Somogyi Néplap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

2 Somogyi Néplap 1988. március 1., kedd Konferencia kezdődött Pázmány Péterről Egyháztörténeti konfe­rencia kezdődött hétfőn az ELTE aulájában Pázmány Péter, a katolikus egyház és a magyar művelődés nagy alakja, a nagyszombati egye­tem — az ELTE elődje — megalapítója, író halálának 350. és I. István halálának 950. évfordulója alkalmából. A háromnapos konferencia megnyitóján részt vett Sar­lós István, az Országgyűlés elnöke, a Szent István Em­lékbizottság elnöke. Fülöp József akadémi­kus, rektor köszöntőjében hangsúlyozta: az ülésszak elősegíti az állam és az egy­ház, a világi és az egyházi történészek párbeszédét, együttműködését. Paskai László prímás, esztergomi érsek is köszöntötte a kon­ferenciát. Michele Maccarrone pápai prelátus felolvasta II. János Pál pápa köszöntő táviratát. Köpeczi Béla művelődési miniszter Pázmány Péterről tartott előadásában hangsú­lyozta: alig van a magyar történelemnek olyan egyéni­sége, aki olyan nagy hatást gyakorolt volna a fejlődésre, mint ő. Politikai tevékeny­ségét ma is vitatják, kultu­rális-irodalmi nagyságát vi­szont szinte mindenki elis­meri — hangoztatta Köpeczi Béla. Pázmány országegyesítő politikáját, főpásztori, egy­házszervező tevékenységét, írói munkásságát, pedagógiai elveit szintén ismertetik a háromnapos konferencián. Mihail Gorbacsov Belgrádba látogat Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a jugoszláv ál­lamelnökség és a JKSZ Központi Bizottságának meghívá­sára március közepén hivatalos baráti látogatást tesz Jugo­szláviában — közölték hétfőn Belgrádban Shultz ismét Ammanban Moszkvában folytatódik a ratifikációs vita Az előkészítő bizottság ülésével folytatódott hétfőn a szovjet törvényhozás két házában működő külügyi bizottságok vitája a KHR— HHR-szerződés ratifikálásá­ról. Ez alkalommal a szov­jet közvélemény képviselői mondták el véleményüket. A szovjet békebizottság szervezte társadalmi viták­ban, — ahogy a békebi­zottság leszerelési bizottsá­gának vezetője, Radomir Bogdanov elmondta —mint. egy százan fejtették ki vé­leményüket. Sokakat ag­gasztanak a NATO „kom­penzációs” tervei. Javasolta, hogy a rakétaleszerelés nyomán felszabaduló pénz­eszközöket fordítsák békés célokra: az éhség, a beteg­ségek elleni harcra. Ismer­tette azt az ötletet is, hogy a megsemmisítendő rakéta- szállító járművek közül egyet vonultassanak fel háborúel­lenes menetben, az Uraitól az Atlanti-óceánig. Filaret metropolita a hí­vők nevében azt fejtette ki, hogy véget kell vetni a ka­tasztrófával fenyegető bizal­matlanságnak és céltalan versengésnek, az erőket és az erőforrásokat az egész emberiség anyagi és szelle­mi felemelkedéséért kell egyesíteni. Megrendült stockholmiak ve­szik körül és virágokat he­lyeznek a kordonnal körül­vett útrészre, 1986. március 1-jén, ahol előző éjszaka is­meretlen tettes lelőtte Olof Palme svéd miniszterelnököt szó, hogy egyes — úgy tű­nik, nem is teljesen légből kapott — elképzelések sze­rint a. rendőrségen belül megbúvó titkos mag, — szélsőjobboldali beállított­ságú rendőrök — összeeskü­véséről lenne szó. Készült olyan lista is, amely azt mutatja ki, hogy a gyanúba keverhető személyek közül hányán tartózkodtak azon a végzetes éjszakán Stockholm belvárosának abban a kör­zetében, ahol a volt minisz­terelnök felesége társaságá­ban egy mozielőadás után hazafelé indult —, ám nem jutott néhány saroknál to­vább. A tartós eredménytelenség, a közvélemény érthető mó­don fokozatosan növekvő elégedetlensége és türelmet­lensége nyomán tavaly le­mondott Holmér kapitány, s új gárda vette kezébe a nyomozást. Áttöréshez azon­ban ez a váltás sem veze­tett. Mi több, az egyik leg­pesszimistább nyilatkozatot a közelmúltban éppen az ügy­gyei sokáig behatóan fog­lalkozó szakértő tette. Carl- Ivar Skarstedt, a stockhol­mi bíróság elnöke, aki a kü­lön erre kinevezett kor­mánybizottság élén állt, ki­jelentette: „Palme gyilkosát sohasem fogjuk élve megta­lálni. Vagy öngyilkos lett, vagy eltették láb alól.”. Csökkenő remények A tekintélyes jogász nem részletezte, milyen adatokra alapozza borúlátó vélemé­nyét, a tények viszont az ő igazát látszanak alátámasz­tani. Hiszen minél távolabb kerülünk időben a kegyetlen merénylettől, annál inkább elhalványulnak a nyomok, el­tünedeznek az esetleges szemtanúk. Sajnos, valóban nem csekély annak esélye, hogy a Palme-ügy — szá­zadunk megannyi más poli­tikai gyilkossághoz hasonló­an — örökre homályban marad. S ahogy múlnak a hetek, hónapok, ez az eshe­tőség csak tovább nő. Szegő Gábor George Shultz amerikai külügyminiszter hétfőn dél­előtt néhány órás látoga­tásra ismét Ammanba érke­zett. Megérkezése után ta­lálkozott Masszán Ibn Talal trónörökössel. Zaid ar-Rifai miniszterelnökkel és Taher el-Maszri külügyminiszter­rel, akinek tájékoztatást adott közel-keleti „béke­missziója” során szerzett tapasztalatairól. A királyi palota előtt ösz- .szegyűlt újságírókat a tár­gyalások után úgy tájékoz­tatták, hogy Jordániára bá­torítólag hatottak az új amerikai elképzelések, ám hiba lenne azt várni, hogy azok azonnal eredményeket is hoznak. Jordánia nemze­ti konferencia összehívását Bush újabb sikere A várt eredmény született a hét végén a Maine ál­lamban megtartott küldött­jelölő párttanácskozásokon : a Republikánus Párt jelölt­jei közül George Bush alel- nök, — aki ugyan hivatalo­san Texasban van bejegyez­ve a választási névjegyzék­be, de Maine államban van háza és ott tölti szabadságát, — valamennyi küldöttet megszerezte magának. A demokratáknál a ver­seny Michael Dukakis mas- sachusettsi kormányzó győ­zelmét hozta. Jesse Jackson, a fekete bőrű lelkész igen szo­ros második volt. tlszkösödő autóbuszok roncsait vizsgálja a japán rendőrség a tokiói repülőtéren. A rendőrség feltevése szerint a járműveket a nemzetközi repülőtér működésének ellenzői gyújtották fel. Sérülés nem történt A Palme-gyilkosság második évfordulója Örökre homályban? Rendbontások Azerbajdzsánban Zavargások voltak az azerbajdzsáni Szumgajt vá-' rosában február 28-án — jelentette hétfőn a TASZSZ szovjet hírügynökség. A je­lentés szerint huligánok egy csoportja provokálta ezeket a zavargásokat, a garázda és erőszakos cselekménye­ket. Intézkedéseket fogana­tosítottak a városban az élet normalizálása, a fegyelem és a közrend biztosítása ér­dekében. A hatóságok vizs­gálatot folytatnak az ügy­ben. Tudjuk, mi történt és ho­gyan történt —, de változat­lanul nem tudjuk, miért történt, és hogy ki a tettes. E keserű, önkritikától sem mentes megállapításban fog­lalható össze a nyomozás ál­lása két esztendővel azután, hogy meggyilkolták Olof Palme svéd miniszterelnö­köt. 1987. február 28-áról március 1-re virradóra tör­tént a skandináv ország szá­mára egyfajta politikai sok­kot okozó, de túlzás nélkül állítható, hogy világszerte megdöbbenést keltő eset, ám manapság, immér két évvel a*, merénylet után sem sok­kal világosabb, mi húzódha­tott meg a kulisszák mögött. A pénz nem segít Pedig erőfeszítésekben nem volt hiány. Sok tízezer ki­hallgatás, őrizetbe vételek, begyűjtött információk száz­ezre, külön e feladatra fel­állított rendőrségi csoport, több országra kiterjedő vizs­gálódás és a nyomravezető­nek felajánlott tekintélyes summa — mindez hiába. Pedig nem olyan rég tízsze­resére!!) emelték a kilátás­ba helyezett összeget: im­már 50 millió svéd korona — körülbelül 400 millió fo­rint — üti apnak markát, aki érdemben segítene fel­deríteni a kormányfő gyil­kosát. Csakhogy a hatóságok korábban már két ízben is emelték a jutalmat, de ez sem mozdította ki a holt­pontról a nyomozást. Ügy tűnik tehát, pénzzel e dolog nem intézhető el. Mint ahogy a politikai szálak óva­tos felgöngyölítése, a szóba jöhető radikális csoportok szemmel tartása sem veze­tett sikerre. Hiába került gyanúba egymás után több külföldi szervezet, minde­nekelőtt egy terrorcselekmé­nyekkel már régebben is vádolt kurd csoport, megfe­lelő bizonyítékokat nem tud­tak felmutatni. Hasonlóképp kudarchoz vezetett a svéd ultrajobboldali szervezetek „körültapogatása”: olyan tár­saságot, amely joggal jöhet szóba a miniszterelnökkel Shultz amerikai külügymi­niszter közel-keleti „ingázá­sa” során találkozott Peresz izraeli külügyminiszterrel sürgeti, amelyen a PFSZ is képviseltetné magát, még­pedig „különálló delegáció­val, vagy Jordániával közös küldöttséggel”. Londonban az Egyesült Államok nagykövetségén hétfőn megerősítették, hogy George Shultzot ma a brit fővárosba várják. A tervek szerint itt találkozik majd a magánlátogatáson lévő Husszein jordániai király- lyal. Megérkezett a jordániai fővárosban David Mellor brit külügyi- és nemzetkö­zösségi államminiszter, aki ugyancsak a megszállt terü­leteken kialakult helyzetiről tárgyal a Közel-Keleten. Ammanba Bahreinből érke­zett. Izraeli katonai források eközben hétfőn nyilvános­ságra hozták, hogy szaba­don bocsátották azt az öt izraeli katonát, akiknek brutalitásáról filmet vetített az izraeli televízió. Új ellentét a NATO-ban Francois Mitterrand fran­cia elnök két nappal a NATO csúcsértekezlete előtt ismét állást foglalt a Nyu- gat-Európában telepített rö­vid hatótávolságú rakéták fejlesztése ellen. Ezzel új ellentét van kibontakozóban a NATO-ban. egyfelől az an­golszász hatalmak másfelől a francia—NSZK felfogás között. A francia államfő a Ouest- France-nak adott interjúban kijelentette, hogy az euró­pai biztonság szempontjából ma a legsürgősebb teendő­nek a hagyományos fegy­verzetek egyensúlyának megteremtését tartja. Az 500 kilométernél rövidebb hatótávolságú rakéták kor. szerűsítése „ellentmondásos és kedvezőtlen túlfegyver- kezés lenne”. Mitterrand másrészt „komoly politikai problémának” nevezte az Egyesült Államok jövendő katonapolitikájának alaku­lását. Az elnök e lapnyilatkozat­tal csak nyomatékosabbá tette korábbi véleményét: az ír parlamentben világo­san kimondta, hogy nem tá­mogatja az Európában meg­maradt amerikai nukleáris fegyverek fejlesztését.az el­ső szovjet—amerikai leszere­lési megállapodás után. Ez a fantomkép volt a leg­több, amit a rendőrség köz­zé tudott tenni, a feltétele­zett gyilkosról. Később jel­lemző módon ennek hiteles­ségét is kétségbe vonták szembeni gyűlölet, vagy fe­nyegetőzés miatt, könnyű volt találni. Amikor azon­ban letartóztatásokra került sor, a Hans Holmér rendőr­főnök vezette különleges stáb mindig meg kellett, hogy hajoljon a törvényes­ségre felügyelő vizsgálóbíró utasítása előtt, s szabadon kellett, hogy bocsássa a gya­núsítottakat. Igazi, perdöntő, tárgyi bizonyítékot ugyanis nem tudtak felmutatni. Sez nem is csodálható, hiszen a gyilkos fegyver máig sem került meg, s a nyomozás első időszakában elkövetett hibák, mulasztások a jelek szerint jóvá nem tehető me­nekülési lehetőséget bizto­sítottak a merénylőnek. (Nem vették körül időben a helyszínt, nem zárták le az országhatárokat stb.) „Rendőr-nyom” Az utóbbi hónapok legin­kább újdonságot jelentő ver­ziója némiképp pontosan ez­zel a rendőrségi balfogás­sorozattal kapcsolatos. Fel­merült, sőt néhány sajtóor­gánum által részletesen bon­colgatott feltételezéssé vált az úgynevezett „rendőr­nyom”. Magyarán arról van

Next

/
Oldalképek
Tartalom