Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

1988. február 6., szombat 5 RÁDIÓJEGYZET Reggeli postabontás SOMOGYI LÁSZLÓ LÁTOGATÁSA A CSIKY GERGELY SZÍNHÁZBAN Válság volt, stáb nem ítsz díszbemutató március 4-én Kaposvárra látogatott teg­nap Somogyi László építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter. A megyei tanácson fogadta őt dr. Gyenesei Ist­ván tanácselnök, majd So­mogyi László megtekintette a Csiky Gergely Színház épü­letét. Az elmúlt napokban ki­sebbfajta vihair kerekedett a lapokban, válságstáb létre­hozásáról adtak hírt, s már- már veszélyben láttuk forog­ni a március negyediki dísz- bemutatót. A legfrissebb fej­leményekről Hernesz János, a színház építési biztosa tá­jékoztatta a vendéget. El­mondta, hogy a Fővárosi Fa­ipari és Kiállítás-kivitelező Vállalat vezetőivel sikerült megegyezésre jutni, így a hátralevő munkálatok időre befejeződnek. Ma délután tűzvédelmi szempontból vizs­gálják meg, s adják át az épületet, ezt követően pedig hétfőn veheti birtokába a társulat a színházat. Csütör­töktől a nyitódairab próbái a Latinca művelődési központ­ban folynak. A művelődési intézmény vezetősége meg­értette a színház helyzetét, és programját fölborítva bo­csátotta rendelkezésükre a színpadot. — A helyzet valóban na­gyon komoly volt, válság­stáb azonban nem alakult — mondta Hernesz János. Somogyi László dicsérőleg szólt a rekordidő alatt elké­szült felújításról. Személyé­ben a színházfelújítási mun­kálatok avatott szakértője tekintette meg az épületet, hiszen a fővárosi építőipari vállalat igazgatójaként több színház — például az Opera, a Mikroszkóp Színpad, az Operett Színház, az Állami Bábszínház — felújítását ve­zette. A miniszter megtekintette az új színpadot, kíváncsi voll arra, mekkora zajjal jár a függöny és a vasfüggöny ösz- szehúzása, hogyan néz ki a különböző erősségű fények­ben a nézőtér. Az épület belső terének kommentálásában Szűcs Zsu­zsanna belsőépítész segédke­zett. Bizonyára ez osztja majd meg leginkább a kö­zönséget. A vendég és a ven­déglátók, valamint a tervező kölcsönös diplomatikusság- gal kinek-kinek ízlésére bíz­za majd a végső döntést. — A színház majd csak akkor lesz kész, ha az ötve­nedik előadás is lemegy hi­ba nélkül — mondotta az egyórás látogatás végén ta­pasztalatai birtokában Somo­gyi László építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter. A vendégek számára biz­tató volt az, hogy a látoga­tás alatt sem álltak le a munkálatok. Folytak a búto­rozással kapcsolatos teendők, a társulat pedig, éppen ez alatt az idő alatt, javában próbált. Sok munkára, az erők utolsó összegyűjtésére lesz szükség ahhoz, hogy március negyedikén a dísz­előadáson felgördülhessen a függöny. Ám mindez már kézzelfogható közelségbe ke­rült. JÁTÉKOS NYELVTANULÁS AZ OVODABAN Kaposváron, a Bajcsy-Zsilinszky utcai óvodában a szülői munkaközösség kezdeményezésére német nyelvre tanítják az óvodásokat. Verseket, énekeket tanulnak, játé­kos formában ismerkednek az első idegen nyelvvel. Rippl-Rónai emlékezet* Tudományos ülés Kaposváron A kaposvári Gorkij utca a Róma-hegy lábánál fekszik, a közeli kaptatón kocsiká- zott föl a városból otthoná­ba a festő, ez az út vezetett a szülővárosból minden irányba, ahol Rippl-Rónai megfordult Lázárán kalau­zolta a festő halála után a vendégeket, egy ideig, a lá­togatók között volt az a kis­fiú is, akit a festészet von­zott. Czinkotay Frigyes fes­tőművész nemcsak az emlé­keit idézte föl azon a tudo­mányos tanácskozáson, me­lyet .tegnap délelőtt tartottak Kaposváron a városi tanács dísztermében — a hagyo­mány szerint minden évben február elején —, hanem a városlakó kérdéseit is meg­fogalmazta, lényegét tekint­ve arról, minő feladatai vannak Kaposvárnak Rippl- Rónai kultuszának ápolásá­ban. Takáts Gyula elnöki meg­nyitója a személyes emléke­ket idézve úgyszintén erről szólt, fölmutatva a festő- óriás művészetének jelentő­ségét. Kaposvár a világot jelentette Rippl-Rónainak, akit Európa jellegzetesen magyar festőként tartott szá­mon. E gondolathoz kapcso­lódott Bernáth Mária művé­szettörténész előadása is, melyben azt igyekezett bizo­nyítani, hogy a festő erős szuverén egyéniség volt, s munkássága példa arra, mi­ként tudta ötvözni nemcsak a franciaországi, hanem az európai festészeti hatásokat is festészetében Rippl-Rónai. Néhány festmény színes diareprodukciójával vezette be előadását Horváth János, a megyei múzeum osztályve­zetője, hangulatot teremtve beszámolójához, melyben be­mutatta azt a munkát, amit évtizedek óta végeznek az intézményben Rippl-Rónai festőhagyatékának minél tel­jesebbé tétele érdekében. Kilencven év alatt százöt- ven'kilenc festményt, grafi­kát, iparművészeti alkotást gyűjtött össze a múzeum. A Ráma-hegyi állandó kiállí­táson látható művek soka­ságát Rippl-Rónai Ödön mú­zeumalapító adományozta a városnak. A városhoz és a városkörnyékhez, a család­hoz fűződő szoros kapcsola­tát tizennégy festmény őrzi, közülük tíz portré. 1949-től kezdte meg a gyűjtemény gyarapítását a múzeum. A hatvanas évek­től számos új alkotás került Kaposvárra, a legutóbbit tavaly vásárolták meg. Fülep Lajos művészetkri- tikáit ma is érdemes elol­vasni, megállapításai helyt­állóak. Rippl-Rónaival több írásában is foglalkozott. A fiatal Fülep ünneplő kriti­kákban méltatta a festő újí­tó törekvéseit, ami hasznára vált az egész magyar haladó művészetnek, ám idővel fel­fedezte Rippl-Rónai festé­szetében az önmegvalósítás hiányoságait is. Nem Rippl- Rónai festészete változott — állapította meg előadásában Tímár Árpád művészettörté­nész, hanem Fülep jutott el a kritikától a művészetfilo­zófiáig. A jobbára már is­mert baráti kört mutatta be, Rippl-Rónai asztaltársaságát Lackó András a Somogy fő- szerkesztője. Korabeli hír­adásokat vetett egybe a va­lósággal, így bizonyítva, hogy mennyi legénda övezte a festőt és környezetét, ám Ady, Móricz, Dutka Ákos barátsága a művésszel igaz szövetség volt. A város középiskolái föl­ismerték, a Rippl-Rónai kul­tusz ápolásában is van fel­adatuk. Sok fiatal hallgatta meg a festőről szóló vallo­másokat, tudományos elem­zéseket. Kár, hogy csak a szünetig lehették jelen az ülésen. Délután azonban bár­ki fölülhetett arra az autó­buszra, mely az érdeklődő­ket a Ráma-hegyi emlék­múzeumba vitte. H. B. A miniszter naponta több­ször kap postát. A rádió jó­voltából a hallgatóság is részt vehet a levélküldemény reggeli felbontásánál. Csü­törtökön háromnegyed hét­kor „bepillanthatunk” a kül­deményekbe, megismerked­hetünk azok tartalmával. Szó sincs a levéltitok megsérté­séről, hiszen a miniszter nemcsak közvetlen ismerő­seitől kap értesítést, s a ma­gánügy legtöbbször közüggyé válik a levél kézhezvételétől számítva. Csütörtökön reggel Csehák Judit szociális és egészség- ügyi miniszter bontott pos­tát a rádió mikrofonja előtt, pár percre bele is tekinthet­tem leveleibe. (A mi postá­sunk kora délutánra érkezik a lakótelepre, jóleső érzés volt hallani, hogy gyors is tud lenni a posta.) Azt sem tudtam, hogy a miniszterek ilyen korán kelő emberek, már háromnegyed hétkor a hivatalukban vannak. Bertold és Marietta nap­ján nyilvánvaló volt, hogy senki sem köszönthette név­napján Csehák Jüdítőt, meg talán a személyes küldemé­nyeket sem a minisztérium­ba címzik. Tehát olyasmiről hallhattunk levélbontás köz­ben, ami: közügy, illetve az­zá válik azáltal, hogy a mi­niszter foglalkozni kezd a levélíró ügyével. A megszó­lítás ugyan hivatalos: „Ked­ves miniszterasszony ...” Ez is természetes. Talán nem is csak akkor, amikor a rászo­ruló panaszos ügyben kéri a miniszterasszony segítségét. Ilyenkor különösen figyelem­be veszi a levélíró, hogy Cse­hák Juditra úgy is számít­hat, mint asszonyra, anyára. Számításból? Az érzelmek fe­lől közelítve? Azt hiszem, ez is benne van a levélíró szán­dékában, de az is, hogy a minisztert nemcsak hivatal­noknak tekinti az állampol­gár. Jóleső érzés lehet ilyen leveleket kapni. A bizalom elsősorban a személynek szól, 120 ÉVE JELENT MEG A NÉPTANÍTÓK LAPJA Egy pedagógiai folyóirat üzenete 1868. február 6-án jelent meg —, magyarul, németül, szlovákul, románul, horvá­tul, szerbül és ruténül — a Néptanítók Lapja. A kora­beli oktatáspolitikát — és Eötvös József nagyságát — dicséri, hogy a soknemzetisé­gű állam iskolapolitikáját a nemzetiségi egyenjogúság alapján akarták megoldani. Kondor Imre — napjaink kutatója — írja: „Az akkori soknemzetiségű ország min­den tanítója saját anyanyel­vén olvashatta a lapot, s ebben a ,tekintetben a Nép­tanítók Lapja párját ritkító „unikum volt”. Az Eötvös József nevéhez fűződő népoktatási törvény és a Néptanítók Lapjának létrehozása szorosan össze­függ. 1867. novemberében a királyhoz írt felterjesztés tartalmazta azt az állapotot, melynek summázatát így fo­galmazták meg: „A magyar szent korona területén a nép­iskolai oktatás roppant el­maradott.”. Az ország 18 735 helységében 14 836 népiskola működött. Csaknem négy­ezer településnek nem volt „alapiskolája”. Megdöbben­tőek Eötvös tanítókról meg­fogalmazott megállapításai : „A népiskolákban működő tanítóink nagy része nem­olyannak, aki szolgálatnak tekinti a társadalomban el­foglalt helyét. Rendeletek idézésével is válaszolhatott volna sebti­ben a miniszterasszony né­hány levélírónak, de nem tette, noha nyilván elkerül­hetetlen lesz a válaszokban azokra hivatkozni, de nem az az első, hogy a paragra­fusokat citáljuk, hanem a meggyőzés, a lelkiismeretes okfejtés. Hiszen mondhatta volna Csehák Judit azt is az egyik levélíró kérdésére válaszolva, hogy a külföldi gyógykezelésnek megvan a maga sajátos útja, tegyük hozzá, bürokratikus útja is, ám meggyőzőbb volt a vá­lasza attól, hogy a lehetősé­gek mérlegelésére irányítot­ta a rádióhallgatók figyelmét. Egy-egy külföldön elvégzett .műtét ára akár két-három- millió forintba is belekerül­het, a döntés felelősségtel­jes. S hogy mennyire az, el­mondta a miniszterasszony, hogy az eddigi módszereken változtatnak, a társadalom- biztosítást is be kívánják vonni az ilyen ügyekbe. Ala­pítvány létrehozásán fára­doznak. A kuratórium javas­lata alapján teszi majd rá a pecsétet a papírra a hivatal, a minisztérium a hivatalos értesítésre. A minisztérium új elneve­zése a tartalmi feladatok szé­lesedését is kifejezi. Több tö­rődést igényel a xszociálpoli- tika. Az egyik levél kapcsán azt is megtudtuk, hogy az időskorúak otthoni ápolása milyen gondokkal jár, a hoz­zátartozó ha már föláldozta a szabadságát a beteg gon­dozására, már csak arra jo­gosult, hogy fizetés nélküli szabadságot kérjen a mun­kahelyén. Lesz ebben válto­zás? Nem ígért a miniszter­asszony gyors döntést, ám az ilyen és hasonló levelek érlelik a választ, ami köz­ügyekben adható. Horányi Barna csak, hogy rendes tanítóké- pezdei tanfolyamot nem vég­zett, hanem az alsó elemi osztályon fölül semminemű középtanodai oktatást nem nyert. Ügy, hogy az iskolá­ban nemcsak pedagógiai kép­zettséget nem szerzett, de még azon tantárgyak néme­lyikéről sem tanult semmit, melyet tanítani kellene.’’. A gondokat fokozta, hogy a ta­nítóknak siralmasan alacsony volt a fizetésük, társadalmi elszigeteltségben éltek, nem biztosítottak számukra lehe­tőséget, hogy pótolják hiá­nyos ismereteiket. „Ez okból látom szükségszerűnek — írja Eötvös József — egy idemellékelt tervrajz szerint szerkesztendő népnevelési lapot a következő 1868 év fo­lyamán megindíthassunk, és „Néptanítók Lapja” címmel a hazánkbeli minden nyilvános iskola tanítójának díj nélkül megküldhessünk”. A pedagógiai lap első szer­kesztője Környei János volt. A szerkesztést a miniszté­riumi elnökségen végezték. Az 1868-as évfolyam erőtel­jesen reprezentálta az Eötvös által képviselt oktatáspoliti­kát. Cikkei, tanulmányai az iskola és a társadalom kap­csolatával, a tanító népok tatási törvényt megvalósító tevékenységével, a tanügy­igazgatás kérdéseivel, az anyanyelvi oktatással fog­lalkoztak. A főszerkesztő szé­les látókörét, szervezőkészsé­gét jól kamatoztatta a mun­kában. Maga is sokat írt a hetilapban. Az 1868-as nép­oktatási törvény megvalósí­tását a pedagógiai sajtó esz­közeivel segítette. Ügy vélem, hogy a Néptanítók Lapja példáját az 1988. évi I. tör­vény valóraváltásában ma is hasznosíthatjuk. Dr. Bóra Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom