Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-15 / 38. szám

2 Somogyi Néplap 1988. február 15., hétfő Gazdagság helyett betegség, halál Arany­ásók Súlyos tengeri határsértés Megállapodással zárult a brüsszeli EGK-csúcs Brüsszelben szombaton hajnalban eredményesen fe­jeződött be az EGK tagor­szágainak csúcsértekezlete: a 12 ország vezetője éjsza­kába nyúló vita után meg­egyezett a záródokumentum­ban. Kohl kancellárnak sike­rült elfogadtatnia Thatcher brit és Lubbers holland mi­niszterelnökkel a soros el­nöki tisztet betöltő NSZK el­képzeléseit. A dokumentum azokat a vitás kérdéseket rendezi, amelyek megoldása megteremti a feltételeket a Közös Piac 1992-re tervezett teljes belső integrációjához. Értesülések szerint Marga­ret Thatcher brit kormányfő is feladta ellenállását a me­zőgazdasági kiadások finan­szírozásával kapcsolatban, ugyanakkor ígéretet kapott a közösségi költségvetési befi­zetések korlátozására. A csúcsértekezlet változatlanul hagyta azt a visszatérítési rendszert, amelynek Nagy- Britannia 1984 óta a kedvez­ményezettje, közösségi hoz­zájárulása fejében. A csúcson létrejött egyez­ség szerint a mezőgazdasági kiadások kisebb arányban növekedhetnek mint a tag­államok nemzeti össztermé­ke, melyeknek egyébként legfeljebb 1,2 százalékát fi­zetik majd be a tagországok a közös kasszába. Ezzel a legalapvetőbb kérdésben, a közösség működésének finan­szírozásában sikerült elhárí­tani az eddigi legfőbb aka­dályt. Diplomaták közlése szerint jóllehet valamennyi vitás kérdésben megegyezés szüle­tett, a mezőgazdasági ki­adáscsökkentések részletei­nek kimunkálására még egy miniszteri tanácsülésre ke­rül majd sor. Az SS-20-asrakéták bemutatója A Szovjetunió első ízben lehetővé tettte Moszkvában akkreditált külföldi újság­írók egy csoportjának, hagy megtekintsen, fényképezzen és filmezzen egy SS—20_as rakétákkal felszerelt kato­nai alakulatot — írja az ADN hírügynökség moszk­vai tudósítója. Az újságírók a belorusz- sziai Gomel városától nyolc­van kilométerre fekvő Re- csica közelében egy raké- ta'álakulat.nál közvetlen kö­zelről nézhették végig, amint kiáll a hangárból há­rom önjáró indítóállás két­fokozatú, szilárd hajtóanya­gú rakétákkal, amelyek le­szereléséről többek között a decemberben aláírt szovjet —amerikai szerződés is szól. A sajtó képviselői meg­tudhatták azt is, hogy a ra­kétaegység hat SS—20-as rakétával rendelkezik, amelynek pontos adatait és telepítési helyét egyaránt tartalmazza a washingtoni rakétaszerződés. Belouszov miniszterelnök­helyettes A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége szom­baton miniszterelnök-he­lyettessé nevezte ki Igor Belouszovot. Az 1928-ban született Belouszov, végzett­ségét tekintve hajóépítő mérnök, ezt megelőzően a hajóépítő-ipari miniszté­rium munkáját irányította. (Folytatás az I. oldalról) rendszerére vonátkozó tör­vényeket és jogszabályokat megsértsék, és az amerikai felet figyelmeztették azokra a következményekre is, amelyekhez a hasonló akciók vezethetnek. Az amerikai félnek figyelembe kell ven­nie ezt a figyelmeztetést is. A minisztérium követeli, hogy az amerikai kormány­zat tegye meg az olyan szük­séges intézkedéseket, ame­lyek a jövőben kizárják a hasonló incidenseket. Geraszimov a külügymi­nisztérium tiltakozásának ismertetése után elmondta, hogy remélhetőleg az eset nem zavarja meg a szovjet —amefikai kapcsolatok ja­vulásának folyamatát, és megvalósul a két ország kül­ügyminiszterének és honvé­delmi, illetve hadügyminisz­terének találkozója. A szovjet fél reméli, hogy a jövőben ha­sonló incidensek nem za­varják a kétoldalú kapcso­latokat — hangsúlyozta nyo­matékkai a .szovjet külügyi szóvivő. Markov ellentengernagy kérdésekre válaszolva _ el­mondta, hogy az ütközések következtében a hajókon sé­rülés nem történt. Az ame­rikai hajók veszélyes ma­nővereiért, a tengeri határok megsértéséért kizárólag az amerikai hajók kapitányát terheli a felelősség. Markov ellentengernagy egy kérdés­re válaszolva hangsúlyozta, hogy a szovjet haditengeré­szeti egységek csak végszük­ség esetén nyitnak tüzet, azaz csak akkor, ha a beha­toló hajók ellenséges szándé­ka nyilvánvaló. Ez az elv a pénteki incidens folyamán is Markov ellentengernagy megmutatkozott. Az ellen­tengernagy elmondta, hogy a hajók párhuzamosan ha­ladtak és az amerikai egy­ségek veszélyes irányváltása miatt következett be az üt­közés. A két amerikai hajó mintegy négy mérföldre ha­tolt be a parttól mért 12 mérföldes területi vizekre. A szovjet hajók — már jóval azelőtt, hogy a Yorktown és a Caron megsértette a ha­tárt — figyelmeztették őket, és a határsértés után is többször adtak le figyel­meztető jelzéseket. A két amerikai hajó en­nek ellenére nem hagyta el a legrövidebb úton a szovjet területi vizeket. Ez ellent­mond a nemzetközi jogi nor­máknak. Geraszimov kérdésre vála­szolva rámutatott, hogy a nemzetközi jog értelmében hadihajóknak, még ha békés szándékkal is hatolnak be más ország területi vizeire, végre kell hajtaniuk az il­lető állam partvédelmi erői­nek utasítását. Ezt az Egye­sült Államokban is jól tud­ják, az amerikai hajók még­sem vették figyelembe a szovjet partvédelmi erők fi­gyelmeztetését. Hamisított okmány A Der Spiegel című nyu­gatnémet hetilap sajnálko­zását fejezte ki egy időköz­ben hamisítványnak bizo­nyult — Kurt Waldheim osztrák köztársasági elnök második világháborús múlt­jával kapcsolatos — ok­mány közléséért. A hamburgi képes maga­zin hétfőn utcára kerülő új számában elismeri: nem a szükséges fenntartásokkal hozta nyilvánosságra. Brazília történetének egyik legkegyetlenebb vé­rengzése zajlott le a tava­lyi -december utolsó napjai­ban az Amazonashoz Iközeli Pára államban : katonák több száz aranybányászt ke­rítettek körbe, s golyózá­port zúdítottak rájuk. A hivatalos adatok szerint csak hárman vesztették éle­tüket, ám a bosszútól ma is rettegő túlélők vallomá­sai alapján száznál is töb­ben odavesztek. Igaz, holt­testek nincsenek, de hát el­tüntetésükhöz nem kell túlzottan nagy lelemény, s emlékezzünk csak: a kato­nai junták Argentínájában is nyom nélkül tűntek el az áldozatok. A helyi közvé- mény felháborodása ellené­ra úgy tűnik, hogy az ügy kivizsgálása meglehetős ké­sedelmet szenved, mi több, el is tussolják. Nem vállal­kozhatunk mi sem a rész­letek kivizsgálására, arra azonban igen, hogy bemu­tassuk, kik is voltak az ál­dozatok, miért kellett tilta­kozniuk az embertelen élet- és munkakörülmények el­len. Érdekes lehet egy pár szót szólni a tragikus ese­mények színhelyéről is. Napjaink ellentmondásos „ígéret földje” a dél-ame­rikai folyam-óriástól, az Amazonastól délre fekszik, a Serra Pelada nevű vi­déken. Az ígéret 'általában csak ígéret marad itt, an­nál töhbet követel viszont e földdárab a munkások ez­reitől. A Föld legnagyobb felszíni aranylelőhelyének tartott vidéken a betegsé­gek, az éhség és a trópusi esők úgy szedik áldozatai­kat az aranyásók körében, mint a háborúk golyózápo­rai. A Brazília minden ré­széről összesereglett szeren- eselovagok, kétes elemek és nincstelenek hadának nap­ról napra szembe kell néz­nie a valósággal: szerencsét kutatnak — maláriát kap­nak; hatalmas aranyrögök­ről álmodoznak — szegé­nyesen ébrednek, ha egyál­talán felébrednek. Garim- peironak nevezik Brazíliá­ban az aranyásókat, kiknek élete édesnek korántsem mondható, de erre később még visszatérünk. Tegyünk most egy kis tör­ténelmi kitérőt! Egészen a legutóbbi évtizedekig úgy tekintették, hogy a brazil aranykorszaknak • már a XVIII. században vége lett. a bányák kimerültek, ám az újabb kutatások, s a vélet­lenek révén, valamint an­nak is köszönhetően, hogy újabb területéket hódítottak el az őserdőktől, bebizonyo­sodott, hogy vannak még Kegyetlen, sokszor halálos küzdelem a szerencséért egy talpalatnyi földön pészbanbák megjelenését és gyakorlatilag korlátlan ural­mát. A maffiózók dzsun­gelben rejtőzködő titkos re­pülőterein valóságos saját légiflottán szállítják el a csekélynek nem nevezhető zsákmányt. Szinte hihetet­len, de a kitermelt arany­nak csak tíz százalékát ér­tékesítik törvényes úton, a többi eltűnik a dzsungel titkos ösvényein, gazdaggá tesz egy-egv bandavezért. Ezen meggazdagodott „úriemberek" a piszke® úton szerzett vagyonúkon immáron meglehetősen ele­gánsan a bányához .legköze­lebb eső városban, Marabá- ban költhetik el. Pár éve még jelentéktelen porfészek volt Maraba: ma crömta- nyák, bordélyházak, bárok és fényűző villák székhelye. A fellendülés forrása az aranybányászok kínkeser­vesen megkeresett, majd annál könnyebben elköltött jövedelme, aranygrammjaik. A város bárjaiban egy kor­só sörért egy gramm, a bor­délyházakban pedig egy örömlány szolgáltatásaiért, két gramm aranyat kérnek. Érthető persze, hogy a ga- rimpeirók italba és nőkbe fektetik összekuporgatott pénzüket, aranyukat. Hiszen havonta egyszer teher k csak ez)t, a hónap többi napján keserves a robot a tűző nap alatt, az agyagos, állandóan vizes földben. A barakkokban egyetlen szóra­kozási lehetőségük egy-egv tranzisztoros zsebrádió, s a ruhátlan Playboy-hölgyek poszterei a falakon. Vasegészséggel, kötélideg­zettel, és határtalan tűrőké­pességgel kell rendelkeznie annak, aki tényleg komo­lyan gondol a meggazdago­dás lehetőségére. Mert erre példa még nem igen akadt az egyszerű munkások kö­rében napjaink brazíliai aranylázának történetében. A kegyetlen körülmények közepette a szerencsétlenek ezrei nyerés helyett inkább csak veszítenek: életüket és illúzióikat... Daróczi László Egy garimpeiro a sokezerből tartalékok. De még milye­nék! Hiszen a Serra Pela- da-i lelőhely a becslések szerint mintegy 50 tonnányi aranyat rejt, amelynek ér­téke fantasztikus összeg: 600 milliárd! dollár. Brazília adósságainak hatszorosa! A mesés gazdagságú le­lőhely „karrierje” 1980-ban kezdődött, amikor egy idő­södő földműves egy kisebb téglányi aranyrögöt fordí­tott ki a földből. S mivel számító ember volt, fia se­gítségével hamarosan meg is alakította az aranybá­nyát. Munkavállaló akadt bőven, mert az arany hí­rére özönlöttek a vidékre a szerencsétlen flótások, a törvény szigora elöl mene­külők, s a mindenre el­szánt, tapasztalt garimpei- rók. Az íratlan törvények értelmében italt és prosti­tuáltakat tilos volt a bánya­Aranyrögökről álmodoznak tábor területére bevinni, s ezt többé-kevésbé be is tar­tották. Ám a fegyvereket nem sikerült kiszűrni, így azután minden egyes leletet fegyverropogás követett... Időközben a bánya új tu­lajdonost kapott, egy, a ke­gyetlenségéről hírhedt kato­natiszt személyében, de ez sem akadályozta meg a maffiákba tömörülő esem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom