Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-17 / 65. szám

r A 4 Somogyi Néplap 1988. március 17., csütörtök Társadalmi vita alapján döntöttek Űj gyalogosfelüljárót kap a donner! városrész Tanácskozott a Kisosz somogyi választmánya Öt éve fele ennyi magánkereskedő volt Társadalmi vita volt Ka­posváron a Bartók Béla Ál­talános Iskolában: a megye- székhely — főleg a donneri városrész — lakói fejtették ki véleményüket arról, hogy milyen gyalogoshíd vezessen a Petőfi térről a Donnerba? A mostani faszerkezetes gya­logosfelüljáró ugyanis a vil­lamos berendezések elhelye­zését akadályozza. A hídvitára nemcsak a donneri városrész lakói jöt­tek el: ott voltak a város távolabbi pontján élők és a tanácstagok, akik elmondták : a jelentős közlekedési válto­zások a város képét változ­tatják meg. Nem mindegy tehát, milyen elképzelések valósulnak meg. Tervekből nem volt hiány, hiszen a városi tanács ötöt is készíttetett; ezeket Szabó Tibor, a megyei tanács köz­lekedési osztályának csoport- vezetője ismertette. Az elsőt — a mostani közúti felüljá­ró átalakítását gyalogos köz­lekedésre hamar elvetet­ték. A régi híd szerkeze­te ugyanis már tönkre­ment, és akadályozná a későbbi vonatforgalmat. A hídra fölvezető két domb tel­jesen eltűnik majd. A to­vábbi tervek között szerepelt a gyalogosfelüljáró felújítá­sa. illetve megemelése is. Ez azonban majdnem akkora költséggel járna, mint a ter­vek között ugyancsak sze­replő új átjáró megépítése. A hozzászólók kifejtették: nem tartják szerencsésnek az aluljáró tervét sem, mi­vel a talajvíz igen magasan van, s a Rocla csőből (ilye­nek vannak a Balaton-parti aluljáróknál) készülő, kilenc­ven méter hosszú aluljáró közel sem nyújtana olyan biztonságot, mint a föld fö­lött vezető híd. E terv ellen szólt az ugyancsak szűk — egy méter hetvenes — szé­lesség is. Az elképzelések közül leg­többen egy új híd megépíté­sét szorgalmazták; ez három méter széles lenne, s kerék­párral, babakocsival, rok­kantkocsival is fel lehetne rá menni. Ennek — a hár­massal jelzett változatnak — egyetlen részlete adott okot kisebb vitára. Nevezetesen: milyen legyen az új gyailo- gosfelüljáróra felvezető rész, az úgynevezett rámpa. Lép­cső vagy inkább lejtő alak­ra kiképzett feljáró? A jelen­legi tervben egy spirál ala­kú, lejtős feljáró szerepel, s ez is látszik a legjobb meg­oldásnak, hiszen a babako­csik és rokkantkocsik feljá­rását így a lépcső nem aka­dályozza. A kétórás vita végén Ko­vács Béla, a megyei tanács közlekedési osztályának ve­zetője válaszolt a felmerült kérdésekre. Elmondta, hogy a szakemberek elképzelése egyezik a városlakók óhajá­val, ők is az új felüljáró tervét tartották a legjobb­nak. A majdani gyalogosát­járó a mostaninak a közvet­len közelében épül föl, s a tervek szerint 15 millió fo­rintba kerül majd. Kovács Béla is és a vitavezető Far­kas István, a városi tanács általános elnökhelyettese is elmondta: először az új híd épülne, s csak utána kezde­nek hozzá a régi lebontásá­hoz. Még ideiglenesen sem fogják a gyalogosforgalmat a készülő új közúti felüljá­róra terelni. (Ez majdnem egy kilométerrel hosszabb utat jelentene.) Az új közúti felüljárón várhatóan két sávon már szeptemberben megindul a közlekedés, a vasútvillamo- sítás decemberben kezdődik, így a közte levő meglehető­sen rövid idő alatt kell a bontást, illetve az építést végrehajtani. A sikerért, az új hídért nemcsak a „donne- riak” szorítanak majd, hi­szen a következő 60—100 év során ez az új gyalogoshíd köti majd össze Kaposvár két városrészét. fi. p. ff. Tanácskozás szakmérnököknek KISALLATTENYESZTES ÉS ÉLELMISZER-GAZDASÁG Rangos rendezvénynek adott otthont tegnap az Ag­rártudományi Egyetem Ka­posvári Állattenyésztési Ka­ra. A Magyar Élelmiszeripa­ri Tudományos Egyesület és a WPSA magyar szekciójá­nak szervezésében kisállat­tenyésztési tudományos vita­ülést tartottak. A tanácsko­zásra az ország e témával foglalkozó számos szakmér­nöke eljött. Ilyen rendez­vény már két évvel ezelőtt is volt Kaposváron. Az ak­kor elhangzó előadások cél­ja az volt, hogy minél átfo­góbban mutassák be a felső- oktatási intézmény kutatási és gyakorlati tevékenységét. Most azonban — mint dr. Perényi Miklós igazgatóhe­lyettes, a MÉTE szakmér­nök-szakcsoport titkára el­mondta — az a cél, hogy az ipari szakmérnökök olyan konstruktív szellemű vitá­ban vehessenek részt, amely az egész ország kutatásainak keresztmetszetét adja. Beve­zető előadásában hangsúlyoz­ta: Magyarországon 21,8 ki­logramm a baromfihús-fo­gyasztás személyenként, to­jásból pedig 280 darab. A statisztika szerint ezzel az elsők között szerepel az or­szág a világban. Nem lehet közömbös tehát, hogy milyen eredményeket érnek el az állattenyésztésben ezen a te­rületen. magyar vállalattal van együttműködési szerződése, s előkészítés alatt áll az a mű­szaki-tudományos szerződés, amelynek értelmében a jö­vőben szélesebb skálán foly­nak majd a kísérleték. Most szarvasmarhák nevelésével és hizlalásával kísérleteznek, jövőre pedig — a rotációs program részeként — serté­sekre is kiterjesztik a mun­kát. Dr. Laubál László, az Industria Rt. munkatársa el­mondta: a Hoechst cég most ünnepli fennállásának 125. évfordulóját, s évtizedek óta részt vesz a magyar állatte­nyésztésben, különböző alap­anyagokat szállítva. A közös kísérletek azonban csak há­rom éve kezdődtek. Kitűnő­nek, precíznek, széles látó­körűen tudományos szemlé­letűnek minősítette a kapos­vári kutatók munkáját, s ki­fejezte reményét, hogy a kö­vetkező években látványos eredményeket érhetnek el közösen az állattenyésztés­ben. Az egésznapos program­ban elhangzott előadások után a WPSA, azaz a Ba­romfitenyésztők Világszö­vetségének tagjai zárt körű megbeszélésen elemezték a hallottakat, majd megtekin­tették az állattenyésztési kar angóratelepét. Versenyre készülnek A tanácskozáson nemcsak az ország felsőoktatási intéz­ményeiből és termelő válla­lataitól érkeztek a szakmér­nökök, jelen volt például az eszéki egyetem dékánja is. A jugoszláviai intézménnyel évek óta jó a kapcsolat, a devizamentes oktató- és ku­tatócsere is ezt bizonyítja. Ugyancsak kiemelkedő áz NSZK-beli Hoechst céggel az együttműködés ; ennek me­nedzser-igazgatója, dr. Mar­tin Bohn is részt vett a vi­taülésen, s beszámolójában kitért azoknak a tapasztala­toknak az elemzésére, ame­lyeket a kisállattenyésztés hozamfokozó kísérleteiben elértek az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állatte­nyésztési Karának tudomá­nyos munkatársaival. A nyu­gatnémet cégnek eddig négy Áprilisban küldötteket vá­lasztanak a somogyi keres­kedők. májusban pedig kül­döttértekezletet tartanak, ahol a Kisosz megyei szer­vezetének testületéi beszá­molnak az utóbbi öt év mun­kájáról és a küldöttek meg­választják — újabb öt évre — a tisztségviselőket. Rész­ben a küldöttértekezlet elő­készületeként ülést tartott tegnap Kaposváron a megyei szervezet választmánya. Kertész Rezső titkár szá­molt be a szervezet tavalyi pénzügyi mérlegéről és elfo­gadásra előterjesztette az idei költségvetést. Jól, takarékosan gazdálkodott 1987-ben a Kisosz somogyi apparátusa, az idén pedig a megszigoro­dott gazdasági körülmények között még körültekintőbben kell a pénzt kezelni, különö­sen azért, mert 1988-ban új székházzal gazdagodnak a megye kereskedői és ez je­lentősen megterheli a köny­velésben a kiadások oldalát. Szó esett róla, hogy a Kisosz-tagság önkéntes, ám néhány tag ezt meglehetősen szabadon értelmezi s nem­igen igyekszik tagdíjat fizet­ni. Sivó László, a megyei szer­vezet elnöke számolt be a választmány előtt az elnök­ség 1983 óta végzett mun­kájáról.' öt év alatt nagyon sok esemény történt a ma­gánkereskedők körében is, létszámuk megkétszerező­dött, a megye kereskedelmi forgalmából való részesedé­sük is jelentősen növekedett. Nélkülük ma már nem lé­tezne a somogyi kereskede­lem. Épp ezért a Kisosznaik mind az érdekvédelmi fel­adatai, mind a tájékoztatási, továbbképzési teendői meg­növekedtek. Érdekes, hogy a kereskedők többsége csak az utóbbi évben érezte szüksé­gét annak, hogy a szervezet­hez forduljon segítségért, hogy részt vegyen a tanfolya­mokon, az összejöveteleken, pedig sokaknak korábban sem ártott volna a sűrűbb ismeretszerzés. A mostani nagy változások — elsősor­ban az adózás rendjében — azonban a korábban távol maradókat is rákényszerítet- ték, hogy igénybe vegyék saját szervezetük segítségét. A Kisosz igyekezett az utóbbi öt évben a korábbi­nál szorosabb kapcsolatokat kiépíteni a megyei és a helyi politikai, államigazgatási és társadalmi szervekkel, a hatóságokkal. Ez azért volt hasznos, mert így a keres­kedők is jobban megismer­ték, hogy mit kíván tőlük környezetük. A beszámolót követő vitá­ban fölszólalók javaslatai közül kiemelendő, hogy adó­ügyekben még az eddiginél is több segítséget, tanácsot várnak a kereskedők. Javas­lat született róla, hogy ala­pítson a Kisosz megyei nívó­díjat, amelyet évenként a legjobbak kapnának meg. A tanácskozáson felhívást fo­gadott el a választmány; eb­ben arra kérik a somogyi magánkereskedőket, hogy járuljanak hozzá a megyei kórház műveseállomásának létesítéséhez szükséges költ­ségekhez. BÉRKLUBBAN Á Kaposplast állja a próbát Az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal bérklubpá- lyázati felhívására jelentke­zett a Kaposplast, s mi­után a hivatal ismét fölhív­ta a somogyi cég figyelmét a klubtagsággal járó kötele­zettségekre, a vállalat úgy válaszolt: állja a próbát, nem ijed meg a követelmé­nyektől, sőt a szigorú szank­cióktól sem. Dobos József főmérnök el­mondta: — Többek között legalább 19 százalékos tőkésexport­növelés és legalább 13 száza­lékos, eszközarányos nyere­ség a klubtagság feltétele. E két követelménynek és még jó néhány pontosan, szám­szerűen mérhető feltételnek megfelelünk. Ami kissé bi­zonytalanná tett bennünket is, az egy nehezen behatá­rolható kritérium: a válla­latnak tisztességes ármaga­tartást kell tanúsítania. — Mi okozza a bizonyta­lanságot? — Az, hogy részben szub­jektív megítélés dolga, mi nevezhető tisztességes ár­magatartásnak. Mi nem aka­runk árat emelni, s ha a cég kapuján belül történik olyan hiba, ami esetleg meg­emeli a termelési költsége­ket, azt nekünk kell kijaví­tanunk, szerintünk is tisz­tességtelen lenne áthárítani a vevőinkre. De alapanyag­szállítóink nem mérsékelik magukat. — A kormány intelmei ellenére sem? — Az intelmek általános­ságban érvényesek, de az egyedi esetek eltérnek tőlük. Például a mi egyedi ese­tünk is. Áprilistól a mainál jóval drágábban kapjuk majd az alapanyagot. Ez érthető, hiszen a polipropi­lén és egyéb műanyagok vi­lágpiaci ára erőteljesen meg­emelkedett, szállítóink jól el tudják adni Nyugaton eze­ket az anyagokat; miért ad­nák nekünk olcsón? Nornár- most a bérklubhoz vissza­térve: mi tisztességes ár­magatartásnak tartjuk, ha az alapanyag árának emelkedé­sét beépítjük a termékeink árába. Csak az alapanyagét, egy fillérrel se többet! Hi­szen mi a feldolgozott mű­anyagot is a korábbinál drá­gábban tudjuk eladni dol­lárért, miért áruljuk hát gyártmányainkat itthon a régi áron? Csak az a kérdés eztán, hogy ezt tisztességes ármagatartásnak tekinti-e, aki bérklubtagságukat megítéli, avagy nem tekinti annak. — Az ilyen bizonytalan­ság sem tántorítja el önöket a tagságtól? — Nem. Úgy gondoljuk, hogy igen sikeres évünk le­het az idei, megfelelünk a követelményeknek. Dolgo­zóink vállalták, hogy az első félévben egy fillér béreme­lés sem lesz, viszont a má­sodik félévben — ha már mindent tisztán látunk —, az átlagosnál jóval nagyobb fizetésemelést kaphatnak. Ezért hajt most mindenki. Nem táncolunk vissza. — És ha elcsúsznak egy banánhéjon? — Arról ne is beszéljünk. A gazdaság ma olyan, hogy efféle félelmekkel csak ve­szíteni lehet. Nem csúszunk el! így szabad csak neki­vágni a munkának. r „ a tűzoltók Készülnek a megyei versenyre a kaposvári tűzoltók. Májusban bar­csi, nagyatádi, marcali és siófoki kollégáikkal mérik össze tudásukat nyolcszázas kismotor­fecskendővel történő ol­tásban, négyszer száz­méteres akadály-váltó­futásban és mentésben. A bíróságok közlik Ittas vezetésért elítélték Ittas járművezetés vétsége miatt januárban és február­ban a következő jogerős ítéleteket hozták a megye bíróságai. Súlyosan ittas állapotban vezette járművét Bogdán Lajos gamási lakos, gyalog­munkás, és ezért 28 ezfer fo­rint pénzbüntetéssel sújtot­ták, továbbá 3 évre a köz­úti járművezetéstől is eltil­tották. Laczkó Ferenc len­gyeltóti lakos, bolti eladó 2 évig nem vezethet jármű­vet és 12 ezer forint pénz- büntetésre is kötelezték. Közepesen ittas állapot­ban vezették járművüket a következők : Szárnyast János kőröshe­gyi lakos, magánkereskedő, akit 20 ezer forint pénz­bírságra ítéltek és 1 év 8 hónapra a járművezetéstől is eltiltottak. Présel György lengyeltóti lakos, gondozá­siközpont-vezető 11 ezer forint bírság mellett két és fél évig nem vezethet jár­művet. Mester János gép­kocsivezető és Székesi Lász­ló motorszerelő, kaposvári lakosok 6600 forint, illetve 9 ezer forint pénzbüntetést fizetnek és 2 évig, illetve 1 év 6 hónapig nem vezethet­nek járművet. Vidóczi Gyu­la siófoki lakos, mészoltó kisiparos másfél évig nem vezethet járművet és 18 ezer forint büntetést kell fizet­nie. Krizbacher János bog- lárlellei lakos, portás 1 évig nem vezethet járművet és 10 500 forint büntetést fi­zet. Király István balaton- földvári lakos, karbantartó 8100 forint büntetést fizet és 1 év 8 hónapig nem vezet­het járművet. Orsós Imre szilvásszentmártoni lakos, fakitermelő, 1 év 10 hónapig nem vezethet járművet, mel­lékbüntetése pedig 8800 forint. Orsós Ferenc szennai lakos, betanított munkás másfél évig nem vezethet jármüvet és 8400 forint büntetést kell fizetnie. Várnai Sándor kis- korpádi lakos, segédmun­kás 6600 forint büntetést fi­zet és 2 évig nem vezethet járművet. Málinkó Sándor igali lakos, villanyszerelő 2 évig nem vezethet járművet és 8 ezer forint büntetést fizet. Bogdán György héthe­lyi lakos, gépkocsirakodó 7 ezer forint büntetést fizet és 1 év 8 hónapig nem vezet­het járművet a közutakon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom