annyira rontja a mun­kát szerető közösségi ember, az önálló ember kialakítását, miint a kényeztetés. Saját interakcióinkban legyünk példamutatók, merf gyerme­künk példát elsősorban má­sokkal való kapcsolatunkból .merít. így léhet a családi nevelés műhelye komoly ne­velési színtér a maga indi­vidualitásával és spontanei­tásával. Szolnoky Kálmán Tanácsokkal, módszerekkel segít A siófoki nevelési tanács­adó vezetője Murányi Ist­vánná. — Feladatunk sokrétű; ne­velési-oktatási feladatainkat pedagógiai és pszichológiai eszközökkel oldjuk meg. Hozzánk tartozik. Siófokon kívül Boglárlelle, Karád és Tab körzete, s általában olyan gyerekek kerülnek hozzánk, akikkel magatar­tási és tanulmányi gondok vannak. Az óvoda, az iskola, az orvos, a védőnő vagy a gyámhatóság irányítja hoz­zánk a gyerekeket, s egyre gyakoribb, hogy a szülő ke­res föl bennünket. A szülők legtöbbször akkor jönnek, amikor már sem az orvos, sem a pedagógus nem tud segíteni. Sokkal eredménye­sebben végezhetnénk a munkát, ha már előbb kér­nék a tanácsainkat. Február és márciusban végzik az úgynevezett isko­laérettségi, fejlettségi vizs­gálatokat az óvodákban. Az új oktatási törvény alapján ugyanis ettől függ, hogy a gyerekek mehetnek-e az is­kolába. Lelkileg, szociálisan, értelmileg és fizikailag vizs­gálják őket, s döntenek, hogy javasolhatják-e az is­kolakezdést. A vizsgálat eredményétől függetlenül azonban a szülő dönt. így előfordult, hogy olyan gye­reket is beírattak az iskolá­ba, a'kit a nevelési tanács­adó nem javasolt. Az ilyen gyerek azonban rendszerint nehezebben tanul, kevésbé alkalmazkodik az iskolai környezethez, és könnyebben válhat belőle problémás eset. — Szép számban vannak gyámügyi eseteik is. A gye­rekek többsége óvodás ko­rú, alig van köztük 14—18 éves. — Ennek oka nem az, hogy ott nincs gond, hanem hogy a gyerek ilyen korban már nem igen jön el hoz­zánk, mert szégyellt a dol­got. A helyzet javítása érde­kében április elsejétől hét­fő délután 13—16 óráig tiné- dzserügyeletet tartunk. Ami a többieket illeti: évente mintegy 100 gyerekkel he­tente rendszeresen találko­zunk. A nagy létszámú óvo­dai csoportokban ugyanis nincs lehetőség arra, hogy egyénileg foglalkozzanak a gyerekkel, s megpróbálják felzárkóztatni a többiekhez. Mi ebben is igyekszünk se­gíteni. Általában csak a gyerekekkel foglalkozunk, de vannak esetek, amikor a hátteret, a szülőket is be kell vonni a munkába, csak így érhetünk el eredményt. Igen sok a gond a gyám­ügyekkel, a láthatással, ami­kor a két szülő között el­mérgesedett a helyzet, egy­más . ellen uszítják a gyere­keket, s érzelmileg zsarol­ják őket. ■ — A szülőket próbáljuk meggyőzni, hogy «ezzel a legtöbbet a gyerekeknek ár­tanak. A Vöröskereszt kere­tein belül működik a csa­ládsegítő szolgálatunk, s két­hetenként ügyeletet is tar­tunk. Évek óta hathatósan segíti munkánkat dr. Sági József né gyermekorvos és dr. Nagy Sándor ideggyó­gyász, pszichiáter. A vá­rosban és vidékén jó a kap­csolatunk a gyermekintéz­ményekkel, az iskolákkal, óvodákkal. Minden ősszel fölkeressük az óvodák nagy­csoportjait, igyekszünk ki­szűrni a problémás gyere­keket, s megvizsgáljuk, mely területen van lemaradásuk. A’ tanácsadó dolgozói sze­retnék, ha sikerülne olyan kis létszámú tanulócsopor­tokat szervezni legalább Sió­fokon, ahol elhelyezhetnék azokat, akik nem tudják tar­tani a lépést *a többiekkel, lemaradnak, s ebből konf­liktusaik támadhatnak. Be­lőlük válnak a szorongó, de­viáns személyiségek, akik később, felnőttkorban is nehezen kezelhetők. Ezekben az osztályokban meg lehet­ne oldani, hogy akinek sike­rül utolérnie a „normális” osztály színvonalát, átme­hessen a rendes osztályokba. Gyarmati László szociális étkeztetés es gon­dozás. Üjabb klubot kívá­nunk létrehozni a város dé­li részén az idősek számára. Orvosi körzeteinkben szo­ciális gondozónőket foglal­koztatunk. A városban négy főfoglalkozású szociális gon­dozónő tevékenykedik, mel­lettük társadalmi gondozók, vöröskeresztes aktívák igye­keznek az idősek segítségére lenni. A vb novemberben fog­lalkozott a VII. ötéves terv szociálpolitikai programjá­ÖT LÁNY MF,G A HOFF,HÉR BICIKLI val. Ebben többek között ,aa is szerepel, hogy a tervidő­szak végére orvosi körzeten­ként két-három • főfoglalko­zású szociális gondozónőt al­kalmaznak, segítségükre öt­hat társadalmi aktívára lesz szükség, mert Marcaliban is egyre több idős korú lesz. — Segélyezésre mind töb­bet szán a tanács. Igyek­szünk minden jogos igényt kielégíteni. Ahhoz, hogy megnyugtatóbb legyen az elosztás, fölkértük a tanács­tagokat és a vöröskeresztes szervezetet, hogy vélemé­nyezzék a kérelmeket. Az idén kétmillió-négyszáznegy- vennégyezer forintot fordí­tunk segélyezésre, három- százezer forinttal többet, mint egy évvel korábban. — Nem szorul minden idős ember gondozásra, szo­ciális ellátásra, de igénylik, hogy törődjenek velük. Mar­caliban mit tesznek a ked­vükért? — A Hazafias Népfront és a Vöröskereszt helyi szerve­zete közösen működteti a nyugdíjasok klubját. Nép­szerű lett; .egy éve működik csupán, de színes, tartalmas élet bontakozott ki a kis kö­zösségben. Nincsenek ma­gukra hagyva ezek az idő­sek sem. Boldogságban nevelkednek Gyöngyi a legcsendesebb, Andrea komoly, Zsuzsa sze­szélyes, Tímea eleven, mint az ördög, Móni szorgalmas, eszes gyerek. S hogy mi az öt különböző kislány közös jellemzője? Az, hogy vala­mennyien Andella Ferenc és felesége otthonában élnek. A kaposvári házaspár hat évvel ezelőtt kopogtatott be először a csecsemőotthon aj­taján, hogy szívesen magúk­éhoz vennének három kis­lányt. így került a családi otthonba Orsós Tímea a testvéreivel. Boldog harmó­niában élt a kis család, míg egy szomorú napon meg nem jelentek a szülők, hogy elvi­gyék az egyik gyereket. — Tizenegy hónapja volt akkor már nálunk a kis­lány, s minden éjjel odabújt hozz'ám, hogy anyu, annyira szeretlek. Nem csoda hát, hogy belebetegedtem, ami­kor elvitték tőlem. A keser- gés helyett azonban úgy dön­töttem, hozok még egy kis­lányt az otthonból. Elmen­tem érdeklődni, s mikor megláttam a Gazdag ikre­két, rögtön megkedveltem őket. Olyan picik és eleset­tek voltak, hogy nem lehe­tett nem szeretni őket. Ha­zajöttem, s mondtam a fér­jemnek, hogy találtam két kislányt, de olyan „huszon- ötdekásak”. így neveztük magunk között a vékony emberkéket. Nem baj, majd kikupálódnak, válaszolta a férjem, s néhány hét múlva már ott szaladgált kertünk­ben a két kislány. Így azon­ban már négy gyerek volt a családban. A férjem ci­pész, s az én pamutfonós keresetemből nehezen élt meg 'a család. Ezért gondoltuk, magunkhoz veszünk még egyet, s nevelőszülőként fog­lalkozom velük tovább. Ak­kor még nem tudtam, meny­nyi örömöt jelent és meny­nyi gondot veszek ezzel a nyakamba. Ma azonban már el sem tudnám képzelni az életemet a lányok nélkül, pedig sok-sok munkát, törő­dést, gondoskodást és min­dennél több szeretetet igé­nyel a nevelésük. Néha van­nak kellemetlen perceink is. Időnként megjelenik egy szülő, s akkor oda a csalá­di béke. Hetekre feldúlja á kislány lelki világát az igazi apa megjelenése, akinek csak ritkán jut eszébe, hogy gyermeke is van. Igyekszem, anyjuk helyett anyjuk lenni,, mindenre megtanítani, be­csülettel fölnevelni, iskoláz­tatni őket — mondja Andél- láné, míg az ebédhez készü­lődik, Sok az éhes száj, s aki hamar szeretne enni, nem hagy mindent az anyura. Móni krumplit vág, a két legkisebb — az- egymáshoz tojásként hasonlító ikrek — pedig a terítéssel foglalatos­kodnak. Mindenki tudja a dolgát; hogy néha mégis ve­szekednek, az természetes A tizenháromezer lakosú Marcali nemcsak a rangjá­ban fiatal település: az itt élők átlagéletkora is alacso­nyabb a megyei átlagnál. A 4330 háztartásban mindösz- sze 1948 nyugdíjas • korút tartanak nyilván, a lakos­ságnak nem egészen a ti­zenöt százalékát teszik ki az idősek, míg a megyei átlag meghaladja a huszonkettőt. Dr. Árvái Zoltánnal, a vá­rosi tanács vb-titkárával beszélgettünk arról, mit tesz a város az idősekért. — Májusra elkészülünk az öregek napközi otthonának bővítésével. A gondozottak száma alig változik, de több szolgáltatást tudunk majd nyújtani öregjeinknek. A napközi otthoni ellátást bő­vítjük. Az épület új szár­nyában olyan szobákat ren­dezünk be, ahol a hétvégét is eltölthetik azok az öre­gek, akik igénylik a bentla­kást. — Milyen formák hono­sodtak meg Marcaliban az idősek szociális ellátásának javítása érdekében, nyugal­mukért, igényeik kielégíté­séért ? •— 1987-ben gondozási központot hoztunk létre. Feladata az idősek klubjá­nak működtetése, a házi ott, ahol öt lány sürgölődik. — A kicsik még ügyetle­nek, S többet jár a szájuk, .mint a kezük, de azért sok mindenben lehet már számí­tani rájuk. A legjobban a kerti munkákat szeretjük. Hatalmas földünk van, min­den megterem ott. Hétvége­ken, amikor kirándulni me­gyünk, onnan hozunk gyü­mölcsöt, zöldséget — mond­ja Móni, s a két kicsi buz­gón helyesel. Negyven zsem­lét ken a túrákra a házi­asszony, hogy mindenkinek jusson. Pedig ezeken a ki­rándulásokon nem is a tíz­órai a legfontosabb. — Minden alkalmat meg­ragadunk, hogy együtt le­hessünk. Nagyon szeretjük az ünnepeket, amikor együtt örül a család. Ezeknek a hangulatát sokáig megőr­zik, s emlegetik a gyerekek. Nincs nagyobb öröm, mint látni a sok csillogó gyerek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom