Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

1988. február 20., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK A BÜNTETŐBÍRÓ Talár nélkül KIELCÉBŐL JÖTTEK Szebbet építenek mint otthon Tíz éve dolgoznak hazánk­ban lengyel munkások. Fog­lalkoztatásukra elsősorban az építőiparban volt, és van szükség. A lengyel dolgo­zók magyarországi szerződ­tetését kormányszintű meg­állapodás szabályozza. Kaposváron a Sáév épít­kezésein gyakori a lengyel beszéd. A vállalat 1987. évi lakásépítési tervének teljesí­téséhez vált szükségessé a lengyel munkások foglalkoz­tatása. — A lemaradást önerőből nem tudtuk volna behozni — mondta Fehér Ferenc ter­melési igazgatóhelyettes. — Elsősorban fizikai munkaerő hiányzik a vállalatnál. Töb­bek között kőművesek, asz­talosok és tetőfedő szakmun­kások dolgoznak az Április 4. utcai építkezésen, vala­mint a Pipacs utcában, de ott vannak a siófoki kórház építésénél is. Az első lengyel csoport tavaly július elsején érkezett Kaposvárra, a második szeptemberben állt munká­ba a megyeszékhelyen. A vállalat a Tescón keresztül került kapcsolatba a lengyel partnerrel, és az Építési és Városfejlesztési Minisztéri­um, valamint a Tesco valu­takerete tette lehetővé a külföldi munkások alkalma­zását. Huszonhét lengyel munkás kezdett el dolgozni Kaposváron. Később a vállalat ver­senytárgyalást írt ki az em­lített munkákra, és mint al­vállalkozó került városunk­ba a lengyel Exbud Kielce cég. — A lengyel alvállalkozó szerkezetkész munkát végez, ök csinálják a teljes szak­ipari és gépészeti munkát. Próbáltunk hazai kisszövet­kezeteket is bevonni a la­kásépítésekbe, de ez inkább csak télen sikerült, amikoi nekik is kevesebb a mun­kájuk. A lengyelek munká­jával elégedettek vagyunk. Jó munkaerőt tartott fel a kielcei vállalat. Az alvállalkozó csupán a munkaerőt hozta Kaposvár­ra. Gépeket, építőanyagot a helyi vállalat biztosít a szá­munkra. A munka befejezé­si határideje meglehetősen közel van, mivel az Április 4. utcában márciusban vé­gezni kell a teendőkkel, és a Pipacs utcában is el kell készülni áprilisban. A lengyel vállalat helyi vezetője, Czeslaw Wajcie- chowski megértésében a ma­gyarul kiválóan beszélő tol­mács, Krzysztof Kowalewski segít. — Az itteni lakóházak kül­sőre színesebbek, tetszető­sebbek a Lengyelországban épülőknél. Az ottaniaktól el­térően itt tapétázzák a laká­sokat. Számunkra ez is szo­katlan volt. Ami viszont mindkét or­szágban egyforma: az a pa­nel. Kaposváron — a két építkezésen — mintegy száz lengyel munkás építi belő­lük a leendő lakásokat. Az alvállalkozó 681 ezer rubel értékű munkát végez, s az idei bérmunka összege 300 ezer rubel. Zbigniew Irzykowski, a villanyszerelők brigádveze­tője az elsők között érke­zett Kaposvárra. Négyen dolgoznak a brigádjában és a Pipacs utcai egyik épület belső vezetékeit szerelik. — Más technológia sze­rint kell dolgoznunk, mint odahaza. Itt a falon kívül építjük ki a vezetéket, ná­lunk a falban vezetjük. A brigádvezető és társai áltlában havonta egyszer utaznak haza, Zbigniewet kislánya is várja otthon. Az asztalosok a konyha- szekrényeket rakják a he­lyükre, de az ajtók, ablakok passzítását is ők végezték. Nagyapát 1952-ben hántolták el a kapos­vári Keleti temetőben. Unokái élnek; sírját gon­dozták, virággal áldoztak emlékének. Most hova men­jenek? A sír megszűnt, a műkőkeretet, a keresztet egy hellyel délebbre helyezték, néhai Ajkai Gyula sírjára. (Az ő kőkeresztjét kidob­ták.) A „sírköltöztetésnek” azonban előzményei voltak. Takács Lajos nyugdíjas, Szántó Imre utca 32. alatti lakos hiteles dokumentumok kíséretében terjesztette elő panaszát. Leveléből tudom távolabbi szándékukat. Azt tervezték, hogy Nagyapa maradványait majd kihan- toltatják, nagyanyáét is, aki Rákópusztán nyugszik, együtt hamvasztatják el csontjaikat, s közös urnában őrzik meg poraikat az em­lékezetnek. Tervük azonban nem sikerült. Tavaly halottak napján szereztek tudomást arról, hogy a temető XXVIII-as szakaszát ki fogják üríteni. Mentek a temetkezési válla­lat irodájába, hogy újra megváltsák a sírhelyet. Erre azonban már nem volt lehe­tőség. A használati időtar­tam (az 1 1987. sz. rendelet 9. paragrafusa szerint 25 év) és a türelmi .idő jócskán le­járt. A vállalat a rendelet szerint meghirdette a sza­kasz kiürítését, s ezt 1987- ben is megismételte. A le­származottak nem tudtak ró­la, ám ez nem mentheti őket. Az irodában mégis azt tanácsolták: írjanak kér­vényt, dolgozóik majd megnézik, fenntartható-e a sír. 1987. november 21-én el Slawomir Aniol és Zbigniew Lebski elégedetlen a búto­rok minőségével. — Nemcsak a beépítést kell elvégeznünk, de mind­járt szükség van a javítá­sukra is. Sok közöttük a hi­bás darab. Az Április 4. utcában a bútorok késésére panasz­kodnak. Ezeket az Épfa szál­lítja, de nem jönnek ponto­san, illetve amelyek eddig érkeztek, azoknak egy részét is ment a beadvány, ponto­san megjelölve, hogy Takács Lajos, a nagyapa a XXVIII- as szakasz 11. sorában, a ll­es számú sírban nyugszik. A válasz késett. Üjra jelent­keztek a Május 1. utcai iro­dában, ahol december 27-én befizettek 370 forintot, és igazolást kaptak arról, hogy a sírhely fennmaradását 2007-ig meghosszabbították. (Nyugtaszám : 0800934, alá­író Radák Károlyné). Megle­petésük érthető volt, amikor — meglehet, a karácsonyi torlódás miatt — december 30-án — 22-i dátummal —, az igazgató aláírásával kéz­hez kapták kérelmük eluta­sítását. Akkor már tudták, hogy mi történt. A nyugta kézhez vételét követő napon ugyan­is jártak a temetőben, akkor fedezték föl a sír „áthelye­zését”. A sírásók elmondták, hogy december 16-án ráte­mették Nagyapa csontjaira a 62 éves korában elhunyt Csirke Mihálynét. (Azóta férje koporsójával „fedték be” az asszonyét!) A sírásók rátaláltak Nagyapa csontjai­ra, s elmondásuk szerint Csirkéné koporsója alá, egy kissé mélyebb , gödörbe ka­parták el! azokon az építkezéseken épí­tették be, amelyeknek az át­adása sürgősebb volt. A lengyelek munkájával itt is elégedett Vida József művezető. — Jól tudnak felállni ezekhez a munkákhoz. Ná­luk a szakmák nem annyira tagoltak, mint Magyarorszá­gon. A lengyeleknél az asz­talos egyben üveges és akár festő is. Ezeknél a házaknál külö­nösen nagy szükség van a jó szakembergárdára. A meg­szokottól eltérő panelformák, szerkezetek a hagyományos panelépítésnél nagyobb szak­tudást igényelnek. A munká­sok szerint a beépítendő anyagok késése, a kézimun­ka-igényes feladatok miatt nehezebb a határidőt tarta­ni, mint a megszokott épü­leteknél. Henryk Filipowski villany- szerelő elégedett az építési anyagokkal. — Jobb a minőségük, mint amit otthon megszoktunk. Szebb munkát lehet velük végezni. Az épülő házak na­gyon szépek. A lengyel alvállalkozó szerződése lassan lejár. De mint a termelési igazgató­helyettestől megtudtuk, to­vábbra is számítanak rájuk. A megdöbbenést felhábo­rodás követte. Érthető. Ha jogilag megalapozottan uta­sították is el megváltási ké­relmüket, miért fogadták el a 370 forintot — holott egy­általán nem a pénzről van szó .. . Nagyapa emlékét megalázták. A rendelet sze­rint exhumálás esetén is dobozba, ládába, vagy közös sírba kell temetni a marad­ványokat, esetleg elhamvasz­tani. Bóna Zoltán, a vállalat igazgatója nem tudott az ügyről, bár a kérelem eluta­sítását ő írta alá. (Gondo­lom, jóval többet ennél az egynél.) Utána járt, s azt mondta: jogilag minden rendben. Emberileg csak­ugyan nem .. . Ámbár a jo­gi igazolást is megkérdőjele­zi a meghosszabbítás elfoga­dása. A történet így is, úgy is megrázó. Sok mindent nem tisztelnek ma az emberek, de óriási többségük őrzi, be­csüli elődei emlékét. Ezt legalább nem ártana tiszte­letben tartani. ígéretet kap­tunk arra, hogy tavasszal „aláásnak” majd Csirkéék sírjának, megkeresik Nagy­Legtöbbünknek csak film­beli perek alapján van ké­pünk a tárgyalótermek vilá­gáról. A bíró rendszerint idősebb férfi, tekintélyt pa­rancsoló külsővel és több­nyire dörgedelmes hanggal. A kaposvári városi bíróság tizenöt bírája közül tíz nő. Dr. Horváth Éva 26 éves, tavaly július óta ül a bírói emelvényen. Egyszerű, köz­vetlen, derűt sugárzó fiatal- asszony, aki nem akar, ta­lán nem is tud szerepet ját­szani. Vajon e rokonszenves vonások nem jelentenek-e hátrányt a bírói munkában, amelynek íratlan követelmé­nye a tekintély ... — Tény, hogy a férfi bí­ráknak igyekezet nélkül is nagyobb a tekintélyük, s az is, hogy jobb, ha bizonyos ügytípusokat férfiak tárgyal­nak. Más kérdés, hogy egy bíróval szemben nemcsak a tekintély követelmény. Bár ez sem csak a nemtől és a külsőtől függ. Fontos a felkészültség és a tárgyalás közbeni magatartás. Ügye­lek például arra, hogy ne emeljem föl a hangomat, s az arcomon ne látsszon, amit gondolok. A bírói tisztség nem kö­vetel bizonyos élettapaszta­latot? — Tárgyalásaimon első­sorban a népi ülnökök élet- tapasztalata van segítségem­re. A magamét alaposabb felkészüléssel igyekszem pó­tolni. Idősebb kollégáim ta­pasztalata szerint a fiatal bírák általában szigorúbbak. Ez abból is következik, hogy alaposabban megrágják az ügy minden részletét. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy jobban is ítélkeznek. — A bírói munka nagy talánya: képes-e az ítélke­zésnél kikapcsolni szubjek­tív érzéseit. — Az őszijite beismerés és megbánás enyhítő körül­mény lehet. Más szempon­tokat azonban tudatosan is ki kell kapcsolni, és a lehe­tő legpontosabban érvénye­síteni a törvényt. — Nem egyszer mást su­gall a törvény betűje és apa csontjait, s akkor talán el lehet hamvasztani a ma­radványokat. .. Dehát miért tulajdonítunk ilyen nagy jelentőséget en­nek az egyetlen panasznak? (Ha egyetlen egyáltalán.) Azért, mert rég kiderült: megteltek Kaposvár közte­metői! Az igazgató szerint először 1969-ben (!) rögzítet­te ezt a tanács-vb elé került jelentés. Az évek múltak, s a vb — 112 millió forintos költségelőirányzattal — 1982- ben ( !) fogadta el az új köz­temető beruházási program­ját. 1985-ig föl is használ­tak 21,5 millió forintot az új tememtő területének kisajá­títására, tervezésre és terep- rendezésre, 1986-ban két versenytárgyalás is volt, mindkettő eredménytelen. A kivitelezés fővállalkozói­nak ajánlatai ugyanis meg­haladták a 100 millió forin­tot. Ezért csökkenteni pró­bálták a „műszaki tartal­mat”, s az áttervezésre újabb 1 355 000 forintot fordítottak. Ezután jött a „villámcsa­pás”. Lapunkban is olvas­hatták január 2-án: „A köz­temető építését a tervidőszak végéig szüneteltetni kell; a temetést a meglévő temetők­ben kell megoldani.” De ne ilyen áron! Kapos­váron évente 1000—1100 em­ber búcsúzik örökre utódai­tól. Nincs helye a kegyelet­sértésnek! Nem szabad, hogy a nagyapák csontjainak szét­szórása csorbítsa hálánkat, az elődök tiszteletét. Jávori Béla mást a szelleme. Az embe­rek ösztönös igazságérzete sem mindig találkozik a jogszabályok szerinti igaz­sággal. — Ilyen összeütközést el­sősorban a közlekedési bűn- cselekményeknél tapaszta­lok, amikor tudom, hogy nem bűnözővel van dolgom. Mégis felelősségre kell von­ni. De valamennyi ügyben mód van a körülrtiények mérlegelésére, s ez eligazí­tást adhat a megalapozott döntéshez. Legelső ügyem egy ittas vezetés volt. Pénz- büntetést szabtam ki és ügyelnem kellett rá, hogy az ítélet felolvasása közben ne remegjen a hangom. Az­óta is megilletődött vagyok, amikor föl kell olvasnom az ítéletet. — A bíró munkája nagy­részt az élet borús oldalához kapcsolódik, s ez egy idő után lelki megterhelést idézhet elő. — Meglepődve tapasztal­tam önmagámon, hogy ami­kor belépek a tárgyalóte­rembe, minden személyes gondom, hangulatom és ér­zelmem kívül marad. Ez nem jelenti azt, hogy nem tudok azonosulni a vádlott vagy a sértett helyzetével. De ez nem befolyásolhatja kiegyensúlyozottságomat. — Föltételezem, hogy egy bíró lázálma az lehet, hogy fölötte ítélkeznek. — Ilyet sohase álmodtam^ Az viszont többször előfor­dult, hogy éjjel fölébredtem, s azon gondolkodtam, hogy jól döntöttem-e. — A bírónak nem jár tiszteletdíj, és apró figyel­mességeket sem fogadhat el... — Jó, hogy így van. A munka számomra nem ke­nyérkereset, hanem hivatás, valamiféle szerelem. Egye­temi éveink alatt — férjem­mel együtt — megszoktuk, hogy néha nincs pénzünk. Nem zavar, hogy leginkább a könyvek jelentik a vagyo­núnkat. — Mi késztet egy lányt ar­ra, hogy a jogi egyetemre jelentkezzen? — A jogászok munkájáról alig volt fogalmam. Humán érdeklődésű voltam — egy reáltárgyakat favorizáló gimnáziumban. A jogi egye­tem mellett azért döntöttem, mert történelemből és ma­gyarból kellett fölvételizni, s mert hallottam, hogy in­nen sokféle területre lehet majd kerülni. Az első év­ben nehézkesnek éreztem a jog nyelvét, száraznak a haj­dani jogrendszerekről szó­ló előadásokat. Amikor a mai joggyakorlat került a középpontba, akkor egysze­riben vonzani kezdett a jog, más pályát ma már el sem tudnék képzelni. — Milyennek látja a filmbeli tárgyalásokat? — A Petrocelli sablonja az, hogy az ügyész az igaz­ságtól függetlenül is pert akar nyerni, a vádlott ár­tatlan, a védő igaz ember. Árnyaltabb képet mutatott a Családregényben látott mi­napi tárgyalás, amely jól példázta, hogy a népi ülnö­köknek milyen fontos szere­pük van a tárgyaláson. Za­vart viszont, amikor a bíró­nőről kiderült, hogy vezetési gyakorlat nélkül ítélt egy közlekedési ügyben. — Tehát szereti a filme­ket. Jut-e másra is ideje? — Legkedvesebb időtölté­sem az olvasás. Kedvencem Dosztojevszkij. Igaz, a köny­vekre nem mindennap jut időm. Gyakori, hogy férjem­mel együtt — aki szintén jogi területen dolgozik —. este aktákkal megrakottan térünk haza. Ma az ifjúsági parlamentünkre is föl kell készülnöm. A megye bíró­ságin dolgozók közül negy­venötén vagyunk 30 éven aluliak.. . Bíró Ferenc Lehöcz Rudolf JOGILAG RENDBEN? Nagyapa csontjai EGY SÍRHELY „ELKÖLTÖZÖTT”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom