Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-19 / 42. szám

1988. február 19., péntek Somogyi Néplap 5 Tudományos ülés a megyei kórházban Pszichiátria és ideggyógyászat A szervezeti különválás óta először tartott közös tu­dományos ülést a kaposvári megyei kórház pszichiátriai, illetve ideggyógyászati és idegsebészeti osztálya. A ja­nuártól önállóan működőkét osztály tudományos együtt­működésének szép példája volt a tegnap tartott elő­adássorozat. Számvetés ké­szült a kaposvári idegsebé­szek 'tevékenységének leg­utóbbi tizenöt évéről is. Dr. Bodosi Mihály a kórház el­me- . és idegosztályának száz­tíz évét tekintette át, Dr. Kopa János első előadásá­ban az osztály utóbbi ne­gyedszázadára irányította a figyelmet. Jellemzőül el­mondta, hogy a szemléletvál­tozással együtt járt a fekvő­beteg-ellátás feltételeinek ja­vulása is. A tudományos -te­vékenység eredménye, hogy több új műtéti eljárást dol­goztak ki a kaposvári ideg­sebészek. Bevezették az agyi érbetegek ellátását. Továbbra is fontos feladat a közvéle­mény formálása a betegek megítélésében. Dr. Boldizsár Ferenc, a pszichiátria fejlődését vázol­ta föl előadásában. Szó volt arról is, hogy az ailkolholbe- tegék kezélését milyen szem­léleti és adminisztratív aka­dályok nehezítik. A lelkileg sérült betegeik számára be­vezetett csoportos terápia ta­pasztalatairól Szűcs Katalin beszélt. Üjabb -szűrővizsgálatot ve­zettek be az ideggyógyászat­ban. Az elmúlt tizenöt évben mintegy ötszáz betegen vé­geztek el agyműtétet a ka­posvári megyei kórház ideg­sebészeién : énnek eredmé­nyeit foglalta össze dr. Sza­vai Valéria, dr. Imre László, dr. Szentágotai Attila, dr. Tóth Katalin és dr. Kopa János. Cloward dolgozta ki azt a korszerű nyaki porc- korongsérv-műtétet, amelyet Kaposváron továbbfejlesz­tettek — számolt be dr. Vár­szegi Rezső, dr. Bartos Lász­ló, dr. Sipócz Gusztáv és dn. Kopa János. A tudományos ülés végén a résztvevők megtekintették az idegsebészet új, korszerű mikroszkopikus műtéttech­nikájának berendezéseit, és videofelvételről azokat az új lehetőségeket, amelyeket be­vezettek már a kaposvári kórház idegsebészeti osztá­lyán a múlt év utolsó hó­napjaiban. H. B. Fuvolisl-a fiú Bécsben Kaposvárról indult Szerdán este hangversenyt adott Kaposváron a Liszt Ferenc Zeneiskolában Kas­sai Attila. A fiatal fuvolista Cimarosa kettős fuvolaverse­nyét kaposvári mesterével, Csupor Lászlóval szólaltat­ta meg. — Tizenhatéves koromban játszottam utoljára itthon, most is nagyon nehéz volt egyeztetnünk az előadás napját. Kardos Kálmánnal és Csupor Lászlóval még a nyá­ron egyeztünk meg február 17-ében. Egy héttel ezelőtt ünne­pelte huszonötödik születés­napját. A fiatalember dús hajában azonban már fehér hajszálak fénylenek. Bécs­ben tanul a zeneakadémián. A néhány napos téli szüne­tet szülővárosában tölti, így kerülhetett sor a szerda esti bemutatkozásra. Kassai Attila egy újabb tehetséges Csupor-tanítvány, akit azonban még nem is­merhetünk. Ezért megkér­tük, meséljen az életéről. — Tízéves koromban vet­tem kezembe a fuvolát. Csu­por László növendéke vol­tam a zeneiskolában. Ö ked- veltette meg velem ezt a csodálatos hangszert. Tanul­mányaimat Pécsett folytat­tam a zenei gimnáziumban. Hogyan-hogyan sem, ezután megszakadtak zenei tanul­mányaim, Mernyén tanítot­tam fél évig éneket és zenét az általános iskolában. — Fél év nem sok idő ah­hoz, hogy igazán elmélyül­hessen bárki is a zenetaní­tásban, de bizonyára van­nak élményei. — Nagyon kedves embe­reket ismertem meg a falu­ban. És azt hiszem, már ott rájöttem, hogy szeretem a gyerekeket, szeretek taníta­ni. Kacskaringós út vezetett végül is Bécsbe. — Az érettségi után be­iratkoztam a győri zenemű­vészeti főiskolára, harmad­éves voltam, amikor elutaz­tam Bécsbe, hogy felvételiz­zek a neves bécsi zeneaka­démián. Felvettek, de mi­előtt kiutaztam volna tanul-' ni, befejeztem Győrben a főiskolát. Nem jegyezgettem föl va­lamennyi tanárának a nevét, de arra odafigyeltem, hogy megkülönböztetett jó és rossz pedagógusokat. Csupor Lászlót nemcsak mesteré­nek, hanem (kiváló tanárának is tartja, és nemcsak kiváló tanárnak, hanem kitűnő mu­zsikusnak is, — Nehéz erről beszélni. Tudom, hogy kedvelnek a tanítványaim. Igaz, kevesen vannak, hiszen az időm je­lentős részét a tanulásra, a gyakorlásra kell fordítanom. Bécsben Hans Georg Schmeizernél tanulok, ő pe­dig Schultznál végzett. Amint visszatérek Bécsbe, talál- kozhatom a világ egyik leg­kitűnőbb fuvolaművészével, a svájci Aurel Nicoelettel. Egy kurzust fog vezetni, amely­re szeretnék alaposan fölké­szülni. ^ — Bécs fontos zenei köz­pont jelenleg is Európában. Hogyan látja a muzsika fon­tosságát, szerepét az akadé­miáról? — Az akadémia fontos ze­nei központ, ahol napjában két hangversenyt is tarta­nak. Sajnos, csak az egyi­ket hallgathatom meg, mi­vel Jegyidőben zajlanak ezek a zenei események. Taná­raink a legjelentősebb ze­nekarokban játszanak. Fuvo- iatanárom, Hans Georg Schmeizer például az opera zenekarában. Mi, fiatalok is játszunk különböző zeneka­rokban, én egy félig profi együttes tagja vagyok. Nem szerepelek sokat, mert az a feladatom, hogy tanuljak, magammal foglalkozzak, gyakoroljak. A zenekari munka nagyon időigényes, ezért játszom ritkán. — Hamarosan végez Bécs­ben az akadémián. Gondol­kodott már azon, hogy mi­ként kívánja folytatni pá­lyáját? — Az a vágyam, hogy Olaszországban dolgozhas­sak. Nagyon sok barátom van ott, jól együttműköd­hetnénk. Tanítani is szeret­nék. Horányi Barna Mese a szép­asszonyokról Gyűri Mihálynét sokan csak Bakter Rózsinak isme­rik Somogyudvarhelyen. öregapja volt egykor az éj­jeli bakter, ezért az elneve­zés. No, meg úgy is ismerik, hogy a „bábus Rózsi” vagy a mesélő asszony. Szebb, ked­vesebb mesét senki sem ke­rít el olyan jól szóval a fa­luban, mint a hetvenkét esz­tendős Rózsi néni. Hamar rááll a mesemondásra. — Csak mondja meg, mi­lyent kér — nevet rám tisz­ta szemekkel. — öregasszo- nyosat? Vénembereset? Ki­rálylányost vagy agglegé­nyeset? De ha szeretné, tu­dok ám balladát is ... A hangja elmélyül, ahogyan be­lekezd, simogatóvá, nyugta­tóvá válik: — / Nem messze van ide Kishargita, j azt a Tisza kö­rös-körül fogta, / közepébe a bakonyi csárda, / abba’ mu­lat egy betyár magába. // Onnand arról jönnek a zsan- dárok, / már messziről fény­lik a csákójuk, / elő’ jön a zsandár főkapitány, / utána a százados úr, lován. // Ad­jon Isten, csárdás csaplá­rosné, / hát ez a szép, szilaj csikó ki jé? Ott benn mu­lat ennek a gazdája, / most érkezett, nincsen félórája. // Küggye ki hát ennek a gaz­dáját, / nem bántjuk mi, csak ággyá meg magát! / Ki sem megyek, meg sem adom magam, / hanem tet­szik, hajtsák el a lovam! // A lovamat nem annyira bá­nom, / csak a nyerget, szer­számot sajnálom. / Szügyel­lője a bugyellárisom, '/ ben­ne fekszik százezer forin­tom ... 1/ Kicsi, meghitt csönd köve­ti a betyárballadát, a* csikó­tűzhelyben megroppan a pa­rázs, vörös szikrák hamvad­nak el. Rózsi néni summás- lány volt, tizenkét éves ko­rában már maga vitt egy kukoricasort, alig maradva le a felnőttektől a kapával. Ilyenkor, a szárak között hajladozva valaki mindig mesét mondott, s hallgatták a többiek, ameddig a szó el­hallatszott. Hat hónapra sze­gődtek, áprilistól novem­berig. Kétnyárpusztáról es­ténként hazakerült az em­ber, Magyargólából azonban alig. Kihajtották a gőbölöket az istállóból, kimeszélték, bealmoztak, s ott élték az életet. Tíz pengő járt egy hónapra, .meg egy kiló sza­lonna, s a fél évre hat má­zsa gabona. Hallgatom ezt az igaz me­sét, látom a hajnalban ál­mosan kászálódó gyerek­lányt, a késő este illatos szénába szédülőt. — Sokféle mesét ismerek, öregasszonyoktul tanultam, megjegyeztem, továbbadtam — mondja Rózsi néni —; magam is találtam ki, még színdarabot is írtam. Arról például, hogyan vitték a paszitos tálat a komaasszo­nyok a gyermekágyas anyá­nak. A véka minden jót rej­tett magába, volt ott ká­poszta, vörösre sütött tyúk, erős leves, kukoris, ez a fi­nom, kerek kalács és rétes. A fejükre rongyból fonott tekercset tettek az asszo­nyok, erre került a paszitos véka, ünnepien rengett a ra­kott, rózsás szoknya, aho­gyan végigmentek a falu­ban. Előhozza, mutatni a koma­tálat, elő a kasmírszoknyát, amelynek virágdíszei meg­koptak már. S mutat karcsú csuhé menyasszonybahát, tö­rékeny tojásmadarakat, szí­nes rongybabákat. Ügy ér­zem, ülnék a kicsi konyhá­ban sokáig, s hallgatnám Rózsi nénit, ahogyan mesél: öregasszonyról, vénember­ről, királylányról vagy bo­szorkányokról. Kile Agnes HÉTVÉGI tájoló Megyeszerte zajlanak a. művészeti szemlék és a Ki mit tud? körzeti, területi bemutatói. Ma délután há. rom órakor Kaposváron a Kilián György Városi Mű­velődési Központban a Ki mit tud? városi bemutatójá­ra kerül sor, ennek máso­dik fordulója ugyanitt, szombaton délelőtt kilenc órakor lesz. Vasárnap is ta­lálkoznak a Ki mit tud?- osok, délelőtt Ikilenc és dél­után három órákor. Szintén a művelődési központ ad otthont Jávori Béla Az én Balatonom című fotókiállí­tásának,' amely a hónap vé­géig tekinthető meg. Ma este hat órakor a ka- posfüredi Petőfi Sándor Klubkönyvtár ifjúsági klub­jában dr. lttzés Balázs főor­vos tart ismeretterjesztő előadást Líbiáról. Szintén Kaposváron lesz a munkásfiatalok vers- és prózamondó versenyének megyei döntője. Az esemény a Latinca Sándor Művelő­dési Központban, szombaton délelőtt kilenc órakor kez­dődik. Boglánléllén, a Vikár Bé­la Művelődési Központban szombaton este Segestyén Márta és Juhász Zoltán, a népművészet ifjú mesterei lépnek fel Üj esztendő —- vígság szerző című műso­rukkal. Az estet követően Sebestyén Márta Dúdoltam én című nagylemezét is de­dikálja majd. Nagyatádon, vasárnap rendezik meg a Ki mit tud? városi területi bemutatóját, s ugyancsak a Gábor Andor Művelődési Központ lesz a színhelye Colin Foster szob­rászművész kiállításának is. A helyőrségi klubban Pün­kösd Márton amatőr kép­zőművész alkotásait tekint­hetik meg. Marcaliban, a helyőrségi klubban könyvkiálilítás és vásár várja az érdeklődő­ket. A kulturális központ­ban ma este fél hatkor a helyi zeneiskola rézfúvós tanszakának és fúvószene­karának hangversenyét hal- gathatják meg. Marcaliban a Lengyel Jó­zsef Helytörténeti Múzeum­ban A kenden megmunká­lása, szőlészet, borászat cí­mű kiállítás várja a látoga­tóikat, és megtekinthető még a Lengyel József emlékszo­ba, és az 1919-es mártírok tiszteletére rendezett kiállí­tás is. A múzeum képtárá­ban Hegedűs László képei­ből rendeztek tárlatot. Barcson a Móricz Zsig- rnond Művelődési és Ifjú­sági Központban e hétvégén három bálba is ellátogat­hatnak: ma este az 525. Szá­mú Szakmunkásképző Inté­zet, szombaton az 1. Számú Általános Iskola szülői mun­kaközössége, míg vasárnap az ifjúsági táncest várja a szórakozni vágyókat. A Kaposvári Galériában Országh Lili grafikái vár­ják a látogatókat, az össze­állítás a székesfehérvári István Király Múzeum anya­gából való. A Mozimúzeum­ban Az árnyjátékoktól a filmszínházig című mozi tör­téneti kiállítás látogatható. A Somogyi Képtárban Va- szary János . festményeiből tekinthetnek meg egy kiál­lítást. (Képünkön a festő Lázár feltámadása című al­kotása látható.) Végül egy hétfői progra­mot ajánlunk: este 7 óra­kor Kaposváron, a Liszt Fe­renc Zeneiskola hangver­senytermében Várjon Dénes.. a Magyar Rádió zongora- versenyének különdíjasa ad koncertet. Az ellátás továbbra is ingyenes Egyes egészségügyi szolgáltatások térítési díjai A Minisztertanács rende­letet hozott arról, hogy az. állami egészségügyi szolgálat gyógyító-megelőző ellátását kiegészítő, valamint a köz­egészségügyi és járványügyi szolgálat tevékenységében egyes szolgáltatások térítés- kötelesek. Ez a rendelet, csakúgy, mint a volt Egész­ségügyi Minisztériumnak e térítési díjakra vonatkozó ármegállapítása január 1- jén lépett életbe. A rendele­tet a lakosság körében so­kan úgy értelmezték, hogy az egézsségügyről szóló 1972. évi II. törvényben megfo­galmazott „ingyenesség” fo­galma változott meg, s a díjak alkalmazása is gondo­kat okozott — tájékoztatták az MTI munkatársát a Szo­ciális és Egészségügyi Mi­nisztériumban. Hangsúlyozták: az egész­ségügyi ellátás továbbra is ingyenes. Csak azokért a Szolgáltatásokért kell téríté­si díjat fizetni, amelyeket a magyar állampolgárok ön­szántukból, magánorvosi be­utalással vagy orvosi beuta­ló nélkül kívánnak igénybe venni. Így például a rende­let szerint fizetni kell azért, ha valaki külföldön gyógy­kezelteti magát nemzetközi egészségügyi, társadalom- biztosítási vagy más biztosí­tási egyezmény keretén kí­vül. Itt arról van szó, hogy magyar állampolgárok gyak­ran és orvosilag indokolat­lanul külföldön, főként nyu­gati országokban gyógyke­zeltetik magukat, s az eset­leges operáció, kórházi ellá­tás, ápolás költségeit eddig túlnyomórészt a minisztéri­um vállalta át. Ugyanúgy térítésköteles, ha 18 éven fe­lüli férfiak és nők külföldi szanatóriumban kívánnak pihenni, gyógyulni. A ren­delettel az indokolatlan ese­tek számát kívánják erőtel­jesen csökkenteni, illetve a cél az, hogy ha egy személy — az érvényes egyezményen kívül — mégis külföldön kívánja magát gyógykezel­tetni, akkor vállalja is an­nak terheit. Térítést kell fizetni akkor is, ha magánszemélyek or­vosi beutaló nélkül kívánják igénybe venni a hazai sza­natóriumok és egészségügyi intézmények erőnlétjavító szolgáltatásait — ez 310 fo­rintba kerül naponta —, to­vábbá ha külföldi munka- vállaláshoz, illetve egyéni utazáshoz kérnek egészség- ügyi véleményt. Az egész­ségügyi hatóságok álláspont­ja ugyanis az, hogy az egyé­ni külföldi munkavállalás például jelentős haszonnal járó tevékenység, ezért nem indokolt, hogy az ehhez szükséges orvosi vizsgálato­kat ingyen végezzék el. In­gyenes marad viszont min­den, a WHO áital kötelező­en előírt védőoltás. Gyakorta előfordul az is, hogy a dolgozók egészségvé­delme érdekében előírt mun­kaalkalmassági véleményt a jogszabályban meghatáro­zottnál többször kérnek ha­zai és külföldi munkáltatók, ezekre a plusz szolgáltatá­sokra állapítottak meg térí­tési díjat. Napjainkban sajnos még mindig sok embert szállíta­nak a detoxikálóba — ezért eddig is fizetni kellett. En­nél is többször előfordul, hogy valaki ittassága miatt megsérült, balesetet szen­ved. Ilyenkor többnyire kór­házba szállítják, s ott az el­sősegélynyújtáson, gyógyke­zelésen, ápoláson kívül auto­matikusan detoxikálják is. Ezentúl a gyógyító intéz­ményekben végzett detoxi- kálásért is fizetni kell, még­pedig ezer forintot. . Térítési díjat kérnek to­vábbá azokért a diagnoszti­kai vizsgálatokért is, ame­lyeket magánorvosi beuta­lásra kívánnak elvégeztetni az állampolgárok. A köz­egészségügyi-járványügyi szolgáltatásban térítésköte­les a jogi és a magánszemé­lyek kezdeményezésére vég­zett szakértői vizsgálat és szakvélemény, valamint az olyan szolgáltatás, amely nem tartozik az intézmény szo­rosan vett feladatai közé. A térítésekből származó bevétel a vizsgálatokat vég­ző intézményeket illeti meg. Az orvosi vizsgálatok díja — a laboratóriumi, a rönt­gen- és más vizsgálatok, il­letve védőoltások nélkül — 350 forint. Ide tartozik az előírtat meghaladó munka- alkalmassági, a magánkez­deményezésű külföldi mun­kavállalási és utazási vizsgá­lati díj. Ehhez tehát hozzá kell számítani az esetleges röntgen, EGK és laborató­riumi vizsgálatok díját. A röntgenvizsgálatok díja egyébként esetenként eltérő, a fogászati röntgenvizsgálat például 150, a mellkas-átvi­lágítás 200, az ultrahangvizs­gálat 600, a CT-vizsgálat 3000 forintba kerül. Az EKG 100, a laboratóriumi (első­sorban a vérrel kapcsolatos, illetve a széklet- és mikro­biológiai) vizsgálatok díja ugyancsak 100 forint. Ezek a díjtételek érvényesek a saját elhatározásból, orvosi beutalás nélkül, illetve a magánorvosi beutalásra vég­zendő vizsgálatokra is. A minisztériumi ármegállapí­tás felsorolja más labora­tóriumi .vizsgálatok díjait is. A díjakról szóló tájékozta­tást — az egyes tételeket, a befizetés helyét és módját — minden egészségügyi in­tézményekben jól látható he­lyen már ki kell függeszte­ni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom