Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

1988. február 20., szombat

5

Néplap

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPU

 fiatal pedagógusok helyzetéről

Oktatáspolitika, és rétegfeladatok

A szakszervezeti rétegtagozatok, tanácsok munkáját egyre élénkebb figyelem kíséri a megyében, így a Pedagógusok Szakszervezete Somogy Megyei Bizottsága mellett működő ifjúsági tanácsét is. A megyei bizottság nemrég adott számot a fiatal pedagógusok helyzetéről, ezt követően.a pedagógusok elhelyezkedését külön is vizsgálta az ifjúsági tanács. A múlt év őszén a Pedagógusok Szakszervezetének központi vezetősége foglalkozott a pályakezdők és a néhány éve tanító pedagógusok helyzetével. A határozatok ismeretében tért vissza a somogyi ifjúsági tanács a témára.

Az élet- és munkakörülmények mellett vizsgálták a fiatalok szakmai elismerését, fejlődésük lehetőségeit is. Kevés iskolában hirdettek állást pályakezdőknek háromezerhétszáz forintnál magasabb alapbérért. A bérezés és a jutalmazás tekintetében a fiatalok többnyire háttérbe szorulnak — állapította meg a jelentés.

Megyénkben újabb lépéseket tettek a letelepedési segély növelésére. A korábbi évekhez képest csaknem kétszer annyi pénzt kapnak a fiatalok: a leghátrányosabb településeken huszonötezer forintot. A szolgálati lakások állapota viszont sok helyen már tűrhetetlen, az iskolafenntartóknak, a tanácsoknak nincs pénzük a felújításra. Ha valaki otthonosabbá kívánja tenni falusi szolgálati lakását, csak a saját zsebébe nyúlhat. Jogosan tette szóvá az egyik hozzászóló: vizsgálni kellett volna a technikai dolgozók helyzetét is.

A korábbi éveknél is több képesítés nélküli nevelőt foglalkoztatnak a somogyi kisiskolákban. A kis településeken arányuk eléri a tantestület ötven, hatvan százalékát — tükrözi a jelentés. Ám az ifjúsági bizottság a feladatok között megjelölte szakmai segítésük előmozdítását. A feladatok közül szót érdemel, hogy segíteni igyekeznek a fiatalok vezetővé válását, a munkával arányos elismerést. A döntéselőkészítésből is ki akarják venni a részüket a fiatal pedagógusok — fogalmazták meg.

A hozzászólásokból kiderült, hogy számos kérdésben hasonló gondokkal küzdenek a pályakezdők, a fiatal pedagógusok és a nyugdíj előtt állók.

A fiataloktól többet várnak az iskola, a lakóhely felemelkedése érdekében, van mit javítani a munkájukon is — állapították meg.

Türelmetlenség, gyorshajtás

VÁLTOZATLANUL SOK A BALESET

Tavaly sem csökkentek a közúti balesetek Somogybán

— állapította meg tegnapi ülésén a Megyei Közlekedés- biztonsági Tanács. 1987-ben 8,6 százalékkal több személyi sérüléssel járó közúti baleset volt, mint 1986-ban. Az összes balesetek mintegy 13 százaléka halálos kimenetelű volt, és körülbelül a fele súlvos egészségi károsodással járt. Egyelőre nem érződik annak a széles körű társadalmi összefogásnak az eredménye sem, amely a gyermekek, az idősek és a mozgásukban korlátozottak közlekedési biztonságának javítását tűzte ki célul.

A helyzet az idén sem javul — fűzte az elhangzottakhoz Borbola Mihály alezredes, az MKBT titkára. A tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva a halálos balesetek száma csökkent ugyan

— 7-ről 1-re, — a súlyos balesetek száma azonban 13- ról 27-re, a könnyebb sérüléssel végződőké pedig 15- ről 17-re növekedett. Ez a kedvezőtlen statisztika már azért is feltűnő, mert 1988 első másfél hónapjában az időjárás kedvezett a közlekedőknek, az útviszonyok nem indokolják a balesetek szaporodását. Figyelmetlenség, gyorshajtás viszont annál . inkább az okok között szerepel.

A balesetek számának alakulása szükségessé teszi, hgy az idén a fő feladat a kedvezőtlen helyzet javítása legyen — mondta a megbeszélésen dr. Böröcz István rendőr vezérőrnagy, az MKBT elnöke. A közlekedési biztonság viszont csak akkor javulhat — mutatott rá dr. De Sorgo Tibor, a Kapos Volán igazgatója, — ha a közutakon jobban érvényesülnek a közlekedési szabályok. Ehhez a véleményhez kapcsolódott Nagy Ferenc, a megyei pártbizottság munkatársa azzal: a szabályos vezetés mellett fontos a közlekedési helyzetnek megfelelő járművezetés. Az indokolatlan lassúság akadályozza a forgalmat, ugyanakkor tülekedni sem szabad. A körültekintő közlekedés fontosságát hangsúlyozta dr. Mózes Gábor, a megyei bíróság elnökhelyettese is, miközben a mutatkozó hiányosságokról — rutintalanságról, figyelmetlenségről — szólt.

Nagy Sándor hadnagy, az MKBT főelőadója az 1986— 1987. évi országos munkahelyi, munkavédelmi, és közlekedésbiztonsági vetélkedőről adott összefoglaló tájékoztatást. A megyében 10 426-an indultak a vetélkedőn, 92 csapatban, s mint ismeretes, szép somogyi sikerek születtek az országos döntőn.

Főiskolások főiskolásoknak

A Kaposvári Tanítóképző Főiskolán évente egyszer bemutatkoznak azok a fiatalok, akik a zenei pályát választották élethivatásul. A héten ,a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola hallgatói adtak hangversenyt az aulában. Komlóssy Zsuzsanna, a Zeneakadémia tanulmányi előadója változatos programot szervezett. Fellépett Ba- zsinka Zsuzsanna (ének), Dvorák Lajos (gordonka), Molnár Zsuzsanna (hegedű),

Rózsa Gábor (zongora), Szatmári Zsolt és Várnai Beáta (klarinét). Műsorukat

Beethoven, Mendelssohn,

Fauere, Puccini, Rahmanyi- nov, Hindemith és Kodály műveiből állították össze.

A hangverseny jó szereplési alkalom volt a zeneaka- démistáknak. A főiskola hallgatói és a város komoly zenét kedvelő közönsége újabb zenei élménnyel gazdagodott.

A Kaposvári Egészségügyi Szakiskola harmadéves tanulói szakmai gyakorlaton is részt vesznek. Egy osztályból három csoport hat hetenként váltva, más-más osztályon gyakorol a kórházban. A gyermekosztályon és annak csecsemőrészlegén tevékenykedik az egyik csoport. önállóan etetnek, fürdetnek, tisztába tesznek és teáztatnak. Segítenek a vizitelésben, a gyógyszerkiosztásban és az injekciózásnál is.

RÁDIÓJEGYZET

Utat mutatni csillag nem ragyog

Ha azt a szót hallom, legenda, mindig valami csodás elemekből építkező, talán pontosan körül sem írható, jólesően furcsa olvasmányok jutnak eszembe. S nem bánom azt sem, ha ezeknek a legendáknak legtöbbször nincs sok közük a valósághoz, bár mindig bujkál bennem a kisördög, valami mégis csak igaz belőle, ha legendává tudott válni. Vannak közöttük azonban olyanok, amelyek csodás vonása éppen az, hogy igazak. Talán ezek a legszebbek és legizgalmasabbak. Csütörtökön a Kossuth rádióban egy valós mozaikokból felépített legendasort hallhattunk, Kormos Istvánról. Kormosról, akit életében is már valami legendás tisztelet övezett, aki nem tartozott semmiféle irodalmi áramlatba és divatba, s akit mégis — vagy éppen ezért —, mindenki tisztelt, s az irodalmi élet valamirevaló beszélgetései is így kezdődtek: „épp Kormos mesélte tegnap ...”

(Kormossal öröm volt találkozni, ha máshol nem, hát a Blaha Lujza téren (ahol a legenda szerint állva is képes volt aludni), vagy éppen a szűk szerkesztőségi folyosókon. Máskor meg a piacon, sorbanállás közben, — ahogy Vas István mesélte —, s ez a találkozás is legendává válik akkor, amikor kiderül, hogy saját maga számára is egyik legkedvesebb versét — Radnótinak állítva emléket — egy sorbanállás közben, fejben írta' meg. A csütörtök délutáni Legendák Kormos Istvánról című műsor elbeszélői — Benyhe János, Csukás István, Csurka István, Domokos Mátyás, Fodor András, Lator László, Nagy Gáspár, Parancs János, Réz Pál, Szántó Piroska és Vas István szinte kivétel nélkül a Fehér virág című versét • említették, mint a barátság szó mellé közvetlenül ülő fogalmat.

A jó érzékkel magszerkesztett műsorban — Albert Zsuzsa és Varsányi Anikó munkáját dicséri — megelevenedett a hol hosszú kabátjában, hol jellegzetes pu- lóvei’jében fel-feltűnő író, s vele együtt a magyar irodalom (történelem) egy darabja is. Magunk előtt láttuk Nagy Lászlót, amint a New York ház környéki presszók egyikében elragadtatással beszél Kormosról Nagy Gáspárnak, vagy Jé- kelyt, amint a Kormostól kapott „francia" verset szinte hibátlanul lefordítva örömmel állít be hozzá. Ö angyalian ártatlan arccal közli vele, valami tévedés folytán ugyanezt a verset Hárs György is lefordította egy készülő antológiába, s láttuk Kormost, amint ül az íróasztala mögött, s akkor sem látni semmit az arcán, amikor Jékely kissé dühösen kifakad: „jobban megcsinálta". Kormos persze saját versének francia fordítását küldte el mindkettőjüknek.

Talán Réz Pál írta le legpontosabban alakját. „Alacsony, sovány ember volt, pulóverben járt, akkoriban éppen, valami albérletekben lakott, fáradtnak, másnaposnak látszott,- holott egyáltalán nem ivott. Minden vonása lefelé mozdult.” S valóban legendás, ahogy Kormos a tragikus és komikus maszkokat mesterien cserélgetve megmaradt Kormosnak, mindig felfelé lépdelt, megmaradva öntörvényűnek.

— A szabadság szagát lehetett észrevenni rajta — mondta valami egészen megrendítő, mélységes vágyakozással Parancs János. Igen, őt a szuverenitás, a kópéság, a mindenről való lemondás tette szabaddá, de azzá tette a Báthory utca 8. szám alatti (könyvespolc a „csendesen összelopkodott” kötetekkel, a „füge nincs?” kérdés mögötti tragikomikus történet, a mélységes embert iség.

Volt egy fantasztikus képessége, ami manapság sajnos egyre ritkább: „az egymás elviselésének képessége.'! Méltósága volt, a költészet köztársaságát hirdette! „... szétporló zuhatagból ahogy a szirom elszáll eltűntél aki köztünk angyali zene voltál.” Balogh P. Ferenc

Konczek József

Éjszakai telefonok

Fábiánt egy időben szinte minden éjszáka, két-há- rcm óra között felzavarta álmából a telefon.

Miután felvette a kagylót, a női hang tegezve felszólította, hogy adja neki Danit. Fábiánnak úgy tűnt, hogy nem mindig színjózan hangok ezek. A szokásos játék után, hogy milyen számot hívott, rendszerint megsértődött és hitetlenkedett a hang, néha hosszasan évődött Fábiánnal. — „Tudom, Dani, hogy te vagy az, csak már megint hülyéskedsz!” — S mikor Fábián végső tanátsta- lanságában letette a kagylót, immár rájött, hogy jobb is ott maradnia, mert agresszív hajtbatatlansággal újra megszólalt a készülék, néha már tíz másodpercen belül is.

Fábián végül megunta. A telefonáló nőnek azt monldt- ta, hogy nem tudja adni Danit, mert már lement az utcára, Szegedre indul, most kapcsolta be a gépkocsi motorját, de szívesen átadja neki az üzenetet. „Te vagy, Forró?” — kérdezte a spicces női hang. „Én hát” — hazudta Fábián. Erre a nő azt mondta, hogy csalk személyesen Daninak mondhatja meg, amit akar. „Egyébként Forrókéra, .még veled is lesz beszédem.” „Miért, nem csináltam én semmi rosz- szat...” — folytatta Fábián a játékot. „Méghogy nem-e? Hogy te nem? Hát nem szakad rád a mennyezet?” méltatlankodott a nő. Erre Fábián blöffel próbálkozott: „Erzsi, ugye, te vagy az?” „Erzsi???” — nevetett a nő a másik végén: „Hát már engem is. összekeversz azzal a kis hülyével, Andi vagyok, nem ismersz meg?” „Ne haragudj, Andikám... — mondta Fábián — valahogy a telefonban olyan furcsa (lett a hangod.” Azt mondod, Andikám, látod, ez kedves volt tőled. Ha akarod, találkozhatunk holnap a Kiskedves_ ben, és megmondom neked, mi nem tetszik a képeden.” „Jó — felelte ütötten Fábián. — Miikor legyek ott?” „Te hülye, egész délelőtt jöhetsz, úgy teszel, mintha nem tudnád. Holna is, meg egész héten délelőttös vagyak. No, szia!”

Ahá ! Fábián visszaballagott az ágyhoz. A biztonság kedvéért még csavart kettőt a vekkeren, aztán bebújt a pokróca alá. Szóval ott dolgozik. Ez így nem is rossz. Másnap kilenc előtt, amikor a Kiskedveshez indult, már kész terve volt. Kilenc tíz volt az óráján. Kért egy kis konyakot meg egy kávét, és szép nyugodtan szemügyn’e vette a lány okait. Az asztalához lépett fiatal nő gyanús volt először, de éppen tőle hallotta, hogy „Andrea, két vájtlédit, kísérő nem kell”, s így megtudta, hogy a presszógépet kezelő lány Andrea, aki italt is mér.

Kényelmesen rágyújtott. Andreán - feszült a hófehér

blúz, erős mellét nekinyomta a Pavoni karjának, amikor a kávékat vette le, ápolt haján fehér kendő virult. Gyakran rágyújtott Andrea is „Andikám...” — mondta magában Fábián. A szeme barna, ezt még látta, de Andrea nem jött elő a pult mögül, így az alakjára csak következtetni tudott.

„Kezét csókolom, Andrea, ugye?” — lépett oda hozzá. „Mit kíván?” — kérdezte Andrea, miközben behunyt félszemmel kifújta a füstöt. „En... én a Forró barátja vagyok ... tudja, együtt dolgozunk, és megkért, hogy mivel én erre járok, mondjam meg, sajnos nem fog eljönni...”

Andrea úgy nézett rá, mint aki tud mindent. „Szóval maga együtt dolgozik a Forróval. Értem. Maga is ... ? — és egy kézmozdulatot tett. „Hát, én még csak...” — jött rá a hazugság izére Fábián. „Jó lesz, ha vigyáz magára” — mondta Andrea. Ránevetett. „Különben mondja meg a Forrónak, hogy nem is érdekel. Helyes?” „Jó, megmondom” — biccentett gyorsan Fábián. „Dani úgyis azt mondta, hogy én is indíthatok egy csoportot” — szólt még utána Andrea.

„Matt” — mondta magának az utcán. Bement busz- szál. Leült a rajztáblájához, huzigálta a vonalakat. Éjszaka nem hívta senki. Másnap sem. Szerda délelőtt telefonált a Kisked- vesbe, Andreát kérte: „Hogy gondolod ezt a csoportot?

— kérdezte. „Te vagy, Dani, ugye megmondtam, hogy te fogsz keresni” — kapott a szón Andrea. „Elveim feladásával” — felelte Fábián. „Már van huszonnégy gyerekem — kezdte Andrea az elképzelései magyarázását —, ha fél háromtól négyig adsz időt, az heti négy óra, kedden meg pénteken, váltásikor meg hozzácsapnánk a te csoportodhoz a kicsiket, helyes?” — Hmmm...”

— mondta sejtelmesen Fábián. „Segíts, Dani, most itt van ez az edzői jogosítvány, azért szereztem meg, mert imádom a kölyköket. Ha jól megy, itthagyom ezt a barlangot." „Majd meglátjuk.” Fábián letette.

Két nap múlva megint felhívta mint Dániel. Nevetve kérdezte: „Mondd, Andrea, neked is tetszik ez a Fábián?” „Micsoda Fábián?” „Forró mondja, hogy elküldte maga helyett hozzád hétfőn.” „Ja, az a bőr- zakós? Itt volt. Hogy-hogy tetszik-e?” „Az ia fickó be- lédesett. Szerelmes beléd.” „Na, ne szédíts, Dániel.” „Ha mondom.” Letette.

Szombaton háromnegyed tizenkettőkor megint odalépett Andreához. Andrea feszes szájjal tett-vett. Fábián végül elbizonytalanodott. Megpróbálta felajánlani, hogy megvárja . a váltást.

„Nézze, Fábián úr, Forrónak megmondhatja, hogy Dániel nekem ígérte a csoportot ...”

A következő hetékben se éjszáka, se nappal nem szólt a .telefon.