Somogyi Néplap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-11 / 8. szám
1988. január 11., hétfő Somogyi Néplap 5 Verselemzés számítógéppel Középiskolások számítástechnikai versenye „Barátunk a számítógép” címmel rendezték. meg szombaton a KSH SZÜV kaposvári oktatóközpontjában megyénk középiskoláinak második számítástechnikai versenyét. A vetélkedő szombati döntőjében kilenc négytagú csapat mérte össze a tudását. Mint a felhívásban a rendezők megfogalmazták: a verseny célja, hogy ilyen módon is hozzájáruljanak az informatika hazai fejlődéséhez. — Minden évben szeretnénk megrendezni a számítástechnikai versenyt — mondta Gulyás Mihályné, a kaposvári Ipari Szakközépiskola tanára. — A mostani döntőben programokat kell inni a gyerekeknek, ahhez négy óra áll a rendelkezésükre. A feladat ér- dékessége: nem matematikával vagy fizikával kapcsolatos, hanem verselemzést kell készíteni adott szempontok szerint. Minthogy a gépek nem ismerik az ékezetes betűket, ezeket is a versenyzőknek kell létrehozni. Vincze Lajosné, a kaposvári SZÜV részlegvezetője elmondta: kevés Somogybán a számítástechnikai szakember. A vetélkedő ösztönözheti az ez irányú pálya- választást. A zsűri értékelése után a verseny elnöksége, , délután hirdetett eredményt. Az elnökségben helyei foglalt Brandtmüller István, a megyei tanács általános elnök- helyettese, dr. Kondricz József, a SZÜV vezérigazgatója, dr. Márkus István, a közalkalmazottak szakszervezetének titkára, Jab- lonkai Béla, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezető-helyettese, Da- kos István, a városi KISZ- bizottság munkatársa és Zsakó László, az ELTE számítástechnikai tanszékének programtervező matematikusa. Az első helyezettnek, a kaposvári Táncsics gimnázium egyik csapatának, Gál Istvánné> nak, Molnár Balázsnak, Fekete Csabának és Klencsár Zoltán nak dr. Kondricz József adta át a díjat, egy Commodore 64-es számítógépet. Második helyezett a nagyatádi Ady gimnázium csapata lett, jutalmuk egy Commodore 16- os gép, míg a harmadik helyet a Táncsics gimnázium második csapata szerezte meg, ők egyhetes nyári expressz üdülést nyertek. Végül a győztesek véleménye a versenyről: — Kicsit megijedtünk, amikor a két részfeladatot összemásoltuk, ugyanis egyes apróbb részek nem akartak működni. Végül minden rendben volt. Köny- nyebbnek bizonyult a feladat, mint amilyenre számítottunk. A győztes csapatot Kiss Zoltán tanár készítette fel a versenyre. DIÁKPARLAMENT A LaTINCA KOLLÉGIUMBAN — Szeretnénk a fűtés korszerűsítését — hangzott el szinte valamennyi csoporttitkár kérése a kaposvári La- tinca kollégiumban megtartott diákparlamenten. Több mint háromszáz diák kérését tolmácsolták. A diákgyűlést december elején csoportszintű diákparlamentek előzték meg. A kollégiumokban 1981 óta nem tartottak diákparlamentet. Ezért Cselők László igazgató beszámolójában az azóta eltelt időszakot értékelte. Elmondta, hogy a kollégium házi- és napirendjét minden tanév elején felülvizsgálta a nevelőtestület és a diáktanács, és megválasztották a közösségek vezetőit. Munka- lehetőség híján a diákok kollégiumon kívüli társadalmi munkája elmaradt. A belső társadalmi munkaórák száma viszont jelentős. Nagy gondot fordítottak minden évben a tanulmányi munka javítására, az eszmei-politikai nevelés színvonalának emelésére. Az épületek felújítására nem került sor, ám a kollégiumi felszerelés pótlása folyamatos. A tárgyi feltételek javítására három év alatt csaknem négymillió forintot költötteké Az igazgató ezt követően a ,„d:ék-szcciál is juttatások at ecsetelte, majd a nevelőmunkáról beszélt. A kollégium a hasonló intézmények között folyó versenyben minden évben elnyerte az arany oklevelet. A gyengébb tanulók érdekében minden évben megszervezték a hiánypótló foglalkozásokat. A diákok érdeke is ez, hiszen aki eléri a 3,7-es tanulmányi átlagot, kötetlen tanulási lehetőséget kap a diáktanácstól. Az igazgató javaslatokat kért a kulturális munka színesebbé, változatosabbá tételéhez. A kollégiumok közötti sporttalálkozókról elmondta, hogy a gyerekek nagyon jó eredményeket értek el. A diáktanács rendszeres ülésein megbeszélik en kéréseket, az esetleges nehézségeket, s a képviselőkkel közösen vitatják meg a működési szabályzatot. A beszámolót a diákparlamenten részt vevők egyhangúlag elfogadták. Ezután a csoporttitkárok számoltak bé a diákgyűléseken elhangzott véleményekről, javaslatokról. Igen nagy hangsúllyal kérték a szenes- cserépkályhás fűtés korszerűsítését. A kívánságok között szerepelt egy folyóirat-olvasó, illetve fotószakkörsarok létrehozása, a szaktárgyi korrepetálás megoldása, torna- szőnyeg és egyéb sportszerek beszerzése. Figyelemreméltó volt az a kérés, hogy a dohányzókkal szemben szigorúbb felelősségre vonást alkalmazzanak. Elhangzott, hogy a kollégisták szeretnének büfét létrehozni és működtetni. Az igazgató válaszában szinte valamennyi kérést megvalósíthatónak tartotta. Gondot okoz viszont az az indulótőke, amely a büfé létesítésében szükséges. A szerteágazó szaktárgyak miatt a korrepetálás egyelőre megoldhatatlan. A fűtés korszerűsítését a megyei diákparlament elé terjesztik. Végül a 42 tagú ifjúsági vezetőség megválasztotta a megyei diákparlament három küldöttét. Az Arany János balladamondó-verseny döntője '“S,. A győztesnek is választania kell Szavalok Somogy Negyvenhét versmondó szakmunkástanuló és közép- iskolás részvételével rendezték meg szombaton Kaposváron a Kilián György Városi Művelődési Központban az Arany János országos balladamondó-verseny Somogy megyei döntőjét. Négyévente új arcokat fedezhetünk föl ezen a hagyományos versmondóvense- nyen, csupán időközben találkozhatunk a legtehetségesebb diákokkal. Tavaly az Illyés .előtte a Berzsenyi emlékére meghirdetett versmondóversenyen. Az elmúlt esztendőben mintha megrekedt volna a versmondás kultusza megyénkben. A hét végén „rádupláztak” a diákok. Arany János balladái igazi próbakőnek számítanak a versmondásban. A magyar nyelv ápolása is célja a hagyományos versenynek. A legnépszerűbb Aranyballadák hangzottak el leggyakrabban a szombati, megyei döntőn: A walesi bár- dok, a Vörös rébék — mellettük a Zács Klára, a Tengerihántás, a Híd-avatás —, de néhány kevésbé ismert balladát is választhattak a diákok. Ilyen például a Hamis tanú is, amelyet nem sokkal a megyei döntő befejezése után a Magyar Rádióban is hallhattunk az Arany Jánosról szóló kitűnő előadás illusztrációjaként. Somogy szinte minden középfokú oktatási intézményéből érkeztek versmondók. Több tanár is elkísérte tanulóját. Néhány elejtett mondatot jegyeztem föl tőlük. Czár István, a kaposvári Széchenyi szakközépiskola magyartanára : — Balaskó Andrea a döntő második fordulójába is bejutott. Az már biztos, hogy egy ötössel honorálom az eredményét. Ott Györgyné, a szőcsény- pusztai erdészeti szakmunkásképző lelkes tanára: — Az egyik tanulóm a döntő második fordulóján belesült a versbe. Mit tehettem? Megpusziltam ... A győztesek nehéz me- i zőnyben vívták ki a zsűri elismerését. A szakmunkás-, tanulók közül első helyezést ért el Bogdán Margit nagymindon részéből atádi (a második Recsek Renáta, Csurgó). A nagyatádi élelmiszertartósító szakmát tanuló kislány 1985-ben tűnt föl a versmondók pódiumán, azóta rendszeresen találkozunk vele. Osztályfőnökével, Deák Rékával azonban most az egyszer nem. — Nagyon, nagyon hiányzik. Erre a versmondóver- senyre Zavagyil Éva tanárnő készített föl. — Néhány hónap és kezébe veszi a szakmunkásbizonyítványt. Hogyan tovább? — A konzervgyárba megyek dolgozni. Munka mellett szeretnék leérettségizni. — Továbbra is fontos marad a versmondás az életében? — Igen, hiszen segít kifejezni érzelmeimet, gondolataimat. És nagyon jó érzés, ha elismernek. Ugyan az idei versimondó- versenyen több fiú vett részt, mint például tavaly, aminek természetesen szintén örülünk, ám a pálmát a közép- iskolások közül is lány vitte el. A Siófokon tanuló Máté Krisztina ugyancsak régi ismerősünk. Az országos Berzsenyi versmondóviersenyen harmadik helyezést ért el, tavaly az országos középdöntőben volt! — Ismét eljöttek a szülei, tanárát nem láttam. — A tanárnőm kabalából nem jár velem a versmon- dóiversenye'kre. Egyszer meghallgatott, nem is értem el eredményt... A versmondók többnyire babonásak, sokan kabaliszti- kus tárgyakkal jelennek meg a versenyeken. Máté Krisztina — sportnyelven fogalmazva: célfotó segítségével lett elismert győztes Kovács Zsuzsa kaposvári versmondó előtt — szintén befejezi ebben a tanévben középiskolai tanulmányait. — A színművészetire jelentkezem, de mellette az ELTE magyar nyelv és irodalom szakára is beadom a felvételi kérelmet. De hiszen tudja, ha nem lehetek színésznő, újságíró szeretnék lenni... Horányi Barna Á szerelem folytatódik Filmj»gyz«t Böngészem a 86-os év mozilátogatási statisztikáit. Ezek szerint a leglátogatottabb film Dobray György alkotása: a Szerelem első vérig. Visszagondolva a filmre, ez érthető is, hiszen fiatalokról szólt, jópofák és kedvesen suták voltak a szereplők, az volt a történet is. Tehát minden együtt volt ahhoz, hogy magyar viszonylatban bombasiker legyen. Természetesen a film alkotói nem bízták a dolgot a vakvéletlenre. Kitűnő külföldi produkciók állták előttük példaként, nevezetesen a Házibuli című, világméretekben osztatlan sikert aratott alkotás. Igen ám, de annak a filmnek a rendezői fölbuzdultak, látván a sikert, egy folytatásra. Nosza, a magyar követők sem cselekedhettek másként... Emlékeztetőül mondjuk csak el, hogy nem akármilyen happy enddel ért véget az előző alkotás. Füge, a népszerű énekes fiú, és szerelme, Ágota, apai, illetve anyai örömök elé nézett éppen. Hosszú huzavona után a leány úgy döntött: megtartja a magzatot. Óriási izgalmakat kellett átélnie a történetet komolyan vevő nézőknek a mostani folytatásig. A fiatalok bizonyára gyakorta eltűnődtek, vajon milyen lesz az élete a rokonszenves párnak majdan a gyerekkel. Fiatalok még, egyikőjük sincs húszéves, s talán félthették is őket joggal a nézők: mi lesz velük a megváltozott gazdasági viszonyok közepette. Hiszen éretlenségüket folyvást bizonyították a filmen. Nos, megnyugodhatunk: a Szerelem második vérig nem ment el olyan komoly irányba, amint azt a gyermek megszületésével várni lehetett. Egyszerű trükkel elvetéltette ugyanis a rendező a jóságos főszereplőt, s így minden maradhatott a régiben. Apró-cseprő ügyek tömkelegé lenne így hivatott jelezni a drámai feszültséget, éreztetni a nézőben azt, hogy napjainkban az ifjúság körében nincs minden a legnagyobb rendben. Magyarázatként ott találjuk, hogy az apák sem tudtak eddig még beilleszkedni a társadalomba, távoli földrészekre vágynak vendégmunkásnak, de a helyüket ott sem képesek megállni. Így aztán a család minden gondja szegény Fügére marad, még húgát is neki kell ápolnia. Szerencsére segítségére van a nehéz helyzetben szerelme, Ágota, bizonyítandó: ebben a nemzedékben nagyobb az összetartás is, mint az előzőekben. A sikerhez természetesen zene is kell manapság. Számomra a mostani film muzsikája nagyobb élmény volt, mint az előzőé. (Dés László a zeneszerző.) A fiatalok naivan és kedvesen alakítják a tőlük valószínűleg nem idegen szerepeket. Szilágyi Mariann és Bery Ari, a két főszereplő.) A film leghitelesebb figuráját azonban a nagymama szerepében Jászai Jolán hozta. Az öregkorára színésszé lett Jolánka néni minden mondata derűt sugároz és osztatlan sikert arat a közönség között. Bizonyíték lehet arra is, hogy a vér nem válik vízzé, vagyis a tehetség öröklődik, hiszen Jászai Mari-utód ő. Azzal, hogy miatta volt érdemes megnézni a fillrrtet, úgyszólván mindent el is mondtunk róla. Az alkotókat azonban bizonyára nem ez érdekli, hiszen filmjük most is teltház előtt megy. Valószínű, két év múlva, az idei moziláto- gatiási statisztikában azt olvassuk: a legtöbb látogatót Dobray filmje vonzotta: bármennyire is nem tetszett a Szerelem második vérig, egyetérthetnénk a rendezővel, ha hamarosan nekikezdene Szerelem harmadik vérig címmel a folytatásnak. Varga István Találkozás egy holland műfordítóval * Az egyik holland folyóirattól forgatom. Tanulmányokat, esszéket, elbeszélés- és versfordításokat közöl mai irodalmunk néhány jeles alkotójától. E folyóirat Ádám Gizella, Hollandiában élő magyar műfordító jóvoltából került a kezembe. Családjával együtt látogatott Kaposvárra; Rippl- Rónai piiktúrájával ismerkedett. — Több nyugat-európai országban is élitem, több európai nyelvet beszélek. Kalandvágy és szerelmek vitték egyik országból a másikba. Túlfűtött vagyok és nyugtalan, így jellemezhetném magamat. Londonban mindenféle munkát vállaltaim: mosogattam, bárókban takarítottam. Érdekesnél érdekesebb történeteket mesélhetnék a londoni alvilágról'. A közvetlen tapasztalatokat azonban senkinek nem kívánom. — Mi vonzotta Hollandiába? — Londoni tartózkodásom alatt ismerkedtem meg első holland férjemmel. Falusi tanító volt; igazi holland katolikus családból származott, tizenöten voltak^ testvérek. Amikor megérkeztem, azt hittem, hogy száz évet gyalogoltam viszsza a történelemben. Megfesthető lett volna a kép, ahogy az apósom az asztalfőn vacsora előtt és után elmondta az imát, a többiek pedig mormolták utána. Ezzel arra is utaltam, hogy Hollandia a végleték országa. Furcsa módon keveredik a kispölgériasság és a tolerancia a társadalomban és az emberek felfogásában egyaránt. — Milyennek látta a holland életformáit? — Az ország legszebb falujában, a tengerparton éltem öt évig. Igyekeztem jó- rav,aló holland háziasszony lenini. A házak nagyon tiszták, a ilegtöbb nő nem dolgozik a házon kívül. Napközi nincs, a gyerékek kilenctől fél tizenkettőig vannak iskolában. Az alkalmi ebéd után fél (négyig újira iskolában vannak. Éz any- nyit jelent, hogy naponta négyszer teszik meg az anyák az utat az iskoláig és vissza. Nagyvárosokban jobb a helyzet, ott lehet hagyni a gyerekeket ebédszünetben is. Többnyire valamelyik anyuka Vigyáz rájuk, csekély fizetségért. A hollandok keveset érintkeznek egymással. A falusi és a városi életforma között persze óriási a különbség. — Hogyan lett műfordító? — Kedvtelésből, mondhatni időtöltésből kezdtem fordítani. Ha megtetszett egy-egy elbeszélés, áttettem magyarra. Az íráákémyszer mindig hajtott, gimnazista koromban megnyertem néhány diákköltő- és -írópályázatot. Mikor már folyékonyan beszéltem hollandul, olvasni kezdtem, s több novellát magyarítottam. Néhányat elküldtem a Nagyvilág című folyóiratnak. Eddig három fordításom jelent meg. Az Égtájak című sorozat 1986-os kötete ugyancsak hozott tőlem egy Nooteboom-novellát. 1985- ben kaptam meg az eliső nagyabb munkát az Európa Könyvkiadótól. Hannes Meinikema A tojás belseje című regényét fordítottam. Rövidesen megjelenik. 1986-ban egy másik regény átültetésére is kaptam szerződést. Nooteboom Látszat és valóság dala című regényével már elkészültem, várhatóan ugyancsak az Európa Könyvkiadó jelenteti meg. — Kik segítik a munkáját? — 1985-ben vettem fel a kapcsolatot egy amszterdami alapítvánnyal, amelyik holland művek fordítását szorgalmazza. Rendszeresen kapok tőlük „-kritikákat; könyveket, és ez sokat segít a tájékozódásban. Magyar irodalmi művet még nem fordítottam hollandra, de szeretnék ezzel is megpróbálkozni. Sokat olvasok, és minden évben kétszer- háromszór hazalátogatok. Ilyenkor telerakom a csomagtartót könyvekkel. Remélem, nemcsak időleges az érdeklődés Hollandiában a magyar alkotások iránt. Mindenképpen szeretném hasznosítani azt, hogy anyanyelvi fokon beszélek magyarul és hollandul, s azt is, hogy irodalomszerető ember vagyok. Számomra öröm, hogy kapocs lehetek a két irodalom között. L. A.
