Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-19 / 67. szám

1988. március 19., szombat 5 rádiójegyzet „...és akkor jött a lenkos kapitánya..." Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A PÁRT-VB ÁLLÁST FOGLALT A kábeltelevíziózás jövője Egy§éges rendéiért kell kialakítani A közelmúltban a kábeltelevíziós rendszer kialakításának előkészületeiről és feladatairól tárgyalt a megyei párt-végrehajtó bizottság. Sokrétű, elemző jelentést vitatott meg a tes­tület, s külön is értékelte, hogy az előterjesztők - következtetésekre alkalmas módon - össze­gezték az ország különböző városaiban szer­zett tapasztalatokat. Igaz, hogy már csak So­mogybán és Nógrádban nem működik kábel­televízió, a lemaradás miatti siránkozásnak azonban nincs helye. Elvi állásfoglalás szüle­tett, útmutatás az illetékesek számára, amely­nek nyomán most már megkezdődhet a munka, az egységes rendszer kialakítása megyénkben. HELYI TELEVÍZIÓK A KB Agitációs és Propa­ganda Bizottsága már 1983- ban szorgalmazta — helyi források igénybevételével — a nagyközösségi antenna- rendszerekre épülő kábelte­levíziózás megteremtését az országban. Ennek és a helyi döntéseknek nyomán vi­szonylag rövid idő alatt és eltérő feltételek, technikai, anyagi adottságok, más-más eszközök és rendszerek al­kalmazásával mintegy negy- ven településen működik már kábeltelevízió. Megte­remtésük célja nyilvánvaló. A helyi televíziók a lakos­ság sokrétűbb tájékoztatását teszik lehetővé. Fontos kró­nikásai és alakítói a közélet­nek, s a hatalom helyi kom­munikációs eszközeként in­tenzíven járulhatnak hozzá a demokratizmus kibontako­zásához, a lakosság közéleti részvételének fejlesztéséhez, a gyakori párbeszédhez és vitákhoz. Ezekkel együtt a szabadidő hasznos eltöltésé­nek, a művelődésnek és szó­rakoztatásnak is fontos, nép­szerű eszközei lehetnek. Vég­tére is a nyilvánosság, a tö­megkapcsolat, a szocialista demokrácia fogalmaival, gyakorlati továbbfejlesztésük igényével indokolható a rendszer megtermtése és fo­kozatos tökéletesítése. TAPASZTALATOK A helyi televíziók általá­ban önálló jogi személyként, — tehát nem különböző in­tézményekhez kötődve — működnek, s a helyi taná­csok intézményei. Függetle­nített vezetőjük hatáskör szempontjából a helyi párt- bizottsághoz, munkakörileg a tanácshoz tartozik. Irányí­tásukat szerkesztőbizottság látja el, s az intézményben mindössze két-négy főállású munkatárs (szerkesztő, mű­szaki szakember) dolgozik. Ennél érthetően jóval több külső munkatársat, újság­írót, közművelődési és más szakembert, műszaki-techni­kai erőt foglalkoztatnak. Többségük kiépített kábelhá­lózaton közvetíti műsorát — havi, kétheti, illetve heti —, általában kétóráls műsoridő­ben. (A kábelhálózat előnye többek között, hogy ezen más jelzések, például az energiá­val, az áramellátással, a fű­téssel kapcsolatos informá­ciók is továbbíthatók, s egy parabolaantenna segítségé­vel a műholdas közvetítések is eljuttathatók a lakosság­hoz.) A stúdiók technikai felté­telei, a fölszerelések típusai igen sokfélék; jók, kevésbé megfelelők minőségi és táv­lati szempontból is. És ez az a pont, ahol Somogy „lema­radása" örömmé, előnnyé változik, hiszen mások ta­pasztalataiból okulva vá­laszthatunk korszerű, a jö­vőnek is szóló műszaki-tech­nikai rendszert. Az anyagi feltételek meg­teremtése „többcsatornás” mindenütt. A helyi és a me­gyei tanácsok céltámogatá­sán kívül a gazdasági egysé­gek, vállalatok és intézmé­nyek anyagilag is segítették a kábeltelevízió megterem­tését, s ezt számottevő la­kossági hozzájárulás egészí­tette ki. Effajta támogatás a beszerzés után, a folyamatos működéshez is nélkülözhetet­len, jóllehet egyes kábelte­levíziók — a reklám révén — saját bevételre is szert tehetnek. MEGYEI HELYZETKÉP Marcaliban, Kaposváron és Siófokon már az 19.80-as évek elején tettek kísérletet a kábeltelevíziózás létreho­zására. Főként a művelődési intézmények serénykedtek ebben, hiszen nekik voltak kezdetleges eszközeik. A megyeszékhelyen — ezekkel párhuzamosan — a két fő­iskolán, az oktatási igazga­tóságon, legutóbb a színház­ban alakítottak ki zárt rend­szerű televíziós hálózatokat, amelyek azonban önmaguk­ban alkalmatlanok a helyi televíziózás megteremtésére. (A szellemi-műszaki felké­szülés az egységes rendszer kialakításakor hasznosítha­tó!) Az IKV 1984-ben elké­szítette Barcs, Marcali, Nagy­atád és Kaposvár kábel- rendszerének tervét. Azóta több helyen készült különbö­ző változat, de egyik sem bi­zonyult tartósnak. A megye- székhely tanácsa többször is számba vette az anyagi-sze­mélyi feltételeket, de pénz­hiány miatt konkrét intéz­kedés nem történt. A lehe­tőség mégis fennáll: rövid időn belül — hiszen az IKV saját költségvetésből már szereli a kábeleket — a Bé­ke—Füredi és a Kalinyin la­kótelepen háromezer lakást lehetne ellátni helyi műsor­ral. (A megyei művelődési központ kísérleti stúdiója kéthetenként próbaadásokat sugároz, ám ez mindössze három házitömbre terjed ki.) A központtól függetlenített stúdió kialakítására mintegy 10—12 millió forintot kelle­ne biztosítani, amelyhez a tanács pénzén kívül szükség volna a gazdasági egységek és a lakosság támogatására is. Marcaliban már 1986-ban állást foglaltaik a kábeltele­víziózás mellett. Az első ütemre tervezett 1800 lakás bekötéséhez — a helyi rádió­adó távközlési mérnökeinek bevonásával1 — rendkívül kedvezőek a személyi felté­telek. A rendszer kiépítése kb. 14 millió forintba kerül­ne, s ennek előteremtéséhez szükség van lakásonként 7— 8000 forint hozzájárulásra is. A művelődési központra épülés viszont — az előzőek szerint — elképzelhetetlen. Kisebb erőfeszítés révén Vé- sén 20 lakás (!) bekötésével működik helyi televízió, és hasonlót terveznek Böhö- nyén is. Siófokon a legjobbak a feltételek: eddig 1800 lakás­ba vezették be a kábelt. A stúdió felszerelésére is meg­van a pénz, és három mun­katárs bére is biztosítva van. A Pannónia Vállalat befejez­te a szállodáskor kábelezését. A tanács 10 millió forintot próbál előteremteni az idén. Csurgón vezetik a kábele­ket, Fonyódon is állást fog­laltak a kábeltelevíziózás megteremtése mellett. Bog- lárlellén az idén tervezik a helyi televízió kiépítését. Nagyatádon és Tabon — anyagiak hiányában — egye­lőre nem foglalkoznak a té­mával. ÁLLÁSFOGLALÁS Széles körű vita bontako­zott ki a testületi ülésen. Ehhez elég elmondani any- nyit, hogy számos kérdés, nyolc hozzászólás hangzott el, és valamennyiből javas­latok, felajánlások, haszno­sítható észrevételek csendül­tek ki. Senki sem vitatta, hogy a kábeltelevíziózás he­lyi rendszereit meg kell te­remteni Somogy megyében. Állást foglaltak a felszólalók abban is, hogy hasznosítsuk az országban tapasztalható pozitív és negatív tanulságo­kat az egységes rendszer ki­alakításában. — Igennel válaszolt a je­lentésre, és az egységes ká­beltelevíziózás megvalósítá­sának elveit mondta ki a végrehajtó bizottság — ösz- szegezhette Klenovics Imre első titkár, a vita vezetője. A testület állásfoglalásának lényege a következő: Ki kell alakítani megyénk­ben a kábeltelevízió helyi intézményeit. Rendkívül fon­tosnak tartja ezek szerepét a helyi közélet gazdagításá­ban, a nyilvánosság, a tájé­koztatás kiszélesítésében. Ajánlja, hogy az illetékes szervek — a tanácsok — él­jenek a koordináció lehető­ségével, építsenek a lakos­ság szellemi, közéleti aktivi­tására. A városi és a nagy­községi pártbizottságok a fel­tételektől függően kezdemé­nyezzék a televíziózás létre­hozását. A szervezeti feltéte­lek megteremtésében, a mű­sorok tartalmi kialakításá­ban és elemzésében szerepet szán a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának. Kaposváron olyan stúdió megteremtését javasolja, amely a Magyar Televízió részére is képes programot készíteni; s a szakemberek — az anyagi önállóság megteremtése cél­jából — képesek legyenek reklámfilmek gyártására is. Ezután a helyi stúdiók tartalmas együttműködésé­re hívta föl a figyelmet a vb, s többek között ezzel is indokolta, hogy erre is al­kalmas, egységes műszaki rendszer épüljön ki a me­gyében. A megyei tanácsot arra kérte föl a vb, hogy kísérje figyelemmel az állás- foglalás végrehajtását, és egyeztessen a megye telepü­lései között. Alapozó képzést szervezzen a leendő szer­kesztői és technikai szakem­berek részére a tömegkom­munikációs szakemberek be­vonásával, s ehhez az okta­tási igazgatóság is nyújtson segítséget. A testület fölkér­te a tömegszervezetek és mozgalmak vezetőit, a tudo­mányos szervezeteket, hogy propagálják és segítsék elő a helyi televíziózás kialakí­tását, vállaljanak részt a feltételek megteremtéséből is. Elhangzott természetesen az is, hogy a tanácsok, a megyében tevékenykedő hír­adástechnikai vállalatok kép­viselői, a tájékoztató és mű­szaki szakemberek bevoná­sával dolgozzák ki a rész­feladatokat, amelyek újra kerüljenek a végrehajtó bi­zottság asztalára. A munka, a tervezés, az anyagiak megteremtése, a szervezés tehát megkezdőd­het. Talán nem árt megisr mételni: egységes elveit alap­ján, egységes rendszer meg­teremtésével, nem az ama- törizmus, hanem a profiz­mus folyamatos kialakításá­val, lényegretörően, felelős­séggel, s a jó szándékú ama­tőrök további képzésével, bevonásával. Valljuk meg: a hazai könnyűzenei élet meglehe­tősen ingatag lábakon áll, s teljesen igazuk van azok­nak, akik azt mondják: a magyar könnyűzenének nincs jelene, csak múltja van. A múltja viszont szép, oly­annyira, hogy egymást érik a múltidéző, nosztalgiázó visszaemlékezések. Ezek so­rában szerdán délután egy rendhagyó magazin egy órás adását hallhattuk a Petőfi adón. A Lőrinc Andrea szerkesztette Tartóshullám úgy építkezett a múltból, hogy felvillantott hangké­pei a mának is üzentek. Több volt ez a hatvan perc, mint régen elfelejtett sláge­rek kapcsán fel-felvillanó egykori arcok felidézésére törekvő negédes nosztalgia­parti, aiből amúgy is tucat­jával kijut a rádióhallgató­nak. Nem kis feladatot vál­lalt magára Széky János, amikor megkísérelte felvá­zolni Slágerek tükre című rovatában a 60-as, 70-es évek életérzését, fejlődési irányait. Huszonegynéhány évvel ezelőtt jött a Trabant és a Wartburg, még az a régi típusú — amelyik azon­ban még mindig jobban néz ki, mint a mostani — egyre inkább elterjedté vált a te- lezízió, a „modern” technika vívmánya: a Kékes. S meg­jelent a kor csodája a tás­karádió. Az emberek kiül­tek a strandok — az akkor még tisztább vizű — Ba­laton mellé, bekapcsolták a 2 band 7 transistor feliratú Sokoljukat, s hallgatták a legfrissebb számokat. Ezek nem is szólhattak másról, mint a divatba jött autóról. A Harmónia énekegyüttes üvöltött a hatvanas évekre jellemző üvöltéssel: „mindig bambi, semmi szesz”. Minden nemzedéknek megvoltak a saját'tévésorozatai, nekünk is megvolt a magunké; jött is a hangszórókból az azóta múzeális értékű felvétellé vált, az És akkor jött a Tenkes kapitánya című szám. Izgulni lehetett egy­Az autóbuszvezetéstől a méhészetig, a tejházkezelés- től a villámvédelemig sok­féle szakma ismereteit le­het elsajátítani a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Tár­sulat tanfolyamain. Ország­szerte évente mintegy 24 ezer ipari, négy és fél ezer mezőgazdasági fizikai mun­kás tanul szakmát vagy gyarapítja szakismereteit, az alakalmazottaknak, értel­miségieknek szóló tanfolya­mokat is beszámítva pejljg összesen ötvenezren tanul­nak a TIT-ben. egy táncdalfesztiválon, szur­kolni Koós Jánosnak, vagy éppen szidni Kovács Katit, amint esőért könyörög. Olyan derűs évek voltak! Volt valami a levegőben, valami előre vitte a zené­szeket mondta Balázs Fecó, aki hosszú évek óta — mint ezt a riporter Dám László is megjegyezte —, most vi­seli a legrövidebb frizurát. „Most ezt kívánja az idő.” — mondta. S hogy ki most Balázs Ferenc, aki az egy­kori Taurus együttessel a progresszív rockot tűzte ki zászlajára, majd a Neoton- nal a lírát és a keménysé­get próbálta tető alá hozni? Dám László irányításával, — aki nem kérdezett többet csak akkor és annyit, amennyit kellett önvallomás kerekedett ki a beszélgetés­ből, természetesen régi szá­mokat idézve. A „kőfalak” még mindig nem omlottak le — mondja az ismert ze­nész. Sok próbálkozás után két-thárom évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy „kész, vége, idáig tartott.” Megvásárolt Sitkén — Vas megyében — - egy kápolnát, ahol rock ze­nei fesztiválokat rendez, kulturális egyesületet alapít, április elején kiállítást nyit, s a lehető legkevesebbet ze­nél. „Évekkel ezelőtt egy macskája volt” — mondja a riporter. „Most kutyám • is van” — feleli Fecó. — „Ál­latokat gyűjtök, bennük meg lehet bízni, nem szeretem ezt a kort, amiben élek, dünnyögi szinte csak maga elé. Ha írni fogok, még szomorúbb számokat írok”. „Szomorú érzésvilág” —_ jegyzi meg a műsorvezető — „Igen”, — vág közbe az énekes : „ez • a Fecó-féle életérzés, de azt hiszem ak­tuális érzés” — zárják le a beszélgetést. S hogy énekelni is hall­juk őt, az ezúttal is kitűnő­en válogató Lőrinc Andrea az Ez a csönd éve volt című felvételt forgatta le. Balogh P. Ferenc A legnépszerűbbek a köny- nyű- és nehézgépkezelő, a gáz- és olajkazánkezelő, a targoncavezető, a progra­mozó, a gépíró, a daruke­zelő tanfolyamok. Az elkövetkező időben sok helyen szabadul fel munka­erő, s a munkásokat más munkakörre kell átirányíta­ni. A TIT megyei és városi szervezetei minden megyé­ben, — és elsősorban az iparilag elmaradott térsé­gekben — felkészültek arra, hogy időbeni ajánlani tud­janak a helyi igényeknek megfelelő céltanfolyamokat. TIT szaktanfolyamok a szerkezetváltáshoz Tv-lánc a felső- oktatásban Oktatási célokat szol­gálnak a jól fölszerelt tv-stúdiók Kaposvár felsőoktatási intézmé­nyeiben. A tanítóképző főiskolán zárt tv-lánc segítségével tanítási órá­kat is {kísérnek figye­lemmel a hallgatók. Az Agrártudományi Egye­tem Állattenyésztési Ka­rán pedig — egyebek között — az előadások­hoz tartozó oktatófil­meket vetítenek a rend­szer segítségével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom