Somogyi Néplap, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-12 / 36. szám
1988. február 12., péntek Somogyi Néplap 5 A sxocialixmutról gondolkodva Űj ellentmondások munka és tőke között Amikor már kezdtünk hinni, hogy felszámoltuk az érdekellentéteket a munka és a tőke között, ezek — számos feszültség formájában — szocialista talajon újjáélednek. Igaz, a tőke nálunk mást jelent, mint a kapitalista országokban. A tőkének két fő vonása van: termelékenységet növel és kizsákmányol. Nálunk az első funkció a lényeges, a második elhal. A tőke a gazdaságban lekötött tárgyi erőforrások összessége, illetve ennek pénz-megfelelője. A tőke: termelési, termelékenységi és jövedelmezőségi kapacitás; bizonyos termelési, termelékenységi és jövedelmezőségi szintet biztosít, illetve ha a tőkét jól működtetjük, ezeket a szinteket növelni képes. A tőke az élőmunka értékkeletkeztető képességét növeli, és amennyivel növeli, ez a tőke hozadéka. A tőkének legalább annyit kell hoznia, mint amennyit visz. Teljes hozadéka fedezetet nyújt az éves érték- csökkenési leírásra, a kamatra és néha a törlesztésre is. Ha a tőke mindezt nem hozza, akkor a nettó hozadéka negatív. Üj feA Tények és tanúk sorozatban jelentette meg a Magvető Kiadó Bogiári Békés István emlékiratát „Népi írók, ifjúkommunisták és más rebellisek” címmel. Noha a szerző a felszabadulás után a Balaton mellé költözött (vonult vissza) itteni életéről szinte semmit nem tudhat meg az olvasó. Az emlékirat ugyanis ott ér véget, amikor a koalíciós idők nem éppen „szelíd pártpolitikai madhinációs légkörében” a szerző rádöbben, hogy számára egyelőre véget ért a mozgalmi tevékenység, a közélet porondján neki nem szorítottak helyet. Régi barátai, küzdőtársai közül sokan jutottak magas társadalmi posztra; egykori diáktársa és a felszabadulásig' bensőséges barátja, a jeles író, Darvas József például miniszter lett, Rajk László, akivel együtt állt valaha Horthy bírósága előtt, szintén (és hamarosan a mozgalom igazságtalanul elítélt mártírja); más barátai, sorstársai országgyűlési képviselők, főszerkesztők stb., ő pedig, miként emlékirata utolsó lapján elmondja: „a megelégelt fővárosi politikai kavargásból a megnyugvást ígérő Balaton mellé emigráltam.” Nem ő egyedül, tehetnénk hozzá, és éppen ez idő tájt; Tatay Sándor mondatai jutnak eszünkbe a Lyuk a tetőn című életrajzi regényéből: „Jó lesz nekem meghúzódni ott a sziklák tövén, mondtam, mert akkor már látszottak a Badacsony bazalt orgonái.” Annak, hogy az emlékirat itt végződik, föltehetően az az oka, hogy a bogiári magányban már nemigen keresték föl az egyébként magas posztokra sohasem vágyakozó, szerény embert, aki mint az állástalan tanítók (őt személy szerint marxista nézeteiért, rebellis publikációiért rúgták ki szerződéses állásából) egykori szervezője, vezetője, tevékeny részese volt a két világháború közötti időszak haladó mozgalmainak; marxista gondolkodása a fővárosi ifjúkommunisták közé vitte, vidéki, paraszti indíttatása révén pedig a falukutatók, a nép anyagi és szellemi nyomorát feltáró szociológusok, szociográfu- sok, népi írók táborához tartozott, s szívvel-lélekkel vetette imagát a politikai küzdelmekbe. Életútja a Duna—Tisza .között fekvő Nyáregyházán kezdődött; szültségek jönnek létre munka és tőke között. Hiszen a nemzetgazdaságnak önfinanszírozónak kell fennie. Amit a tőke elmulaszt hozni, azt a lakosságnak mint fogyasztónak kell megfizetnie. Kissé csúfolódva azt is mondhatjuk, hogy a tőke nemcsak akkor zsákmányol ki, ha magas a hatékonysága, hanem akkor is, ha alacsony a hatékonysága és nem hoz hasznot. Mit lehet tenni, ha a tőke, az újonnan fölvett hitelekből épített gyár nem önfinanszírozó? Megkérik szépen a népet, hogy húzza meg a nadrágszíjat. Az állam pedig erőlteti a fejlődést műszaki és jóléti oldalon egyaránt, annak ellenére, hogy forrásai apadoznak. A tőke és a munka, helyesebben a tőke és a fogyasztó közötti érdekfeszültség fő oka talán, hogy a tőke tőketulajdonos nélkül nem igazán működőképes. Nem is annyira a tőkés kell, aki vigyáz a pénzére, hanem a vállalkozó, aki — mert ettől a léte függ — a pénzből még több pénzt csinál. Ám ez nálunk még hiányKÖMYVESPOLC apja kőművessegéd volt, aki addig szervezte a szrájkot a budapesti nagy építkezéseken, amíg egyszercsak falun — és munka nélkül — találta magát. A jóeszű fiú taníttatása (négy polgári, majd a félegyházi tanítóképző) rendkívül nagy terheket rótt a szülőkre, magára a .kis-, majd nagydiákra is, aki akárcsak a többi szegény családból indult tehetség) a mai tanulóifjúság számára elképzelhetetlen körülmények között lépett egyik osztályból a másikba, egészen a megváltást ígérő tanítói oklevélig. Az emlékirat egyik "legérdekesebb része éppen a félegyházi tanító- képzős évek megidézése. Itt kezdődik a szerző „rebellis” korszaka, itt döbben rá, hogy a hivatalos kultúrpolitika és közszellem talmi értékeivel ellentétben létezik egy másik irodaiam és etika is, s az ajánlott olvasmányoknál sokkal izgalmasabb művek találhatók „pult alatt” a haladó szellemű könyvárusok üzletében. A diáktársak is fogékonyak az új iránt, s lassan kialakul egy másik önképző kör a hivatalos mellett, amely nem szűnik meg az oklevél megszerzése után sem. Az ország különböző részeibe került helyettesítők, szerződéses nevelők vagy éppen állástalanok hamarosan kiérdemlik a rendszer éber de- tektíveinek megkülönböztetett figyelmét, hiszen a „kommunistagyanús” fiatalemberek gyanútlan sőt naiv) nyíltsággal írnak egymásnak gondolataikról, legfrissebb olvasmányaikról, például a Kommunista kiáltványról, a Marxizmus hat füzetéről, a Munkásmozgalom történetéről stb. Sok szó esik Darvas Józsefről, aki ugyancsak a „félegyházi rebellisek” közé tartozott. Jellemző a szerzőre: a sok szeretettel és megbecsüléssel emlegetett írónak nem azt „hányja szemére”, hogy miniszter korában nem volt ideje a régi baráttal, elvtárssal törődni, hanem hogy az Elindult szeptemberben" című — önéletrajzi fogantatású — regényében „egészen más képet rajzol meg a regénybeli Vas Pista tanítóképzős életéről, ambícióiról, szellemi fejlődéséről, mint amiket e cikk. Nem azért, mert nincs elég alkalmas ember. Rangjára kell emelni tehát a vállalkozói tevékenységet, hogy felszámoljuk a tője és a fogyasztó közötti feszültséget. El kell érni, hogy a tőke betöltse történelmi hivatását: olyan magas legyen a hozadéka, hogy abból jusson a dolgozónak is. Végre egyszer a munka „zsákmányolja ki” a tőkét! De ehhez az kell, hogy legyen vállalkozó, aki az erőforrásokat összehozz^, gazdálkodik velük, működteti őket, viszi az erőforrásokat az optimálist közelítő kombinációk felé. Csak most merjük kicsit hangosabban kimondani, hogy az általunk létrehozott állami túladjon nem a lehető legjobb konstrukció. Nagyon nagy elmaradásban nem vagyunk, hiszen évekkel ezelőtt leadtuk a tulajdonosi jogok nagy részét a vállalatoknak. De azért az állami tulajdon intézményéhez kapcsolódik számos magatartásunk. Ilyen például az, hogy baj esetén az államtól várjuk a segítséget. A kár és a haszon nem jelentkezik koncentráltan, valamilyen tulajdonosi ponton, soraim mutatnak Darvas prepakoráról.” (Békés István egyébként kínosan ügyel a valósághűségre, ezért nagyon sok dokumentumot is közöl könyvében. Saját szerepét mások levelei által mutatja be, s a kötet függelékében is izgalmasan dokumentálja mozgalmas életútját. A többi között itt adja közre azt a vádiratot, amely 33 kommunistagyanús vádlottat sorol fel, zömmel értelmiségieket a többi között Rajk Lászlót és József Attilát) s mellesleg a „félegyháziakat”. (Békés István neve után Darvas Józsefé következik a vádiratban.) A szerző, aki végül a „közéleti alulimúllhatatlan- ság” pozícióját hódította meg, írásában igazi tanító- mester bölcsességével, az errtberi gyöngeségek iránti megértéssel tekint vissza életútjára, egykori küzdőtársaira. Emlékirata különösen a fiatal értelmiségiek részére ajánlatos olvasmány. Sz. A. így az egyes gazdálkodó szervezetek számára a kár nem nagy kár, a haszon nem nagy - haszon : mindegyik térítődik az egész népre. Követeljük az emberektől, hogy szocialista köztulajdonosként viselkedjenek, legyen „gazdatudatuk”. Közben az igazi nagy gazda, az állam — atyáskodik fölöttük — ad, ha kedve van, s elvesz, ha bajban van. De mindenesetre megköti a kezét, elveszi a biztonságérzer tét azoknak, akik tulajdonosként jogosultak — és szeretnének is — viselkedni. Az állam a tőkét elveszi, átcsoportosítja, keretszámmá, támogatássá változtatja, vagyis a tőkejellegét szünteti meg. A forrás-oldal és a szükséglet-oldal közötti növekvő feszültség nagy részben visz- szavezethető a tőke elvárt és tényleges hozama közötti feszültségre. Már-már válságjelekkel fenyeget, hogy a tőke nem önfinanszírozó. Miből fizetjük vissza külföldi adósságainkat? Abból nem tudjuk, amit a lakossági fogyasztáson megtakarítunk, hiszen az így felszabaduló árutömeg nem biztos, hogy versenyképes. No meg: forintot takarítunk meg. Hogyan lesz ebből dollár? Egy út van: szerkezet- váltással, műszaki fejlesztéssel, az arányosság javításával, a vállalatok gazdálkodási önállóságának növelésével, a vállalkozás feltételeinek létrehozásával megnövelni a tőkehozamot. A tőke alacsony hatékonysága, lassú megtérülése válságba viszi az életszínvonal- és szociálpolitikát is. A gazdaságban az erőset kell támogatni, a szociálpolitikában a gyengét. Ha a gazdaságban a gyengét támogatjuk, a versenyképtelent tesszük e támogatásokkal látszólag versenyképessé, nem lesz pénztöbblet szociálpolitikára. így nem lehet szocializmust csinálni. Van jó földünk, éghajlatunk, dolgos parasztságunk, képzett és szorgalmas munkásságunk, felelős alkotó munkára áhító értelmiségünk. A nemzet akkumulátora még nem merült ki. Minden feltétel megvan a jól gyümölcsöző élénkülésre, a tőke és a munka közötti újszerű feszültségek felszámolására, társadalmi, gazdasági viszonyaink szocialista elemeinek gyarapítására. Dr. Pirityi Ottó Bogiári Békés István: Népi írók, ifjúkommunisták és más rebellisek f ■ I A L..ÍÁ \ 1 A hétvégi programokra rányomja bélyegét, hogy farsang napjait éljük. Egyre- másra tartják ugyanis a bá- I lókat, műsoros esteket, ahol a Vidámságé a főszerep. Mint például Kaposváron ma este a Kilián György Városi Művelődési Központban, ahol az élelmiszeripari szakközépiskola fiataljai szalagavató báljukat tartják. Holnap ugyanitt nemzetközi rendezvény lesz: délelőtt tíz órakor kezdődik a pipaszívó-ver- seny. Európa több országából érkeznek vendégek, hogy összemérjék türelmüket, hiszen a győztes az lesz, aki öt grammnyi dohányt tovább tud elfüstölni. A hét végén megkezdődnek a Ki mit tud? körzeti bemutatói is. Szombaton délután három órakor Szennában, vasárnap ugyanebben az időben pedig Mernyén láthatja a közönség a fiatalokat a színpadon. Nem marad bál nélkül szombatra sem a Kilián művelődési központ, hiszen este a népművelők farsangolnak az intézmény nagytermében. A három nap alatt végig megtekinthető Jávori Béla Az én Balatonom című kiállítása. A marcali kulturális központ a városi KlSZ-bizott- sággal közösen rendezett ma estére programot: hat órakor Forgács Gábor humoristát látják vendégül. A marcali Helyőrségi Művelődési Klubban is lesz rendezvény: ma este fél kilenckor az irodalmi presszó következő rendezvényeként a Korona Pódium vendégjátéka látható. Síposhegyi Péter Mielőtt csillag lettem című darabját mutatják be. A Kaposvárról elszármazott szerző művében Vlagyimir Viszockijnak állít emléket. A nagy sikerrel játszott darabot nemrég díszelőadáson mutatták be Budapesten, a tragikus sorsú szovjet művész születésének ötvenedik évfordulója alkalmából. Viszockij szerepét Hegedűs D. Géza alakítja, közreműködik még az esten Mikes Lilla, Másnap a klub nagytermében a horgászok hálóznak. A vidám rendezvényekben nem marad el Barcs sem. Ma este nyolc órától éjfél után kettőig tart a harmincasok klubja. Közben — körülbelül tíz órakor — Forgács Gábor vidám műsorát láthatják az érdeklődők. Nagy vetélkedés színhelye lesz holnap Csurgó. A diákszínjátszók megyei bemutatóján a tét nem kisebb, mint az, hogy melyik csoport képviselje megyénket az április végi csurgói országos diák- színjátszó-napokon. A bemutatók után a legjobb produkciót viszontláthatjuk majd az országos találkozón. Végezetül még egy bált ajánlunk olvasóink figyelmébe: holnap délután Ho- mokszentgyörgyön a gyermekek tartanak mulatságot, este pedig a felnőttek veszik át a művelődési ház nagytermét, s a kálmáncsai zenekar muzsikájára táncolnák majd éjfél után két óráig. Képünkkel a Tab környékén lakók vagy a Tabra kirándulók figyelmét szeretnénk fölhívni Nagy Ferenc fafaragó állandó kiállítására. Üj szaktantermet és Öltözőt építettek Tapsonyban az iskola udvarán. A helyi tanács négyszáznyolcvanezer, a Medicor vállalat ötvenezer forinttal járult hozzá az építkezéshez. A falu lakói háromszázhúszezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Az új létesítményben a fiataloknak szabadidős programokat szerveznek. Újabban régi népi játékokat is készítenek - kukoricaszárból - kisebb társaiknak.
