Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
1988. február 6., szombat Somogyi Néplap 3 Az „élő beszéd" reneszánsza Korszerű tartalmat és formát Nyereséges a burgonya Átalakulóban az értékpapírpiac A szalmazsákban# vagy befektetve? A legutóbbi titkári tájékoztatóban megjelent tézisekről Imelyek a párt vezető szerepéről, a politikai intézményrendszer továbbfejlesztéséről szólnak), s az ezekkel kapcsolatos viták tapasztalatairól beszélgettünk Balassa Bélával, a siófoki párt- bizottság első titkárával. — Az utóbbi hónapokban a város és környéke pártszervezeteiben élénk politikai élet bontakozott ki — mondta. — Éppen az eddigi eszmecserék, gyűlések tapasztalatai alapján mondhatom: talán még tartalmasabb vita bontakozhatott volna ki, ha a párt vezető szerepéről, illetve az intézményrendszer továbbfejlesztésével, az ideológiai munka megújulásával kapcsolatos tézisek a tagkönyvcserét megelőző beszélgetések idején már ismertek lettek volna. Nos, a tézisekből is kitetszik, hogy több évtizedes gyakorlatot kell megváltoztatnunk, s ez a viták előkészítésére, összegezésére is vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy a beszélgetések során egy-egy vélemény kialakítása az egyén ismeretanyagától, politikai műveltségétől, a társadalomban elfoglalt helyétől, életkori sajátosságitól is függ; meg attól, hogy milyen hatások érik. Azt azonban mindenki elfogadja, hogy a stabilizáció, a kibontakozás kulcskérdése: hogy a pártszerve- zetek milyen gyorsan képesek megújulni, változtatni, s egységes szemléletet kialakítani a munka tartalmát és módszerét illetően. Az eszmecserék alapján az a véleményem, hogy a párttagok többsége bízik abban, hogy az MSZMP ezúttal is képes lesz úrrá lenni a nehézségeken, de többen felvetik a „hogyan?” kérdését is. Vajon a helyesnek tetsző elképzelések ezúttal megva- lósulnak-e? Hiszen a korábbi években is hoztunk helyes határozatokat. önkritikusan meg kell hát állapítanunk azokat a hiányosságokat, amelyeket a téziseket megfogalmazó munkabizottság is feltárt. A viták során azt is megállapították a párttagok, hogy korunk követelményeit tekintve sokkal több a tennivalónk, mint korábban gondoltuk. A taggyűléseken többen megfogalmazták: alkotó vita, nyíltság, igazi fórumok nélkül nem lehet megújulást várni. Ha továbbra is a megszokott formai elemek uralkodnak az értekezleteken, a tájékoztatások alkalmával, akkor semmi sem változik. Hangsúlyozták: élőbbé, hatékonyabbá kell tenni a fórumrendszert, szükség van a „hangos gondolkodásra”. A véleménynyilvánításkor a tévedés lehetőségét sem szabad kizárni. Az őszinte szót el kell viselni, még ha rosz- szul esik is, a szavakat pedig — ez a legfontosabb — tetteknek kell követniük. — A testületi üléseken, beszélgetéseken sok szó esik a pezetők példamutatásáról, magatartásáról. — A káderektől most különösen sokat követelnek a kommunisták és a párton- kívüliek. A szakmai tudáson, felkészültségen kívül megnőtt az etikai tulajdonságok értéke is. Az emberek nem fogadják el a kibontakozásra vonatkozó útmutatást attól a vezetőtől, akinek a magatartásával nincsenek megelégedve. A szó és a tett egységére — nehezebb helyzetben — mindenki jobban ügyel. Az a vezető hiába hirdeti a demokratizmust, aki nem gyakorolja azt a környezetében, s hiába hirdeti a takarékos gazdálkodást, ha fölöslegesen költekezik, vagy a személyes jövedelme érdekében alakítja a vállalat tevékenységét. A döntések előkészítéseként kérni kell a közösség tagjainak véleményét. Mindenkinek lehetnek hasznos gondolatai, és senki sem csalhatatlan. Ne az egzisztenciális függőség, a tekintély döntse el, hogy kinek van igaza. Ahhoz, hogy ebben változás legyen, Mindenkinek változnia kell. Ügy vélem, hogy az alsóbb szinteken is indokolt volna két ciklusra választani a vezetőket. Két ciklusnál csak abban az esetben maradjanak tovább, ha többes jelölés esetén is őket választják. — iMi p véleménye a pártmunka stílusának korszerűsítéséről? — A vitákban is felvetődött a munkamódszer, a stílus javításának, változásának szükségessége. Az irányító pártszervektől, az alapszervezetektöl, s a független politikai munkásoktól is ezt követeli az élet. A munka hatékonyságát, eredményességét ne jelentésekből, feljegyzésekből ítéljük meg, hanem a párttagokkal való beszélgetések során. Sosem volt olyan nagy jelentősége az élő szónak, mint éppen most. Egyedi ügyeket kell intézniük a politikai apparátusoknak, pártszervezeteknek, de ne vállalják magukra a mások hatáskörébe tartozókat. A pártmunka kerékkötője a túlzott szabályozottság is. Gyakran előírtuk, hogy az alapszervezet miről tárgyaljon, mikor és hogyan. Ez az út nem járható. önállóan, öntevékenyen kell cselekedni. Korábban a politikai munkás akkor érezte jól magát, ha tevékenységét feljegyzésekkel dokumentálta. Ismét az élő beszéd jelentőségét hangsúlyozom . . . Aktuális témákról, konkrét kérdésekről kell vitatkozni. Arról, ami egy bizonyos közösséget a legjobban érdekel. Ott kell a kérdésre választ adni, ahol azt felteszik. — Régebben ritkán beszéltünk a meg nem valósított határozatokról. — Ügy gondoltuk, hogy elég egy jó határozat, s ettől megváltozik az élet. Keservesen tanultuk meg: ha egy határozat anyagi, személyi feltételei nincsenek meg, nem is fog megvalósulni. Városunkban három párt- értekezleten is szerepelt például az oktatás feltételeinek javításáról vagy az önkiszolgáló étterem és az új áruház megépítéséről szóló határozat. Ezekre igény van, de pénz nincs. A közvélemény azonban joggal kéri számon az .érvényes párthatározatot, amelyet nem hajtottunk végre. Egy-egy határozat végrehajtásához — például az ifjúság lakásproblémájával, a műszaki értelmiség anyagi és erkölcsi megbecsülésével kapcsolatban — az eszközöket is elő kell teremtenünk. Az is kitetszik a tézisekből, hogy a határozathoz való viszonyunknak is változnia kell, mert a politikai határozatok melletti kiállás egyik gyenge pontja volt munkánknak. Ezért néhány olyan határozatot sem sikerült megvalósítanunk, amelynek megvoltak az anyagi, tárgyi, személyi feltételei, csupán szemléletbeli okok, érdekek miatt ítéltettek kudarcra. A választásokkal kapcsolatosan méltán kérik a párttagok, hogy a tisztségviselők kiválasztásában nagyobb lehetőséget kapjanak. Több jelölt legyen, és a testületek összetételét ne a statisztikai szempontok határozzák meg, hanem az az igény, hogy a tagok rátermettek, képzettek, tehetségesek legyenek. Arra kell törekednünk, hogy a pártélet sokszínű legyen, s a legfontosabb kérdésekkel foglalkozzunk. A megújulás alapvető feltétele a fegyelmezett, odaadó munka. Miután minden kérdést megvitattunk, és egységes álláspontra jutottunk, hozzá kell látnunk a feladatok megvalósításához. Azt hiszem, ez a legfontosabb. Sz. A. Zárszámadás Lábodon _______ S omogybán is megkezdődtek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek zárszámadó közgyűlései. Elsőként a lábo- di Zöld Mező Termelőszövetkezet tagsága vitatta meg múlt évi munkáját. Balogh M. János elnök jó hírrel kezdte beszámolóját : több mint tizenkétmillió forintos nyereséget kell felosztaniuk A tavalyinál 24.5 százalékkal több növényt. 3.5 százalékkal több tejet, 37 százalékai több marhahúst értékesítettek. s juhból 34, míg gyapjúból 16 százalékkal többet adtak el, mint egy évvel korábban. Az állattenyésztés azonban így is 480 ezer forint ráfizetéssel zárult. A növénytermesztés viszont 6.6 milliós nyereséget hozott. — A múlt év — mondotta a termelőszövetkezet elnöke — a korábbi évekhez hasonlóan rosszul kezdődött. A késői kitavaszodás, a hűvös és aszályos hónapok miatt kedvezőtlenül alakultak a termésátlagok. A mostoha időjárás miatt elhúzódtak a kora tavaszi munkák. Későn került a földbe a zöldbab és a burgonya is. A gondokat csak növelte 1986 száraz ősze. ami miatt későn és hiányosan keltek ki a kalászosok. A gabonafélékből 934 tonnával, burgonyából pedig 722, míg napraforgóból 98 tonnával kevesebb termett a tervezettnél. Hasonlóan alacsony átlagtermések a hetvenes évek elején voltak Lábodon. A termelőszövetkezet elnöke beszélt arról is, hogy az elmúlt évek anomáliái miatt jelentősen csökkent a burgonya termőterülete a vidéken, ugyanakkor kevesebb termett a vártnál, s ebből ismét az következett, hogy a termelők számára kedvezőbb árakkal lehetett és lehet számolni. A burgonya tisztes hasznot hozott a gazdaságnak, s ez még több lehetett volna, ha burgonyatárolóik nem égnek le, ha az ültetési időszakban nem esik 94 milliméter csapadék, ha a tervezett időben sikerül minden gumót kihelyezni, ha nincsenek víznyomásos foltok. Tavaly még úgy számoltak, hogy a burgonya 2,5 milliót hoz. most valójában 7.6 millió nyereség származott ebből. Megéri a burgonyával foglalkozni — mondják a lábodi gazdaságban. Az idén újabb burgonyatárolót építenek. A zárszámadáson megjutalmazták a villámcsapás miatt leégett régi tároló ujjáepitöit : gyors es jo munkát végeztek. Hallottunk arról is az elnöktől, hogy bajok vannak az állattenyésztéssel: a tejhozam ugyan nőtt, nyereségessége azonban csökkent. A hízómarhatartás is eredményesebb. de még mindig veszteséges a tartás csakúgy, mint a juhállomány esetében. Van teendő a sertések körül is. Csökkenteni kell a költségeket, növelni a technológiai fegyelmet. Lábod erdőben és vadban gazdag vidék. A gazdaságosan felhasználható fából készített termékekkel növelni tudják eredményeiket, ugyanakkor a vadkárok miatt csökkent a jövedelmezőségük. A tegnapi zárszámadó közgyűlés bizonyította, hogy tervszerű munkával a nehézségek ellenére is lehet eredményeket felmutatni. Dél-Somogy legkiválóbb gazdaságai közé tartozik a lábodi termelőszövetkezet, amely elsősorban a növény- termesztésből és az állattenyésztésből akar megélni. Idei fejlesztési terveik is' ehhez kapcsolódnak. Csaknem háromezer tonna gabonát. ennél valamivel kevesebb kukoricát és burgonyát akarnak termelni. Ötmillió forintot szánnak gépvásárlásra, s hárommilliót költenek az újabb burgonyatárolc. megépítésére. Nagy Jenő Ismét szaporodnak a magyar értékpapírpiacról szóló hírek. A közelmúltban tőzsdei napot tartott 22 magyar pénzintézet, és a találkozókat rendszeressé tették. Most már .minden héten egy alkalommal egymás között adják-veszi'k a forgalomban levő értékpapírokat. Az első nap mérlege 100 millió forintos forgalom volt, ennyi kötvény kelt el, a korábbinál reálisab árfolyamon, hiszen a kereslet-kínálat szabályozta, hogy kinek mennyit ér a kötvény. Kötvény igen, részvény nem? Az első napról szóló híradásokból az is kiderült, részvényeket nem tudtak vásárolni az érdeklődő pénzintézetek, mert nem volt kínálat. A vállalati kötvényeknél viszont a kínálat sokkal nagyobb volt, mint a kereslet, ezért az eddig közreadott árfolyamoknál valamivel alacsonyabb áron találtak gazdára a vállalati kötvények. Az is az első nap krónikájához tartozik, hogy sok lakossági kötvényt kínáltak egymásnak a bankok, de még sem kötöttek üzletet, mert inkább a rövidebb lejáratra szóló értékpapírok iránt volt nagy a kereslet. Az összegzés jól mutatja, hogy átalakulóban van az értékpapírpiac. Az elmúlt évben majdnem ugyanannyi kötvényt bocsátották ki, mint a korábbi évékben ösz- szesen, értékük ma már meghaladja a 20 milliárd forintot. S az év végén rendkívül sok lakossági kötvényt hoztak forgalomba, így túlkínálat alakult ki. Ráadásul az új adórendszertől, inflációtól való félelem csökkentette a vásárlási kedvet, a bankokban a korábbinál nagyobb készletek halmozódták föl. Az értékpapírpiacot azonban nem lehet csak a vállalati és a lakossági kötvényekre szűkíteni. Egymás után alakulnak a részvény- társaságok, a tulajdonosok kezében tehát egyre több részvény halmozódik föl. Ennek ellenére ezek az értékpapírok alig cserélnek ma gazdát. Ügy tűnik, az érdekeltek vállalkozásuk sikerében bízva, a nagyobb osztalékra számítva, inkább megtartják e papírokat. Vagyonjegy, kincstárjegy Az elmúlt évben hozott intézkedések hatására tovább bővül a skála, megismerkedhetünk a vagyonjeggyel is. Ezt egy adott vállalat saját dolgozói vásárolhatják önkéntesen, és csak egymás között adhatják-vehetik a speciális értékpapírokat. (Az árfolyam alakulása tükrözheti, ki mennyire bízik saját cégében.) À vagyonjegyre évről évre osztalékot fizetnek, ami a vállalati eredménytől függ. A vagyonjegy kibocsátásának alapvető feltételeit magasabb színtű jogszabályok rögzítik, például a kibocsátott vagyonjegyek értéke nem haladhatja meg a vállalat saját vagyonának felét. Az egyéb feltételeket viszont, köztük azt például, hogy a jövedelmezőség alapján mennyi legyen az osztalék, már a vállalat határozhatja meg. A vagyonjegyek kibocsátásával először egyébként a Taurus próbálkozott meg. A vártnál kevesebbet vásároltak a dolgozók, de a premier így is jól sikerült. Újfajta speciális értékpapír lesz majd a kincstárjegy. Ezt az állam bocsátja ki a költségvetési hiány finanszírozására. Jellemzői közé tartozik, hogy mindössze néhány hónapra veszi igénybe a költségvetés ily módon a pénzt. A kincstárjegy kibocsátásáról, és arról, hogy a költségvetési hiány hány százalékát lehet az értékpapír árából fedezni, mindig az Országgyűlés határoz. (Egyelőre még nem kerültek ilyen értékpapírok forgalomba.) A kibocsátás menete szerint először a bankok vásárolhatnak kincstárjegyet, majd továbbadhatják akár a lakosságnak is. Mindenki jól jár A paletta jóval szélesebb, mint gondolnánk; a piac tehát még korántsem érte el lehetőségének határait. Az már viszont egy másik kérdés, hogy a lakossági kötvények piaca a jelenlegi formák mellett nemigen fejlődhet dinamikusan. Hiszen már most nagyobb a kínálat, mint a kereslet. De készpénzforgalmi adatok szerint változatlanul sok milliárd forint van a háztartásokban: kedvező megtakarítási formák bevezetésével, újfajta értékpapírok piacra dobásával ezeket a pénzeket elő lehet csalogatni. Az egyre erőteljesebben szerveződő magyar értékpapírpiac mind nagyobb szerepet játszhat a megtakarítási hajlandóság növelésében, a tőkeáramlás felgyorsításában. Mert ha jól belegondolunk, ez a cél. Az átmenetileg egyik területen lecsapódó pénzek máshol kedvezőbb befektetési formát találhatnak, és elősegíthetik a gazdasági növekedést. Lakatos Mária Korszerűsítik a gyártáselőkészitést a Kaposvári Ruhagyárban. Számítógépen szabászat-előkészítő rendszert állítottak munkába; ezt bérszerződés formájában üzemeltetik. A dolgozók most tanulják a gépek kezelését
