Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-22 / 44. szám
1988. február 22„ hétfő Somogyi Néplap 5 Egy régészeti txonxáció nyomában Vaskohó a gyümölcsényi mezőn Bogát ősi földjén. Bejelölik a lelet helyét. Élesen csöngött a szerkesztőségi telefon. A ivónál túlsó végén Stamler Imre, a somogyj'ádi iskola igazgatója. — Amire öt éve gyanakszom, az most bebizonyosodott. Az Edde melletti mezőn, az ősi Gyümölcsény földjén Árpád- vagy avar kori vaskohóra bukkantam. Ez a szenzációs lelet támpontja lehet Somogy uru- szág X. századi fejlett kultúrájának ... Időegyeztetés, megállapodás: [pénteken 10 órakor találkozunk Somogyjádon. Az iskolaigazgató szobájában Költő Lászlónak, a megyei múzeum régészeti osztálya vezetőjének is elmagyarázta Stamler Imre régészeti fölfedezését. — Tavaly tavasszal is bejelentettem a múzeumnak, hogy két Árpád-kori vagy még inkább honfoglalás kori település között több helyen wassa,lakot találtam. Akkor a múzeum nem méltatta ezt figyelemre, mondván: Somogyiban kevés a valószínűsége annak, hogy vasat öntöttek volna. Nincs lelőhely, másrészt eddig nem is találtak ilyen maradványokat. A hó nélküli, napsütéses tavaszon azonban egyre többet jártam a gyümölcsényi határban, áhol a vízmosásban centiméter magasan állt a kohósalak. Kezdetben azt hittem, hogy kovács műhelyből hordhatták ide a salakot. Amikor a hét elején újra a szántóra indultaim, már alkony,odott. Mégis sikerrel jártam. Egy agyagcsődarabkát találtam, amely félreérthetetlenül egy IX—X. századi vaskohó légbefújójára utal. Másnap megtaláltam ennek egy csaknem tizenöt centis darabját is. A vége vassalakkal eldugult, tehát ez)t már , eldobhatták, mert használni nem lehetett. Megtekintettük a fölfedezést, majd négyen nekivágtunk a határnak. Gumicsizmában, csöpörgő esőben indultunk a gyümölcsényi mezőbe. A patak, amelyen átmentünk, a Gillai-árok. Ez , a Vargabonyi-patakba folyik, az pedig a Desedába. A Vargabonyi-ároktól keletre Bogátpuszta fekszik, almelyet Anonymus is je- I gyez. 921-ben Bogát vezér segítette Berengárt az egyik kalandozásban, majd Erdélyiben a Maros és az Olt között fejedelemként is számon tartották ... A régész és a történelem- tanár igazgató hosszan beszélgettek a honfoglalás ko- i rafoeli somogyi település , maradványairól, kultúrájáról, majd a szántáson rábukkantak egy szálláshelyre (körvonalad jól látszanak), s ettől a helytől1 nyolcszáz méterre a salakhányóra is. I A szántáson mindenütt vas- éncses salakot találtak. A régészeti osztályvezető cserepeket és salakot gyűjtött, az igazgató pedig egy „rá- : adás” szenzációról számolt be: — Innen keletre, mind- össz 15 kilométerre van SoMunlcásfiatalok vers- és prózamondó-versenye Szombaton délelőtt Kaposváron1 rendezték meg a munkásfiatalok VIII. országos vers- és prózamondó- versenyének megyei döntőjét a Latinca Sándor Művelődési Házban. A versenyt első alkalommal 1972-ben írta ki a Nógrád Megyei Tanács, s az először két-, majd háromévenkénti vetélkedő mostani rendezői között a nógrádiak mellett a SZOT, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete, a KISZ KB, a Művelődési Minisztérium, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezete, valamint Salgótarjáni Város Tanácsa és az Üvegipari Művek Öblösüveggyárának Kossuth Művelődési Háza is megtalálható. A somogyi döntőn a meghirdetőik képviseletében itt volt Vincze János, a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsának titkára, aki elmondta, hogy az országos verseny — április 8—10. között lesz Salgótarjánban — első öt helyezettje indulási jogot kap (természetesen selejtező nélkül) az idei Ki mit tud? döntőjében. A megyei válogatók ezekben a napokban zajlanak országszerte, s a megyei döntő első három helyezettje képviseli majd szű’kebb hazáját Salgótarjánban. Nem volt téhát kicsi a tét a tizenhét * versenyzőnek. Először a színrelépés sorrendjének eldöntése okozott némi izgalmat, majd kezdődött a vetélkedő. A szervezők ezúttal Nagy László emlékének tisztelegve hirdették meg a versenyt, a költő életművének jobb megismertetése, valamint irodalmi értékeink, beszedés anyanyelvi kultúránk i ápolása céljából. Erre utalt köszöntőjében Svajda József, az SZMT titkára is, majd hangsúlyozta, hogy a So'mogy hagyományainak megfeleően országos hírű együtteseket, szólistákat, ver.smondókat adott az amatőrrnozgalomnak. A zsűri — Vájná Pálnak, a Csiky Gergely Színiház ügyvezető igazgatójának elnökletével — először a kötelező verseket hallgatta meg; ezeket Nagy László Hegyei döntő — kérdőjelekkel életművéből kellett választani. A második fordulóban a szabadon választott műveik következtek. A szak- dnnberéknek nem volt nehéz dolguk, hiszen már a kötelező versek előadásakor kitűnt az a három versenyző, aki megyénket képviseli majd az országos döntőn. Tóth Zsuzsanna, Szabó Pálma, Béres Ferenc és a mezőny többi tagja között, bizony, nagy volt a különbség. — Kevés igazán meggyőző produkciót láttunk — hallottuk a háromórás verseny végén a zsűri elnökének szavait. S ez annál szomorúbb, mivel a résztvevőknek nagyobb hányada szakközépiskolából, i 11 etve szakmunkásképzőből érkezett. A nézőnek gyakran az volt az érzése, hogy ezekben az oktatási intézményekben a legfontosabb ma is az „indulni kell” kétes értékű ösztönzője. Többségük nem érezte a verset. Kirívó volt a felkészületlenség is — ez legtöbbször a szövegmondás bizonytalanságában, az eltüntetett szóvégi másalhangzók elnyelésében is megmutatkozott. Abban mindenesetre bizonyosak lehetünk, hogy a megyei döntő első három helyezettje értő, jól kidolgozott versmondással — ilyet mutatott be szombaton is — méltóan képvise'i majd megyénket Salgótarjánban. B. P. F. Készülődés a könyvhétre Nyolcvan új kiadvány Az idén június 3. és 8. között rendezik meg a magyar irodalom jelentős kulturális eseményét, az ünnepi könyvhetet. Az országos megnyitó ismét Budapesten lesz, a Vörösmarty téren. A kiadók elsősorban kortárs magyar írók köteteit jelentetik meg: a művek többsége első kiadás lesz. A könyviheti listán .kortárs világirodalmi és magyar történelmi munkák, illetve tanulmánykötetek is helyet kaptak, viszont gyermekeknek szóló könyv csak három lát napvilágot. Az 59. ünnepi könyvhéten az újonnan alakult kiadói szervezetek is szerepelnek újdonságaikkal. A legszélesebb ezúttal is a Magvető kínálata: a Körkép ’88, a Rivalda ’86—87 és a Szép versek 1987 című antológiákkal együtt összesen 25 kiadványt jelentet meg. Ismét desz kötete Moldova Györgynek és Esterházy Péternek. A könyv ünnepének kezdetén az ország több városában, illetve a budapesti kerületekben helyi megnyitókat rendeznek. A könyvhét számos író—olvasó találkozóra kínál alkálimat, s a terjesztő vállalatok dedikálásokat rendeznek könyvüzletekben, illetve sátraknál. mogyfa'jsz. Az ottani horgásztó bővítése közben még több salakdarabot találtunk a pártáidéiban. Fájsz és Kürtös-patak mellett van. A Kürt közismert törzisnév, Fájsz pedig az egyik fejedelemé; az ő fia volt Jutas (Juta), az apja pedig Árpád. Az a teóriám, hogy honfoglalás kori szolgáltatófalu A kohóba vezető agyagcső nyomára bukkantunk, ahol vasat öntöttek a fejedelemnek. A barangolás után, a hely bejelölése következett, majd Költő Lászlót kérdeztük. — A vaskohó léte szinte teljesen bizonyítottnak látszik — mondta. — Az idén valamennyi régészünk minden perce be vtan osztva, de időt szakítunk rá, hogy a kohót feltárjuk. Korát a mintákból egy időazonosítási eljárásai pLusz—mínusz ötven évre beazonosítjuk. Föltételezésem, hogy késői avar- vagy Árpád-kori lehet. Somogybán Zamárdi- ban találtunk ilyen leletet tajvaly nyáron. Ezen a részen azonban eddig nem bukkantunk vaskohóra. Ha Árpád-kori, akkor nemcsak helyi jelentősége érdekes, hanem a honfoglalás korához is ad újabb adalékot. Stamler Imre azt mondta: — Bogát újra jelet adott. A somogyországi fejedelemség lassan föléled 1100 éves álmából. Ezer év után kötelességünk ezt fölfedezni és méltóan ápolni. Békés József Filmjegyz*t Á Nílus szörnye Joan, a sikeres bestseller írónő szomorú, meitt a Riviérán ringatózó luxusjacht unalmas; ennél csak tizennyolcadik — éppen készülő — regénye unalmasabb. Kedvese, Jack óráikig vízisízik, s ez is unalmas. Joan másra vágyik; élményre, valami kalandos történetre. Nincs egyedül. Így vannak azok is, akik már vagy félórája nézi a Nílus gyöngye című amerikai filmet. Az utóbbiak azonban hiába várnak, csak Joan örülhet a nem tudni honnan érkezett Omar kalifának, aki élviszi őt roppant titokzatos birodalmába, hogy megírassa vele életrajzát. Jack — a ka- landfilmhősök sorsa már csak ilyen — egyedül marad. Az első bonyodalom, sóhajt föl unalmában az^ ember, hátha lesz belőle Valami, Az elképzelés nem jár csalódással, „valami” lesz belőle. Mégpedig egy ötlettelen, már-már a primitívség határát súroló limonádé. Lewis Teague rendező nem bízta véletlenre a történetet, ösz- szeverbuválta A smaragd roElhunyt Ránki György . akadémikus Életének 58. évében elhunyt Ránki György akadémikus, Kos- suth-díjas történész, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója, az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának elnöke. . Ránki György 1930. augusztus 4-én született Budapesten. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett tanulmányait követően a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetéhez került, ahol 1953-ban tudományos munkatárs, 1960- ban osztályvezető lett. 1962- től 1981-ig az igazgatóhelyettesi tisztet látta el a tudományos intézetben. Szakterülete a legújabbko- ri magyar történet és gazdaságtörténet; ebben a tárgykörben több monográfiát, tanulmányt tett közzé. Mindössze 25 éves volt, amikor megjelent Berend T. Ivánnal közösen írt első könyve, a „Magyarország gyáripara az imperializmus első világháború előtti időszakában, 1900—1914” címmel. Amikor felkérték, hogy legyen a Történettudományi Intézetben létrehozott, a XX. századi magyar történelemmel foglalkozó új osztály vezetője, már több sikeres közös publikáció volt mögötte. Tudományos munkássága elismeréséül 31 éves korában megkapta a Kossuth-díjait. 1964-től tanított a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1981 és 1985 között öt éven át volt az amerikai Indiana Egyetem professzora Bloomingtonban, ahol az MTA és az Indiana Egyetem közös alapításában egy magyar tanszéket hoztak létre. A legnépszerűbbnek „A második világháború története” című könyve bizonyult, ez a mű eddig három kiadásban is megjelent. Berend T. Ivánnal együttműködve több átfogó munkát jelentetett meg, köztük a „Magyar- ország gazdasága az első világháború után 1919—1929”. a „Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a XIX—XX században”, a „Gazdaság és társadalom” s a napokban megjelent „Európa gazdasága a XIX. században" című munkát. Tízezer méter néptánc Tízezer méternyi filmszalagot, néptáncgyűjtésének teljes archívumát a Magyar Állami Népi Együttes a napokban átadta az MTA Zenetudományi Intézetének. Az együttes a megalakulása óta folytat tudományos igényű néptáncgyűjtést. Rábai Miklós már 1950 szeptemberében öt-öt tagú csoportokat küldött az ország minden részébe, hogy ha jellegzetes táncokat találnak, egy forgatócsoport fölvehes- se. A felvételek ma már megismételhetetlenek — a táncban és zenében meghatározó az előadók, az adatközlők hangulata, és sokan közülük már akkor is idősek voltak. Az elmúlt több mint három évtizedben az Állami Népi Együttes tagjai és művészeti vezetői a magyar nyelvterület minden jelentős néptáncdialektusáról hoztak film- és hanganyagot. Valamennyit katalogizálták, és sokat tánclejegyzéssel át is írtak. Az együttes repertoárjában a legkiemelkedőbb bemutatók hátterét, a művészeti munka alapját éppen ez a nagy jelentőségű kulturális kincs szolgáltatta. A néptáncosok több generációja tanulhatott e filmek segítségével. A hetvenes évektől az eredeti néphagyományok gyűjtése újra föllendült: a táncházi zenekarok és tánctanítások ismét népszerűvé tették a folklór kutatását. Az Állami Népi Együttes egyebek mellett ezért döntött úgy, hogy nyitottabbá teszi gyűjteményét, amelynek kezelése, megóvása is biztosabb a tudományos kutatóintézetben, és anyaguk így egy helyre kerül más kutatók gyűjtéseivel. Az átadott tízezer méternyi filmfelvételt a Zenetudományi Intézet videoszalagra íratja át, s ebből egy sorozatot visszaad az Állami Népi Együttesnek. Egy másik vi- deokollekció erről a néptáncgyűjteményről a Néptáncosok Szakmai Házába kerül, ahol hivatásos és öntevékeny együttesek művészei is használhatják az értékes folklór- anyagot. mánca című filmből már ismert szereplőgárdát, s megpróbálta folytatni a történetet. Mivél azonban a történet első része is csak elvétve tartalmazott filmre utaló jegyeket, a folytatás sem lőhetett jobb. S hogy hogyan lehet mégis telt házat varázsolni a vetítéshez? A recept egyszerű. Illesszünk egymás mellé négy-öt humorosnak látszó képsort, lehetőleg mozgalmas jelenetekkel, mutassunk néha szép tájakat, a két főszereplőt egy vonat tetején menekülve, az utolsó kockára írjuk ki angolul a film címét, bársonyos hangon a nézővel közöljük, hogy a film amerikai, majd bemutató gyanánt többször vetítsük le! A kalandfilmek íratlan törvényei szerint persze kiderül, hogy Omar rossz; hogy a Nílus menti törzsek egyesítését csak gonosz hatalmi vágyai érdekében akarja végrehajtani; hogy a cél érdekében képes fogságba vetni a Nílus gyöngyét. Ami nem az, aminek főhősünk — aki természetesen kedvese után megy a sivatagba — hiszi, hanem húsvér ember, a környék igaz prédikátora. Végülis a rossz elnyeri büntetését — persze sóik kalandnak álcázott, színtelen párbeszéddel fűszerezett, lendületükben is szürke képsorok után. S ami minket, nézőket illet, másfél óra unalom után nyugtázhatjuk: a rendező — Mark Rosenthal és Lawrence Konner forgatókönyvével, Jack Nitzssche zenéjével kitartott eredeti elképzelése mellett, megcsinálta A smaragd románcának folytatását. Rosszból még rosszabbat. Egy kérdés motoszkál csak bennünk: ugye, nem lesz harmadik rész?! Balogh P. Ferenc
