Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-25 / 47. szám

1988. február 25., csütörtök Somogyi Néplap Nyitottabb lesz a politikai könyvterjesztés Ajánlják a klatuikutok művit Egyre nagyobb a szerepe a politikai műveknek ab­ban, hogy jobban eligazod­junk az események áradatá­ban. Rugya Bélával, a Kos­suth Könyvkiadó megyei ki- rendeltségének vezetőjével a politikai könyvterjesztés eredményeiről és gondjairól beszélgettünk. — A Kossuth Könyvkiadó jó gazdasági évet zárt 1987- ben. A forgalom növekedé­sén kívül a készletek is csökkentek. A megyei kiren­deltség eredménye is szép: tíz százalékkal több politi­kai • mű kelt el, mint 1986- ban, mégpedig akkor, ami­kor a körülmények is egyre nehezedtek. — Minek köszönhető ez? — Elsősorban a mintegy hatszáz politi'kaikönyv-ter- jesztőnek, aki társadalmi munkában nagyon lelkiis­meretesen, lelkesen tevé­kenykedik. Hozzáértésüket bizonyítja, hogy jól válasz­iák ki az ajánló jegyzéke­inkről a náluk dolgozókat érdeklő könyveket. Amit kérnek, az elfogy, a könyv nem utazik fölöslegesen. Ál­talános, hogy kirakják asz­talra, elhelyezik vitrinbe a műveket, hogy mindenki lássa. Kis kiállításokat is rendeznek időnként a politi­kai könyvekből. Gyakran a hónuk alá vesznek néhá­nyat, s viszik a munkapa­dokhoz. Ez sokat segít a terjesztésben, s nyilván az is, hogy részletre adják a könyveket. — Most. az ideológiai tézi­sek vitája során sok szó esik arról, hogy jobban kellene ismerni a marxizmus—leni- nizmus klasszikusainak a műveit. A megyei kirendelt­ség tapasztalata szerint mi­lyen az érdeklődés e köny­vek iránt? — Országosan és a megyé­ben is gond ezeknek a mű­veknek a terjesztése, s egy­ben olvasása is. Éppen ezért keressük az új utakat, mert például a Források sorozat nem vált" be, a marxizmus —leninizmus klasszikusai­nak kiskönyvtára ismertebb volt. — Miben segíthetnének a pártszervezetek? — Szerintem a pártokta­tásra járók figyelmét min­dig föl kellene hívni a klasz- szikusok megjelenő művei­re. Persze ezt nemcsak tő­lük várjuk, éppen ezért ter­vezzük, hogy külön propa­gandát csinálunk a jövőben kiadandó ilyen könyveknek: például a Lenin műveiből készült kétkötetes váloga­tásnak, mert ez olyan ke­resztmetszetét adja Vlagyi­mir Iljics munkásságának, amely az eddiginél jobban segítheti az oktatást. Nem véletlen, hogy a Források sorozatban most a gazdasági kérdések kerülnek előtérbe. Marxtól Á közvetlen terme­lési folyamat eredményei címmel megjelenik A tőke első könyvének kiadatlan hatodik fejezete. Ez a mai állammonopolista kapitaliz­mus tudományos elemzésé­hez, a nemzetközi munkás- mozgalom időszerű prob­lémáinak alapos kidolgozá­sához is értékes segítség. Megemlítem Tökei Ferenc A társadalmi formák marxi el­méletéhez című művét. A szerző ugyanis — Marxot „újraolvasva” és értelmezve — a legfontosabb filozófiai fogalmakról hántja le a sztálini korszak rárakódása- it. Ugyanilyen hasznos el­igazító mű lesz H. Varró Rózsa Ellentmondások és válságok a szocializmusban című könyve is. — Egyre több szemléltető eszköz jelenik meg. Fel- használják-e ezeket a párt­oktatásban? — A Reflektor Kiadó gon­dozásában megjelenő plaká­tok, térképek, hangszalagok, videókazetták és egyéb szemléltető eszközök valóban jól felhasználhatók a párt­oktatás szemléltetésére. Az a tapasztalatunk, hogy ezek­ből inkább az olcsóbbakat veszik meg. — Egyre több könyvkiadó kínálja portékáját az olva­sóknak; milyen új módsze­reket alkalmaznak, hogy áll­ják a versenyt? — Arra ösztönözzük ter­jesztőinket, hogy vegyék fi­gyelembe ezt a munkájuk során. Mi pedig ki akarunk lépni abból a szűk körből, hogy csak a pártszervezetek­ben terjesztjük a műveket. Szélesebb nyilvánosságot aka­runk a kiadványok terjeszté­sében, ugyanis csak így tu­dunk versenyben maradni az egyre szaporodó könyvki­adókkal. Éppen ezért ki kell mennünk az utcára, az áru­sítóbódékba, az újságospavi­lonokba. Kihasználjuk a me­gyei sajátosságokat is, így a Balaton-partot; szeretnénk az üdülők számára is hozzá­férhetővé tenni a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelenő politikai irodal­mat. A legnagyobb üdülő- központokban, az iparcikk­pavilonokban is legyenek ott ezek a könyvek, az újságok, a folyóiratok. Tehát társa­kat keresünk mindehhez, s anyagilag is hajlandók va­gyunk beszállni, ha gazda­ságos a vállalkozás. Akár bódít is építünk. Mind­erre rákénvszerít ugyanis az erősödő konkurencia — mondta Rúgva Béla. L. G. A TAVASZI FESZTIVÁL RÉSZTVEVŐI KOVÁCS ANDREA A FOTÓMOZAIK MŰVÉSZE Egészen különleges műfajt választott magának a New Yorkban élő Andrea Kovács. Alkotását fotómozaiknak nevezi, s valóban sok száz, többször sok ezer apró, ön­magában ritkán felismerhető fényképből, részletből áll össze a mű — többnyire el­vont tartalommal. — Legtöbb művemben azt kívánom megmutatni, hogy az ember szebbre, jobbra hivatott: hogy fölfelé szár­nyal — mondja a művész­nő, akinek műveivel rövide­sen a magyar közönség is megismerkedhet a budapesti tavaszi fesztivál idején, a városligeti Műcsarnokban. Az amerikai közönség már ismer jó néhányat ezekből a Kovács-féle fotómozaikokból. Több kiállítása volt New Yorkban, egyebek között a híres New Museumban, amely a modern képzőmű­vészet egyik ismert központ­ja, de szerepelt más váro­sokban is. Több alkotása ve­zető nagyvállalatok irodahá­zait díszíti. A szinte teljesen új mű­fajnak Kovács Andrea az egyik úttörője. — A legjobban a „concept art" törekvései hatottak rám. amikor megkezdtem a fotó­mozaikok készítését — han­goztatja' a művész. — A het­venes évek elején a Yale egyetemre jártam. Megis­merkedtem Rauschenberg és mások műveivel; bizonyos értelemben ezek befolyásol­ták művészi indulásomat. A fotómozaiknak nincs köze a hagyományos fotóművészet­hez. önálló forma. így nem kötődöm a fényképezés mes­tereihez, bár jól ismerem sok kimagasló fotóművész, például a közelmúltban az Egyesült Államokban el-. hunyt André Kertész mun­kásságát. A mai amerikai fotósok közül talán csak Da­vid Hackney próbálkozott meg ezzel a műfajjal, de tö­rekvései más irányúak. Nem titkolja, hogy művei­vel elvont filozófiai gondo­latokat akar kifejezésre jut­tatni. Pályája korai szaka­szában ismerkedőt meg a buddhizmussal, s ma ennek szelleme hatja át alkotásait Kovács Andrea egyébként az emigrációban elhunyt egykori neves falukutató és későbbi parasztpárti politi­kus, Kovács Imre lánya, s már nem teljesen ismeretlen hazánkban : irt róla a Képes 7 és a Magyar Hírlap. Eddig csak látogatóban járt Ma­gyarországon. Most viszont kedves vendége lesz a tava- szii fesztiválnak. Kis Csaba Honfoglalás kori síri találtak Fonyódon a Magyar Bá­lint Általános Iskola udva­rán nemrég egy új épület­szárny és tornaterem építé­sének mukálatai kezdődtek meg. Ehhez szükséges volt egy csapadékvíz-elvezető árokra. Ennek ásása közben, pénteken körülbelül két mé­ter mélyen a munkások egy sírra bukkantak. Torma La­jos vízvezeték-szerelő és Ra­dies Antal villanyszerelő, a Somogyvári Építőipari Szu­nyákban viselt csüngő, va­lamint a ruha ujjára és a nadrág szárára fölvarrt ezüst­lemez. Az öv a jól ismert palmettás. aranyozott ezüst­öv, és találtunk egy ezüst fülbevalót is. A férfival együtt temették el a lovát; a lószerszámok közül két honfoglalás kori, körte alakú kengyel, vala­mint egy zabla került elő. Dr. Költő László elmond­o vetkezet dolgozói azonnal lezárták a területet, és érte­sítették a Somogy Megyéi Múzeum régészeti osztályát. A szenzációs régészeti lelet megőrzése érdekében ők ket­ten tették meg az első, és nagyon fontos lépéseket. Mint kiderült, a szakmun­kásképzőben ők is folytattak régészeti munkát, s tudták, hogy mi a teendő ilyen eset­ben. A sír feltárását dr. Költő László, a múzeum régészeti osztályának vezetője végzi. — Annyi már most is bi­zonyos — mondta —, hogy honfoglalás-kori sírt találtak. Ilyen Somogybán még nem került elő. Az itt elhantolt fiatal férfinak komoly rang­ja lehetett, hiszen hat-hét nyílcsúcs volt melléje temet­ve. Azt hiszem, nagycsaládi temetőre bukkantunk, és nem olyan férfi sírjára, akit megilletett az a rang, hogy egyedül temessék el. — Meghatározható-e a le­let kora? — Nagy valószínűséggel 926 után, legföljebb 950 körül temették ide. Az elhunyt övére két ezüstpénzt varr­tak; ezek Provence-i Hugó pénzei, aki 926-ban lett Itá­lia királya, és 943-ban tíz véka ezüstpénzen vásárolta meg a magyarok barátságát. A pénz valószínűleg ebből a tíz véka hadisarcból való. A sírból előkerült még egy aranylemezből kivágott, ta. hogy társával, Talos Ja­nos geodétával reményked­nek még, hogy az építkezés .»,'i i.:i lf \ abüi sírok is t*Io­kerülnek. — Ha a bezdédi, egysoros temetőhöz hasonló temetke­zés egyik sírját találtuk meg, akkor a sírsor egyik szárnya még feltárható, a másik saj­nos az iskola építésekor a betonozás áldozata lett. A következő hónapokban a restaurálás munkája követ­kezik. majd — az esetleges síroktól függően — a jövő évben kiállításon is bemu­tatják a somogyi vonatko­zásban egyedülálló leletet. B. P. F. Tudomány és haladás Szerkezetátalakítás, mű­szaki fejlesztés, a termelési adottságok és lehetőségek jobb kihasználása : csupa olyan időszerű törekvés, amely nem megy — vagy csak nehézkesen megy — a tudományok alkotó alkalma­zása nélkül. A párthatározatok, a ter­melésfejlesztési elvek már húsz évvel ezelőtt is sürge­tően szóltak a tudományos eredmények, kutatások fo­kozottabb gyakorlati haszno­sításának szükségességéről. A valóságban azonban — kevés kivételtől eltekintve — az elképzelés szintjén ma­radt az, ami napjainkban már a kibontakozás és az előrelépés egyik elengedhe­tetlen feltétele. Ipari központok, társa­dalomkutató és innovációs intézetek, műhelyek, pszi­chológiai laboratóriumok a tanúi annak, hogy hány gon­dosan kidolgozott elemzés, javaslat fekszik hasznosítat- lanul a fiókokban. A kül­földi kutatómunka eredmé­nyeire, a tapasztalatokra is csupán rácsodálkozunk, ám Tabuk nélkül, de ne közömbösen Versenyképes mezőgazdaságot A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó izgalmas soro­zatot bocsátott útjára Ver­senyképes mezőgazdaság címmel. Olyan dolgokról be­szélnek őszintén a szerzők, amelyekről az érintettek csak akkor szólták, ha a tollforgató es'küvel fogadta, hogy nem írja meg. Ismert gondok sorakoznak: az ipar kiszolgáltatottja a mezőgaz­daság, visszaélnek kiváltsá­gos helyzetükkel a termel­tetési rendszerek, nincsen pi­aci érdekeltség. Ez utóbbi témáról írt könyvet Halmai Péter kandidátus Társulások a piaci mezőgazdaságban címmel. Munkája a mező- gazdasági könyvhónapra je­lent meg. így afféle könyv­premiert tartottak tegnap délelőtt Kaposváron, a Pal- rniro Togliatti Megyei Könyvtárban. A sorozatszer­kesztő Csáki Csaba, Csizma­dia Ernőnek áz Iparosodó mezőgazdaság című sorozat­hoz tíz évvel ezelőtt megfo­galmazott előszavát ajánlja figyelmünkbe. „Mindenekelőtt az újat ku­tatjuk és az újat szeretnénk bemutatni olvasóinknak az agrárfejlődésben akkor is, ha ez a megoldás göröngyösebb utat ígér és esetenként téve­désekkel is párosul. Vállal­juk, sőt örömmel üdvözöljük a vitát, amelyet különösen az új jelenségekre vonatko­zó megállapítások kelthet­nek, hiszen az elvi vita csak előreviheti a kérdések lé­nyegének tisztázását, mind­nyájunk közös nagy ügyét, a mezőgazdaság szocialista nagyüzemi rendszerének tel­jes kiépítését és továbbfej­lesztését.” Az előbbrevivő elméletek vitájához azonban emberek kellenek, akik szakmai felké­szültségük révén érdemi dol­gokat tudnak elmondani. Halmai Péter esettanulmá­nyokat, dokumentumelem­zéseket, interjúkat és mér­legelemzéseket dolgozott föl. Sokak számára talán meg­döbbentő dolgokat állít, de ahogy tegnap is fogalmazott, meg kell találni a kiutat az agrárgazdaság mélypontjáról, szemellenző nélkül kell a té­nyeket tudomásul venni. „Ez nem olyan könyv, amely azt mondja, hogy X termelőszö­vetkezetnek mit kell csinál­ni, de módot ad a szemlé­letváltozásra.” Halmai Péter munkája olyan könyv, ame­lyet nem lehet felületesen átlapozgatni. Időt kell sza­kítani érveléséinek tanulmá­nyozására. A szerző tegnap délelőtt csupán arra vállalkozott, hog-y téziseit néhány mon­datban összefoglalja, s vi­tára ösztönözzön. De lehet-e tizenhárom emberrel vitáz­ni? Mert ennyien voltak kí­váncsiak az előadásra. Azt már leírni sem merem, hogy a tizenháromból hány olyan volt, aki megjelenésével hi­vatalos kötelezettségének tett eleget. A hétvégén ott ültünk mi is azon az agrárértelmi­ségnek tervezett előadáson, amely végül is kerekasztal- bsszálgetássá alakult át. Dr. Márton János akkor egy meghökkentő dolgot mondott el: nem olvasnak a gazdá- szök, érdektelenek. Bizonyí­tották ezúttal is. Halmai Pé­ter agrárreformot sürget, a mezőgazdasági üzemek szer­kezetváltozását. Elmondta, hogy miér, csupán a véle­ménycserére nem voltak kí­váncsiak a legérintettebbek. A könyvtár előcsarnokában árult könyvek sem nagyon fogytak. Pedig valamennyien tudjuk, -hogy a mezőgazdaság balsikereinek oka a megme­revedett szemlélet is. Nagy Jenő nem hasznosítjuk kellő­képpen őket. Az anyagi esz­közök szűkössége viszont kényszeríti a gazdálkodókat a belső tartalékok jobb fel­tárására és kiaknázására, a nagyobb ésszerűségre és cél­szerűségre. A különböző alkalmazott tudományok bőséges példa­tárat adnak arra, hogy sok esetben technikai eszközök vasát lása nélkül, viszonylag kis költséggel is növelhető a termelékenység, javítható a minőség és — ez sem utolsó szempont — javítható a dol­gozók közérzete is. Makacsul tartja magát az a hiedelem, hogy elégedett­séget vagy elégedetlenséget kizárólag a fizetések és az árak alakulása okozhat. A valóságban azonban nem­egyszer tapasztalható: a bé­rektől függetlenül is megha­tározza a munkához való hozzáállást az, hogy mennyi „üresjárat” van a munkahe­lyeken, van-e értelmetlen vagy annak érzett feladat, milyenek a munkakörülmé­nyek, teljesítményarányos-e az elismerés, és így tovább. Vagyis helyes-e vagy helyte­len üzletpolitika; a munka szervezettségének foka meg­érződik, „lecsapódik" a termelőüzemekben is, több­szörös hasznot vagy kárt el- érve-okozva. Napjaink egyik nagy fel­ismerése, hogy hiába a mű­szaki fejlesztés és az auto- matizáció, ha elfeledkezünk a termelés legfontosabb fel­tételeiről és — pedig maga a termelés is ezért folyik — az emberről. Éppen ezért szembeötlő mostanában, hogy az alkalmazott tudo­mányok sorában milyen kis szerepe van a munkapszi­chológiának, amely pedig ar­ra hivatott, hogy harmóniát teremtsen az ember képes­ségei, készségei és a techni­kai adottságok, valamint az elvégzendő feladatok között Gazdasági jelenünkben nincs könnyű dolga a mun­kavégző embernek: szüntele­nül fejlesztenie kell magát egy szakmában, esetleg el kell sajátítania egy-két má­sik szakmát is. A termelés irányítóinak felelőssége és lehetősége pedig különösen nagy — miközben szakosod­nak, ajánlatos felhasználni­uk más tudományok ered­ményeit is. Kovács Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom