Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-16 / 64. szám

1988. március 16., szerda Somogyi Néplap 5 Hit olyasunk ? Ronggyá olvasott krimik, érintetlen versek Á névadóra emlékeznek Kaposvár az ország leg­többet olvasó városa. A sta­tisztika legalábbis ezt tük­rözi. Csak a városi könyv­tárnak és tizenkét fiókkönyv- .tárának 8225 olvasója van, s ők kétszázezer kötetet ol­vastak el 1987-ben. Ha ehhez hozzáadjuk a megyei könyv­tár adatait, megkapjuk, hogy a város minden hetedik la­kója jár könyvtárba. Mit takarnak vajon ezek a számok? Kik és mit olvas­nak? Elolvassák-e a kölcsön­zött könyveket? — Az adatokból nem derül ki, hogy olvasóinknak majd­nem ötven százaléka a gye­rekkönyvtár tagja, tehát ti­zennégy éven aluli — vála­szol Hotter István, a városi könyvtár igazgatója. — Ez a tény jelenleg nem kedvező, de a jövőre nézve biztató. A gyerekek megszokják és megszeretik a könyvtárat, s ha felnőnek, döntő többsé­gük a felnőttrészlegnek is rendszeres látogatója lesz. A kölcsönzött könyvek hatvan százaléka szépiroda­lom. Ez azonban tartalmaz­za a krimiket és fantaszti­kus regényeket is. Ezek iránt az igény nőtt az utóbbi há­rom évben. Ez talán azzal magyarázható, hogy az em­berek jobban elfáradnak a napi munkában, nem marad türelmük a nehezebben emészthető, nagyobb figyel­met igénylő irodalomra. — Mesterek vagyunk mi, mindenhogyan — nevet rám Bözsi néni a pici konyhá­ban, s szeretettel simítja végig az ura vállát. — Bi­zony, hiszen Feri bácsit is Mesternek hívják, meg az én leánykori nevem is az. Somogyudvarhelyen akad­nak még néhányan, akiknek ez a nevük ... Feri bácsi kihúzza magát, megigazítja fekete keretes szemüvegét és máris so­rolja: nemcsak a neve Mes­ter, hanem ő maga is az volt, gyerekkorától kezdve sok mindenben. Kilencéve­sen már kaszált a réten, almásderes csikót tört be, s keményen ült a hátán, hiá­ba hány ta-vetette magát a jószág. Igen szépen tudott rajzolni, meg-megcsodálták a szomszédok; aztán meg értett az udvarláshoz is. — Édes volt a szerelem, bizony; fiatalok voltunk, s mindenre volt erőnk — mé­lázik el a 76 éves öregem­ber. — Édös-kedvesek vol­tunk egymásnak Bözsim- mel, egymás életét segítet­tük. — Jó ember volt, igen jó volt hozzám — futja el a könny Bözsi néni szemét. — Mondtá mindig: ne félj, nem lesz baj soha. Rég volt, na­gyon. Már nem is álmodom erről. Eljárt az életünk, ti­zennégy dédunokánk van már. — Ezzel kapcsolatban vé­geztünk egy felmérést, s ki­derült, a fizikai dolgozók ol­vassák a legtöbb ilyen jelle­gű könyvet, és a műszaki ér­telmiség. Természetesen ez csak statisztika, hiszen min­denki szívesen olvas szóra­koztató irodalmat. Előjegy­zési füzetet kell vezetnünk, mert vannak olyan nagy si­kerű kötetek, amelyek hóna­pokig sem kerülnek vissza a polcokra. Ilyenkor felír­ják a kötet címét, és ha visz- szahozták, értesítjük az ol­vasót, félretesszük neki a könyvet. A másik „sláger” az isme­retterjesztő könyvek közül a műszaki és mezőgazdasági szakirodalom. A ház körüli kisebb munkákat, apróbb ja­vításokat sokan maguk vég­zik, hiszen szakembert hív­ni nem olcsó. Sok a kiskert­tulajdonos is, és bizony, a száz-kétszáz forintos szak­könyveket sem mindenki tudja megvásárolni. Sajnos, néha még a könyvtár sem. Sokan keresnek számítás- technikával, számítógépek­kel foglalkozó irodalmat, ezek a könyvek azonban olyan drágák, hogy ha meg­rendelnénk, nem maradna másra pénz — így Hotter István. A Honvéd utcai fiókkönyv­tárban Egervávi Zsuzsa és Varga Róbertné könyvtáros­tól érdeklődtünk, hogyan ér­Mester Gyöngyi tizennégy éves, sok időt tölt a nagy­szülőknél. Kislány korában a nagyapa által faragott fa­bábukkal játszott, „szómá­ból” — azaz szalmából — gyűrűt font. — Nagyon sze­retem a mamit — mondja —, mert olyan jó! Szeretnék olyan lenni, mint ők ... Csönd lesz az alacsony mennyezetű konyhában, a sötétbarnára érett gerendák között kékes füst tűnik el. Vendég érkezését jelzi az ajtón a kopogtatás: Csiz­madia Lajosné — Ilonka — érkezik, az általános is­kola igazgatóhelyettese. A lenne, ha segítenének Mes­terék: csoportosítani kell a hagyományőrző szakkör ál­tal összegyűjtött tárgyakat, egyik-másik javításra is szo­rul. Régi történetek szövődnek a mondatokból. .Teljes életet őriznek a tárgyak. A hamu­tálnak szolgáló szivárványos kagyló például a Gyékényes felől ide érkező kanálisból származik, a századforduló táján ásták ki az ott fürdőző gyerekek. A kicsi vékában fekete szárnyú galamb köl­tött. A homályosra fakult üveg- kancsóban pirosas, fanyar ízű kerékhegyi bor. — Közepes a szőlőbirtok, de ma már bizony meg kell állni a kapálással; nem bír zékelhető mindez egy kisebb forgalmú helyen. — Itt is, mint minden könyvtárban, kiemeléseket kellett csinálnunk, vagyis külön polcra kellett tenni azokat a köteteket, amelyek iránt nagyobb a kereslet — mondta Egervári Zsuzsa. — Van krimipolc, scifi-polc, és a második világháborúval foglalkozó könyvek is külön helyet kaptak. — A versek is külön részt kapnak mindenhol. — Ez a mi fájó pontunk — kapcsolódott a beszélge­tésbe Varga Róbertné. — Egy-két kivételtől eltekintve senki sem olvas verset rend­szeresen. Ezt a kötetet pél­dául — emelt le egy könyvet — 1978 óta mindössze ketten kölcsönözték. Nemcsak a versekre jellemző ez. Olyan klasszikusokat, mint Dosz­tojevszkij vagy Seghers, öt év alatt ha tízen elvisznek, az már jó .eredménynek szá­mít. De érdekes az is, hogy ha ezeket kiemeljük a há­borús irodalomhoz, onnét napok alatt eltűnik. — Megtudható valahonnét, hogy elolvasták-e a kiköl­csönzött könyvet? — Megkérdezzük néha: hogy tetszett, ajánlhatunk-e mást is ettől a szerzőtől, és előfordul, hogy a bizonyta­lan válaszokból látjuk, leg­följebb az első tíz oldalig jutottak el. V. O. már vele az ember — pa­naszolja Feri bácsi. —Meg­gondolom én is a mozdula­tot. Pedig, ihaj, nem is olyan régen még magammal vittem hajnalban a négy­szögletű fűzfavessző széket a körösztútra, ráültem, s vár­tam, hogy megláthassam az ártó boszorkányokat. Bözsi néni csak legyint a babonás történetekre, bár gondolja, ami azt illeti, le­het benne valami. Emlék­szik rá, fiatal korában ron­tás volt a házon, s a babo­nás asszony megöntötte viasszal, ki az ártó személy. Igaza is lett; de ennek az asszonynak a nevét még ma sem lehet kimondani. Vastagodik az este, bú­csúzni kell. Gyöngyi még megtanít „szómagyűrűt” fonni: langyos vízben kell megáztatni a szalmaszálat (a legjobb a búza, de jó a zab is), késsel kétfelé simí­tani, így a széle elfogja, a hátulja gyengíti a fonást. Három villámgyors moz­dulat, és máris ujjamon pompázik az aranyszínű gyűrű, a vékony szeretet- szalmaszál. Klie Ágnes Két kaposvári általános iskolában zajlanak ezen a héten a már hagyományos­nak mondható névadóról el­nevezett rendezvénysoroza­tok. A Kinizsi lakótelepi általános iskolában hétfőn kezdődött az egyhetes prog­ram, ekkor az alsó tagozat­ban tartottak nyílt napot. A szülők részt vehettek a ta­nítási órákon. Kedd a már­ciusi forradalom megünnep­lésének jegyében telt el. A kisdobosok és az úttörők is csapatgyűlésen emlékeztek meg az évfordulóról, és sze­repelt a programok között történelmi akadályverseny, valamint a nagyobbak a Több éves kutató, szerve­ző, szerkesztő munka ered­ményeként 1989-ben megje­lenik nemzeti atlaszunk. Két évtizedes hiányt pótol, mivel hazánk első nemzeti atlasza 1967-ben jelent meg. Az eddig elkészült anyagot a napokban az MTA térké­pészeti albizottságának és a TIT földtudományi választ­mányának a Kartográfiai Vállalatnál tartott együttes értekezletén mutatták be. A nemzeti atlasz lehetővé teszi a sokoldalú tájékozó­dást hazánk természeti adott­ságairól és erőforrásairól, valamint két évtizedes gaz­dasági életéről. Speciális tér­képei újszerűén mutatják be hazánk földtani viszonyait, domborzatát, éghajlati jel­lemzőit, vízrajzi erőforrá­sait, a talajok és a bioszféra állapotát. Az atlasz kitér az aktuális környezetvédelmi kérdésekre is. 140 évvel ezelőtti márciusi eseményeket elevenítették fel. Ma a felső tagozat várja a szülőket a nyílt napra, s ugyancsak ma rendezik meg a versmondók versenyét. Csütörtökön és pénteken a sporté és a vidámságé a fő szerep; ekkor játékos vetél­kedőn mérhetik össze tudá­sukat a tanulók. Színvonalas programot kí­nálnak a. gyerekeknek a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában is, ahol ma kerül sor a Kazinczy szép beszéd versenyre. Itt az 1848-as forradalom és szabadság- harc tiszteletére akadályjá­Értékét növeli, hogy a legújabb kutatások eredmé­nyeit tartalmazza. Az ennek alapján készült prognózistér­képek a mindennapi tervező és irányító munkában is jól hasznosíthatók. Elemzi a tár­sadalmi termelést és a mun­kamegosztás szerkezetét. Részletesen áíbrázolja az ipar területi eloszlását és a me­zőgazdasági termelés ered­ményeit. Tájékoztat a né­pesség eloszlásáról, mozgásá­ról és a településekről. Be­mutatja az oktatás, a közmű­velődés, az egészségügy rend­szerét, a lakosság ellátási színvonalát, a kereskedelem, a közmű- és lakásellátottság, valamint a közlekedés hely­zetét. A térképeken kívül magya­rázó szövegek, szelvények, mellékábrák, űrfelvételek, grafikonok teszik teljessé az atlasz mondanivalóját. Ér­dekessége, hogy a térképek .tékot rendeztek. Az intéz­ményben úgy gondolták, hogy a tavaszi ünnepeket összekötik a névadó tisztele­tére rendezett hét esemé­nyeivel. így ennek keretében tartanak ünnepséget a Ta­nácsköztársaság kikiáltásá­nak évfordulója alkalmából, valamint megrendezik a Ki tud többet a névadónkról? című vetélkedőt. A jövő hé­ten kulturális szemlét tar­tanak, s itt lesz nyílt taní­tási nap az alsó tagozatban. Ismét megrendezik a Rákó- czi-kupa teremlabdarúgó­bajnokságot, és a progra­mok sorát az április 4-e tiszteletére tartandó ünnepé­lyes csapatgyűlés zárja. jelkulcsa magyar és angol nyelvű, ugyancsak kétnyelvű a térképek értelmezését szol­gáló és további információ­kat nyújtó magyarázó szö­veg is. Természetesen az at­laszhoz név- és tárgymutató is tartozik. A megjelenés aktualitását növeli, hogy jövőre Buda­pesten rendezik meg a nem­zetközi térképészeti kong­resszust, és ezzel is növelni kívánják a magyar térképé­szet szerepét a világban. A vállalkozás anyagi fedezetét az MTA és több miniszté­rium. valamint a Magyar Néphadsereg Tóth Ágoston Térképészeti Intézete nyom­dai felajánlása teremtette meg. A 420 oldalas atlasz kor­szerű eszköze lesz az ezred­forduló előtti időszak társa­dalmi-gazdasági tevékeny­ségének. A szomszéd falu közösségében A mandolint az édesanyja adta a kezébe Ösztönöm diktálta, hogy Kulcsár Bélát otthonában keressem föl munkaidőben. A csurgói Csokonai műve­lődési központ munkatársai a címét megadva azzal hív­ták föl rá a figyelmemet, hogy a körzeti művészeti szemle ígérete, a népdalok tudója, szép hangú előadó. Először lép dobogóra. Idős embert képzeltem magam elé, akit délidőben otthon találhatok... A huszonöt éves Kulcsár Bélát találtam a lakásban, ebédidőben. Az iharosberé- nyi November 7. Termelő- szövetkezet műszakvezetője a délutáni műszakba készült — így találtam meg ott, ahol kerestem. A helyi termelőszövetkezet lengubózó üzemében több asszony dolgozik irányításá­val. Kezük munkáját dicsé­rik, hiszen jó minőségű lent termel a szövetkezet és ügyesek az asszonyok is, akik az anyagot előkészítik cérnának, fonalnak. Gondoltam hamarjában, hogyan másként mutatkoz­hatna be igazából ez a fia­talember, ha nem a hangjá­val. Meg is kértem, énekel­jen egy olyan népdalt, mun­kadalt, amely a lentermesz­tésről szól... — Községünkben 1969-től foglalkozunk lentermeléssel ; nincs két évtizede, hogy a lenfeldolgozó működik. A kendert azonban ismerték korábban is. Ahogy bemutatta munka­helyét, nem maradt adós a népdallal sem: „A réten le­gel a kisasszony gulyája ... — énekelte. S nyomban elő­került a harmonika is, majd a mandolin. — Először szerepel a mű­vészeti szemlén. Ahogy tu­dom, a szomszéd falu szí­neiben, a pogányszentpéteri művelődési egyesülettel. — Novák Józsi bácsi, a Rákóczi Ferenc művelődési egyesület elnöke beszélt rá, hogy lépjek föl velük. Itt, a mi falunkban, ha hívni kell valakit, hogy szavaljon az esküvőn, nekem szólnak. Az öregek napján is szíve­sen látnak. Olyankor meg énekelek, harmonikázom, mandolinon játszom. — A pogányszentpéteri művelődési egyesület tagja? — Még nem, de rendsze­resen átjárok a foglalkozá­sokra. Minden kedden. — Hogyan kapott kedvet az éneklésre, a versmondás- ça? — Édesanyám adta a ke­zembe a mandolint. Ö na­gyon szépen játszott, még most is előveszi néha. Az is­kolában tanulta meg. A munkahelyemen is szívesen hallgatom az idősebbek éne­két. Amint meghallok egy ismeretlen népdalt, másnap már viszem a magnót, és énekeltetem az asszonyokat. Pogányszentpéteren is sok új dalt ismertem meg. — Nem nézik furcsa szem­mel az iharosberényi fiata­lok, hogy szívesebben jár át a szomszéd faluba az idősek­hez és nem tart velük a szó­rakozásban? — Nem különbözünk ösz- sze; jól megvagyok köztük. Tudják, hogy én másképp képzelem el az életemet, más módon szórakozom, mint ők. Szeretek olvasni is; főképp verseket meg útleírásokat. S ha úgy van kedvem, éneke­lek; előveszem a harmonikát vagy a mandolint. Ez engem kielégít.. Horányi Barna Őrizzen a szómagyűrű! ELŐKÉSZÜLETBEN Magyarország nemzeti atlasza

Next

/
Oldalképek
Tartalom