Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-26 / 48. szám

2 Somogyi Néplap 1988. február 26., péntek A. Gromiko előadása Kormányszóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról.) ló megállapodások kimun­kálásában — mondta a to­vábbiakban, s állást foglalt amellett, hogy az új fegy­verkorlátozási megállapodá­sokban — a rakétaszerző­déshez hasonlóan — az egyezmények végrehajtásá­val kapcsolatos ellenőrzési kérdéseket is oldják meg. A tapasztalát azt bizonyítja, hogy amennyiben megvan a politikai akarat, ezek a kér­dések is megoldhatók — tet­te hozzá. A szovjet politikus ezután a világ különböző régióinak helyzetét elemezte. Elsőként a Perzsa (Arab)- öböl helyzetével foglalkozott. Az Irán és Irak között im­már hosszú évek óta folyta­tódó értelmetlen háborúról szólva leszögezte: a Szovjet­unió vezetése mindkét fél­nek őszintén kifejtette állás­pontját a konfliktusról; tel­jes határozottsággal ismer­tette Iránnal azt a felfogá­sát, hogy a véres konfliktust előidéző nézeteltéréseket po­litikai eszközökkel, tárgyaló- asztal mellett szükség meg­oldani. Andrej Gromiko ugyanakkor sajnálatát fejez­te ki, hogy jelenleg még nem jött létre a két ország kö­zötti béke kölcsönösen elfo­gadható alapja. Ügy tűnik — fűzte hozzá —, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak ismételten megfelelő lé­pést kell tennie a konfliktus megszüntetésére. A közel-keleti helyzetet értékelve Andrej Gromiko hangsúlyozta, hogy a térség mindaddig puskaporos hordó marad, amíg Izrael nem vo­nul ki a megszállt arab te­rületekről, s amíg a palesz­tin kérdés nem nyer valódi rendezést. Ezzel összefüggés­ben elégedetten szólt arról, hogy a közel-keleti nemzet­közi konferencia összehívá­sára vonatkozó szovjet ja­vaslat mind nagyobb támo­gatásra talál az arab orszá­gok körében, s a NATO-or- szágok is növekvő megér­tést tanúsítsanak e kérdés kapcsán. A konferencia megrendezésének kulcsa az Egyesült Államok és Izrael kezében van. Most tőlük függ, összehívják-e a ta­nácskozást, vagy sem — szö­gezte le. A szocialista országok szo­lidárisak Afrika azon álla­maival, amelyek immár hosz- szú évek óta a dél-afrikai fajüldöző rezsim fenyegeté­sének árnyékában élnek. A szocialista közösség országai a jövőben is fellépnek az apartheid rezsim és annak agresszív politikája ellen — mondotta- a továbbiakban. A Karib-tengeri térség hely­zetét értékelve rámutatott : az imperialista körök évek óta a beavatkozás politiká­ját folytatják Nicaraguával szemben; céljuk a népi ha­talom megsemmisítése. A Szovjetunió támogatta és támogatja az úgynevezett Contadora-folyamatot, amelyben maga a Nicaraguái Köztársaság is aktívan részt vesz. Afganisztán helyzetének rendezése érdekében a Szov­jetunió az afgán kormánnyal kötött megállapodásnak meg­felelően elvi politikai dön­tést hozott csapatainak ki­vonásáról. A Genfben folyó afgán—pakisztáni tárgyalá­sok sikeres befejezését szol­gáló döntések értelmében 1988. május 15-én megkez­dődik a szovjet csapatok ki­vonása, s az alakulatok 10 hónap alatt hagyják el tel­jesen Afganisztánt. Ezt az ütemtervet abból kiindulva szabták meg, hogy március 15-ig létrejönnek a rendezést szolgáló megállapodások — hangsúlyozta Andrej Gromi­ko. Az ázsiai térségről szólva kiemelte: a vlagyivosztóki javaslatoknak megfelelően a Szovjetunió a kapcsolatok fejlesztésére törekszik az ázsiai-csendes-óceáni térség államaival. Andrej Gromiko végezetül Európa sorsának alakulásá­ról szólt. A kontinens viha­ros történetét felelevenítve leszögezte: közös európai ott­honunkat úgy kell együtt építenünk, hogy ne legyen kitéve a megsemmisülés ve­szélyének. (Folytatás az 1. oldalról.) pította meg, hogy helyes és szükséges volt a kormány­határozata a családsegítő központok létesítéséről. A lakosság kedvezően fogadta az új intézmény bevezetését, és napjainkban már 36 ilyen központ működik eredmé­nyesen az országban. A kormányszóvivő ezután (a Népszabadság kérdésére) részletesebb tájékoztatást adott Grósz Károly minisz­terelnöknek e heti találko­zásáról a magyar írók egy csoportjával. Mint Bányász Rezső elmondta, a kormány­fő a beszélgetést őszintének, konstruktívnak minősítette. A mintegy öt és fél órás megbeszélésen szóba kerül­tek a közélet, a társadalom, a gazdaság fontos kérdései, beleértve a kulturális élet helyzetét, gondjait is. Az eszmecserét áthatotta a résztvevők készsége a párbe­szédre, s az a szándék, hogy a kormányzati törekvéseket támogatják. A megbeszélésen az írók több bizalmat, még jobb al­kotási lehetőséget kértek, s további nyíltságot igényel­tek a közvélemény tájékoz­tatásban. A miniszterelnök úgy értékelte, hogy a részt­vevők sok segítséget adtak gondolataik tolmácsolásá­val. A Magyar Hírlap kérdésé­vel kapcsolatban a szóvivő elmondta: a Minisztertanács csütörtöki ülésén tárcaközi bizottságot alakított a ha­zánkban tartózkodó külföldi állampolgárok ügyeinek in­tézésére. Bányász Rezső ki­fejtette: szükségessé vált en­nek a sokoldalú tevékeny­ségnek a koordinálása, mi­vel az utóbbi időben család- egyesítési, de más okokból is egyre nagyobb számban érkeznek hozzánk külföld­ről, és kérnek letelepedési engedélyt. Így például román állampolgárok is, akik zöm­mel erdélyi magyarok. Mi ezt nem ösztönözzük — mu­tatott rá —, hiszen az a vé­leményünk: minden em­bernek joga van saját szü­lőföldjéhez, ahhoz, hogy ott Tizenkilenc mozgó rakéta­indító állás bevagonírozásá- val csütörtökön megkezdő­dött a szovjet OTR 22 (SS— 12) típusú hadműveleti-har­cászati rakéták kivonása Csehszlovákiából. A vasúti szerelvény délután elindult a fegyverekkel és a kezelő- személyzettel. Az észak-morvaországi Hranice Na Morave telepü­lés közelében 39 rövidebb hatótávolságú szovjet raké­tát és 24 mozgó rakétaindító állást telepítettek válaszként az amerikai Pershing—2 ra­kéták és manőverező robot­gyakorolhassa teljes állam- polgári és nemzetiségi joga­it. Azt kívánjuk, hogy két szomszédos szocialista or­szág között mind kevésbé lehessen érezni a határok el­választó szerepét. Nemzeti és emberi kötelességünk egyéni elbírálás alapján segíteni a nálunk letelepedni kívánó­kat. A tárcaközi bizottság alapvető feladata az lesz, hogy segítse megoldani az ide érkezettek beilleszkedé­sét, jogi, szociális, egészség- ügyi, iskoláztatási, munka­ügyi és egyéb gondjait. É kérdéskör kapcsán (a Magyar Nemzet érdeklődé­sére) Bányász Rezső kitért arra is, hogy Nvugat-Euró- pában és a tengerentúlon mintegy 1 millió 300 ezer magyar él, akiknek többsége rendszeresen ápolja Magyar- országhoz fűződő kapcsola­tait. Ezt hatékonyan segíti a megalapításának fél évszá­zados jubileumát idén ün­neplő Magyarok Világszö­vetsége. A szóvivő reagált (a Ma­gyar Nemzet kérdésére) ar­ra a javaslatra is — a Ha­zafias Népfront Budapesti Elnöksége tette —, hogy idő­szerű lenne új nemzetiségi törvényt alkotni. Rámuta­tott: alkotmányunk megfele­lő garanciákat rögzít a nem­zetiségek egyenjogúságára. Jelenlegi jogalkotási ter - veinkben nem szerepel egv új. átfogó jellegű törvényja­vaslat kidolgozása. Ez per­sze nem lehet akadálya an­nak, hogy amennyiben a kö­rülmények megkívánják, ne tűzzék napirendre e kérdést. Bányász Rezső végezetül több, közérdeklődésre számot tartó kérdésre válaszolt rö­viden. Elmondta (az MTV Ablak szerkesztőségének kérdésé­re), hogy a kormány mosta­ni ülésén nem foglalkozott sem a társadalombiztosítási, sem a nyugdíjrendszer mó­dosításának kérdéseivel. Nem késedelmeskedésről van szó, hanem arról, hogy a javas­latok kidolgozásához rend­kívüli körültekintésre, pontos felmérésekre, számításokra van szükség. repülőgépek nyugat-európai elhelyezésére. Megkezdődött a rakéták kivonása az NDK területéről is. A Drezda közelében fek­vő Bischofswerdában. vala­mint az északi, Neubranden­burg megyei Warenben ün­nepi gyűléseken búcsúztatták a hazatérő szovjet rakétás egységek első különvonatait. Az első vonattal SS—12 tí­pusú rakéták 25 kilövő állá­sa és önjáró szállító jármű­ve kel útra a Szovjetunióba. A szerelvény úticélja a kau­kázusi katonai körzet. A TV—SAT 1 napelemes áramfejlesztőjének kinyitására tett utolsó kísérlet is kudarcot vallott és ezzel végleg meg­pecsételődött a közvetlen televíziózás cs rádiós műsorszó­rásra hivatott első nyugatnémet műhold sorsa. A képen: a műholdról készült rajz Szovjet rakéták kivonása az NDK-ból és Csehszlovákiából Csütörtök esti kommentár Történelmi változás? Voltaképpen történelmi súlyú dátumnak kellene te­kinteni a dél-koreai politi­kában ezt az idei február 25-ét. Hiszen a tavaly év végén megválasztott elnök beiktatásával jogilag is vé­get ért egy jónéhány évti­zedes korszak, amelyben a szöuli hatalmat diktátorok és nem országos — lakossági — szavazással megválasztott el­nökök gyakorolták. Bár a Li Szín Man, Pak Csöng Hi és Csőn Tu Hvan idején is voltak szavazások Dél-Ko- reában, de\e hirdetett nevek viselői már önmagukban biz­tosítékot jelentettek arra. hogy ne legyen korrekt, be­folyástól mentes semmiféle választás. A mai ellenzék ugyan ál­lítja, hogy a Ro Te iVu győ­zelmével végződött decem­beri választás sem volt egé­szen tiszta, de az bizonyo­san reális, hogy a kormány- párti jelölt győzött. Egysze­rűen azért, mert az ellen­zék a két vetélkedő jelölt miatt kétfelé oszlott, Ro Te Vu 2 millió voks előnnyel nyert, s ennyit aligha lehe­tett csalni. No meg az is igencsak elképzelhető, hogy a lakosság egynegyede — annyi szavazott a most hi­vatalba lépett elnökre — elégedett a dél-koreai gazda­ság igen sikeres fejlődésével, és pláne azzal, hogy ez az­után egy polgári demokrati­kus politikai formációval párosul. Ök bizonyosan történelmi­nek nevezik hát a váltást, szem ben az ellenzékkel, akik aligha felejthetik el Ro Te Vu-nak. hogy az utóbbi évti­zed keménykezű diktátorá­nak, Csőn Tu Hvannak volt hűséges katonatársa, bizal­masa és kiválasztottja. Ezért az új elnök demokráciát és korrekt politikai-hatalmi megoldásokat hirdető ígére­tei ellenére sokan bizalmat­lanok még Dél-Koreában. Bár azt nyilván az ellenzé­ki erők is pontosan látják, hogy a gazdasági virágzás és az olimpiai készülődés idő­szakában a hatalmon lévők­nek is egyértelmű érdekük a demokratikus viszonyoknak nemcsak a fenntartása, ha­nem az erősítése is. Hogy mi lesz azután, az a politikai játszmák kimene­telétől függ. Hiszen nemso­kára jönnek a parlamenti választások, amelyen a de­cemberi tanulságok nyomán már okosabban és egysége­sebben léphet fel az ellen­zék, következésképpen akár átütő sikerre is számíthat. Hiszen az elnökválasztáson a két ellenzéki jelöltre együtt vagy hárommillióval több szavazat esett, mint a kor­mánypártiéra. Tehát akár kettős hatalom is létre jö­het. Ha . . . Szóval, ha az el­lenzék képes szövetkezni, ha a hadsereg képes semleges maradni a következő évek­ben . . . Még folytatható a valódi demokratikus ki­bontakozás dél-koreai felté­teleinek sora. Annyi azon­ban bizonyos, hogy a jelző­től függetlenül fontos állomás 1988. február 25-e a dél-ko­reai politika pozitív válto­zásaiban. A. k. NATO-aggodalmak és fenntartások Vita a „harmadik zéró" körül Március első napjaiban alighanem a NATO történe­tének egyik legjelentősebb csúcstalálkozója kezdődik Brüsszelben. Reagan ameri­kai elnök ezúttal először szembesül majd a nyugat­európai szövetségesek kor­mányfőivel a washingtoni szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó és a rakétaegyez­mény aláírása óta. Ráadásul még a NATO-csúcs előtt tár­gyalhatott Moszkvában Shultz külügyminiszter ez az egyetértés nem olyan mély és szilárd, mint azt Londonban és Párizsban sze­retnék. Egyszerűen azért nem. mert kifejezett és köz­vetlen amerikai érdekek ke­vésbé fűződnek az említett rakéták megtartásához. Már ez is okoz egy bizonyos fe­szültséget most. a NATO- csúcs küszöbén, egyrészt Anglia és Franciaország, másrészt az Egyesült Álla­mok között. A NATO-n belüli igaz: e' Egy francia gyártmányú, Plútón nevű rövid hatótávolságú atomrakéta hogy előkészítse az év dere­kára tervezett moszkvai Gorbacsov—Reagan csúcs- találkozót. Ugyancsak Moszkvába látogatott feb­ruár derekán Howe brit kül­ügyminiszter. akinek így Brüsszelben módja lesz ar­ra. hogy ameriki kollégájá­hoz hasonlóan közvetlen ta­pasztalatok alapján számol­jon be a Szovjetunió várha­tó politikai állásfoglalásáról a leszerelés további lépései­vel kapcsolatban. Mindez azért különösen lényeges, mert a brüsszeli NATO-találkozón egy sokol­dalú tanácskozás keretei között nyilvánulnak meg Nvugat-Európa stratégiai aggodalmai és fenntartásai. Ezek eddig csak kétoldalú formát öntöttek. Ezeknek az aggodalmak­nak a lényege az. hogy Nvu- gat-Európa két katonailag vezető hatalma. Anglia és Franciaország (amelyek egy­ben atomhatalmak is) a most megindult folyamatot kezdetnek tekintik az euró­pai kontinens atommentesí­tése felé. Párizst és Londont nem elsősorban a moszkvai Gorbacso—Reagan ta'aiko- zó nyomán várhatóan meg­induló újabb lépéssorozat aggasztja. Ez kedvező eset­ben a szovjet és amerikai stratégiai rakétaarzenál 50- 50 százalékos csökkentésé­hez. vezethet, ami semmi­képpen sem sérti az említett országok érdekeit. Az angol és francia aggo­dalmak középpontjában az Európában még meglévő. 500 kilométernél kisebb hatótá­volságú atomrakéták ügye áll. A most létrehozott ..ket­tős nullamegoldás" (az 500- 1000. és az 1000-5000 kilomé­teres hatótávolságú rakéták megsemmisítése) után az an­golok és franciák minden erővel meg akarják akadá­lyozni egy ..harmadik zéró- megoldás" létrejöttét: a rö­vid hatótávolságú rakéták megsemmisítését. Érvelésük az. hogy ezeknek az 500 k'- lométernél kisebb hatótávo.- ságú rakétáknak a jelenléte nélkül Európa területén csak hagyományos fegyvéres erők maradnának. Márpedig, ál­láspontjuk szerint, hagyo­mányos erőkkel nem lehet biztosítani az európai ha­talmi-katonai egyensúlyt, ehhez szerintük az említett rövidtávú rakéták jelenlété­re is szükség van. Az Egyesült Államok je­lenleg egyetért ezzel az an­gol—francia állásponttal, bár lentét azonban Nyugat-Né- metország sajátos érdekeivel függ össze. Az 500 kilométer­nél kisebb hatótávolságú ra­kéták európai elhelyezkedése olyan, hogy a nyugati olda­lon lévő ilyen rakétá-k az NDK-t. a keleti oldalon lé­vők az NSZK-t veszélyezte­tik. Ebben az értelemben te­hát a két német állam a legközvetlenebbül veszé­lyeztetett terület. Az NDK- nak ez az álláspontja, hogy szükség lenne a „harmadik zéró" megoldásra, ezért na­gyon is elfogadható kiindu­lópont Bonn számára — ért­hető és elemi biztonsági okokból. (Emlékezetes, hogy Kohl kancellár még a wa­shingtoni 'szovjet—amerikai csúcs előtt javasolta már ezt a „harmadik zérót"' és ak­kor csak angol—francia— amerikai nyomásra húzódott vissza.) Az a különleges helyzet állt tehát elő, hogy a NATO legfontosabb európai száraz­földi hatalma, az NSZK kö­zös biztonsági érdekeket ta­lál a Varsói Szerződéshez tartozó másik német állam­mal — miközben biztonsági szempontjai nagyon is kü­lönböznek az angol—francia megközelítéstől. Összefoglalva: a NATO- csúcs előtt az jellemzi a helyzetet, hogy a szovjet— amerikai párbeszéd kibonta­kozása megváltoztatta a katonapolitikai légkört az atlanti szövetségen belül. Valószínű. hogy egyelőre Brüsszelben sikerül olyan kompromisszumos megol­dást létrehozni, amely elke­rüli a nyílt konfrontációt, eltakarja a nézetkülönbsége­ket, és helyszínen tartja az ellentétek középpontjában álló rövid hatótávolságú ra­kétákat. (S mindemellett valószínű az is. hogy a ha­gyományos fegyverzetek, fő­képpen a kettős rendelteté­sű fegyverek terén szorgal­mazni fogják a fejlesztést.) A Szovjetunió diplomáciai es katonapolitikai kezdemé­nyezései azonban szinte na­ponta teremthetnek új hely­zetet. Számítani lehet arra. hogy a mostani NATO-érte- kezlet s a moszkvai csúcs között a hagyományos fegy­verzetek ügyében is olyan új szovjet javaslatok születnek, amelyek módot nyújtanak a meglévő egyenlőtlenségek kiküszöbölésére. Ebben az esetben viszont az atlanti szövetség biztonságpolitika: ellentétei még élesebben ki­bontakoznak majd. V. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom