Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

1988. február 1., hétfő Somogyi Néplap 3 Fiatal közgazdászok országos konferenciája A MÁV vosérigasgatója Somogybán Zsebóra mozdonnyal, a vasutasok szimbóluma Szombaton Salgótarján­ban megkezdődött a fiatal közgazdászok országos kon­ferenciája. A kétnapos esz­mecsere első napján Fejti György, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára tar­tott előadást a politikai in­tézményrendszer fejleszté­séről. Rámutatott, hogy a társa­dalom intézményrendszeré­ben szükséges változások egy­re inkább a politikai közér­deklődés középpontjába ke­rültek. Ez abból a felisme­résből fakad, hogy a politi­kai. társadalmi intézmény- rendszer és a gazdasági tel­jesítmények között szoros összefüggés van: összhang­juk nélkül nemcsak gazda­sági kibontakozás, de társa dalmi stabilitás sem lehetsé­ges. A cél: létrehozni azo­kat a feltételeket, amelyek közt megvalósulhat az átme­net a ..nép megbízásából gyakorolt hatalomból'’ a „nép által gyakorolt hatalomhoz" — mondotta Fejti György. Fontos, hogy a párt meg­őrizze kezdeményező szerepét ebben a folyamatban, de a szocializmushoz vezető út keresését, a reformgondolko­dást nem tartja privilégiu­mának. A politikai intézményrend­szer tervezett változtatásai­nak stratégiai irányairól szól­va Fejti György mindenek­előtt a párt, az állami, kor­mányzati szervek, a tömeg­szervezetek. -mozgalmak és az állampolgárok közötti vi­lágosabb munkamegosztás szükségességét emelte ki. Ez feltételezi a világosabb dön­tési és felelősségi viszonyok kialakítását, a funkciók kö­vetkezetesebb szétválasztá­sát. Köszönettel kell venni, és érdemben vizsgálni a po­litikai rendszer működési za­varait bíráló észrevételeket — mondotta, hozzátéve: eh­hez meg kell teremteni a „konstruktív elégedetlen­Tavaszt idéz a január. A Balatonon az idén nem volt még jég, s a horgászcsóna- kok mellett a múlt héten már vitorlás is szelte a vi­zet. A személyszállító hajók azonban pihennek. Dr. Hor­váth Gyulától, a Mahart Balatoni Leányvállalatának forgalmi és kereskedelmi ágazatvezetőjétől kérdeztük : nem gondoltak-e a terve­zettnél korábbi indulásra? — A kompok indulását március 19-re terveztük, ennek megfelelően progra­moztuk a javításokat is, amelyre az elmúlt nyár nagy forgalma miatt s sük- ség volt. A Széchenyit most nagyobbítják a balatonfüre­di hajógyárban. A másik három kompot ped:g Siófo­kon javítjuk. A munkát meggyorsítottuk: ha vég­zünk vele, és marad a jó idő is, akkor várhatóan a tervezettnél két héttel ko­rábban megindítjuk a for­galmat Szántódrév és Ti­hany rév között. — A jó idő könnyítette a javításokat? — A pénzhiány pedig ne­hezítette. A fogyasztói ár- kiegészítést eddig mindig akkor kaptuk meg, amikor holt szezon volt a hajózás­ban, tehát nem volt bevé­telünk. Ez lehetővé tette, hogy a vállalat pénzügyi gondok nélkül vészelje át ezt az időszakot. Az új sza­bályozás — amely január elsejétől érvényes — a megtermelt árbevételhez köti a fogyasztói árkiegészí­tést: tehát akkor kapjuk meg, amikor van bevéte­lünk. Ez a 16—18 millió fo­rint most nagyon hiányzik: ség" intézményes fórumait, s javítani kell a különböző ér­dekek integrációjának társa­dalmi mechanizmusát. En­nek alapvető feltétele, hogy a társadalom különböző ré­tegei, csoportjai rendelkezze­nek megfelelő érdekképvise­lettel. Le kell küzdeni azt a gyakran tapasztalható hajla­munkat. hogy a konkrét ügyekben az utolsó szót min­dig a párt mondja ki. Előadásában foglalkozott a társadalom jelenlegi túl­szabályozottságával. végül a döntéselökészítési, döntési fo­lyamatok nyilvánosságának szükségességéről szólt. Kije­lentette: érvényt kell szerez­ni annak az elvnek, hogy egyetlen szervezet, testület vagy tisztségviselő sem dönt­het fontos társadalmi kérdé­sekben társadalmi ellenőrzés nélkül. A konferencia szombati napján Kollarik István pénz­ügyminiszter-helyettes a ki­bontakozás gazdasági és pénzügyi feltételeiről, Sárkö- zy Tamás, a Minisztertanács parlamenti titkárságának ve­zetője. Gubcsi Lajos, a Ma­gyar Ifjúság főszerkesztője és Tabajdi Csaba, az MSZMP KB alosztályvezetője a gaz­daságirányítás szervezeti rendszerének átalakításáról, társadalmi és gazdasági fej­lődésünk alternatíváiról, il­letve munkánk külső felté­teleiről folytatott eszmecse­rét a résztvevőkkel. A résztvevők az eszmecse­re második napján meghall­gatták Beck Tamásnak, a Magyar Gazdasági Kamara elnökének a „Külgazdasági impulzusok és a magyar gaz­daság — vállalati szemmel" című előadását, végezetül Csikós-Nagy Béla, a Magyar Közgazdasági Társaság el­nöke szólt a közgazdászok és a közgazdaságtudomány idő­szerű feladatairól. Ezzel a tanácskozás befejezte mun­káját. január és március között hitelekből élünk. így bizto­sítjuk a pénzt a beruházá­sokhoz és a munkabérek­hez is. — Mi lesz a sorsa a töb­bi személyhajónak? — Jó hírünk is van meg rossz is. A vállalat vezetői döntöttek arról, hogy meg­gyorsítják a nosztaig'a-ha­Szakadt az eső szombaton reggel. A kaposvári vasútál­lomáson minden úgy történt, mint máskor: érkeztek és indultak a szerelvények, csat­lakozásra várók üldögéltek a padokon, a várótermek szé­keiben. Csupán az üzemfő­nökség irodájában tért el ez a reggel a megszokottól: vendéget vártak a hét végén. Várszegi Gyula, a MÁV ve­zérigazgatója Fényes József, a pécsi vasútigazgató kísére­tében Somogyba látogatott. Kaposváron Mayer József üzemfőnök. Molnár Pál, a pártbizottság titkára és Dá- vidházi Tibor, a szakszerve­zeti bizottság titkára várta. A találkozás hivatalos pro­tokoll nélkül katonásan fe­gyelmezett volt. Várszegi Gyula így kezd­te: — Mindenekelőtt őszinte szívvel köszöntőm Nagy La­jost, aki több mint négy év­tizede szolgálja a vasutat. Becsületes és hűséges mun­kájáért szakmánk szimbólu­mát, az emlék-zsebórát hoz­tam el neki. Az óra hátlapján egy moz­jópark rekonstrukcióját. Azt jelenti ez, hogy az 1910-es, 1920-as évek divatjának megfelelően újítjuk fel a Csongor és a Csobánc mo­torost, valamint a Kelént, amely a múlt század végén épült. A nagyfelújítás miatt azonban a Csongor és a Csobánc ezen a nyáron nem vehet részt a forgalomban, Nagy Lajos átveszi az em­lék-zsebórát dony van. felette belevésték a megajándékozott nevét. Régi hagyomány éledt újra ezzel a vasútnál: két éve — hosszabb szünet után — vált ismét a pontosság és a szak­mai hűség elismerésévé a zsebóra. — Merre dolgozott? — kér­dezte a vezérigazgató. — Sokfelé — felelte Nagy Lajos. — A siófoki vonalon kezdtem segédmunkásként, 1955 óta vagyok a forgalom szolgálatában. Huszonegy évig laktam Répáspusztán, onnan jártam a munkahe­lyekre — de egyszer sem hiányoztam, egyszer sem kés­tem el. bárhova szólított is a szolgálat. — Régóta ismerjük egy­mást, korábban dolgoztunk is együtt — vetette közbe Dávidházi Tibor. — Nagy Lajos soha nem kifogásolta a vezénylést, soha nem mondta azt, hogy nem me­gyek, vagy hogy nem tudok menni. Ilyen emberek kelle­ez a tény növeli gondjain­kat. Azt sem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy megöregedtek a vízibuszok: halaszthatatlainná vált a se­lejtezésük. Most kettőt vo­nunk ki a forgalomból: a többit a fenntartási és ja­vítási munkák után a me­netrendnek megfelelően közlekedtetjük. A két régi hajó felújítása és a két se­lejtezés viszont azt jelenti, hogy ezen a nyáron négy­gyei kevesebb vízi járművel kell megoldani a tavalyinál várhatóan nagyobb forgal­mat. Ezt megtenni csak úgy lehet, ha eszközeinket még jobban kihasználják. Ennek érdekében átdolgoztuk a menetrendet, A balatoni ha­józás történetében először, nem átkelő, hanem körjára­tokat indítunk a tó nyuga­ti medencéjében, valamint Baglárlelle és Révfülöp tér­ségében, illetve a Siófok— B a la tani ü red—T ihany—Sió­fok útvonalon. Ez teszi le­hetővé, hogy kevesebb jár­művel több utast szállít­sunk. Az utasokról egyéb­ként az idén, valószínű, már egy új utazási iroda is gondoskodik: a Mahart uta­zási irodája elsősorban a Balatonhoz, és ott is a vízi közlekedéshez kapcsolódik. Azt is várjuk tőle, hogy szolgáltatásai révén enyhít­se a holt idény négy-öt hó­napjának nehézségeit, és szolgálja a minőségi turiz­must. — Hajók selejtezéséről hallottunk: újak építéséről nincs szó? — A Balatonon elenged­hetetlenül szükség van új vízi járművekre. Tervezzük a negyedik katamarán meg­építését. Árajánlatokat kér­tünk a magyar hajógyárak­tól, és kaptunk egy ajánla­tot a Szovjetunióból is más típusú hajó megépítésére. Ezeknek az értékelése fo­lyik. Mostani ismereteink szerint várhatóan két-há- rom év múlva kerül új, nagy kapacitású vízi jármű a Balatonra. Dr. K. I. nének, ök jelentik a vasút lelkiismeretét. A beszélgetés az utánpót­lásra terelődött. Nagy Lajos családjában személyében le­zárul a vasutas dinasztia, ha­csak az öt unoka közül va­lamelyik nem válasz.tja ezt a hivatást. — Az üzemfőnökség terü­letén? Mayer József így felel a vezérigazgató kérdésére: — Bízom a fiatalokban, mondják is rólam, hogy fia­talpárti vagyok. De persze úgy, hogy nagy figyelmet fordítunk az idősek megbe­csülésére, mert vallom: ha megfelelően törődünk az idő­sekkel, akkor közvetett mó­don az utánpótlást is segít­jük. Beszámolt az üzemfőnök arról, hogy befejezés előtt áll Kaposváron a vasutasok kultúrközpontja. Ha elké­szül. jó feltételt teremt az ágazathoz tartozók „össze­hozására". Szólt arról is. hogy pillanatnyilag milyen területeken küszködnek munkaerőhiánnyal. — Kevés a váltókezelő, a kocsirendező, mert nem von­zó a munkarend, a munka­időbeosztás, kevés a pénz és — nem utolsó sorban — ve­szélyes a munkakör. A megoldást keresve Vár­szegi Gyula az idei évtől ér­vényes bértömeg-gazdálko­dás lehetőségeire hívta fel a figyelmet, valamint a reform- folyamatokkal együttjáró munkaerő-átcsoportositások­Neg.vvennégy hajdanvolt somogyi szövetkezeti elnök indult el egy péntek regge­len Budapestre, a Normafa útra, a szövetkezetek házá­ba. Abba az épületbe, amely jelképesen minden mező- gazdasági szövetkezeti tag tulajdona, hiszen mind­egyiknek benne van a ma­ga téglája. Többségük még sohasem járt itt: legfeljebb képen vagy a televízióban látta az épületet. A tsz-szö- vetség mellett működő nyugdíjas tagok érdekvédel­mi bizottsága szervezett ide egy hétvégi programot. Legalább évente, máskor is szoktak találkozni egyik vagy másik .gazdaságban, ahol valamikor irányítottak. Ez a mostani, éppen a hely­szín miatt, más volt, mint a többi. Akik útnak indul­tak — a mai nyugdíjas ve­zetők — sok kezdeti buk­tatón átvergődve teremtet­tek alapot ahhoz, hogy ma háza lehet a szövetkezet­nek. Csakhogy amire a ház elkészült, lejárt az aktív idejük. Varga Sándor, a nyugdí­jasbizottság elnöke, a hete- si szövetkezet egykori veze­tője. — Érthető, hogy nagy volt az érdeklődés: három napra leköltöztek abba a házba, amelyért alkotó éle­tükben is dolgoztak. Mert nem csupán kirán­dulás, a régiekkel való ta­lálkozás volt ez a hétvége. Nem is csak városnézést, színházi estét, szelíd poha- razgatást. békés sétát jelen­tett a budai hegyekben, ha­nem „belekóstolást" is a so­Séta a kaposvári vasútállo­máson Molnár Pál jegyezte meg : — Megkeressük azokat az üzemeket, ahol felesleges munkaerő várható; ajánla­tot teszünk és tanfolyamos átképzést szervezünk. — Eddig — ha nem is könnyen — sikerült felada­tainkat viszonylag zökkenő- mentesen ellátni — szólt közbe Mayer József. — Eh­hez esetenként rugalmas át­szervezésre, a dolgozók át­irányítására is szükség van. A beszélgetés után hely­színi szemle következett a a kaposvári vasútállomáson. Útja céljáról így szólt Vár­szegi Gyula: — Fontos, hogy ne jelen­tésből, hanem a helyszínen ismerkedjek az emberekkel, u körülményekkel, a gondok­kal. Minden hétvégén több száz kilométert utazom eb­ből a célból. Nélkülözhetet­lennek tartom, hogy szemé­lyes benyomásokat, tapasz­talatokat szerezzek. Csütör­tökön országos értekezletünk lesz, így gyűjtöm össze hozzá a mondanivalómat. Kaposváron kívül a sze­mélyes tapasztalatok gazda­gításáért végigutazta a Ka­posvár—Fonyód, Fonyód— Siófok vonalat. Közben meg­állt. találkozott, beszélgetett a vasút dolgozóival. No és ezen a napon Lengyeltótiban is átadott egy emlékórát Pol- gárdi József váltókezelőnek... Vörös Márta mogyi szövetkezetek mai helyzetébe. Bogó László, a tsz-szövet- ség titkára egy délutánt ve­lük töltött. Azt tudta róluk, hogy féltő érdeklődéssel fi­gyelik a mozgalom, a szö­vetkezetek minden lépését, rezzenését, de maga sem számított az olyan szenve­délyes megnyilvánulásokra, mint ami a tájékoztatóját követte. Csak néhány gondolat, a hol szelíd, hol aggodalom­tól fűtött, nehezen véget érő beszélgetésből : „Segítsen a szövetség, mert még min­dig meglehetősen kiszolgál­tatott a szövetkezet néhány monopolhelyzetben levő vál­lalatnak ..„Nem fordíta­nak kellő figyelmet néhány üzemben a többlettermés egyik lényeges garanciájá­ra, a talajművelésre ..." „Nincsenek könnyű hely­zetben az utódok, de az igyekezetük, a szándékuk megnyugtató." „Képzett szakembereknek kellene mindenütt a háztáji terme­lést segíteni..." — Hosz­szan idézhetnénk, amit a holnapért érzett felelősség­től fűtötten többek közötl Nemesszegi István, Balogh Lajos, Szabó Lajos, Bernât Ferenc, Tóth Lajos, Mészá­ros József elmondott. Mint­ha nem is nyugdíjasok vol­nának. hanem a felelősség teljes súlyát viselnék most is a vállukon. Negyvennégy egykori ve­zető gazdagabb lett egy él­ménnyel ezen a januári hétvégén és negyvennégy egykori vezető elmondott olyat is, amit érdemes meg­szívlelni . . . Vörös Márta ÁTKELŐ JÁRATOK HELYETT KÖRFORGALOM A hajóstél gondjai Korábban indulhatnak a kompok — Mikor lesz új hajó? ra. CSAK EGY HÉTVÉGE r r Ok negyvennégyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom